Search Results
cases of increased exposure reported in 2008. [A 2008. évi foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek összefoglaló adatai.] Foglalkozás-egészségügy, 2009, 2, 23–27. [Hungarian
foglalkozás-orvostan és a munkahigiéné nemzetközi és magyarországi története. In: Munkaegészségtan.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2010. [Hungarian] Ungváry G
Bevezetés: A haláltól való félelem és a foglalkozás közötti kapcsolatról viszonylag kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A szerzők a foglalkozás és a halálfélelem összefüggéseinek vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: Orvosok, orvostanhallgatók és egyéb egészségügyi dolgozók, lelkészek, pszichológusok és egyéb, nem egészségügyi dolgozók (N = 1062) halállal kapcsolatos attitűdjeit elemezték a Multidimenzionális Halálfélelem Skála segítségével. Eredmények: Szignifikáns különbségeket találtak az összesített halálfélelem-pontszám tekintetében, valamint egyes vizsgált csoportok esetében is a halálfélelem különböző faktorait illetően. A halálfélelem a lelkészek körében volt a legalacsonyabb. A holttesttől való félelem a pszichológusoknál és a nem egészségügyi dolgozóknál volt a legmagasabb, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk holttesttel, illetve haldoklókkal. Következtetések: Úgy tűnik, hogy a halálfélelem olyan foglalkozási csoportok tagjaira jellemző elsősorban, akik nem foglalkoznak közvetlenül halottakkal és haldoklókkal. Orv. Hetil., 2014, 155(31), 1236–1240.
miskolci Foglalkozás-egészségügyi Központ tapasztalatai alapján.] Foglalkozás-egészségügy, 2001, 5 (2), 37–38. [Hungarian] Hegedűs, I., Szakmáry, É., Ungváry, Gy.: Presentation of the health status, living conditions
A szerző esszéje elsősorban az óbabilóni birodalom és a hettita társadalom mobilitási esélyeinek összehasonlításával foglalkozik, többek között a hettita rabszolgák felemelkedési esélyeinek empirikus elemzésén keresztül. Az író külön tárgyalja a státusinkonzisztenciát az óbabilóni b__
Az alapellátás minőségének javítása évtizedek óta fontos téma világszerte. A minőség mérésének napjainkban egyre gyakrabban alkalmazott kvantitatív mérőeszközei a minőségi indikátorok. Az orvosokat minőségi munkára motiváló lehetséges módszerek közé tartozik az anyagi ösztönzők bevezetése, de nincs elegendő bizonyíték minőségjavító hatásukra. A minőségi indikátorokat és anyagi ösztönzőket egyre több európai országban alkalmazzák önmagukban vagy más minőségjavító eszközökkel. A szerzők röviden ismertetik az Egyesült Királyság és Magyarország alapellátási indikátorrendszerét. A többi európai országgal kapcsolatban csak kevés, az anyagi ösztönzőket és indikátorokat is leíró közlemény érhető el. Vizsgálatuk során nyolc országot találtak, ahol széles körben alkalmazzák a minőségi indikátorokhoz kapcsolódó anyagi ösztönzőket. Az indikátorok a családorvosok fizetését vagy finanszírozását összbevételük 1–25%-ának megfelelő bónusszal befolyásolhatják az egyes európai országokban. Megbízható ellátási és morbiditási adatok nélkülözhetetlenek a minőségi indikátorokhoz, de ilyen adatok a legtöbb ország alapellátását illetően hiányoznak. A minőségi indikátorok további fejlesztése széles körű szakmai konszenzus alapján szükséges. Orv. Hetil., 2013, 154, 1096–1101.
A szív- és érrendszeri betegségek a gyógyításuk terén elért jelentős eredmények ellenére hazánkban ma is a halálozási statisztika első helyén állnak. E betegségek prevenciójában a háziorvosi ellátás fontos szerepet játszik. A háziorvoslásban a cardiovascularis megelőzés a primer, a szekunder és a tercier prevenciós szinteken valósul meg, a rizikócsoport-stratégia és a populációs stratégia alkalmazásával. Az elsődleges prevenció kiemelt feladatai az egészség megőrzése és a cardiovascularis betegségek kialakulásának megelőzése. A legfontosabb primer prevenciós programok az egészséges táplálkozást segítő és a fizikai aktivitás növelését támogató program, valamint a dohányzás elleni küzdelem programja. A másodlagos prevenció eszköze a szűrővizsgálatok végzése. A háziorvoslásban a kockázati tényezők egy része már az orvos–beteg konzultáció során felismerhető, a metabolikus kockázat felismerése viszont csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. A cardiovascularis kockázati faktorok és betegségek szűrésére vonatkozó jogszabály a metabolikus szindróma kritériumrendszerén alapul, noha ma már a globális kardiometabolikus kockázat felmérésére kell törekedni. A szív- és érrendszeri betegségben nem szenvedő, de kockázati tényezőkkel rendelkező páciensek esetében a cardiovascularis kockázat becslése a háziorvos feladata. A háziorvosi ellátás sajátos lehetősége a beteg hosszú távú követése, ami lehetőséget ad a tercier prevenció keretében végzett folyamatos gondozásra. A cardiovascularis kockázati tényezőkkel vagy betegséggel rendelkezők gondozása során nagy jelentőségű a páciensek kockázati csoportokba sorolása, mert az ezekbe tartozás határozza meg a gondozás célértékeit. A cardiovascularis gondozás során alkalmazott módszerek az életmód-terápia, a specifikus gyógyszeres kezelés és a cardiovascularis gyógyszeres szervvédelem. A cardiovascularis prevenció eleme a kockázati tényezőkkel és betegségekkel kapcsolatos egészségnevelés és tanácsadás is, ami a prevenció eszköze, egyaránt segíti a prevenció primer, szekunder vagy tercier formájának megvalósítását. A háziorvosi cardiovascularis prevenció eredményeinek javításához szükséges legfontosabb változtatások: a primer prevenciós tevékenység, továbbá az egészségnevelés és tanácsadás megfelelő értékelése, a szűrési rendszer megújítása a globális kardiometabolikus kockázat szemlélete alapján, a háziorvoslás cardiovascularis gondozási tevékenységét átfogó egységes szakmai irányelv kidolgozása, a háziorvosi cardiovascularis prevenciónak egy integrált prevenciós rendszer keretében történő megvalósítása. Orv. Hetil., 2012, 153, 1536–1546.
