Search Results
Az endoszkópia minőségi követelményei
Magyar szakmai irányelv
Quality expectations in endoscopy – Hungarian guideline
Összefoglaló. A tápcsatorna endoszkópiája a gasztrointesztinális rendszer betegségeinek legfontosabb vizsgáló eljárása, a diagnosztikán túl egyre szélesedő körben terápiás beavatkozási lehetőséget is magában foglal. A jó minőségben végzett endoszkópia javítja az esetlegesen fennálló betegség kimenetelét és növeli a betegelégedettséget. A nemzetközi emésztőszervi endoszkópos társaságok elsőrendű fontosságúnak határozták meg az endoszkópia minőségének javítását célzó törekvéseket. Az endoszkópos tevékenységek minőségének ellenőrzésében és javításában a meghatározott indikátorok folyamatos követése fontos feladat, ezek révén biztosítható betegeink számára a legmagasabb szintű ellátás. A bizonyítékon alapuló minőségi indikátorok lehetővé teszik az egyes endoszkóposok és az endoszkópos vizsgálóhelyek összehasonlítását és az általuk nyújtott szolgáltatás értékelését. A fenntartónak betegbiztonsági és költséghatékonysági szempontból is fontos ismerni, hogy melyik szolgáltató tudja teljesíteni a minimálisan elvárt és fejlődési célként kitűzött teljesítménymutatókat, melyik ellátónál milyen tényezőket szükséges megváltoztatni, javítani. A szerzők az európai útmutatókat alapul véve a felső tápcsatorna endoszkópiája, az alsó tápcsatorna endoszkópia, a pancreatobiliaris endoszkópia, a vékonybél endoszkópia, a kapszula endoszkópia és az endoszkópos szolgáltatás területén határozták meg a klinikailag releváns teljesítménymutatók auditálható magyar rendszerét. Az egységesség, a jobb digitalizálhatóság és könnyebb auditálhatóság céljából a felső, az alsó, a pancreatobiliaris, a vékonybél és a kapszula endoszkópia vonatkozásában a magyar ajánlásban a minőségi alterületeket egységesen (1–8) számozták, minden szám ugyanazon szempontrendszert jelenti. Az endoszkópos szolgáltatás komplex minőségi mutatóinál szigorúan ragaszkodtak az európai irányelvhez, itt 9 különböző alterületbe foglalták össze a 30 minőségi mutatót. A szűrő kolonoszkópia kiemelt jelentősége miatt a jelen minőségi endoszkópos útmutatóba foglalták bele eltérő szerkezettel a szűrő kolonoszkópos program során alkalmazott minőségi mutatókat, illetve a bélelőkészítést érintő néhány alapvetést is.
Summary. Nowadays, endoscopy is the cornerstone in the diagnosis and therapy of gastrointestinal diseases. Good quality endoscopy can improve outcome of the disease and patients experience. International endoscopy societies prioritized efforts improving quality of endoscopy. The highest level of patient care can be provided through continuous assessment and improvement of relevant quality indicators. The comparison of these evidence based performance measures between endoscopists and endoscopy providers allow the objective evaluation of the service. Furthermore, from the point of view of patient safety and cost effectiveness the health care provider should know the minimum standards and target goals, as well, to make grounded decisions about fields of necessary changes and improvements. The authors based on European guidelines worked out this comprehensive auditable Hungarian system of performance measures in the fields of upper endoscopy, lower endoscopy, pancreatobiliary endoscopy, capsule endoscopy, enteroscopy and general endoscopy service. Due to commonality all domains were counted similarly (1–8) in different endoscopic procedures. The general endoscopy service is an exception with 9 domains and 30 quality parameters. The outstanding importance of colorectal cancer screening required involving this topic into this guideline with separate structure, as well as the basics of bowel preparation.
806 817 Székely H., Tulassay Zs.: Az antikoaguláns és thrombocytaaggregáció-gátló kezelés és az emésztőrendszeri endoszkópia. Orv. Hetil., 2009, 150 , 541
Zenker-diverticulum miatt végzett 47 flexibilis endoszkópos beavatkozás jellemzői és kimenetele.
