Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • "functional tests" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Mándli, János Fazakas, Gábor Ther, Mónika Árkosy, Balázs Füle, Endre Németh, Judit Fazakas, Márta Hidvégi and Szabolcs Tóth

A májreszekció a hepatocellularis carcinomának, a biliaris tumoroknak, a colorectalis és más extrahepaticus tumorok metasztázisainak, az élő donoros májátültetéseknek és egyéb jóindulatú májbetegségeknek a gyógyító eljárása. Célkitűzés: A májfunkció kiértékelési módszereinek áttekintése élő donoros májátültetést és májreszekciót megelőzően. Módszer: Az irodalmi adatok áttekintése és összefoglalása a májfunkció kiértékelése szempontjából. Eredmények: A perioperatív morbiditást, mortalitást elsősorban a májra irányuló preoperatív kivizsgálás határozza meg. A reszekciót követően a maradék májszövetnek meg kell felelnie a fokozott metabolizmus, a portális keringés fokozódása, a csökkent érhálózat és epeútmennyiség, valamint a műtétet követő oxidatív stressz okozta kihívásoknak. Amennyiben a maradék májszövet nem képes ellátni feladatát, akut májelégtelenség alakul ki. Ez felveti a máj funkcionális rezervkapacitásának és a maradék májszövet meghatározásának szükségességét. A Child–Pugh-osztályozás széles körben elterjedt a kimenetel megítélésére. A dinamikus funkcionális tesztek, mint az indocianin zöld retenciós teszt, a galactosyl humán szérumalbumin-szcintigráfia és az aminopirin kilégzési teszt a máj rezervkapacitásának megítélésére használhatók. A visszamaradó máj volumenének meghatározására olyan korszerű képalkotó eljárások állnak rendelkezésre, mint a CT-volumetria és a hepatobiliaris szcintigráfia. Következtetések: A részletes kivizsgálást követően a reszekció mértéke az onkológiai szempontból még elfogadható mértékűre csökkenthető, annyi parenchyma megkímélésével, mely elegendő a túléléshez (1% visszamaradó májszövet/tskg). Az alapos preoperatív kivizsgálás közel nullára csökkentheti a mortalitást.

Restricted access

Factors associated with postural control in nursing home residents

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Developments in Health Sciences
Authors: R.L. ErdŐs, I. Jónásné Sztruhár, A. Simon and É. Kovács

relationships between variables were analysed with independent samples t tests. The results of the functional tests were dichotomized based on the age-related normative value [ 13–15 ]. The strengths of significant correlations were interpreted based on Cohen

Open access

In this review, we discuss the developments of fluorescence in situ hybridization (FISH) and place them in the context of their applications in cancer research. These methods are not only very useful for the causal analysis of the development and spread of certain tumors, they are also efficient tools for tumor diagnosis. Although a review of all of the literature in this field is not possible here, many of the major contributions are summarized along with recent work from our laboratory. Our group contributes to the goal of functional identification of tumor growth antagonizing genes. FISH and molecular analyses have shown that the short arm of human chromosome 3 is frequently deleted in kidney, lung, breast, uterus, testis and ovary carcinomas. Deletion-mapping studies have outlined several separate deletion prone regions in different tumors, namely 3pter-p25, p22-p21.3, p21.1-p14 and p14-p12, which may contain putative tumor suppressor genes (TSGs). Candidate suppressor genes isolated from frequently deleted regions need to be assayed for possible tumor-antagonizing ability by functional tests. We have developed a functional test system, the microcell hybrid (MCH) based "elimination test” (Et). The Et is based on the introduction of a single human chromosome into tumor cells of human or murine origin, via microcell fusion. The MCHs were analyzed by FISH painting and PCR for the elimination or retention of specific human chromosome 3 (chr. 3) regions after one or several passages in severe combined immune-deficient (SCID) mice. We have defined a common eliminated region (CER) on chr. 3p2I.3. CER is approximately 1 megabase (Mb) in size. We have covered this region with PACs (bacteriophage PI based artificial chromosome) and used FISH mapping for localization and ordering PACs and cosmids on the chromosome 3 and high-resolution free chromatin/DNA fiber FISH to orient the PAC contig, to measure the lengths of PACs, and to establish their order. Activation of cellular oncogene by chromosomal translocation, which brings an oncogene under the influence of a highly active chromosome region, appears to play a pivotal role in the genesis of certain hematopoetic and lymphoid tumors. We have detected specific chromosomal translocations by FISH painting in mouse plasmacytoma (MPC), human Burkitt lymphoma (BL) and other B-cell derived tumors. We have showed in a murine sarcoma derived line (SEWA) that FISH can also be used for detection of amplified oncogene (c-myc) and the linked locus (pvt-1). We have also applied the FISH technique for visualization of integrated and episomal Epstein-Barr virus (EBV) genomes and EBV transcripts in EBV-carrying B-cell derived human cell lines.

