Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • "gépi lélegeztetés" x
  • All content x
Clear All

Mechanical ventilation (MV) is a life saving method usually applied in the Intensive Care Units (ICU) for patients in a critical condition. Today it is more and more obvious that patients treated in the ICU require not only intensive physical (medical) care, but also intensive psychological support in order to avoid severe stress and to cope with the situation. They need help to understand the aim and helpfulness of the treatment, and information about the peculiar or frightening aspects of the situation, in order to promote positive processing. In this paper we summarise an approach, called psychological support based on positive suggestions (PSBPS), where patients on MV were supported with suggestions based on the principles of hypnotic communication. We present the foci of the phases of (1) initiation, (2) maintenance and (3) weaning off from MV from a psychological point of view, along with some verbatim suggestions we used with patients during these three completely different phases of MV. The main results of a randomised prospective study testing the effectiveness of PSBPS are presented briefly.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Végh, István László, Marianna Juhász, Mariann Berhés, Ákos Fábián, György Koszta, Csilla Molnár, and Béla Fülesdi

Absztrakt:

2019 decemberében egy új típusú pneumoniajárvány kitöréséről számoltak be a kínai Wuhan városából, melynek kórokozója egy új koronavírus volt. A kezdetben állatról emberre terjedő betegség később emberről emberre is terjedt, világjárványt okozva. A vírus okozta betegség (COVID–19) a tünetmentestől az enyhe tünetekkel járón keresztül a súlyos, légzési elégtelenséggel, intenzív osztályos ellátást igénylő spektrumon keresztül változatos formában megjelenhet. Ez utóbbi betegcsoport ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre. Ezen összefoglaló célja az intenzív ellátást és légzéstámogatást/gépi lélegeztetést igénylő betegek ellátásának gyakorlati aspektusait hivatott bemutatni. Orv Hetil. 2020; 161(17): 678–684.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Szabó, Stefan Träff, Ulf Hermansson, Éva Tamás, Tamás Maros, and István Szentkirályi

Absztrakt

Nyitott szívműtétek kapcsán még órákkal az extacorporalis keringés (ECC) befejezését követően is távozik levegő a bal szívfélből, még akkor is, ha a műtét idején a levegőnél nehezebb, azt kiszorító CO2-ot alkalmaztak. Az általunk kidolgozott módszer a sebészi légtelenítő eljárások kiegészítésére szolgál; lényege a nyitott szívműtétek alatt a szívüregekben, különösképpen a tüdővénákban megrekedt, emboliaforrást jelentő levegő eltávolításának megkönnyítése a bal pitvari beáramlás művi növelésével. Ez úgy történik, hogy a gépi lélegeztetés újraindításakor az ECC előtti légzési perctérfogat mellett – a szív feltöltésével egyidejűleg a légzésszámot 10 légvétel/perc-re csökkentjük, ezáltal megnöveljük az intrapulmonalis nyomást, következésképpen a bal pitvari beáramlás sebességét. Nyelőcsői szívultrahang (TEE – transoesophagealis echocardiographia) segítségével a légtelenítés menete jól ellenőrizhető.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István László, Csilla Molnár, György Koszta, Tamás Végh, Ákos Fábián, Mariann Berhés, Marianna Juhász, and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A világunkon végigvonuló koronavírus-járvány számos kihívással szembesíti az egészségügyben dolgozókat. A vírus cseppfertőzéssel terjed, és magas a virulenciája, ezért minden olyan beavatkozás, mely légúti aeroszolképződést generál, potenciálisan veszélyezteti az ellátásban részt vevők egészségét. A koronavírus-fertőzés súlyos formája progresszív légzési elégtelenséggel jár, melynek ellátásában a korai endotrachealis intubáció és invazív gépi lélegeztetés elengedhetetlen. Az intubáció során fokozott a légúti aeroszolképződés veszélye, így magas az ellátó személyzet fertőződésének veszélye. Az előzőeken túl ezen betegeknél relatíve gyakori a nehéz légútbiztosítás is. Cikkünk célja, hogy gyakorlatorientált áttekintést adjon a koronavírussal fertőzött betegek légútbiztosításának specialitásairól, különös tekintettel az infekciókontroll és a betegbiztonság szempontjaira. Orv Hetil. 2020; 161(17): 696–703.

