Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "eritropoetin" x
  • All content x
Clear All

improvement in clinical practice. [Eritropoetin-béta-kezelés tüdőrákban – Hatékonyság és életminőség-javulás a klinikai gyakorlatban.] Orv. Hetil., 2010, 151 , 1684–1688. [Hungarian] Gállfy G

Restricted access

Daganatos betegek körében gyakori szövődmény az anaemia, amelyet maga a betegség vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. A jelen retrospektív adatelemzés célja az volt, hogy elemezze 19 egymás után felvett, tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-eritropoetinnel történő szupportációja során a betegek életminőségének és hemoglobinkoncentrációjának alakulását. A betegek átlagos, eritropoetinterápia előtti hemoglobinkoncentrációja 96,31±6,72 g/L volt (átlag±SD). Az anaemia szupportációjának befejezésekor az átlagos hemoglobinkoncentráció szignifikáns mértékben magasabb, 111,63±14,05 g/L volt (p<0,05). A 19 beteg kezelése során 4 esetben volt szükség transzfúzióra. A betegek eritropoetin bevezetését megelőző átlagos életminőséget jellemző teljes pontszáma 22,89±5,67 volt, és szignifikáns mértékben javult a szupportáció mellett (27,84±6,14; p<0,05). A kemoterápia okozta anaemiában szenvedő betegek életminőségének eritropoetin-béta-szupportáció mellett észlelt szignifikáns mértékű javulása megnyilvánult az alábbi részpontszámok szignifikáns mértékű javulásában: szédülést, tachycardiát, gyengeséget jellemző részpontszámok. A kis betegszám és az alkalmazott saját, csupán a betegdokumentáción alapuló kérdőív validáltságának hiánya természetesen korlátozza az adatok értékelhetőségét, az adatelemzés eredményei azonban felhívják a figyelmet az időben bevezetett erythropoeticus proteinszupportáció által biztosított jobb életminőség és alacsony transzfúziós szükséglet elérésének lehetőségére ebben az egyébként nagyon súlyos betegcsoportban. Orv. Hetil., 2010, 41, 1684–1688.

Open access

Absztrakt

Daganatos betegek esetében gyakori szövődmény az anaemia, amelyet maga a betegség, vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. Jelen adatelemzésünk célja az volt, hogy retrospektív módon elemezzük 9 kissejtes tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-eritropoetinnel történő szupportációja esetében a transzfúziós igényt, illetve a megfelelő dózisintenzitás fenntarthatóságát. A betegek átlagos, kezelést megelőző hemoglobinkoncentrációja 116,67±8,17 g/L volt (átlag±SD). Mindannyian 6 ciklus platina-etoposid kemoterápiát kaptak. Az adatelemzésbe csak olyan betegek adatai kerültek, akik már az első kemoterápiás ciklus után eritropoetikus protein-szupportációra szorultak, ekkor átlagos kiindulási hemoglobinkoncentrációjuk 103,11±7,52 g/L volt. A teljes kemo- és radioterápiát követően a 9 beteg átlagos hemoglobinkoncentrációja 110,11±5,37 g/L volt (p = 0,028 vs. kiindulási érték), transzfúzióra összesen 2 beteg esetében egy-egy alkalommal került sor (az alkalmazott 54 kemoterápiás ciklus során). Az adatelemzés tapasztalatai szerint, béta-eritropoetin-kezelés mellett, 9 beteg esetében, a kemoterápia illetve radioterápia elhalasztására vagy felfüggesztésére nem került sor, és dóziscsökkentésre sem volt szükség. Adataink alátámasztják, hogy a béta-eritropoetin megfelelő indikációban és az előírt hemoglobinszint eléréséig történő alkalmazása megkönnyíti a kissejtes tüdőrákban szenvedő páciensek ellátását, a kemoterápia kellő dózisintenzitásának biztosítása révén.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: József Tímár, Miklós Kásler, Alexandra Heringh, Miklós Soós, Dóra Mathiász, Anna Romány, Adrienn Józsa, László Szilák, Tamás Forrai, László Patthy, and Gábor Kovács

A fejlesztés 3. évében 8 új molekuláris diagnosztikai szolgáltatást fejlesztett ki a Konzorcium az emlőrák, vastagbélrák, tüdőrák, GIST és melanoma prognosztikája és predikciója számára. A kutatási periódusban 2 szabadalmat jelentett be új típusú mitogén/motogén jelpálya-módosításra. Emberi daganatok preklinikai modelljein az eritropoetin erekre gyakorolt hatásainak funkcionális képalkotó vizsgálatokkal történő mérését dolgozta ki. Humán melanoma modelleken a szisztémás progresszió genomikai jellemzőit határozta meg.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann, and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Margit Abonyi, Klára Csefkó, Judit Gervain, Attila Haragh, Gábor Horváth, Viktor Jancsik, Erzsébet Makkai, Zsófia Müller, Pál Ribiczey, Béla Sipos, Olga Szabó, Ferenc Szalay, László Szentgyörgyi, István Tornai, Eszter Újhelyi, Márta Varga, György Weisz, and Mihály Makara

