Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for :

  • "foglalkoztatottság" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A Lisszaboni Stratégia egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy 2010-re az EU-ban átlagosan 70%-ra emelkedjen a foglalkoztatás. A félidei értékelés szerint az EU igen messze van ettől a céltól. A tagállamok között jelentős különbségek vannak. Egyesek már túlteljesítették a célt (Egyesült Királyság, Svédország, Dánia, Hollandia), mások közelítik azt (Finnország, Ausztria, Írország, Portugália). A probléma a többi tagállammal van, különösképpen a kontinens három legnagyobb gazdaságával: Németországgal, Olaszországgal és Franciaországgal. Ezekben magas a strukturális és a hosszú távú munkanélküliség, foglalkoztatási rátájuk pedig stagnál vagy lassan emelkedik. E három tagállam állítja előugyanakkor az EU GDP-jének több mint felét, valamint az eurózóna GDP-jének több mint kétharmadát. Világos, hogy e tagállamok jelentős elõrehaladása nélkül az EU nem fogja teljesíteni a 70%-os célt.A stagnálás és a gyenge munkaerő-piaci teljesítmény az eurózóna három legnagyobb gazdaságában elsősorban a rugalmatlan munkaerőnek köszönhető(erős munkavállaló-védelem, rugalmatlanság a munkaerőbérlésben és -elbocsátásban), valamint a magas élőmunka-terheknek és szociális kiadásoknak, de a demográfiai faktor (a társadalom elöregedése) is fontos szerepet játszik. Ezen országoknak liberalizálniuk kell munkaerőpiacaikat, és engedniük kell a magas jóléti kiadásokból, kedvezményekből, valamint a magas adókból, hogy befektetőbarátabb környezetet teremtsenek. Ez serkentheti a foglalkoztatást. E reformok nélkül a gazdasági stagnálás folytatódni fog, és az EU nem fogja teljesíteni foglalkoztatási célkitűzéseit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Nóra Lőrincz, Beáta Bóné, Márton Tóth, Réka Horváth, Norbert Kovács, Sámuel Komoly, Kázmér Karádi, Péter Barsi, Hajnalka Ábrahám, László Seress, Zsolt Horváth, Tamás Dóczi, József Janszky, and Csilla Gyimesi

Absztrakt:

Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278.

Open access

Az anyag azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon a magyar fiatalok miként látják a rendszerváltást követő jelentős gazdasági, társadalmi, politikai és tulajdoni átrendeződési folyamatok következményeit, és minként ítélik meg azoknak a kortársaik (fiatalok) és a saját életükre gyakorolt hatásait. A problémát egy hosszú ideje tesztelt kérdés „mit tart az ifjúság legégetőbb problémájának” kapcsán járja körül társadalmi és regionális metszetben az anyag, melyre az „Ifjúság 2000” kutatásban nyolcezer 15-29 éves fiatal válaszolt. A fiatalok válaszaiból kirajzolódó szubjektív társadalomkép centrumában a „munkanélküliség”, az „alacsony keresetek”, a „lakáshelyzet megoldatlansága” vagy a „létbizonytalanság” problémái állnak, csupa olyan tényező, amely a társadalmi lét legelemibb összefüggéseit kondicionálja. A fiatalok által felrajzolt szubjektív társadalomképből egybeesve a reálfolyamatokkal megállapítható, hogy a magyar ifjúság reálisan - nem pesszimistán - értékeli a körülötte zajló folyamatokat. Ugyanakkor az is jól érzékelhető, hogy e társadalmi méretekben megoldatlan problémák súlyos feszültségeket keltenek körükben, melyekre az eddigiekben nem születtek adekvát és hatékony politikai és gazdasági válaszok.

Restricted access

Az utóbbi néhány évtized megmutatta, hogy az európai foglalkoztatottság/foglalkoztathatóság és versenyképesség csakis abban az esetben kerülhet a világ élvonalába, ha a „potenciális munkaerő” felkészültségét biztosító oktatás és szakképzés (beleértve a felsőoktatást is) illeszkedik a piaci elvárásokhoz, ha képes lépést tartani a dinamikusan fejlődő világgal. A munkaerő-piaci alkalmazhatóság követelményeit a munkaadók európai szövetsége (UNICE) - a Bologna-folyamat támogatójaként -, legutóbb 2004-ben tette közzé. A tanulmány egyrészt a munkaadói oldal szakképzéssel szembeni elvárásainak „történetiségébe” nyújt bepillantást, másrészt vázolja a gazdaság munkaerő-fejlesztéssel szembeni elvárásait, a kompetencia alapú fejlesztés iránti érdekeltség megjelenését, azokat a főbb folyamatokat, elemeket, amelyek mára paradigmaváltást, új személetmódot követelnek a humán erőforrás fejlesztésében.