Restricted access

A koponyaűri nyomásfokozódás következtében kialakult szemtünetek segítenek a súlyos és egyben progresszív kórfolyamatok korai felismerésében, így a megelőzésben is. A kezdődő papillaoedema funkcionális jelei és a centrális szemmozgászavarok előre jelezhetik a kezdődő intracerebralis nyomásfokozódást. Az antechiasmalis látásfunkciók tesztelése (például látótérvizsgálat, szemfenéki erek angiográfiája, optikai koherens tomográfia, arteria carotis interna vagy arteria vertebralis ágak ultrahangvizsgálata, valamint a legmodernebb neuroradiológiai módszerek) segít az intracerebralis nyomásfokozódás progressziójának és javulásának megítélésében, a kezelés hatékonyságának megállapításában, illetve a differenciáldiagnosztikában. Az időben elvégzett adekvát szisztémás kezeléssel megelőzhetjük a koponyaűri nyomásfokozódás okozta visszafordíthatatlan, opticusatrophiával társult inkomplett vagy teljes vakságot.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Fazakas, Tamás Mándli, Gábor Ther, Balázs Füle, Szabolcs Tóth, Judit Fazakas, Endre Németh, Márta Hidvégi and Mónika Árkosy

Az élődonoros májlebeny-donáció után a posztoperatív cardiovascularis és thrombemboliás szövődmények a donor halálozását okozhatják, amelynek kockázata részletes kivizsgálással csökkenthető. A preoperatív funkcionális tesztek felmérik a fiziológiás tartalékot, és kiszűrik azt a donort, aki kevésbé alkalmas a sebészeti beavatkozásra. A CT-volumetria, MR-vizsgálat és a máj funkcionális rezervkapacitásának meghatározása alapján (indocianin zöld retenciós arány) a májreszekció biztonságosan végezhető. A donor citokrom P-tesztjei kiszűrik a kóros metabolizmussal rendelkező gyógyszereket. Epiduralis anesztéziával kombinált balanszírozott anesztézia során máj- és veseprotektív, illetve ischaemiás prekondicionáló gyógyszereket alkalmaznak. Fontos a normovolaemiás extrahepaticus perfúziós és oxigenizációs viszonyok fenntartása. A hepaticus oxigenizációs és hemodinamikai viszonyok biztosításával a centrális vénás és arteria hepatica nyomás csökkentése kedvező a májreszekció szempontjából. Intraoperatív trombózis profilaxisra szekvenciális összeszorító készüléket használunk. Egy májreszekciót követően a donormorbiditás csökkenthető hatásos fájdalomcsillapítással, trombózis-profilaxissal, májprotektív gyógyszerekkel, a beteg szórós megfigyelésével. Mobilizálás előtt javasolják az alsó végtagi vénás áramlás ultrahang-Doppler-vizsgálatát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Pregun and Zsolt Tulassay

functional testing. Review of a collective experience. Am. J. Gastroenterol., 2002, 97 , 232–240. Whitehead W. E. Anorectal functional testing. Review of a collective experience

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Simonka, Attila Paszt, Tibor Géczi, Szabolcs Ábrahám, Illés Tóth, Zoltán Horváth, József Pieler, János Tajti, Ákos Varga, László Tiszlavicz, István Németh, Ferenc Izbéki, András Rosztóczy, Tibor Wittmann and György Lázár