Open access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Bálint Gergely Szabó, Ilona Bobek, Marienn Réti, László Gopcsa, Dóra Mathiász, Botond Lakatos, Gabriella Bekő, Mónika Pető, János Sinkó, Gábor Mikala, Zoltán Kis, János Szlávik, Péter Reményi, and István Vályi-Nagy

Absztrakt:

A COVID–19 a SARS-CoV-2 vírus által okozott, járványosan terjedő, légúti kiindulású betegség. A kórokozó magas patogenitású, zoonotikus eredetű humán coronavírus, mely hatékonyan terjed emberről emberre cseppfertőzéssel és közeli kontaktussal. A medián lappangási idő 5 nap, a maximum 14 nap. A COVID–19 kardinális tünetei a láz, dyspnoe és száraz köhögés. Az esetek 80%-a enyhe lefolyású, 5%-ban azonban intenzív terápiás ellátás és gépi lélegeztetés válik szükségessé. A COVID–19 akár súlyos, az egész szervezetre kiterjedő citokinvihart is kiválthat, mely gyors beavatkozás nélkül végzetes kimenetelű lehet. Jelen összefoglaló – melyet a diagnosztikai és terápiás szempontokat tárgyaló társközlemény követ – a betegséggel kapcsolatban 2020. május 25-ig elérhető legfőbb nemzetközi és hazai irodalmi eredményeket ismerteti; elsősorban, de nem kizárólag hematológus kollégák számára.

Open access

Nádasi, A., Keszler, P., Székely, O., et al.: Tartós gépi lélegeztetés a posztoperatív légzési elégtelenség kezelésében. Orv. Hetil., 1960, 101 , 1336–1340. Székely O. Tartós gépi

