Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "esophageal injury" x
Clear All

A konzervatív kezelés mellett tartósan fennálló, záródási hajlamot nem mutató posztintubációs oesophagotrachealis fistulák műtéti kezelése bonyolult sebésztechnikai kérdés. A szerzők két eredményesen kezelt eset kapcsán nyert tapasztalatokat elemzik. A műtét során bal oldali collaris behatolás, a nyelőcső és légcső összenyílt szakaszának szétválasztása, mindkét oldal varrattal való zárása, a nyelőcső kirekesztése oldallagos oesophagostomiával és gépi kapocssoros okklúzióval, valamint a két varratsor izom-interpozitummal való szeparációja történt. Egyik betegnél az okklúzió spontán rekanalizációja elhúzódó volt, emellett a sipoly recidívája alakult ki. Reoperáció során a korábbi műtéti eljárást alkalmazták a nyelőcső kirekesztése nélkül. A második betegnél az oesophagostomia záródásának elhúzódása miatt kellett beavatkozni. Mindkét beteg gyógyulása teljes volt. Tanulságként megállapítható, hogy a posztintubációs sipolyok műtéti kezelésében a technikai lehetőségek adott szituációra való adaptálása jelentheti a sikerhez vezető utat. Orv. Hetil., 2011, 152, 1618–1622.

Open access

A β3 adrenoceptor agonist plays an important regulatory role in stimulation of thermogenesis and lipolysis and it appears to have anti-ulcer and spasmolytic effects. So the present aim was to examine the effect of BRL 37344 (a selective B3 adrenoceptor agonist) on reflux esophagitis.

Methods

Forty-eight rats were divided into twelve sham-operated rats and thirty-six rats with induced reflux esophagitis (RE), which were divided into either RE alone or pretreated with BRL 37344 and/or omeprazole with or without indomethacin. RE was induced in rats, then gastric acid output, pH, plasma nitric oxide (NO), esophageal PGE2, malondialdehyde (MDA) and reduced glutathione (GSH) were measured and the esophageal injury was assessed by macroscopic damage score.

Results

Pretreatment with BRL significantly increased plasma NO, GSH, decreased acid output, esophageal MDA and esophageal injury in comparison to pretreatment. In addition, there was a no significant increase in esophageal PGE2.

Conclusion

It can be concluded that BRL 37344 has an anti-oxidant protective effect in rats with RE.

Restricted access
Authors: Lajos Kotsis, Szilárd Kostic, Zoltán Heller and Pál Vadász

Absztrakt:

A szerzők nagy késéssel felismert nyelőcső-perforációk és -rupturák diagnosztikus problémáit és kezelési típusait tárgyalják. A késedelem mögött, scleroterápia, idegentest-eltávolítás, tévesen értelmezett mellkasi gyülem vagy cerviális bőr alatti emphysema, kiterjesztett mediastinális lymphadenectomia és mellkasi szúrt sérülés elégtelen exploratiója húzodott meg. Az áthatoló nyelőcsősérülés megszüntetése ellenére, a beteg sepsise végzetes volt. Az alkalmazott műtétek a primer sutura fedésétől vagy szervkímélő időleges kirekesztésétől, a rezekciót kiváltó, Johnson-típusú nyelőcső-kirekesztésig terjedtek, melyet a nyelést helyreállító colon-bypass követett. Reménytelennek tűnő esetekben sem kizárt az eredetileg ép nyelőcső rekonstrukciója.

Restricted access
Authors: Zsolt Baranyai, Ákos Balázs, Péter Kupcsulik and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A sikeres kezelés függ a különböző klinikai tényezőktől, az egészségügyi felszereltségtől, de leginkább a rendelkezésre álló szaktudástól, tapasztalattól. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Reoperációkkal együtt 33 (43%) betegnél pedig teljes oesophagus exstirpatióra kényszerültünk. 27 (36%) beteget vesztettünk el. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Alapvetően a késedelem miatt kényszerülünk radikális – csonkító – műtétekre. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik.

Open access