A kezelési lehetőségek áttekintése
Characteristics and outcomes of 47, conventional flexible endoscopic interventions for Zenker’s diverticulum.
Review of therapeutic options
.) Emésztőszervi endoszkópia.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2015; pp. 147–149. [Hungarian] 2 Nesheiwat Z, Antunes C. Zenker diverticulum. [Updated: 2021 Aug 11
A terhességben végzett emésztőrendszeri endoszkópos vizsgálóeljárásokkal kapcsolatos irodalmi adat kevés. Az endoszkópiáknak mindössze 0,4%-át végzik terheseken. Kazuisztikák és néhány, kis esetszámot feldolgozó retrospektív adat áll rendelkezésre. A graviditás során bekövetkező élettani változások miatt az endoszkópia elvileg több veszéllyel járhat. Az indikáció felállítását nehezíti, hogy a tünetek, panaszok egy része lehet a terhesség következménye is, de állhat a háttérben akár gasztroenterológiai megbetegedés is. A biztonságos vizsgálat feltételeiről is keveset tudunk. Nemcsak az endoszkópia okozta kockázattal, hanem a beavatkozás során alkalmazott gyógyszerek, kontrasztanyag, röntgensugár és az endoszkópos terápia potenciális veszélyeivel is számolni kell. Endoszkópiára csak akkor kerüljön sor, ha az indikáció megkérdőjelezhetetlen és terápiás konzekvenciákkal is bír. A gravida csak FDA szerinti „A” és „B” kategóriájú készítményeket kaphat. A vérzés és az alarm tünetekkel járó pyrosis egyértelmű indikációi a gasztroszkópiának. A hányinger, a hányás, az epigastrialis fájdalmak és a székletvérteszt pozitív eredménye endoszkópiát nem, legfeljebb gasztroenterológiai konzíliumot indokolnak. Vérzés, rectum-szigma térfoglaló folyamat, illetve stenosis és súlyos atípusos hasmenés esetén szigmoidoszkópiát kell végezni. Létjogosultsága csak a terápiás endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiának van. Az obstrukciós icterus és a biliaris pancreatitis azonnali endoszkópos terápiát igényelnek. A röntgensugárzás ellen a magzat védhető, és így az őt érő dózis a teratogén tartomány alatt marad. Orv. Hetil., 2011, 152, 1043–1051.
Az endoszkópos vizsgálatok minősége alapvetően befolyásolja azok értékét. A fejlett világban ezért a folyamatos minőségfejlesztés módszerét használják ennek javítására. Hazánkban a gastrointestinalis endoszkópia területén nincs példa még a minőség mérésére sem. Cél: Az endoszkópos laboratóriumban végzett kolonoszkópiák teljességének mérésével a minőség meghatározása és javítása. Betegek és módszer: A projekt indulása előtti negyedév leleteiből (841 kolonoszkópia) a szerzők retrospektíven határozták meg a kiinduló értékeket. A következő két évben (2009-ben 3160, illetve 2010-ben 3167 kolonoszkópia) háromhavonta értékelték a caecum elérésének arányát vizsgáló orvosokra lebontva. Eredmények: A bázisidőszak caecumintubálási rátája 81,6% volt, ám ha nem vették figyelembe az elégtelen előkészítésből és az előre nem tudott szűkületből adódó vizsgálatokat, akkor az érték (illesztett caecumintubálási ráta) 90,9% volt. A következő két év során a caecumintubálási ráta 84,2% és 85,7% (p = 0,0394) volt, míg az illesztett ráta 92,3 és 92,6%-nak (p = 0,381, NS) bizonyult. Tizennégy vizsgáló orvos közül a bázisidőszakban csak hat orvos esetében volt az illesztett caecumintubálási ráta 90% fölött, míg a második évben már 10-nek, és csak egy vizsgáló maradt 87% alatt. Az évi 100-nál több kolonoszkópiát végzők illesztett caecumintubálási ráta eredményei 91,2%-ról 92,7, majd 93,1%-ra javultak, míg az évi 100-nál kevesebbet vizsgálók esetében az értékek 86,7%-ról a következő években 85,5 és 89%-ra változtak. Következtetések: A komplettségi indikátor kiszámításával és nyilvánossá tételével, vélhetően pusztán a nagyobb odafigyelésnek köszönhetően, az endoszkópia minősége a kolonoszkópos komplettségi mutató alapján nőtt a szerzők munkahelyén. Igazolták, hogy a legalább évi 100 kolonoszkópiát végzők minőségi mutatója jobb, mint a beavatkozást ennél kisebb számban végzőké. Orv. Hetil., 2012, 153, 1142–1152.