Bevezetés: A Barrett-nyelőcső (BE) az alsó harmadi nyelőcső adenocarcinomájának egyetlen ismert prekurzora. Több megfigyelés szerint a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERB) súlyossága és fennállásának ideje fontos patogenetikai tényező a Barrett-nyelőcső kialakulásában. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 2001–2008 között laparoscopos Nissen szerinti antireflux műtéten átesett 176 refluxbeteg és 78 BE-vel szövődött beteg praeoperativ kivizsgálási eredményeit (tünetek, 24 órás pH-metria, nyelőcső-manometria, Bilitec) és kezelésük hatékonyságát hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegcsoportok nem különböztek demográfiai jellemzőikben, és refluxos tüneteik időtartama is azonos hosszúságú volt. A betegek mindkét csoportban átlagosan másfél éves (19,87 vs. 19,20 hónap) eredménytelen gyógyszeres (protonpumpagátló) kezelés után kerültek műtétre. A praeoperativ functionalis vizsgálatok a BE-csoportban súlyosabb savas reflux meglétét igazolták (DeMeester-score 18,9 vs. 41,9, p < 0,001). Ugyanakkor a manometria – bár alátámasztotta az alsó nyelőcsősphincter (LES) károsodását – nem mutatott különbséget a két csoport között (12,10 vs. 12,57 Hgmm, p = 0,892). A laparoscopos antireflux műtéteknek halálozása nem volt, két esetben történt conversio súlyos adhaesiók, illetve lépsérülés miatt. Három hónappal a műtétet követően a Visick-score alapján mindkét csoportban jelentősen csökkentek vagy megszűntek a refluxos tünetek (az I. csoportban a betegek 73%-ánál, a II. csoportban a betegek 81%-ánál), javult a LES működése (17,58 és 18,70 Hgmm), és csökkent a savas reflux gyakorisága és expositiója (DeMeester-score 7,73 és 12,72). Következtetés: A károsodott LES incompetens működésével párhuzamosan jelentkező kóros savas reflux súlyossága potencírozza a gastrooesophagealis junctióban (GEJ) megjelenő gyulladáson túl a metaplasticus folyamatok elindulását, a Barrett-nyelőcső kialakulását. A konzervatív kezelésre nem reagáló refluxbetegek csoportjában a megfelelően kivitelezett Nissen szerinti laparoscopos antireflux műtét további javulást képes biztosítani.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Szendrei, Tamás Magyarlaki, Gábor Kovács, Ágnes Nagy, Árpád Szomor, Lenke Molnár, Mariann Dávid, Margit Tőkés-Füzesi, Orsolya Rideg, László Pótó, László Pajor, Béla Kajtár and Hajna Losonczy

Az utóbbi években krónikus lymphoid leukaemiában új prognosztikai faktorok vizsgálata került a figyelem középpontjába. A citogenetikai eltérések, az immunglobulin-nehézlánc génmutációs státusza, a CD38- és ZAP70-expresszió mind a közelmúltban megismert prognosztikus faktorok, de kevés az adat a multidrog-rezisztencia jelentőségéről. Célok: A tanulmány célja genetikai, expressziós és funkcionális szinten jellemezni 82 krónikus lymphoid leukaemiában szenvedő beteg multidrog-rezisztenciájának sajátosságait, és vizsgálni azok összefüggését a betegek túlélésével és a kezelésre adott válasszal. Módszerek: a szerzők 66 betegnél vizsgálták az MDR-1 gén ben – Light Cycler Real Time PCR segítségével meghatározott – „Single Nucleotid Polymorphism” sajátosságot, amely irodalmi adatok szerint a P-glikoprotein expresszióját befolyásolja. Összesen 82 betegnél áramlási citometria során anti-P-glikoprotein monoklonális antitest segítségével a P-glikoprotein- expresszió t, az ún. calcein-verapamil teszttel pedig a multidrog-rezisztencia funkcióját vizsgálták. A kezelésre adott választ 35 betegnél vizsgálták, a statisztikai elemzésnél Fischer-tesztet alkalmazva. A túlélési analízist a teljes beteganyagon elvégezték ( n = 82, Log-rank-teszt). Eredmények: Az irodalmi adatokkal ellentétben a szerzők nem találtak korrelációt a vizsgált három multidrogrezisztencia-teszt között. A kezelésre adott választ vizsgálva 35 kezelt betegből 13 nonrespondernek, 22 pedig respondernek bizonyult. A P-glikoprotein-pozitív fenotípusú esetek ( n = 9) 89%-ban klinikailag nonrespondernek bizonyultak (9 P-glikoprotein-pozitív krónikus lymphoid leukaemiás beteg közül 8 nonresponder volt), a P-glikoprotein-negatív esetek ( n = 26) pedig 80%-ban jó terápiás választ mutattak (26 P-glikoprotein-negatív beteg közül 21 responder) ( p < 0,001). Az átlagos várható túlélésben is jelentős, bár nem szignifikáns ( p = 0,106) különbséget észleltek (84 vs 203 hónap). Következtetések: A vizsgált három laboratóriumi paraméter közül a P-glikoprotein sejtfelszíni jelenléte a leginkább releváns adat krónikus lymphoid leukaemiában a kemorezisztencia előjelzésére és a túléléssel kapcsolatban is prognosztikai faktorként értékelhető.