Restricted access

. Fóti J.–Lakatos M. (2005–2006): Foglalkoztatottság és munkanélküliség. Információk a magyarországi cenzusok eredményeiből. 7. kötet. A foglalkoztatottak strukturális jellemzői. Országos Foglalkoztatási Alapítvány, Budapest

Restricted access

vállalatok foglalkoztatottság politikája és annak hatása a foglalkoztatottság változásaira. Budapest, OFA, Piacgazdaság Alapítvány. A külföldi érdekeltségű vállalatok foglalkoztatottság politikája és annak hatása a

Restricted access

Az Európai Unió és hazánk egyik legégetőbb problémája a foglalkoztatáspolitika helyzete, ezen belül is kiemelkedő jelentőséggel bír az esélyegyenlőség térnyerésével a különböző nemek foglalkoztatásának kérdése. Rengeteg kutatást végeztek már a témában, de sajnos látványos változás a női foglalkoztatás terén mind ez idáig nem történt. Írásomban arra próbálok rámutatni, hogy a különböző uniós tapasztalatok és a gyakorlati nehézségekre irányuló megoldási javaslatok miképpen segíthetik — és némiképp már segítik is — elő azt a folyamatot, amelynek eredményeként az esélyegyenlőség valóban éreztethetné hatását, és a női foglalkoztatottság teret nyerhetne. Természetesen a munka nem nélkülözheti azokat az alapfogalmakat, amelyek kibontása nélkül a további vizsgálat értelmét veszítené, emellett górcső alá veszi azokat a témában korábban keletkezett vizsgálati anyagokat és kutatásokat, amelyek lényegi eredményeket vonultatnak fel a női foglalkoztatottság és az esélyegyenlőségi kérdések vizsgálatában (kiemelve Frey Mária és kollégái — Koncz Katalin, Borbély Szilvia — munkásságát). A megoldásra felsorakoztatott javaslatok elsősorban a gyakorlati bevezetés szükségességét sürgetik (az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének érezhető, megvalósítható és kontrollálható érvényesítése; a gyermekelhelyezési problémák lehetséges megoldásai; a karrierépítés és a családalapítás összeegyeztethetősége), és nem nélkülözhetik azoknak az intézményeknek a felsorolását, amelyek már ténylegesen léteznek ugyan, elterjedtségük azonban még nem olyan mértékű, mint ahogyan azt a női foglalkoztatáspolitikai helyzet pozitív irányú változása megkövetelné (távmunka, bedolgozói munka, részmunkaidős foglalkoztatás, vállalkozóvá válás elősegítése).

Restricted access

A tanulmány az „Ifjúság 2000” kutatás adatainak felhasználásával készült, mely vizs­gálatot a 15-29 éves korosztályokat reprezentáló, 8000 fős országos mintán bonyo­lítottuk le. A minta területileg, nemek és korcsoportok szerint reprezentatív. A tanulmány mindenekelőtt a munkaerőpiacon a rendszerváltás után bekövet­kezett alapvető változásokkal foglalkozik: a tömeges munkanélküliség megjelenésével és annak tartóssá válásával, a foglalkoztatottság alacsony szintjével, a társadalom polarizálódásának és a marginalizálódott rétegek kialakulásának folyamatával, a munka­erőpiac szegmentálódásával és a globalizációs folyamatokba való bekapcsolódás ellentmondásos kísérőjelenségeivel. Egyfelől a munkaerővel szembeni követelmények növekedésével, az új munkaerő-felhasználási formák elterjedésével, másfelől a területi, regionális és településtípusok közti különbségek növekedésével. E változások a fiatal korosztályok számára merőben új körülményeket teremtettek, hiszen megnehezítették a munkaerőpiacra való belépést, ezáltal kikényszerítették az érintett korosztályok iskolarendszeri „parkíroztatásának” megoldását, amely aztán a munkába állás időpontjának, továbbá a házasodás és a gyermekvállalás idejének a kitolódását is eredményezte. A tanulmány részletesen foglalkozik a munkaerőpiacra bejutott fiatalok életkori és iskolázottsági jellemzőivel, foglalkozási szerkezetével, munkaerő-piaci mozgásaival (fluktuáció), megélhetési körülményeivel, a bérek és fizetések megoszlásával és az ingázás jelenségével.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet, iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12 hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké. Következtetés: Az unipoláris major depresszió SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az öregedő társadalommal és az öregedő orvostársadalommal kapcsolatos problémák fontos kihívásai a XXI. századnak. Ennek ellenére nagyon kevés publikáció foglalkozik az idősebb orvosgeneráció testi-lelki jóllétével, életminőségével, munkavégzési körülményeivel. Célkitűzés: A magyarországi nyugdíjas orvosok demográfiai mutatóinak, munkavállalással és jövedelmi helyzettel kapcsolatos adatainak, valamint egészségi állapotának áttekintése. Módszer: Online- és papíralapú, reprezentatív, kvantitatív vizsgálat a magyarországi nyugdíjas orvosok körében (n = 2112). Eredmények: A hazai nyugdíjas orvosok átlagéletkora 72 év, a válaszadók közel kétharmada 35–45 év munkaviszony után vonult nyugállományba. Jelenleg közel 60%-uk dolgozik, közel egynegyedük heti 40 óránál többet. A megkérdezettek 35%-ának van 150 000 forint alatt a nettó nyugdíja, e kérdés tekintetében jelentős különbség rajzolódik ki az orvosnők és férfi kollégáik között. Következtetések: A foglalkoztatottság tekintetében a vizsgálat eredményei egybevágnak a nemzetközi adatokkal, ugyanakkor a gender perspektívájú elemzés úttörő jelentőségű a téma szakirodalmában. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1729–1736.

Open access