Search Results

You are looking at 1 - 10 of 63 items for :

  • "finanszírozás" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Az alapellátás terén olyan strukturális változtatás szükséges, amely nem teljes rendszerében változtatja meg az egészségügyi alapellátást, hanem lehetővé teszi, hogy a rosszabbul ellátott területeken – elsősorban kistérségi szinten – lehetővé váljék más gyakorlatok alkalmazása. Az erőforrások koncentrálása, az egészségügy finanszírozása kihívást és fejtörést okoz a politikusok és szakmapolitikus számára. Az 1990-es évek kezdetén, a rendszerváltás idején, az egészségügy átalakítása az alapellátással kezdődött. A kezdet a házi/családorvoslás volt, a finanszírozás gerincét a szabad orvosválasztásra alapozott korkorrigált fejkvóta képezte. A biztosítói juttatás ezzel együtt vegyes rendszerű lett. Ezt sok pró és kontra vélemény kísérte és kíséri jelenleg is, de az alapgondolat kiállta a próbáját: az európai jellemzőket és a magyar helyzetet áttekintve, a háziorvosi tételes betegforgalmi jelentések adatai alapján és az ezt megelőző években történt kutatások eredményeit elemezve igazolja a kapitációalapú finanszírozás helyességét, és vélelmezi, hogy e módszer, mint alap, egyszerű, manipulálhatatlan, kevés terhet ró a szolgáltatóra és a biztosítóra, és kis költségekkel jár. A realitásokra is figyelemmel végső soron az ellátás optimalizálását eredményezheti. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1057–1063.

Open access

: characteristics of patients and impact on the emergency room. Alcohol Alcohol. 2012; 47: 433–438. 21 finanszirozas.oep.hu/raford/szakkoll/OENO_kompetencia_2008_07_02.xls [Hungarian]

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dóra Endrei, Lajos Kollár, József Bódis, Gábor Imhof, Antal Zemplényi, Gábor Vas, and Imre Boncz

teljesítményvolumen-korlát hatásai a kórházak magatartására a HBCs alapú finanszírozás kontextusában. I. rész. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben, 2006, 5(8) , , 20–28. Molnár Márk P

Restricted access

Molnár É Révész 2006 A teljesítményvolumen-korlát hatásai a kórházak magatartására a HBCs alapú finanszírozás kontextusában. I. rész

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Pálinkás, Nóra Kovács, Valéria Sipos, Ferenc Vincze, Magor Papp, Árpád Czifra, Róza Ádány, and János Sándor

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon 2009-ben került kialakításra az alapellátási tevékenység értékelését célzó, országosan egységes indikátorrendszer, amely jól kiépített informatikai és jogszabályi háttérrel, illetve finanszírozási vonzattal működik. A jelenlegi teljesítményértékelési rendszer csak részben (a praxisok földrajzi elhelyezkedése tekintetében) veszi figyelembe azt, hogy a betegek ellátásának hatékonyságát háziorvostól független tényezők is befolyásolják, ugyanakkor az egészségbiztosító csak a háziorvost tudja hatékonyabb munkára ösztönözni többletfinanszírozási eszközével. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a praxisok teljesítményértékelési rendszerének módszertani továbbfejlesztése révén olyan indikátorok kialakítása volt, amelyek alkalmasak a teljesítménynek a háziorvos által nem befolyásolható praxisjellemzőktől független értékelésére. Módszer: A felnőtteket ellátó háziorvosi praxisok hatékonyságának jellemzésére kidolgozott 12 NEAK-indikátor 2016. júniusi adatait elemeztük. A praxisjellemzők (az ellátottak kora, neme, a praxisokhoz tartozók relatív iskolázottsága, a praxis megyéje, településtípusa) hatásaitól megtisztított indikátorokat alakítottunk ki. A háziorvosok teljesítményének az országos referenciaszinttől való eltéréseit statisztikai teszttel értékeltük. A jelenlegi és a korrigált indikátorokon alapuló értékelés alapján történő teljesítmények összevetésével elemeztük a monitoringnak és a kapcsolódó többletfinanszírozás felhasználásának megfelelőségét és átalakításának lehetőségeit. Eredmények: A jelenlegi teljesítményértékelési rendszer a többletfinanszírozás 34,46%-át hasznosítja a háziorvosi munka hatékonyságának elismerésére, a finanszírozás nagy része a teljesítmények konzerválását szolgálja. Emellett nem képes minden olyan teljesítmény azonosítására, amely lényegesen hatékonyabb az átlagnál, aminek következtében a jelenlegi többletfinanszírozás 8,83%-ának megfelelő összeg kifizetése marad el. Ha többletfinanszírozásban csak a praxisjellemzők alapján várhatónál szignifikánsan jobb teljesítményt nyújtó praxisok részesülnének, akkor az egy praxisban elérhető havi többletfinanszírozás 176 042 Ft-ról 406 604 Ft-ra növekedne. Következtetés: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által jelenleg működtetett értékelési rendszer kiegészítése a praxisjellemzőkre korrigált indikátorok alkalmazásával a jelenlegi monitoringnak és rendelkezésre álló finanszírozás felhasználásának hatékonyságát javítaná. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1542–1553.

