Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

Clear All

Absztrakt

Bevezetés: A súlyos acut pancreatitis a gastroenterologiai sebészet nagy kihívást jelentő területe. A legújabb kutatások szerint a teljes parenteralis táplálás kiegészítéseként intravénásan adott glutamin segíthet a septicus szövődmények megelőzésében, és csökkentheti a halálozási rátát, azt azonban még nem vizsgálták, vajon az enteralis táplálás eredményeit is képes-e javítani a glutamin. Célkitűzés: A korai jejunalis táplálás és az intravénás glutamin-dipeptid együttes alkalmazásának vizsgálata súlyos acut pancreatitisben, prospektív randomizált kettős vak kontrollált klinikai vizsgálat során. Beteganyag és módszerek: Vizsgálatunkban 45 súlyos acut pancreatitis miatt kezelt beteg vett részt, akiknél felvételkor a Glasgow score legalább 3 volt, és/vagy a CRP 150 mg/ml feletti. A glutamincsoport (n = 24) tagjai napi 0,5 g/kg i.v. glutamint, a kontrollcsoport (n = 21) tagjai azonos mennyiségben a kórházi gyakorlatban alkalmazott, egyéb aminosavakból álló infúziót kaptak 7 napig. A felvételt követő 48 órán belül minden betegnél elkezdtük a nasojejunalis táplálást, és kezelésük minden egyéb szempontból is azonos irányelvek szerint történt. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a pancreasspecifikus septicus szövődmények és a szervi elégtelenségek gyakoriságát, másodlagos végpontokként a radiológiai és sebészeti intervenciók szükségességét, a kórházi tartózkodás időtartamát és a mortalitást jelöltük meg. Eredmények: A glutamincsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 2 esetben fertőzött pseudocysta és 2 betegnél fertőzött necrosis. Tíz esetben UH-, illetve CT-vezérelt punkcióval és drainage-zsal sikerült megszüntetni a folyadékgyülemet, műtétre egy betegnél sem volt szükség. A kontrollcsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 3 esetben fertőzött pseudocysta és 3 esetben fertőzött necrosis. Kilenc esetben sikeres volt a radiológiai intervenció, három betegnél sebészi beavatkozásra kényszerültünk. A kontrollcsoport mortalitása 14% (3 beteg) volt, szemben a glutamincsoport 0%-os mortalitásával. A glutamincsoport átlagos ápolási ideje 10,6 nap volt, ami szignifikánsan rövidebb a kontrollcsoport 15,9 napjánál (p = 0,00104). Összefoglalás: A glutamincsoport eredményei minden vizsgált paraméter esetén valamivel jobbnak bizonyultak a kontrollcsoportéinál, de statisztikailag kimutatható különbséget csak az ápolási napok számában sikerült igazolni.

Restricted access

Absztrakt

A szerző az ischaemia-reperfusio kapcsán fellépő kórállapotokat elemzi kísérletes májműtétek kapcsán. Célkitűzés: Kísérleteim célja a máj kiterjesztett, műtéti resectiója során fellépő ischaemia és az ischaemiatolerancia, továbbá egy, endogén defenzív mechanizmussal bíró ischaemiás preconditionálás (IP), illetve az oxidatív stressz hatására aktiválódó poli(ADP-ribóz) polimeráz enzimet gátló vegyület (PJ-34) és az antioxidáns potenciállal bíró glutamin (Gln) kísérletes vizsgálata volt IR modellben. Anyagok és módszer: Az első kísérletben Wistar-patkányok máján változó időtartamú (30-45-60-90 perc) segmentalis ischaemiát hoztunk létre, IP-sal kiegészítve. A második kísérletsorozatban PJ-34-, Gln-előkezelés történt 60 perces ischaemiával. A microcirculatiós változásokat laser Doppler flowmeterrel mértük. A módszer alkalmazásához új technikai kritériumokat állítottunk fel, illetve a kapott értékeket, matematikai analízist követően, statisztikai feldolgozásra alkalmassá tettük. Vizsgáltuk a szövettani változásokat, az antioxidáns-szinteket, konvencionális laboratóriumi és TNF-α szinteket mértünk. Eredmények, megbeszélés: A máj a 30 perces ischaemiát jól tolerálja, a 45 és 60 perces kirekesztés jelentős áramlásbeli változásokat okoz. A 90 perces ischaemia nem tolerálható. Az IP szignifikáns reperfusiós áramlási javulást és szérum-TNF-α csökkenést okoz a 45 és 60 perces ischaemia előtt alkalmazva. PJ-34 PARP-inhibitor-, illetve Gln-előkezelés, 60 perc reperfusiót vizsgálva, javítja a microcirculatiót. Aktivált kaszpáz-3 immunhisztokémiával végzett vizsgálatok során a PJ-34 PARP-inhibitor- és Gln-előkezelések hatására szignifikánsan magasabb apoptosis volt detektálható a kontrollcsoporthoz képest. A májszöveti és szérumantioxidáns-paramétereket mind az IP, mind a Gln-előkezelés javították.

