Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "fajok közötti" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Igaz, Zoltán Nagy, Barna Vásárhelyi, Edit Buzás, András Falus, and Károly Rácz

A génexpresszió poszttranszkripciós szintű szabályozásában alapvető jelentőségű mikroRNS-ek jelenlétét nemcsak intracellulárisan, hanem testfolyadékokban is kimutatták. A keringő mikroRNS-ek hormonszerű hatásokat fejthetnek ki, aminek révén távoli sejteket is befolyásolhatnak, így az intercelluláris kommunikáció mediátorainak tekinthetők. A szérumban, vizeletben, székletben, nyálban előforduló mikroRNS-ek szóba jöhetnek betegségek biomarkereiként, és intenzív kutatások folynak ezek hasznosítására. Érdekes következtetésekre adhat okot, hogy az anyatej is tartalmaz mikroRNS-eket, és nem zárható ki ezek alapján, hogy ezek a csecsemőre hatva az epigenetikai információ egyének közötti áramlását tehetik lehetővé. Még megdöbbentőbb az a nemrégiben született felismerés, hogy a táplálékban található mikroRNS-ek, így növényi mikroRNS-ek mutathatók ki a keringésben, és ezek az emberi/állati szervezetben is aktívak lehetnek. Mindezek alapján a mikroRNS-ek az egyének közötti, sőt fajok közötti génexpressziós/epigenetikai információáramlásban szerepet játszhatnak, ami a mikroRNS-ek jelentőségét és talán az egész természet működéséről, a betegségek kialakulásáról alkotott felfogásunkat is alapvetően módosíthatja. Orv. Hetil., 2012, 153, 1647–1650.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Urbán S., Elizabeta Benevolenskaya, Judit Kiss, Bernadett Sági, Beáta Hegyi, and Ferenc Uher

Az utóbbi évtizedben világossá vált, hogy a génekben kódolt információ fajok közötti eltérése nem lehet egyedül meghatározó forrása az élőlények sokféleségének. Az egyedfejlődés során a sejtvonalak térben és időben egyedi módon bekövetkező fenotípus-változásainak hátterében álló dinamikus tényezőknek mindössze egy eleme a genetikai kód maga. A sejt és az egész szervezet jellemzőinek kialakításában és fenntartásában tehát nagyobb szerepe van a környezet által kialakított génaktivitás-változásoknak, mint azt korábban gondoltuk. Az epigenom a kromatinra kerülő molekuláris jelzéseken keresztül közvetít a genom és a környezet között. Ezeket a különböző jelzéseket kutatják az epigenetika gyorsan fejlődő területei. A jelzések sejtciklusról sejtciklusra átkerülhetnek az utódsejtekbe, de akár generációkat átívelő módon is öröklődhetnek. Az epimutációk – az epigenom rendellenes megváltozásai – döntő szerepet játszhatnak olyan komplex emberi betegségek kialakulásában is, mint a rák. Az epigenetika jelentheti a hiányzó láncszemet a genetika, a környezet és a betegségek között, ezáltal jelentős hatással bírhat a jövő gyógyszerfejlesztésére és új terápiás/prevenciós megközelítéseket tehet lehetővé. Orv. Hetil., 2012, 153, 214–221.

Open access