A pácienseink kezelésekről való tájékozottsága a megfelelő kommunikáció nagyon fontos eredménye. Az elégtelen kommunikáció félreértésekhez, aggodalomhoz és peres eljárások indításához vezethet. A betegoktatás céljából számos eszköz használható, de sebészeti beavatkozások esetében a műtétek filmre rögzítése a legmegfelelőbb. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a műtéti felvételek használhatóságát kívántuk tisztázni a tájékoztatás során, a pácienseink véleménye alapján. Betegek és módszer: A szerzők 100, nőgyógyászati endoszkópia előtt álló pácienst kérdeztek meg, hogy beleegyeznek-e abba, hogy a műtétjükről felvétel készüljön. A szerkesztett felvételeket a kórházból való távozás előtt mutatták be a betegeknek, akik egyúttal egy kérdőívet is kitöltöttek. Eredmények: A csoport összes páciense beleegyezett a felvétel készítésébe, és 92 beteg kívánta a műtéti felvételt megtekinteni. A filmek átlagos hosszúsága 5 perc volt. A páciensek 88%-a gondolta úgy, hogy a felvétel megtekintése hozzásegítette őket a betegségük és a kezelés lényegének jobb megértéséhez. Összegzés: A szerkesztett filmfelvételek segíthetnek abban, hogy a páciensek megértsék a betegségük, illetve a kezelés lényegét. Annak ellenére, hogy ez egy időigényes tájékoztatási forma, a filmek segíthetnek továbbá abban is, hogy a családorvosok is tájékozódhassanak betegeik kezeléséről.
Az Orvosi Hetilap 1857–1905 között a gasztroenterológia legtöbb korabeli kérdésével foglakozott. Az ismeretek német, francia és angol közvetítéssel kerültek a magyar irodalomba. Célkitűzés: Az Orvosi Hetilap ban 1905–1944 között megjelent gasztroenterológiai tárgyú publikációk kiértékelése. Módszer: A szerző manuális módszerrel áttekintette a folyóirat 1905–1944 közötti évfolyamait. A gasztroenterológiai tárgyú eredeti közleményeket, lapszemléket és könyvismertetéseket azonosította, és azokból adatbázist készített. A publikációkat tematikai csoportokba sorolta, és arányukat meghatározta. Az 1857–1904 és 1905–1944 közti időszak és egyes történelmi korszakok (I. és II. világháború, trianoni korszak) publikációs tevékenységét összehasonlította. Eredmények: 1904–1944 között az Orvosi Hetilap ban 1101 gasztroenterológiai tárgyú közlemény jelent meg, amely az összes eredeti közlemény 10,3%-a, jelentősen több az előző időszaknál. A közlemények időrendi megjelenése egyenetlen, az I. és II. világháború éveiben, illetve a trianoni szerződés utáni években lényegesen csökkent. A gyomor és nyombél betegségeivel a közlemények 21%-a foglalkozik, a hepatológiai tárgyú közlemények aránya 16,4%, az alaptudományoké (anatómiai, patológiai, élettani) 3%-ra csökkent. Endoszkópiával 21 (1,4%), radiológiával 48 (3,2%) közlemény foglakozott. 112 szakfolyóiratot szemléztek, a gasztroenterológiai tárgyú folyóirat-referátumok száma 1695, aránya 9,4%, az előző időszakhoz képest jelentősen növekedett. A referátumok 74,6%-a magfolyóiratokban jelent meg. A német folyóiratok aránya 57,1%, a lapszemlék 19,6%-a angol nyelvű, 16,9%-a francia forrásból táplálkozik. A könyvismertetések száma 116-ról 95-re csökkent. A fekélybetegség kezelésében számos alternatív, ma már túlhaladott eljárást alkalmaztak. Megbeszélés: 1905–1944 között az eredeti gasztroenterológiai publikációk száma jelentősen meghaladja az előző időszak teljesítményét. Az információk forrása továbbra is elsősorban a német szakirodalom. Az időszakban kiemelkedően a gyomor és nyombél betegségeivel foglalkoztak a legtöbbet; az endoszkópia a radiológia elterjedése miatt háttérbe szorult.