Open access

6 29 Bíró K., Zsuga J., Rurik I. és mtsai: Az indikátorokhoz kötött tevékenység alapú finanszírozás lehetőségei az alapellátásban, különös tekintettel a

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Bence Dorogi, Tamás Mátrai, Mihály Újhelyi, István Kenessey, Péter Kelemen, Ákos Sávolt, Orsolya Huszár, Orsolya Ping, Dávid Pukancsik, and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés: A korszerű onkoplasztikus emlősebészet következményeként megjelenő jelentős emlőrekonstrukciós igény számos rendszerszintű kérdést vet fel. Vizsgálatra és szabályozásra várnak az onkoterápiák hatására és az idő múlásával bekövetkező esztétikai változások, illetve hosszú távú szövődmények miatti korrekciós műtétek indikációi; meghatározandó a helyreállító beavatkozások optimális és maximális száma, az elérni kívánt esztétikai végcél és az ezekhez szükséges emlősebészeti kapacitások, valamint finanszírozás. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja, hogy kérdőíves vizsgálattal felmérje a magyar emlőrákos populáció korszerű emlőrekonstrukciós igényeit és véleményét. Anyag és módszer: A vizsgálatba 500, mastectomián és azonnali vagy halasztott-azonnali emlőrekonstrukción átesett nőbeteg került bevonásra. Tizenegy kérdésből álló kérdőív segítségével történt az emlő rekonstrukciójához való ismereteknek és személyes viszonyulásnak, az esztétikai végeredménnyel és az ellátás szakmai színvonalával kapcsolatos elvárásoknak, továbbá az ellátórendszerrel és a finanszírozással kapcsolatos igényeknek a felmérése, majd elvégeztük az eredmények biostatisztikai elemzését. Eredmények: A betegek medián életkora 47 év (min.–max.: 26–73) volt, döntő részük (59%; n = 294) házas volt, és 52% (n = 260) rendelkezett egyetemi végzettséggel. A betegek 70%-a (n = 348) az emlő-helyreállítás eredményeként mezítelenül is nagyjából egyforma emlőket szeretett volna. Ehhez 43%-uk (n = 217) maximum kettő, 37%-uk (n = 184) maximum három-négy műtétet vállalna. A felmérésben részt vettek 44%-a (n = 220) szerint az egészségbiztosítónak három-négy rekonstrukciós beavatkozást kellene támogatnia. A betegek 86%-a (n = 430) a daganatos emlő korszerű sebészi kezelését speciálisan képzett emlősebészre bízná. Következtetés: Az emlőrák modern onkoplasztikus sebészi ellátása összetett, rendszerszintű kérdéseket vet fel. Az emlőrákos betegek jól képzett emlősebészeket szeretnének, akik az emlőrák korszerű sebészi kezelésén túl mastectomia esetén az egészségbiztosító által támogatott formában, maximum két műtéttel képesek magas esztétikai eredménnyel az emlők helyreállítására. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1221–1228.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Mihály-Vajda, Imre Boncz, Diána Elmer, Tímea Csákvári, Noémi Németh, Luca Fanni Kajos, Dalma Pónusz-Kovács, József Bódis, and Zsuzsanna Kívés

