Search Results

You are looking at 1 - 10 of 89 items for :

  • "gastroenteritis" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Pankovics, Ákos Boros, Melinda Rovács, Erika Nagy, Erika Krisztián, Mária Vollain, and Gábor Reuter

Madeley, C. R., Cosgrove, B. P.: 28 nm particles in faeces in infantile gastroenteritis. Lancet, 1975, 2 , 451–452. Cosgrove B. P

Restricted access

Reuter, G., Krisztalovics, K., Vennema, H. és mtsai: Evidence of the etiological predominance of norovirus in gastroenteritis outbreaks – emerging new variant and recombinant noroviruses in Hungary

Restricted access

Rodriguez, L. A., Ruigomez, A., Panes, J.: Acute gastroenteritis is followed by an increased risk of inflammatory bowel disease. Gastroenterology, 2006, 130 , 1588–1594. Panes J

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Márta Lőrincz, Imre Biksi, Simon Andersson, Attila Cságola, and Tamás Tuboly

. and Page, K.W. (1991): The cloning and sequencing of the virion protein genes from a British isolate of porcine respiratory coronavirus: comparison with transmissible gastroenteritis virus genes. Virus Res. 21 , 181

Restricted access

cycle threshold (Ct) values when applied with identical samples [ 2 ]. However, a previous evaluation under diagnostic real-life conditions had indicated acceptable sensitivity and specificity when applied with stool from patients with gastroenteritis

Open access

In anticipation of a future vaccination program against rotavirus disease, a longitudinal survey has been set up to evaluate the epidemiologic features of rotavirus infections. In this report hospitalisation data and serotyping results are compiled from an epidemiologic survey conducted in Baranya County, Hungary. It was found that rotavirus-associated hospitalisation constituted a major part of infectious gastroenteritis cases (range, 14.9% to 28.5%). A higher proportion of rotavirus-positive cases was recorded when the serotype of predominant strains changed from G1 (1996-1999) to G4 (1999-2000), however, due to the short time period it was not possible to demonstrate a firm association between serotype prevalence and rotavirus-associated hospitalisation rate. In the future, such studies might help to understand if serotype-specific immunity against rotavirus infection plays an important role at the population level and if (re-)emerging rotavirus strains make an impact on the annual disease burden.

Restricted access

Bevezetés: A toxint termelő Clostridium difficile fertőzést a nosocomialis hasmenések elsődleges okaként tartják számon. Potenciálisan halálos betegség, amelynek világszerte növekszik az előfordulása. Cél: A szerzők a Szegedi Tudományegyetem I. Számú Belgyógyászati Klinika Infektológiai Osztályán a Clostridium difficile fertőzés növekvő jelentőségét kívánták tanulmányozni. Módszerek: A retrospektív vizsgálatba 2005-ben és 2006-ban, valamint 2008-tól 2011-ig terjedő időszakban akut gastroenteritis miatt felvett betegeket vonták be. Eredmények: 2005-ben és 2006-ban a leggyakoribb akut gastroenteritist okozó kórokozók a Salmonella törzsek voltak és ezeket követték a Campylobacter speciesek, valamint a toxint termelő Clostridium difficile törzsek. 2009-re a Clostridium difficile vezető kórokká lépett elő. Hajlamosító tényezőként az előzetes kórházi ápolás, az antibiotikum-szedés, az életkor és a társbetegségek jelentőségét vizsgálták, illetve néhány laboratóriumi paramétert vetettek össze a prognózisra való hatásuk szempontjából. Megállapították, hogy az utóbbi években a fertőzések súlyosbodtak és haláloki tényezőként jelentek meg. A prognózist a gyulladásos laboratóriumi paraméterek és az életkorral növekvő gyakoriságú társbetegségek befolyásolták. Következtetések: Az eredmények alátámasztják a Clostridium difficile patogén szerepének egyre növekvő jelentőségét fertőzőosztályon akut gastroenteritis miatt kezelt betegek körében. Orv. Hetil., 2012, 153, 1992–1997.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Reuter, Mária Új, Péter Pankovics, Tímea Kolozsi, Ilona Mihály, Zoltán Liptai, and Ákos Boros

