Search Results
Antonio Bonfini Symposion című dialógusa egyetlen kéziratban maradt ránk (OSZK Clmae 421). Ezt a kéziratot a szerző maga készítette és adta át Beatrix királynénak, Mátyás feleségének. Ugyanakkor ebben a példányban a Symposion több tucatnyi görög nyelvű idézete zavarba ejtő hibákkal jelenik meg. A cikk ebből a megfigyelésből kiindulva igyekszik feltárni egyrészt azt, hogy milyen okok eredményezhették a hibákat, másrészt azt is, hogy Bonfini ezeket az idézeteket milyen forrásokból vehette át. A források két csoportja érdemel kiemelt figyelmet: a Pindaros-idézetek, valamint a szerelemmel kapcsolatos idézetek sora. Az előbbiekkel kapcsolatban felmerül, hogy közük lehet Bonfini ferrarai tanulmányaihoz, az utóbbiak esetében pedig könynyen adódik a Ficino Lakoma-kommentárjával való kapcsolat lehetősége – a cikk igyekszik mindkét kérdésben egyértelműen állást foglalni.
elveszettként tartották számon. A XIX. században örmény és szír fordítások, valamint görög papirusztöredékek is napvilágra kerültek, amelyek szintén részleteket őriznek a beszéd eredeti szövegéből. A görög töredékek ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy a Barlám
A zsidóság Nagy Sándor idejében került a görög világ látóterébe, amely először a „barbár filozófia" képzetkörébe illesztette bele az újonnan felfedezett népet. A Ptolemaios-kori Egyiptomban a zsidóság és görögség egymás mellett élése még problémamentesnek nevezhető; a kor irodalmában néhány közhelyet leszámítva nem beszélhetünk antiszemitizmusról. A „görög antiszemita irodalom" kezdetei jórészt egyiptomi papi körökhöz köthetők; az innen kikerülő hellénizált szerzők műveiben egy ősi egyiptomi—zsidó vallási ellentétről szóló hagyomány motívumai jelennek meg. Apión kezében futnak végül össze a görög „barbár-diskurzus", az egyiptomi Antiexodusnarratíva és az aktuális zsidó—görög politikai feszültségek szálai.
A munkácsi görög katolikus püspökök arcképcsarnoka
Portrait gallery of the Greek catholic bishops of Munkács/Mukačevo
. 14. Mérete: kb. 101 х 68 cm. 15. Rózsa (11. jegyzetben) i. m. 77 . 16. Hodinka A.: A munkácsi görög-katholikus püspökség története. Budapest 1909
A reneszánsz-humanizmus egyik sajátos, a többi reneszánsz mozgalomtól megkülönböztető jegye a görög kultúra újjászületése. Ebben döntő szerepet játszottak a görög klasszikusok új latin nyelvű fordításai, melyek jellegét az egész korszakra előre meghatározta Leonardo Bruni programadó tevékenysége. Jelen tanulmány ezen újraélesztésnek elemzi mind a metódusát („hogyan?”), mind a motivációját („miért és mit?”). A dolgozat először a Bruni által kidolgozott modern fordítói módszert értelmezi, mely a szöveg lényegét a benne megnyilvánuló értelemben látta, aztán a korabeli szellemi irányzatok tükrében mutatja be a módszer történeti-filológiai hátterét, illetve összetett nyelvi szempontrendszerét; majd föltárja azokat az irodalmi és aktuális jellegű indítékokat, netán személyes momentumokat, melyek alapján az egyes görög szerzőket és műveket fordításra kiválasztották és célzatos rendbe állították.
Ελληνική Επανάσταση . A Függetlenség napja – tisztelgés a görög szabadságharc kétszázadik évfordulóján . Szerkesztette: Juhász Erika . Budapest
Ha a görög kultúra azon szegmensére gondolunk, amelyet közmegegyezés alapján ’vallás’-nak nevezünk, elsősorban a politeizmus és az isteni pantheon kifejezések juthatnak eszünkbe. Természetesnek vesszük, hogy a görög vallásban több isten részesül kultikus tiszteletben, az egyénnek számos isten ünnepén kell részt vennie, nekik áldoznia, hozzájuk fohászkodnia kell, hogy polispolgári kötelességét teljesítse. Ám nem igazán szoktunk foglalkozni azzal, hogy ez a sokistenes vallási környezet miképpen működik: az egyén milyen módon tart fönn egyszerre több istennel kapcsolatot, hogyan tisztel több istent, képes-e egyáltalán arra, hogy a pantheon összes istenével jelentéssel bíró kapcsolatot ápoljon? Az utóbbi két évtized görög vallástörténeti kutatásait a fenti kérdések foglalkoztatják, a cikk ennek a tudományos iránynak a keretébe illeszkedve a politeizmuson belül létrejövő egyensúlyi helyzetet, az istenek között kialakuló konfl iktusokat, az egyén részéről személyes igények mentén megvalósuló választásokat és a személyes pantheonok képződését teszi vizsgálata tárgyává.
A XV. század közepe táján a kereszténység előtti kultúrák iránti érdeklődés megnövekedésével egyidejűleg emelkedni kezdett a görögül tanulni vágyók száma is Európa latin nyelvű felében. Ezzel párhuzamosan megnőtt az igény a különféle nyelvtanulási segédletek, így a görög–latin szótárak iránt is. Kétnyelvű szótárra többféleképpen lehetett ekkoriban szert tenni, az egyik lehetőséget egy ókori bilinguis szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos jelentette. A Pseudo-Kyrillos a magyar kutatás érdeklődését is felkeltette az utóbbi évtizedekben, főként azért, mert egyik példányát Janus Pannonius is beszerezte magának. Az alábbi tanulmány nem ezzel a példánnyal kíván foglalkozni, hanem egy másikkal, amelyet egy bizonyos Benedictus másolt. A szerző arra tesz kísérletet, hogy azonosítsa az illető személyét, nyomon kövesse a példány keletkezésének történetét, valamint feltérképezze a Pseudo-Kyrillos szöveghagyományozódásának egyik ágát.
A tanulmány egy ókori eredetű görög–latin szótár, az ún. Pseudo-Kyrillos egyik XV. századi példányát elemzi, melyet a Cambridge University Libraryben őriznek Kk. v. 12 jelzettel. A cikk szövegkritikai eszközökkelkel igyekszik elhelyezni a befejezetlenül maradt példányt a szöveghagyományban, és feltárni a szótár keletkezésének körülményeit, időpontját és helyét.
Görög, M. - Smith, N. J. (1999): Project Management for Managers. Project Management Institute, Pennsylvania, USA. Project Management for Managers