Restricted access

A szerzők kritikai módon elemzik a hagyományos élettani szemléletet és kiegészítik új megállapításokkal. Ezeket légzést és vérkeringést szimuláló, validizált számítógépes modelleken igazolják és a klinikai gyakorlat számára használható, az alábbi következtetésekben összegzik: a légzés és a szív négydimenziós függvényrendszere hasonló; a tüdőperfúziónak van egy, nem az arteriovenosus nyomáskülönbségtől függő vízesészónája; az egyes tüdőrészek időállandó-különbségei vérgázmódosító hatásúak; a pulmonalis kapilláris nyomás azonos az arteria pulmonalis nyomás diasztolés értékével; a szív nem nyomáspumpa, hanem áramlásforrás; a szívkamrákat az artériás rendszer bemenő impedanciaértéke és nem a hagyományos nyomás/áramlás hányados terheli; a nyugalmi, optimális pulzusszám aortahosszfüggő; ez az egész emlősvonalra érvényes törvényű, mert a rezonanciaelv közreműködik benne; a tachycardia a bemenő impedanciát csökkenti; ez mindkét kamrára igaz; a pozitív végnyomású gépi lélegeztetés mellett nem elég az artériás vérgáz vizsgálata, hanem a kevert vénás vérgázértéket is követni kell; a koszorúér valós vérkeringése csak az ütésenkénti vérellátással jellemezhető. Eredményeiket a szerzők a gyér, vonatkozó szakirodalom adataival vetik össze.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ilona Bobek, László Gopcsa, Marienn Réti, Gabriella Bekő, Lilla Hancz, Botond Lakatos, Eszter Molnár, Sándor Nagy, Péter Reményi, Gabriella Sebestyén, János Sinkó, János Szlávik, Miklós Szolnoky, and István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Bevezetés: Jelenleg nem áll rendelkezésünkre specifikus kuratív kezelés vagy vakcina az új koronavírus-2 (COVID–19, SARS-CoV-2) kezelésére. A súlyos citokinvihar-szindrómával társuló COVID–19-fertőzés kezelésére sürgősen szükséges alternatív kezelési megoldást találni. Célkitűzés: A convalescens plazmaterápia alkalmazása más, súlyos vírusfertőzések kezelésében a túlélés javulását eredményezte, és ígéretes terápiás megközelítés lehet súlyos COVID–19-betegek számára. Módszer: Két kritikus állapotú, COVID–19-fertőzött beteg convalescens friss fagyasztott plazmával történő kezelését mutatjuk be. Eredmények: A plazmaterápia megkezdésekor mindkét beteg gépi lélegeztetésre szorult, és antivirális kezelésben, valamint maximális szupportív ellátásban részesült. A COVID–19-fertőzésből nemrég felépült és a súlyos akut légúti distressz szindrómát okozó koronavírus-2 elleni immunglobulin-G-t termelő donorokból 3 × 200 ml convalescens plazma transzfúzióját alkalmaztuk. A convalescens plazma transzfúzióját követően mindkét betegnél javult az oxigénszaturáció, és a gyulladásos értékeket jelző paraméterek csökkenést mutattak. A convalescens plazma adását megelőző paraméterekhez viszonyítva növekedett a lymphocytaszám, és csökkent az interleukin-6-szint. Mindkét betegnél 2 héten belül megszüntethető volt a gépi lélegeztetés. Nem észleltünk a convalescens plazma adása során súlyos mellékhatást. Következtetések: Megfigyelésünk alapján a convalescens plazmával történő terápia jól tolerálható volt, és javíthatja a betegek gyógyulási arányát. A convalescens plazmával való kezelés optimális dózisának, időpontjának és klinikai előnyeinek meghatározására további nagy, kontrollált vizsgálatok szükségesek. Közleményünk megírásának célja az első két, hazánkban convalescens plazmával sikeresen kezelt, kritikus állapotú COVID–19-fertőzött beteg kórtörténetének bemutatása. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1111–1121.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az intenzív osztály kedvező környezet a nosocomialis infekciók számára, nagy részüket multirezisztens baktériumok okozzák. Célkitűzés: Intenzív osztályon szerzett multirezisztens infekciók rizikófaktorainak azonosítása. Módszer: Obszervációs vizsgálatot végeztünk két egyetemi, egy multidiszciplináris és egy sebészeti intenzív osztályon 2014. szeptember 1-jétől 2015. november 30-ig. Azokat a betegeket vontuk be, akiknél az intenzív felvételt követő ≥48 óra után meghatározott baktériumok (P. aeruginosa, E. coli, K. pneumoniae, A. baumanni, S. aureus, S. epidermidis, E. faecium, E. faecalis és multirezisztens változataik) valamelyike okozott elsőként infekciót. Multirezisztens (MRB) és nem multirezisztens (n-MRB) csoportot képeztünk. Rögzítettük a diabetes, COPD, dohányzás, alkoholizmus, akut műtétek és a daganatos betegségek prevalenciáját. Szerepüket a két osztály betegeinél együttesen értékeltük. Az állapotsúlyosságot a felvételi SAPS-II, illetve a pozitív tenyésztés napján számolt SOFA-pontszámokkal jellemeztük. Felmértük a megelőző intenzív terápia, lélegeztetés és antibiotikum-kezelés időtartamát. Eredmények: A multidiszciplináris ITO-n 627, a sebészetin 1096 felvétel történt. A beválasztási kritériumok 79, illetve 57 esetben teljesültek. Előbbi osztályon az MRB-csoportba 41 (48,1%), az n-MRB-csoportba 38 (51,9%) beteg került. Utóbbi osztályon 31 (54,4%) és 26 (45,6%) beteg került a két csoportba. A dohányzás elősegítette a multirezisztens baktériumok jelenlétét (RR: 1,44; CI 95%: 1,04–2,0; p = 0,048). Daganatos betegségek esetében az n-MRB-k kerültek többségbe (RR MRB-re: 0,68; CI 95%: 0,47–0,97; p = 0,026), a többi társbetegség szerepe nem volt szignifikáns. Az állapotsúlyossági pontszámok egyik osztályon sem különböztek a két csoportban. Nem tudtunk különbségeket kimutatni a megelőző intenzív kezelés, gépi lélegeztetés vagy antibiotikus kezelés hosszában sem. Következtetés: A vizsgált osztályokon profiljától függetlenül MRB-rizikófaktornak bizonyult a dohányzás. Időhöz kötött rizikófaktort nem tudtunk azonosítani. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1259–1268.

Open access

The purpose of intensive care is recovery from the critical state with the best possible quality of life. Lengthy therapy with its physical and psychological complications and iatrogen effect may spoil the expected outcome. The positive effect of the psychological support of the patient that can be proven empirically has been applied and examined in the present study. In the present prospective, randomised, controlled study the patients – mechanically ventilated for more than 48 hours – of two intensive care units of Budapest have been examined. In the study they were given psychological support based on positive suggestions (PSBPS) using their susceptibility induced by the situation, complementing their somatic treatment. Altogether 60 persons have been examined (27 in the control, 33 in the suggestion group). The result showed a statistically significant 2.5 day shorter ventilation period ( p < 0.04). The length of stay (LOS) in the intensive care unit (ICU) was also reduced by 4 days in the group who received suggestions. If the patient was treated by the same psychologist during at least 50% of the ICU stay, both parameters were reduced by 3.5 days at a significance level of p < 0.01. In the case of those patients with the same psychologist who died during the study, it was mainly their age and state that contributed to their death. Their dying was 4.5 days shorter or they left the ICU sooner than the control group members, in whose case lengthy ventilation was typical.

Restricted access