A klasszikus nézet szerint a machiavellista személyek érzelmileg nem vagy kevésbé vonódnak be egy helyzetbe. Interperszonális kapcsolataikat a melegség hiánya jellemzi, kerülik mások szoros közelségét. A rájuk váró feladat kognitív aspektusára koncentrálnak, tehát egy helyzet értékelése és pontos megértése vezérli őket. Affektív távolságtartásuk következtében érzelmileg megterhelő helyzetekben is képesek hideg fejjel és logikusan gondolkodni.
A kérdés az, hogy a machiavellisták érzelmi távolságtartása mögött az érzelmek megélésének hiánya áll-e, vagy a kialakuló érzelmeiket erősen kontroll alatt tartják? Kísérletünkben a résztvevők agym7ködését mértük érzelmeket előhívó feladat végrehajtása közben, ami egyúttal megkövetelte a helyzet eltérő nézőpontokból való értelmezését, a rugalmas váltás képességét is. Az eltérő (és átváltást igénylő) helyzetek egyben eltérő érzelmi állapotokat is jelentettek.
Az érzelmi átkeretezési feladat során agyi aktivációt találtunk a machiavellisták hippokampuszában, az inzulában, a hátulsó cinguláris tekervény és a cuneus területén. A machiavellistákra jellemző agyi aktiváció többsége (hippokampusz, cuneus) kognitív funkciókat ellátó területeken jelentkezik. Ezek részt vesznek a figyelmi, emlékezeti folyamatok végrehajtásában, a nem releváns információk gátlásában. Ugyanakkor az érzelemszabályozás agyi folyamatai is megjelennek, melyet az inzula és a hátulsó cinguláris kéreg területeinek aktivációja bizonyít.
Ezek az eredmények azt mutatják, hogy valóban jellemző rájuk egy érzelmi távolságtartás, ugyanakkor intenzív érzelmeket élnek át, amely befolyásolhatja a döntéshozatali folyamataikat.
( Ko et al., 2013 ; Sinha & Li, 2007 ; Skinner & Aubin, 2010 ). Multiple studies have examined cue-induced brain reactivity in IGD using functional magnetic resonance imaging (fMRI) and found that IGD showed altered activity in several regions
MRI (fMRI) have established that individuals with IGD show enhanced reward-seeking behavior and dysfunctional neural substrates related to reward processing. Some of these studies focused on the differences in how individuals with IGD and healthy
Absztrakt
Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.
Az intelligenciakutatás az elmúlt két évtizedben, felhasználva a modern technika kínálta lehetőségeket, próbálja integrálni a napról napra növekvő mennyiségű idegtudományi eredményeket. A 21. század elején az intelligencia neurális hátterének kutatása a strukturális és funkcionális képalkotók, az EEG elterjedésének és széles körű hozzáférhetőségének köszönhetően új fejezethez érkezett. A felhalmozódott idegtudományi eredmények rendszerezése és egymáshoz való viszonyának tisztázása komoly kihívás, de elengedhetetlen az érdemi továbblépéshez. Az intelligencia neurális reprezentációját vizsgáló összefoglalómban egészséges, beteg, gyerek és felnőtt mintán végzett strukturális és funkcionális képalkotó technikákkal, EEG-vel gyűjtött legújabb idegtudományi eredményeket tekintem át. Az adatok szerint az intelligencia agyi alapja egy megosztott integrált hálózat.
Poellinger A, Thomas R, Lio P, et al.: Activation and habituation in olfaction — an fMRI study. NeuroImage 13, 547–560 (2001) Lio P. Activation and habituation in olfaction — an fMRI study
Irodalom 1. Adleman , N. E. , Menon , V. , Blasey , C. M. , White , C. D. , Warsofsky , I. S. , Glover , G. H. , Reiss , A. L. ( 2002 ): A developmental fMRI study
Absztrakt
Jelen cikk Michael Posnernek az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében tartott előadása alapján készült. Az előadás három nagy témával foglalkozik: elsőként a figyelmi rendszerek általános működését és agyi hátterét mutatja be, majd azok fejlődésével kapcsolatos viselkedéses és elektrofiziológiai adatokat ismertet. Végül a genetikai és környezeti hatásoknak a figyelmi rendszerek működésére gyakorolt hatását elemzi, kitérve azok lehetséges evolúciós fejlődési hátterére.
marmoset ( Hikishima et al., 2011 ), dogs ( Datta et al., 2012 ; Nitzsche et al., 2018 ; Tapp et al., 2006 ), or macaques ( Adluru et al., 2012 ; Reveley et al., 2017 ; Rohlfing et al., 2012 ; Seidlitz et al., 2018 ). fMRI has become the primary mean
16 137 145 Richter, W., Andersen, P. M., Georgopoulos, A. P. and Kim, S. G. (1997): Time-resolved fMRI of mental rotation. Neuroreport , 8, 1257