Az Orvosi Hetilap 1905–1944 között az előző időszakhoz képest jelentősen több gasztroenterológiai tárgyú publikációt közölt. Az ismeretek továbbra is elsősorban német közvetítéssel kerültek a magyar szakirodalomba. Célkitűzés: Az Orvosi Hetilap ban 1948–1989 között megjelent gasztroenterológiai tárgyú publikációk kiértékelése. Módszer: A szerző manuális módszerrel áttekintette a folyóirat 1948–1989 közötti évfolyamait. A gasztroenterológiai tárgyú eredeti közleményeket, lapszemléket és könyvismertetéseket azonosította, és azokból adatbázist készített. A publikációkat tematikai csoportokba sorolta, és arányukat meghatározta. Az eredményeket összehasonlította az 1857–1904 és az 1905–1944 közti időszak publikációs tevékenységével. Részletesen áttekintette az endoszkópia fejlődését és a gyulladásos bélbetegségek recepcióját az Orvosi Hetilap ban. Eredmények: 1948–1989 között az Orvosi Hetilap ban 2175 gasztroenterológiai tárgyú közlemény jelent meg, amely az összes eredeti közlemény 11,1%-a. A három áttekintett korszakban a gasztroenterológiai tárgyú közlemények száma folyamatosan növekedett. 1948–1989 között a legtöbbet a máj és az epeutak betegségeivel (24,1%), ezen belül a vírusos hepatitisekkel foglalkoztak (18%). Endoszkópiával 124 (4,7%), radiológiával 101 (3,9%) közlemény foglalkozott. Kétszázhatvannyolc szakfolyóiratot szemléztek, a gasztroenterológiai tárgyú folyóirat-referátumok száma 3965 (12,2%) – az előző időszakhoz képest jelentős a növekedés. A referátumok 52,4%-a magfolyóiratokban jelent meg. Az angol nyelvű lapok aránya 52,4%, a lapszemlék 39,4%-a német, 2,9%-a francia forrásból táplálkozik. A könyvismertetések száma 95-ről 211-re emelkedett. Az endoszkópiában kétszeres korszakváltás történt: előbb a száloptikás, majd a videoendoszkóp jelent meg. A gyulladásos bélbetegségek hazai irodalmi recepciója 1935-ben kezdődött, majd fokozatosan elterjedt az epidemiológiai, patogenetikai és terápiás tanulmányokban. Megbeszélés: 1948–1989 között az eredeti gasztroenterológiai publikációk száma jelentősen meghaladja az előző időszak teljesítményét. Az angol irodalom az 1960-as évek közepétől az információ fő forrása lett.
Az endoszkópos kettős papillotomia már évekkel ezelőtt elfoglalta a sebészi transduodenalis papillaplasztika helyét a papilla betegségeiben és krónikus pancreatitisben. A pseudocysták endoszkópos szájaztatása is helyettesítheti a korábban egyeduralkodó sebészi módszereket még az akut pancreatitis nekrotizáló formáiban kialakuló „walled of necrosis” esetében is, akár fertőzött, akár steril folyadékgyülemről van szó. Krónikus pancreatitisben az endoterápia első beavatkozásként ajánlott a gyakran jobb késői fájdalommentességet eredményező sebészi eljárások előtt. A kőtörés, kőoldás vagy -extrakció és a többszörös pancreasstentek, lehetőleg agresszív ballonos tágítás nélkül, fokozatosan kalibrálják a domináns vezeték szűkületét berepedés, ischaemia és oldalági obstrukció nélkül. A recidívamentes periódus megnyúlik (stent nélkül is) az alkoholfogyasztás és a dohányzás teljes elhagyása esetén. Jól kontrollált, randomizált vizsgálat szükséges a többszörös pancreasstentek klinikai előnyének bizonyítására a sebészi technikákkal szemben.