A szerző áttekinti a hazai körzeti orvosi rendszer háziorvosi rendszerré való átalakulásának történetét, érintve a főbb szakmai, képzési, jogi és pénzügyi vonatkozásokat. A jelenlegi problémák fő okait a humán erőforrás és utánpótlásának elégtelenségében, az alulfinanszírozottságban, az adminisztrációs túlterhelésben, a minőségi munkában való érdekeltség hiányában és a jogszabályi környezetben látja. Összehasonlítja az aktuális nemzetközi tapasztalatokkal, elemzi ezek eredményeit. A változásban lévő környezet más egészségügyi struktúrát, nemcsak orvos által végezhető ellátást, prevenciós szemléletet és a lakosság részéről is más hozzáállást igényel. A továbblépés egyik irányát a más munkatársak bevonásával kialakítható, közeljövőben bevezethető praxistársuláson alapuló modellkísérletben látja. Ezek a tapasztalatok beépíthetők lennének egy későbbi, a munka minőségét is elismerő finanszírozási reformba, amelynek elemeire javaslatot is tesz.
A folyóiratok impaktfaktorát (IF) a tudományos színvonal értékmérőjének tekintik annak ellenére, hogy nagy fokban befolyásolja az újság témája, szakterülete, kiadója, szerkesztője, tudományos és gazdasági háttere. Bár sok javaslat született már ennek a fontos scientometria-paraméternek a módosítására, széles körben alkalmazzák újságok, személyek, osztályok tudományos teljesítményének összehasonlítása, a tudományos előmenetel megítélése, előléptetéssel való jutalmazás és pályázati források elosztása során. A legtöbb kutató nemzetközi adatbázisokat használ a kutatásaihoz szükséges publikációk megkeresésére – sajnálatos, hogy ezen adatbázisok csak kis számban tartalmaznak magyar folyóiratokat. Javasoljuk egy magyar elektronikus orvostudományi adatbázis felállítását, amelybe a különböző szakterületek alapján (pl. diabetológia, gasztroenterológia, népegészségügy, urológia stb.) töltenék fel a magyar szerzők dolgozataikat. Így segíthetnék egymást munkáik megismertetésével és idézésével. Ennek a honlapnak a leendő szervezőjét, gazdáját és támogatóit keressük.
Az onkológiai ellátás eredményessége szempontjából fontos időszak a késlekedési idő, amely az első tünetek jelentkezése és az orvoshoz fordulás, illetve a diagnózis felállítása között eltelik. Ez függ a betegtől, szociális, gazdasági helyzetétől, iskolázottságától, az orvossal való kapcsolatától és az egészségügyi ellátórendszertől. Célok és módszerek: A szerzők 110, daganatos megbetegedés miatt kezelt betegnél vizsgálták a beteg életkora, gazdasági helyzete, képzettsége és a háziorvosi ellátás igénybevételi gyakorisága, valamint a késlekedési idő kapcsolatát. Eredmények: A betegek 67%-a csak panaszok esetén kereste fel háziorvosát. Tüneteit észlelve a betegek 45%-a azonnal orvoshoz fordult. Daganatra utaló tünetek esetén a férfiak késlekedési ideje kissé hosszabb volt: 44%-uk, míg nőknél 50% jutott egy hónapon belül diagnózishoz. A 60 év fölötti, és a felsőfokú végzettségű betegek egy kisebb részénél találták a leghosszabb késlekedési időket. Az azonnal orvoshoz fordulók között többségben voltak a felső- és középfokú végzettségűek. A nagyon alacsony jövedelműek mindegyik kategóriában többségben voltak. Következtetések: A daganatos megbetegedések primer és szekunder prevenciójában a háziorvosnak fontos szerepe lehet, azonban az orvos-beteg kapcsolat vonatkozásában ezek a lehetőségek nem eléggé kihasználtak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1368–1373.