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2011 és 2013 között korai hozzáférési program keretében a forgalmazó jóvoltából 155, döntően előrehaladott fibrosis stádiumú, hepatitis C-vírus 1-es genotípussal fertőzött beteg kezdhetett el az akkor számára egyedüli gyógyulási esélyt jelentő boceprevir + pegilált interferon + ribavirin hármas kezelést. Célkitűzés és módszer: A szerzők a terápia eredményességének és biztonságosságának retrospektív értékelését végezték el egyrészt a kezelés alatti és utáni virológiai válasz, másrészt a súlyos nemkívánatos, illetve terápialeállítást eredményező mellékhatások alapján. Eredmények: Intent-to-treat analízis szerint a 155 betegből 61 beteg vált tartósan vírusmentessé (39,4%). A korábbi kettős kezelésre relabáló, parciálisan reagáló, illetve nullreagáló betegek esetében sorrendben 59,5%, 41,4%, illetve 22,9% (p<0,05 a másik két kategóriához képest), míg cirrhosis nélkül 52,5%, cirrhosis esetén 31,3% (p<0,05 a nem cirrhosisosokhoz képest) volt a tartós virológiai válasz. A legnehezebben kezelhető cirrhosisos és korábban nullreagáló 33 betegből 6 vált tartósan vírusmentessé (18,2%). A kezelés idő előtti leállítására elégtelen virológiai válasz miatt a betegek 31,1%-ánál, mellékhatás miatt 10,3%-ánál került sor. A súlyos nemkívánatos események gyakorisága 9,8% volt. Ezek okai: anaemia, hasmenés, depresszió, agranulocytosis, jelentős aminotranszferáz-emelkedés, generalizált dermatitis és súlyos gingivitis fogvesztéssel, QT-szakasz-megnyúlás az EKG-n, generalizált oedemák és fulladás, uroinfekció, Crohn-betegség fellángolása, Campylobacter pylori-fertőzés és a beteg által nem tolerálható gyengeség/fáradékonyság. Nyolc betegnél volt szükséges transzfúzió, 4 beteg eritropoetin-, 1 pedig granulocytakolónia-stimuláló faktor kezelésben részesült. A programban halálesetet nem jelentettek. Következtetések: A 2011–2013-ban hazánkban elérhető, legkorszerűbbek közé tartozó bocepreviralapú hármas kezeléssel a betegek jelentős része ért el véglegesnek tekinthető vírusmentességet. A kezelések a törzskönyvezési vizsgálatokból megismert eredményességgel és – esetenként súlyos – mellékhatásokkal jártak, amely utóbbiak jelentősen korlátozták a terápia sikerességét. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1366–1374.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emília Mácsai, Júlia Széll, Erzsébet Ladányi, András Treszl, Barna Vásárhelyi, and László Madácsy

Bevezetés: Dializált betegekben a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása gyakori, különösen a diabéteszes populációban. A korai felismerés érdekében egyre gyakrabban használnak kardiális biomarkereket. Célkitűzés: A vizsgálók krónikusan hemodializált betegekben elemezték a brain natriuretikus peptid-előmolekula N-terminális szegmentjének (NT-proBNP), a kardiális troponin T (cTnT), és a nagy érzékenységű CRP (hsCRP) kardialis biomarkerek szintjeit befolyásoló tényezőket, annak a függvényében, hogy a beteg diabéteszes volt-e vagy sem. Módszer: 28 diabéteszes és 40 nem diabéteszes stabil állapotú hemodializált betegnél azt vizsgálták a szerzők, hogy a rutin laboratóriumi vizsgálatok, a bioimpedancia-vizsgálat, az echokardiográfia és a vérnyomás-monitorozás eredményei hogyan befolyásolják a kardiális biomarkerek szintjeit, van-e különbség a diabéteszes és nem diabéteszes betegek között. A statisztikai elemzés során multivariációs lineáris regressziós analízist (ANOVA) használtak. Eredmények: Az NT-proBNP és az extracelluláris térfogat/teljes víztérfogat arány (ecv/twv) értéke között a nem diabéteszes betegekhez képest a diabéteszes csoportban erősebb volt az összefüggés ( p = 0,034, vs. p = 0,001). A cTnT-t befolyásoló tényezők esetében nem találtak kapcsolatot a CaxP szorzattal, iPTH, Kt/V, β2-mikroglobulin- és a szérumhúgysav-szintekkel. A diabéteszes csoportban az átlagos eritropoetin-dózis ( p = 0,030) és az összkoleszterin ( p = 0,039) függött össze a hsCRP-vel, a nem-diabéteszes csoportban viszont a hsCRP és a szérumfibrinogén-szintek között volt korreláció ( p = 0,025). A diabéteszes csoportban a HbA1c nem mutatott összefüggést a biomarkerekkel. Következtetések: Hemodializált diabéteszes betegekben hasonló tényezők határozzák meg a kardiális biomarkerek szintjét, mint a nem diabéteszes betegekben. Az eredmények alapján keresztmetszeti felmérésben döntően a veseelégtelenség befolyásolja a szintjüket, a diabétesz és az anyagcserekontroll minőségének hatása kisebb.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Judit Gervain, Gábor Horváth, Mihály Makara, Alajos Pár, Ferenc Szalay, László Telegdy, and István Tornai

treatment of chronic hepatitis C. Clin. Liver Dis., 2013, 17, 63–72. Poordad, F., Lawitz, E., Reddy, K. R., et al.: Effects of ribavirin dose reduction vs. eritropoetin for boceprevir-related anemia in patients with

Open access