Search Results
AL-oldható foszfor és kálium meghatározásának pontossága, illetve megbízhatósága . Agrokémia és Talajtan. 35 . 249 – 254 . Schüller , H
Gy. : 1977 . A talaj foszfor állapotát és könnyen oldható foszfortartalmát befolyásoló fontosabb tényezők . Kandidátusi Értekezés . Budapest . 8. Füleky Gy
Krisztián J. & Holló S., 1992. Periodikus foszfor műtrágyázás. Növénytermelés. 41 . 141--148. Periodikus foszfor műtrágyázás. Növénytermelés. 41
A P-Zn kölcsönhatások vizsgálata az 1930-as évektol indult, amikor növény- és talajvizsgálatok alapján arra következtettek, hogy e két elem egymás növényi felvételét befolyásolja. A P-trágyák egyre elterjedtebb alkalmazásával megjeleno P-indukálta Zn-hiány gyakori jelenséggé vált a XX. század második felében. A Zn-hiány, és az emiatt fellépo élettani zavarok okaiként több lehetséges változatot is megemlítenek a kutatók. Általános az a vélemény, hogy a P-trágyázással kiváltott Zn-hiány nem a foszfátok általi közvetlen Zn-kicsapódás következménye, hanem növényfiziológiai alapú. A növényben végbemeno folyamatok megítélése azonban eltéro. Egyesek a talaj nagy CaCO3-tartalmát teszik felelossé a mérsékelt Zn-felvételért és növénybeni szállítódásért, mások a Zn-hiányos szövetekben kialakult nagy Fe-tartalomban látják az élettani zavarok okát. A harmadik vélemény szerint a Zn-hiány következtében egy, a hajtásban jelenlévo, a gyökerek P-felvételét és a P-transzportot szabályozó visszacsatolási mechanizmus károsodik, melynek eredményeképpen toxikus mértékben halmozódik fel a foszfor a levelekben a gyökér felé irányuló visszaszállítódás lecsökkenése, esetleg elmaradása miatt. A vizsgálatok egységesen következtettek azonban arra, hogy a P/Zn arány eltolódásának és a gyökér, valamint a levelek erosen eltéro P- és Zn-tartalmának az oka, hogy a Zn-hiány által kiváltott rendellenesség következtében a gyökérbol a levelek irányába zajló Zn-szállítódás lecsökken, a P-szállítódás pedig megno. Magyarországon elsoként a gyümölcstermesztok körében vált ismertté a Zn-hiány fogalma. A P-trágyázás és meszezés Zn-felvételre gyakorolt hatásairól azonban a kertészek is csak a 1970-es évek elején tesznek említést, csakúgy, mint a szántóföldi kultúrákkal foglalkozó kutatók. A vizsgálatok sok tekintetben hasonló eredményre vezettek mint külföldi kollegáiké, de pl. a P-mutrágyázásra bekövetkezett Fe-tartalom változásában a megállapítások eltéroek. Látható tehát, hogy a P-Zn kölcsönhatás kérdése nem tisztázott, számos egymásnak ellentmondó közlés található a nemzetközi irodalomban. Míg az 50-60-as években rendszeresen jelentek meg cikkek a témából, az utóbbi 10-15 évben már csak néhány szerzo foglalkozott vele keveset publikálva. További elemzésre szorul, hogy az említett hazai kísérletekben milyen gyakorisággal erosödhet a PxZn kölcsönhatás, milyen az idojárási tényezok befolyásoló szerepe és hogyan hatnak mindezek a hozamokra.