Restricted access

Bevezetés: Az Oddi-sphincter-diszfunkció általában cholecystectomiát követően jelentkezik, de intakt, kőmentes epehólyaggal rendelkező betegekben is előfordulhat. Ebben a betegcsoportban nemcsak a nem invazív funkcionális diagnosztikai tesztek értéke nem tisztázott, hanem az sem ismert, hogy az endoszkópos sphincterotomia miként befolyásolja az epeürülés dinamikáját és az epehólyag motilitását. Célkitűzés: A szerzők intakt epehólyaggal rendelkező, acalculosus biliaris fájdalom szindrómában szenvedő betegekben tanulmányozták az endoszkópos sphincterotomia hatását az epehólyag motilitására, az epeürülésre és a klinikai tünetekre. Betegek és módszer: 36 acalculosus biliaris fájdalom szindrómás betegnél észleltek kvantitatív hepatobiliaris szcintigráfiával mért, kolecisztokininnel indukált kórosan alacsony epehólyag-kontrakciós funkciót. Az elvégzett Oddi-sphincter-manometria 26 esetben mutatott kóros eltérést, a szerzők ezeket a betegeket vonták be a további vizsgálatokba. Sphincterotomia előtt és után meghatározták szcintigráfiával és ultrahanggal a kolecisztokininnel indukált epehólyag-ejekciós frakciót, valamint a nitroglicerin-előkezelés ejekciós frakciót befolyásoló hatását. Vizsgálták a sphincterotomia hatását az epehólyag-kontrakcióra és a transpapillaris epeürülésre, valamint kérdőív segítségével meghatározták hatását a klinikai tünetekre is. Eredmények: Sphincterotomia előtt valamennyi betegnél kóros epehólyag-ejekciós frakciót találtak szcintigráfiával (19±18%) és ultrahanggal (16±9,7%), amelyen a nitroglicerin további szignifikáns javulást eredményezett (48,2±17%, p<0,005). Sphincterotomiát követően mindkét módszerrel mért epehólyag-ejekciós frakció normalizálódott (52±37%, illetve 40,8±16,5%), azonban a nitroglicerin további javulást nem eredményezett (48,67±22,2%). Sphincterotomia után a szcintigráfiával mért transpapillaris epeelfolyás is szignifikáns javulást mutatott (choledochus felezési idő: 63±33 min vs. 37±17 min, p<0,05). Kérdőív alapján 22 beteg panaszmentessé vált vagy jelentős javulásról számolt be. Következtetés: Azokban az acalculosus biliaris fájdalom szindrómás betegekben, akiknél a csökkent epehólyag-kontrakciós tevékenység hátterében Oddi-sphincter-diszfunkció állt, az endoszkópos sphincterotomia javította a kolecisztokininnel indukált epehólyag-ejekciós frakciót és gyorsította a transpapillaris epeürülést, valamint megszüntette/csökkentette a panaszokat. A nitroglicerin adásával érzékenyített, kolecisztokininnel indukált epehólyag-ejekciós frakció ultrahanggal történő mérése alkalmas vizsgálóeljárásnak tűnik azon betegek kiemelésében, akiknél a sphincterotomia hatékony kezelési módszer lehet. Orv. Hetil., 2013, 154, 306–313.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tímea Rengeiné Kiss, Anikó Smudla, Elek Dinya, László Kóbori, László Piros, József Szabó, Zoltán Máthé, Sándor Illés, Tamás Mándli, Tamás Szabó, Mónika Szabó, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Csaba Túri, Balázs Füle, Péter Kanizsai and János Fazakas

Gastroenterol. 2011; 48: 175–178. 16 Krzych LJ, Czempik PF. Association between standard laboratory and functional tests of coagulation in dilutional coagulopathy: an in vitro

Open access