Összefoglaló. Bevezetés: A méhnyakdaganatok kérdése kiemelten fontos, megoldatlan népegészségügyi probléma. A betegség terhe magas, ami elsősorban az alacsony és közepes jövedelmű országokban élőknél jelentkezik. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt meghatározni a méhnyakdaganatok epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségterhét Magyarországon a 2018-as évre vonatkoztatva. Adatok és módszerek: Elemzésünket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisának 2018. évi adatai alapján végeztük az in situ (D06), a jóindulatú (D26.0) és a malignus (C53) méhnyakdaganatokra vonatkozóan. Az elemzés a NEAK által finanszírozott összes szolgáltatóra és ellátási formára kiterjed. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat betegségcsoportonként és korcsoportos bontásban, valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. Eredmények: A NEAK 2018-ban 1,276 milliárd Ft-ot (4,7 millió USD; 4,0 millió EUR) költött a méhnyakdaganatok kezelésére. A betegek és a finanszírozás döntő többsége a méhnyak rosszindulatú daganatához kapcsolható. A finanszírozásból a malignus méhnyakdaganatok részesedése 97%. Ellátási típusonként vizsgálva a legnagyobb kiadási tétel az aktívfekvőbeteg-szakellátásban jelenik meg, éves szinten 763,9 millió Ft, ami az összköltség 59,9%-a. A 100 000 lakosra jutó prevalencia az aktívfekvőbeteg-szakellátás igénybevételi adatai alapján 26/100 000 lakos. Következtetés: A méhnyakdaganatok kezelésének meghatározó költségeleme az aktívfekvőbeteg-szakellátás. Hazánkban a szervezett méhnyakszűrés korszerűsítéseként az új szűrési stratégiát megfelelő finanszírozási támogatással célszerű bevezetni, a szűrővizsgálatoknak, a hozzájuk kapcsolódó további diagnosztikus kivizsgálásnak és terápiának a teljesítményvolumen-korlát alóli mentesítésével. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

Summary. Introduction: Cervical cancer is a particularly important, unresolved public health problem. The burden of the disease is high, primarily in those living in low- and middle-income countries. Objective: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and health insurance cost of cervical cancer in Hungary in 2018. Data and methods: Our analysis was made according to the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018, which covers all service providers and maintenance forms financed by NHIFA. We analysed the in situ (D06), the benignant (D26.0) and the malignant (C53) cervical tumours. The data analysed included annual patient numbers and prevalence of care utilisation per 100 000 population furthermore annual health insurance costs calculated for disease and age groups. Results: In 2018, NHIFA spent 1.276 billion HUF (4.7 million USD, 4.0 million EUR) on the treatment of patients with cervical cancer. The majority of patients and funding can be linked to malignant cervical cancer (97%). Acute inpatient care was the major cost driver: 763.9 million HUF (59.9% of the total health insurance expenditures) annually. The prevalence is 26 per 100 000 population based on acute inpatient care data. Conclusion: Acute inpatient care was the major cost driver. In Hungary, as a modernization of organized cervical screening, it is appropriate to introduce a new screening strategy with appropriate financial support, by exempting screening tests, associated additional diagnostic testing, and therapy from the performance volume limit. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Boncz, Andor Sebestyén, Tímea Csákvári, István Ágoston, Eszter Szabados, and Dóra Endrei

Absztrakt

Bevezetés: Az akut kardiológiai események túlélésének javulásával, az életkor kitolódásával egyre nagyobb igény mutatkozik a kardiológiai rehabilitációs ellátásokra. Célkitűzés: Elemzésünk célja a társadalombiztosítási rendszer keretében közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátás teljesítménymutatóinak feltérképezése Magyarországon. Adatok és módszerek: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2014 és 2017 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a kardiológiai rehabilitációs ágyak megoszlását, a betegforgalmat, az aktív ellátást követő rehabilitációs arányt. Eredmények: Magyarországon 2017-ben összesen 1765 közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs ágy volt (1,8 ágy/10 000 lakos). A legalacsonyabb ágyszámot Szabolcs-Szatmár-Bereg (0,27 ágy/10 000 lakos), Hajdú-Bihar (0,28) és Fejér (0,6) megyében találtuk. A legmagasabb ágyszámot Veszprém (11,47), Győr-Moson-Sopron (4,94) megyében és Budapesten (2,27) találtuk. Az éves betegszám 2014 és 2017 között 24 834 és 26 146 között, az elszámolt ápolási napok száma 510 ezer és 542 ezer között ingadozott. Az egy betegre jutó átlagos ápolási idő kismértékű emelkedést mutatott, a 2014. évi 19,2 nap/beteg értékről 20,2 nap/beteg értékre nőtt 2017-ben. Az aktív ellátásban akut szívinfarktus miatt hospitalizált betegek 6,6–7,6%-a részesült kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban. Következtetés: Mind a kardiológiai rehabilitációs kapacitásokhoz való hozzáférésben, mind ezen egészségügyi szolgáltatások igénybevételében jelentős területi egyenlőtlenségeket találtunk, melyek mérséklése szakmapolitikai eszközökkel megfontolandó. Az akut szívinfarktuson átesett betegek igen alacsony (6,6–7,6%) részvételi arányát a kardiológiai rehabilitációs ellátásban jelentősen emelni szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 6–12.

Open access

.) Dankó D., Kiss N., Molnár M. P. és mtsa: A teljesítményvolumen alapú kórház-finanszírozás hatásai: a szándékolt és megvalósult magatartásminták eltérései. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2006, 22. Molnár

Restricted access