Az újonnan kidolgozott forróvizes extrakciós módszerrel (HWP) nyerhető foszfor és kálium vizsgálati eredmények értelmezése érdekében összehasonlító vizsgálatot végeztünk a Magyarországon hivatalos AL módszerrel. A zömében tartamkísérletekből, valamint üzemi táblákból származó 315 talajmintán hasonlítottuk össze a két módszerrel kioldott foszfor- és káliumtartalmakat. Mind a foszfor, mind a kálium esetében a két módszerrel nyert eredmények szoros összefüggésben voltak egymással, de az összefüggések szorosságát a talajok fizikai és kémiai tulajdonságai befolyásolják. A nagy abszolút értékbeli különbségek (átlagosan 10–20-szor nagyobb értékeket ad az AL módszer) ellenére a két módszerrel nyert eredmények – vizsgálati helyenként – a fentiek figyelembe vételével átkonvertálhatók egymásba. További előrelépést jelenthet a két módszer átjárhatóságában, ha még nagyobb számú mintán a foszfor esetében a kalcium-karbonát jelenléte, esetleg a kötöttség, kálium esetében pedig a kötöttség figyelembevételével végezzük el az átszámítást. A vízoldható elemtartalomnak ugyanis – különösen környezetvédelmi szempontból – kiemelt jelentősége van.
Termesztett növényeink tápanyagigény szerinti csoportosításában az őszi káposztarepce (Brassica napus L. subsp. napus) a nagy tápanyagigényű növényfajok közé sorolandó. A tápanyagok közül a nitrogéntrágya termést meghatározó szerepe mellett jelentős a repce P-igénye is. A nitrogén és a foszfor a növények esszenciális tápelemei, melyeknek egyedi koncentrációján túl arányuk is külön jelentőséggel bír. Tükrözi a termés kémiai összetevőinek (fehérje, szénhidrát, zsír) arányát, s így alkalmas a termesztett növények csoportosítására, továbbá az optimális tápanyag-ellátás jelzésére. Vizsgálatainkat 2007–2008-ban az MTA TAKI Nagyhörcsöki (mészlepedékes csernozjom talajon) és Őrbottyáni (humuszos, karbonátos homoktalajon) Kísérleti Telepén végeztük egy N-trágyázási tartamkísérlet részeként. Arra kerestünk választ, hogy hogyan alakul a két eltérő talajon a repcemag N/P aránya, s ez milyen összefüggést mutat a N-ellátással, a termés mennyiségével és olajtartalmával. Főbb eredményeink: – A N-adag növelésével a repcemag N-tartalma és N/P aránya nőtt, a P- és olajtartalma csökkent mindkét talajon. A két tápelem egyedi szintje a homoktalajon volt magasabb, arányuk (N/P) átlaga viszont a csernozjom talajon. – A két talajon termett repcemag N/P aránya hasonló tartományban mozgott (4,1–4,2 és 5,3–5,4 között). N-trágyázás nélkül azonos N/P arányt mutatott (4,4), és az arány növekedése mindkét talajon a mag olajtartalmának csökkenését eredményezte. Jellemző különbség volt viszont a termés- és olajhozamokban, a N/P arány és a termésmennyiség összefüggésében, továbbá a termésmaximumnál a mag N/P arányában. Az N/P arány növekedésével az őrbottyáni homoktalajon a magtermés mennyisége nőtt, a nagyhörcsöki csernozjom talajon csökkent. Ugyancsak különbözött az optimális tápanyag-ellátottságot jelző termésmaximumra jellemző N/P arány, amely Nagyhörcsökön 4,5–4,7, Őrbottyánban pedig 4,8–5,3 között volt. A csernozjom talajon tehát a termésmaximum alacsonyabb N/P aránynál volt, mint a homoktalajon. – Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a repcemag nitrogén- és foszfortartalma és N/P aránya a különböző talajokon nagyban hasonlít ugyan, azonban a tápanyagfelvételi lehetőségek különbözősége miatt a tápelemek „optimális szintjében és arányában” jellegzetes eltérésekkel kell számolnunk.