A humán parechovírusok (HPeV) a Picornaviridae család tagjai. Általánosan elterjedt enteralis kórokozók emberben, amelyek sokféle klinikai kórképben játszhatnak szerepet. Jelenleg 16 genotípusa (HPeV1–16) ismert. Azonosításáról Közép-Európában még nem számoltak be. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat célja a HPeV kimutatása és azonosítása volt molekuláris módszerekkel „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató sejtkultúrákból, amelyek 1990 és 2004 között kerültek archiválásra két hazai virológiai laboratóriumban. Módszer: Az első laboratóriumból a minták gastroenteritisben szenvedő, 10 éven aluli gyermekek székleteinek a korábbi protokollok szerint rutinszerűen „enterovírusra” tenyésztett mintái voltak, amelyek sejtkárosító hatást mutatattak 1990 és 2000 között. A második laboratóriumból származó 2 széklet, 1 liquor és 1 garatmosó folyadék „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató sejttenyészeteit vizsgálták újra, amelyek neutralizálhatók voltak HPeV1 immunszérummal 2000 és 2004 között. A mintákat reverz transzkripció-PCR (RT-PCR) módszerrel vizsgálták a HPeV 5’UTR konzervatív régiójára tervezett primerekkel. Specifikus primereket terveztek a HPeV strukturális régiójának (VP0-VP3-VP1) meghatározásához. Eredmények: A 66 archivált mintából 9-ben (9,1%) sikerült HPeV-t kimutatni az első laboratóriumból és mind a 4 mintában a második laboratóriumból. Tíz minta HPeV1-et, 2 HPeV4-et tartalmazott, 1 mintából a HPeV típusát nem sikerült meghatározni. Három HPeV1 genetikai csoportot lehetett azonosítani a vírusizolálás éve szerint (1990/1991, 1992/1995 és 1998) az első laboratóriumban. A HPeV1 a következő klinikai szindrómákban szerepelt a második laboratóriumból: gastroenteritis (24 éves felnőtt), recidív stomatitis aphtosa (42 éves felnőtt), encephalitis (15 hónapos kisgyermek) és ataxia cerebellaris acuta (10 éves gyermek). Következtetések: A szerzők első alkalommal azonosítottak HPeV-t Közép-Európában. A HPeV-k kimutatása és azonosítása olyan archivált sejtkultúrákon történt, amelyek korábban nem meghatározott „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató ágenst tartalmaztak. Ezek a megfigyelések segítik e vírusok genetikai sokszínűségének és evolúciójának, valamint a fertőzések klinikai jelentőségének és spektrumának tisztázását. Orv. Hetil., 2011, 152, 1007–1012.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ákos Boros, Zsófia Hamarics, Hajnalka Fenyvesi, Zoltán Liptai, Zoltán Nyul, Péter Pankovics, and Gábor Reuter

Absztrakt:

Bevezetés: A humán parechovírus (HPeV, Picornaviridae víruscsalád) okozta fertőzések többsége tünetmentes, de gyermekeknél hasmenéssel járhatnak. Újabb megfigyelés, hogy a HPeV-ok a csecsemők körében súlyos, központi idegrendszeri megbetegedést és szepszisszerű kórképet is okozhatnak. A HPeV-ok szerepe a hazai klinikumban nem ismert. Célkitűzés: A HPeV-ok kimutatása, meghatározása gyermekektől származó székletmintákból és a klinikai tünetek elemzése. Módszer: A HPeV-ok kimutatása és tipizálása a reverz transzkripció–polimeráz-láncreakció és a szekvenálás módszereivel történt három betegcsoportban: A) 10 év alatti kórházban kezelt, n = 75; B) 1 év alatti, n = 237; és C) szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató hasmenéses gyermekek (<18 év), n = 105 székletmintáiból. Eredmények: Az A csoportban 4% (3/75) volt a HPeV-pozitív minták aránya (két HPeV1, egy nem tipizálható HPeV), mind gastroenteralis tüneteket mutató csecsemőkből (7–11 hónapos). A B csoportban a HPeV-fertőzések aránya 6,8% (16/237) volt, melyek közül öt HPeV1, hat HPeV3 és öt nem tipizálható HPeV volt. E csoportban a HPeV1-fertőzések többsége (4/5) nem igényelt kórházi ellátást, míg a HPeV3-fertőzéses esetek 83%-a (5/6) igényelte azt. A szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató betegekből (C csoport) azonosított HPeV-pozitív minták (4,8%) két genotípusba tartoztak (három HPeV1 és két HPeV3), és mind kórházban kezelt fiatal (≤2 hónapos) csecsemőktől származtak. Következtetés: A HPeV1-fertőzések általában enyhébb lefolyásúak, és ritkábban igényelnek kórházi ellátást. A HPeV1-fertőzés vezető tünete a hasmenés, azonban 1–2 hónapos csecsemőknél idegrendszeri érintettség (aluszékonyság, bágyadtság) is tapasztalható volt. Az újszülöttek körében a HPeV3-megbetegedések gyakoribbak. A súlyos HPeV3-fertőzésre jellemzőek a gastroenteralis tünetek (7/8), a ≥38 °C-os láz (6/7), az étvágytalanság (6/7), az exanthema (4/7), az aluszékonyság/bágyadtság (3/7), a szepszisszerű állapot (3/7) és a légzőszervi tünetek (2/7). Orv Hetil. 2019; 160(10): 386–395.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ákos Iliás, Fióna Petra Rózsa, Lóránt Gönczi, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Kürti, and Péter László Lakatos

: 1099–1106. 28 Duman M, Gencpinar P, Biçmen M, et al. Fecal calprotectin: can be used to distinguish between bacterial and viral gastroenteritis in children? Am J Emerg Med. 2015

Open access