Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "etiológiai tényezők" x
Clear All
Authors: Nóra Kecskeméti, Anita Gáborján, Magdolna Szőnyi, Marianna Küstel, Ildikó Baranyi, Mária Judit Molnár, László Tamás, Anikó Gál and Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés: Veleszületett halláscsökkenés 1000 újszülöttből 1–3 esetben fordul elő. A gyermekkori súlyos fokú percepciós halláscsökkenés hátterében számos ok szerepelhet. Az esetek döntő százalékában genetikai eredet valószínűsíthető, de emellett lehet infekció, fejlődési rendellenesség és egyéb szerzett megbetegedések is. Célkitűzés: Célunk volt a Semmelweis Egyetem Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikáján a 18 év alatti, cochlearis implantáción átesett betegek között az etiológiai tényezők előfordulási arányának felmérése. Módszer és eredmények: A halláscsökkenés okát betegeink 62,9%-ában meg tudtuk határozni. A leggyakoribb etiológia a gap junction protein β-2 gén c.35delG patogén mutációja, mely a vizsgált populációban 38,8%-os allélfrekvenciát mutatott. Emellett az infektív eredet (10,1%), a meningitishez, illetve a cytomegalovirusfertőzéshez társuló halláscsökkenés fordult elő nagyobb százalékban. Betegeink 79,7%-a részesült a beszédfejlődés lezáródását megelőzően műtéti rehabilitációban, a veleszületett halláscsökkent gyermekek 11,2%-a azonban továbbra is későn diagnosztizált eset volt. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a gyermekkori súlyos fokú halláscsökkenés esetén fontos a genetikai eredet tisztázása. Az időben megkezdett rehabilitáció a gyermek egész életére hatással van, késői implantáció esetén a gyermek beszédfejlődése jelentősen elmarad. A késői implantációk magas aránya a 2015-ben bevezetett új újszülöttkori hallásszűrés-protokollal, valamint az orvoskollégák megfelelő tájékoztatásával és a betegeknek a megfelelő centrumba történő irányításával várhatóan csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(21): 822–828.

Open access

Absztrakt:

A különböző etiológiai elméletek (például pszichoszomatikus, stressz) között leírták már az elhízás addiktív modelljét is. Az emocionális alapon fellépő evészavarokban szenvedők inkább (a jutalmazó rendszerrel összefüggően) örömükben nyúlnak a nassolnivalók után. Az elhízás addiktív modelljének vizsgálatának célja, hogy az itt megismert összefüggések felhasználásával még pontosabb kezeléshez juthassanak a túlsúlyban szenvedők. Az elhízás addiktív modelljének szempontjából feltárja az etiológiai tényezők között fellelhető anatómiai, neurobiológiai és pszichés összefüggéseket, hogy az így kapott következtetések levonásával újabb logikai kapcsolatokat igazolhasson. A jutalmazó vagy dopaminszabályozó körök mellett az energia-háztartásban részt vevő másik rendszer a hypothalamus proopiomelanokortin (POMC)-rendszere – ezek hatását, hatékonyságát különböző biológiai faktorok, molekulák módosíthatják. Ezen neurobiokémiai folyamatok feltárásával érthetővé válik, hogy miért eszik valaki, ha nem is éhes, miért hajlamos a túlevésre, míg a másik nem, vagy miért nem képes visszaesés nélkül, tartósan fogyni. Az eredmények tükrében tehát újabb beavatkozási, kezelési lehetőségek (gyógyszeres, pszichoterápiás) alkalmazására nyílhat lehetőség, miáltal sokkal részletesebb, egyénre szabottabb terápiás megoldásokhoz juthatunk az elhízás kórképe esetén is. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1095–1102.

Restricted access
Authors: Anita Gáborján, Judit Götze, Marianna Küstel, Nóra Kecskeméti, Ildikó Baranyi, Fatime Csontos and László Tamás

–251. 29 Kecskeméti N, Gáborján A, Szőnyi M, et al. Etiological factors of sensorineural hearing loss in children after cochlear implantation. [Halláscsökkenést okozó etiológiai tényezők cochlearis

Open access