Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "epizodikus emlékezet" x
Clear All

Levine, Svoboda és munkatársai (2002) olyan félig strukturált Önéletrajzi Interjút fejlesztettek ki az egyedi, specifikus önéletrajzi emlékek vizsgálatára, amely képes kiemelni az emlék elbeszéléséből az eseményspecifikus tartalmakat. Jelen vizsgálat célja e módszer magyar nyelvű adaptációja. Az eljárás segítségével három egészséges életkori csoport került összehasonlításra: fiatalok (20–27 év: 25 fő), középkorúak (45–55 év: 25 fő) és idősek (60–79 év: 16 fő), valamint egy emlékezetsérült klinikai betegcsoport: kezdeti stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő betegek (60–80 év: 16 fő). Megerősítést kapott, hogy egészséges személyeknél a kor előrehaladtával romlik az önéletrajzi események elbeszélésének epizodikus gazdagsága. Továbbá, hogy az Alzheimer-kór kezdeti stádiumában sokkal nagyobb mértékben sérül az epizodikus emlékezés képessége, mint hasonló életkorú egészséges idős személyeknél.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunkban azt a filozófusokat és pszichológusokat egyaránt foglalkoztató kérdést járjuk körül, hogyan fejlődik a gyermekek időfogalma a korai életévekben, feltárva, milyen képességek kibontakozásán nyugszik önmagunk megértése a múló idő tükrében. Kiindulásként a gyermekkori amnézia jelenségén keresztül szemléltetjük, hogyan bontakozik ki az a képességünk megközelítőleg 4–5 éves kor környéken, hogy képessé válunk egyedi és megismételhetetlen események felidézésére a múlt egy-egy megkülönböztetett időpillanatából. E gondolatmenetben kitérünk az emlékezetfejlődés kutatásában egymással szemben álló két nagy megközelítésre, amelyek vagy folyamatos fejlődést vagy minőségi váltást feltételeznek a 4 éves kor körüli időszakban. Célunk, hogy rámutassunk az ezen megközelítések hátterében húzódó fogalmi különbségekre, valamint az ezeket támogató, illetve megkérdőjelező empirikus kutatási eredményekre és értelmezési lehetőségeikre.

Restricted access

Absztrakt

Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.

Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunk újdonsága, hogy a narratív nyelvi közeg támogató hatását egy esemény cselekvéses felidézése során olyan fiatal gyermekek körében igazoltuk, akik maguk még csak alig vagy nem magabiztosan beszélnek. Törekedtünk megragadni és kitölteni azt a rést a kora gyermekkori emlékezetkutatásokban, amely a nyelvi címkék és a narratívumok emlékfelidézést serkentő hatásának vizsgálatai között húzódik. Számos utánzásos módszert alkalmazó kutatást ismerünk (Herbert és Hayne, 2000; Simcock és Hayne, 2002; 2003), amelyek ritkán lépnek túl pusztán a tárgyak vagy célok megnevezése hatásainak vizsgálatán (kivételt jelent: Hayne és Herbert, 2004). A narratívumok emlékfelidézést serkentő hatásának gazdag irodalma (pl. Reese, Haden és Fivush, 1993; Leichtman és mtsai, 2000; McGuigan és Salmon, 2004) ezzel szemben már a gyerekek korai szóbeli emlékfelidézésén keresztül vizsgálódik, eltekintve az utánzásban, a megtapasztalt esemény visszajátszásában rejlő lehetőségektől. Kutatásunkban e két megközelítési mód összekapcsolására vállalkoztunk. Olyan kísérletet terveztünk, amely egy esemény megtapasztalását kísérő nyelvi környezet, valamint az abban részt vevő másik személy, társ szerepét utánzásos módszerrel vizsgálja a 2–3 éves korosztályban.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunk második részében, folytatva a korábbiakban elkezdett gondolatmenetet az idő fogalmának fejlődési kérdéseiről, olyan jelenségeken keresztül szemléltetjük a kora gyermekkori emlékezeti működés sérülékeny voltát és annak feltételezhető hátterét, mint a forrásemlékezet, a realitásmonitorozás vagy a befolyásolhatóság. Önmagunk elhelyezése az események láncolatában, az időben kiterjesztett szelf megértése azonban nem kizárólag a múltbeli események személyes tapasztalatként való megőrzésében szükséges, ugyanígy a jövőbeli események tervezése, tapasztalást előrevetítő elképzelése során is, így e képességek összefonódásának a fejlődés folyamatában külön figyelmet szentelünk. Végül a perspektívaváltás képességének korai kibontakozásával foglalkozunk, hiszen az átélt eseményekre személyesen megtapasztaltként, első személyű perspektívából emlékezni, úgy véljük, önmagában egy fejlődési folyamat eredménye (és nem kiinduló állapot), amely az autonoetikus emlékezésmód elérhetővé válásán keresztül hozzájárul az emlékek egyedi, megkülönböztető jegyekkel való gazdagításához és az idő szubjektív élményének megértéséhez.

Restricted access