A talaj tápanyagmérlegek 1970-es évek elején bekövetkezett pozitívvá válása óta talajainkban a mérlegszámítások szerint átlagosan mintegy 800 kg P2O5- és kb. ugyanannyi K2O-mutrágya hatóanyagtöbblet halmozódott fel egy hektár mezogazdasági területre számítva. Az ország eltéro adottságú pontjain beállított mutrágyázási tartamkísérletek alapján fajlagos feltöltési mutatók számíthatók. Ezek alapján becsülheto, hogy a talajban maradó mutrágya-hatóanyag mennyiség várhatóan milyen mértéku oldható P- és K-növekedést kell, hogy eredményezzen. Az 1970-es évek elején mintavételezett üzemi táblákon - 26-31 év elteltével mintegy 250 mintavételi nyomvonalat ismételten felkeresve - mintát vettünk és a vizsgálati adatokat az elso mintavételezés óta légszáraz állapotban megorzött minták újravizsgálata során nyert adatokhoz hasonlítottuk. A légszáraz állapotban tárolt minták újravizsgálata azt is bizonyította, hogy a tárolás alatt a mintákban az oldható P- és K-tartalom nem változott szignifikánsan. Az expozíciós ido alatt az üzemi táblákon a feltalajban az AL-oldható P2O5-tartalom átlagosan 60-80 mg/kg, az AL-oldható K2O-tartalom pedig 65 mg/kg értékkel növekedett. Üzemenként az eredmények jelentos szórást mutattak. Az oldható P- és K-tartalom növekedés mutrágyázási tartamkísérletek fajlagos feltöltési mutatóival való összevetése azt mutatta, hogy foszfor esetében a számított és mért értékek nem térnek el lényegesen. Az üzemi területek oldható K-tartalmainak növekedése azonban lényegesen, többszörösen nagyobbnak bizonyult, mint az a mérlegek alapján indokolt lenne. A jelenség magyarázatát abban látjuk, hogy a kálium körforgalmában fontos szerepet betölto növényi maradványok nagyobb mértékben kerültek vissza a talajba, mint ahogy azt a mérleg számításánál figyelembe vettük. Az 1970 körül vett feltalaj- és altalajminták oldható P- és K-tartalmi különbsége alapján becsült biológiai felhalmozódás, a barna erdotalajok kicsi K-felhalmozódása kivételével, hasonló nagyságrendu, mint a mutrágyázás hatására végbement növekedés. A mutrágyázás hatására a szántott réteg alatt kismértéku oldható P- és K-növekedés 35-40 cm-ig volt megfigyelheto.
A komposztok előállítása, ill. trágyaként való felhasználása – amellett, hogy megoldja a biológiai hulladékok elhelyezésének problémáját – hozzájárul a talajtermékenység növeléséhez is. A biológiai hulladékokból előállított komposztok pozitív hatást gyakorolnak a talaj biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságaira. Jelen munkánkban tenyészedény-kísérletben, különböző arányú talaj és komposzt keverékek alkalmazásával vizsgáltuk a komposzttrágyázás hatását a növények hozamára és tápanyag-felvételére, ill. a talaj tápelemtartalmára. Inkubációs kísérletet állítottunk be továbbá a komposztban található tápelemek mineralizációjának vizsgálata céljából. Eredményeink a következő megállapításokban foglalhatók össze: – A növények hozama, ill. N-, P- és K-felvétele nőtt nagyobb arányú komposzttrágyázás esetén. – Előbbiek szerint szintén nőtt a talaj C-, N-, P- és K-tartalma. – Az inkubáció folyamán folyamatosan nőtt a C-, de csökkent a N-tartalom. – Vizsgálataink rámutatnak továbbá arra is, hogy a HWP forró vizes talajextrakció jól alkalmazható a talaj tápanyag-szolgáltató képességének nyomon követésére.
The aim of the research was to study the effect of N, P and K supplies on the nutritional status of faba bean in a long-term mineral fertilisation experiment and to determine the nutrient concentrations and nutrient ratios associated with satisfactory nutritional status. The long-term fertilisation experiment was set up in 1989 on chernozem meadow soil calcareous in the deeper layers, with all possible combinations of four levels each of N, P and K supplies, giving a total of 64 treatments. The present paper discusses the results obtained in 2001 and 2002, which can be summarised as follows:
