Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "esetsorozat" x
Clear All
Authors: Zsuzsa Varga, Barnabás Horváth, Bálint Liktor, Ágnes Szirmai, T. László Tamás and Tamás Horváth

Absztrakt:

A mal de débarquement szindróma ritka, vestibularis kórkép; legfőbb jellegzetessége az utazás, mozgó járművön (hajón, repülőn) tartózkodás után vagy spontán kialakuló tartós, hintázó, billegő egyensúlyzavar. A tünetek átmenetileg megszűnnek ismételt járműre szállás, például autóval utazás során. A krónikus fáradtság, szorongás, depresszió gyakran társuló panaszok. A diagnózis felállítása kihívást jelent, sokszor a páciensek maguk ismerik fel a betegséget. A pontos patofiziológia és definitív kezelési mód nem ismert, az optokineticus stimulációval végzett kezelés és a transcranialis mágneses stimuláció új terápiás perspektívát kínál. Tanulmányunkban 5 beteget mutatunk be, akiknél tartós, hónapokon át fennálló, folyamatos, imbolygó jellegű egyensúlyzavar alakult ki. Vizsgálatuk során normál belsőfül-funkciót vagy nem specifikus eltéréseket, továbbá negatív koponya mágneses rezonanciás vizsgálati leletet regisztráltunk. A kórlefolyás bemutatásán keresztül feltárjuk azokat a differenciáldiagnosztikai kérdéseket, amelyek segítségül szolgálnak a kórkép felismerésében. Ismertetjük az etiológiai háttérre vonatkozó elméleteket, a különböző kezelési módokkal elért nemzetközi eredményeket, továbbá a saját beteganyagunkon alkalmazott terápiás próbálkozásokat. A mal de débarquement szindróma diagnózisa kizáráson alapul, gyakran nem kerül felismerésre. Típusos kórtörténet, negatív vagy nem specifikus vizsgálati eredmények mellett érdemes megfontolni e kórkép diagnózisát. A korai diagnózis csökkentheti az orvosi vizitek és a nélkülözhető vizsgálatok számát. A gyakori diagnosztikus tévedés tovább fokozhatja a betegséggel társuló romló életminőséget, szorongást, depressziót. Orv Hetil. 2020; 161(20): 846–851.

Restricted access

Az asphyxiát elszenvedett újszülöttek kezelésében ígéretes lehetőség a mérsékelt, teljestest-hypothermia, amely több támadásponton képes csökkenteni a hypoxia-ischaemia által beindított biokémiai kaszkádot, valamint a maradandó szervkárosodást. Célkitűzés: A vizsgálat célja az volt, hogy egy nagy esetszámú hatékonysági vizsgálatot megelőzően felmérje a mérsékelt teljestest-hypothermia biztonságosságát és technikai kivitelezhetőségét Magyarországon. Módszer: Nyitott, prospektív „esetsorozat” klinikai vizsgálat keretében 2003 októberétől 2005 januárjáig a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinika NIC osztályán 28 érett asphyxiás újszülöttnél alkalmaztak hypothermiás kezelést, melyhez 23, korábban (1996 és 2002 közötti időszakban) kezelt, klinikai paramétereikben hasonló újszülöttet választottak történelmi kontrollként. Beválasztási kritériumok: 5 perces Apgar-érték: ≤5, emellett felvételkor BE: ≤ –15 mmol/l és hypoxiás-ischaemiás encephalopathiára jellemző neurológiai tünetek jelenléte egyidejűleg. A mérsékelt, egésztest-hypothermiát (maghő: 33,0–34,0 °C) folyamatos morfin analgézia mellett 72 órán keresztül tartották fenn. Az intenzív kezelés alatt laboratóriumi vizsgálatok, szeriális koponya-UH, valamint standard intenzív terápiás monitorozás történt. A vizsgálat során összehasonlították a mortalitást, durva neurológiai maradványtünetek előfordulását, és az előre meghatározott klinikai paramétereket. Eredmények: A két csoport antropometriai adatai és iniciális klinikai állapota (Apgar, pH, BE, encephalopathia tünetei) szignifikánsan nem különbözött. A hypothermiás (10/28) és a kontrollcsoport (10/21) mortalitásában nem találtak különbséget. A vizsgált klinikai paraméterekben (laboratóriumi paraméterek, ultrahang-eltérések, hypoglykaemia, vérzékenység, súlyos hipotenzió előfordulása, katecholamin-igény, oliguria) és a 1,5–2 éves utánkövetés során észlelt idegrendszeri károsodás arányaiban szignifikáns különbség nem igazolódott. A hypothermiával oki összefüggésbe hozható mellékhatást nem észleltek. Következtetés: A mérsékelt, egésztest-hypothermia a vizsgálat szerint biztonsággal alkalmazható, nem fokozza a súlyos perinatalis asphyxiát elszenvedett újszülöttek mortalitását és morbiditását. A hatásosság megítélésére további, széles nemzetközi összefogáson alapuló nagy esetszámú randomizált klinikai vizsgálatra van szükség.

Restricted access