Restricted access

A táplálásterápia idevonatkozó szakirodalma alapján az elmúlt mintegy 10 évben számos, táplálásterápiában alkalmazott nutriensről kiderült, hogy a szigorúan vett táplálási funkción túl farmakológiai hatásokat is kifejtenek. Ma még csak kevés tápanyagkomponens esetében tudjuk pontosan definiálni, hogy mely állapotban (betegségben) milyen dózist és alkalmazási időtartamot követően várhatunk tápláláson túli gyógyhatást. Azt azonban az eddigi példák (glutamin, arginin, taurin, leucin, w-3 zsírsavak) is alátámasztják, hogy mindazok a komplex hatások és kezelési eredmények, amelyeket egy-egy beteg táplálásterápiája során észlelünk, nem csupán a beteg tápláltsági állapotjavulásának, hanem addicionális farmakológiai hatásoknak is köszönhető. A klinikai kutatást nehezíti az a gyógyítói hozzáállás, amely szerint a beteg állapotának javulása érdekében minden ismert terápiás eszközt bevet, s ezért az egyes komponenseknek tulajdonítható állapotjavulás nagyon nehezen azonosítható. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2021–2027.

Restricted access
Authors: Viktor Hegedüs, Domokos Gerő, Zoltán Mihály, Attila Szijártó, Tivadar Zelles and Éva Sárdi

A redox-homeosztázis változása a citokinek és szabad gyökök változásával jár és számos intracelluláris jelátviteli utat befolyásolhat különböző májbetegségekben. A liofilizált cékla+répa készítmény (GPS Powder Kft. 1361/004/ 2003BFÁÉÉÁ) bioaktív komponensei, mint például a betain, betaninok, betaxantinok, flavonoidok, polifenolok, glutamin, β-karotin, vitaminok és folsav megváltoztathatják a különböző sejtfolyamatokat. Célok: A szerzők célul tűzték ki a cékla+répa liofilizált készítmény bioaktív hatóanyagai védőhatásának vizsgálatát experimentális zsírmájban. Módszer: Hím Wistar patkányokat etettek standard és zsírdús táppal (a standard tápot kiegészítették 2% koleszterinnel, 0,5% kólsavval és 20% napraforgóolajjal) és a kezelt csoportoknak az etetéssel együtt 0,1 vagy 1 g/ttkg/nap természetes készítményt adagoltak. Az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és a tumornekrózis-faktor-α mRNS-szinteket molekuláris-biológiai módszerekkel határozták meg. A szabad gyököket, a H-donor-aktivitást, a redukálóképességet és a szabad SH-csoport-koncentrációt luminometriás vagy spektrofotometriás eljárással mérték. A mobilizálható metilcsoportokat túlnyomásos folyadék-kromatográfiával tanulmányozták. Eredmények: A nagyobb dózisú természetes készítmény jobban csökkentette az indukált szabadgyök-reakciókat, az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és tumornekrózis-faktor-α mRNS-szintjeit, mind egészséges májszövetben, mind zsírmájban. Bár a kezelés nem gyakorolt szignifikáns változásokat az összes globális antioxidáns-paraméterre, zsírmájban a kezelés után megnövekedett mobilizálható metilcsoport-koncentrációkat észleltek és kedvező tendenciát találtak a máj redox-homeosztázisában is. Következtetések: A vártnak megfelelően a mérsékelt dózisú cékla+répa liofilizátum „funkcionális élelmiszernek” bizonyult az élelmi zsír által indukált experimentális zsírmájban. Lehetséges, hogy e kedvező hatás a klinikumban is hasznosulást nyerhet. Orv. Hetil., 2011, 152, 1035–1042.

Open access

Az autoimmun pajzsmirigybetegségek a fejlett államokban a leggyakoribb szervspecifikus autoimmun kórképek, amelyek a lakosság 5–10%-át érintik. Klinikai megjelenési formájuk változó, a hyperthyreosist okozó Basedow–Graves-kórtól a hypothyreosist kiváltó Hashimoto-thyreoiditisig. Jóllehet a pajzsmirigy autoimmunitásának pontos oka nem ismert, a betegség kiváltásában az örökletes és a környezeti tényezők kölcsönhatásai meghatározó jelentőségűek. Az autoimmun pajzsmirigybetegségek létrejöttében a fő hisztokompatibilitási komplexnek és pajzsmirigy-specifikus antigéneknek, mint a TSH-receptornak, a tireoglobulinnak és a pajzsmirigy-peroxidáz enzimnek van szerepe. A TSH-receptor elleni antitestek többsége stimuláló jellegű, és felelős a hyperthyreosis kialakulásáért. A tireoglobulin és a pajzsmirigy-peroxidáz enzim elleni antitestek károsítják a thyreocytákat, gátolják a pajzsmirigy-peroxidáz működését, és néhány évvel megjelenésük után hypothyreosist okoznak. A fő hisztokompatibilitási komplex molekuláinak kulcsszerepük van az autoantigének bemutatásában. Bebizonyosodott, hogy a HLA-DR molekula azon variánsában, amelyben a DRβ1 lánc 74. helyén arginin van, jelentősen gyakoribbak az autoimmun pajzsmirigybetegségek, ugyanakkor, ha ebben a pozícióban glutamin van, akkor az egyének védettek a betegséggel szemben. A tireoglobulin peptidjei közül a 2098-ról kiderült, hogy erősen és specifikusan kötődik a DRβ1-Arg74-hez, míg a tireoglobulin 2766, amelyik hasonló tulajdonsággal nem rendelkezik, nem indukál autoimmun választ. A tireoglobulin 2098 képes volt a T-sejtek specifikus stimulálására is azokban a betegekben, akikben a tireoglobulin elleni antitest is pozitív volt. Mindez azt jelzi, hogy a tireoglobulin 2098 – specifikusan kötődve a HLA-DRβ1-Arg74-hez – meghatározó fontosságú T-sejt-epitóp. A környezeti tényezők közül a jód, egyes gyógyszerek, fertőzések, a pajzsmirigyet károsító kémiai anyagok lényegesek a betegség kiváltásában. A környezeti faktorok és a betegségre fogékonyságot jelentő gének közötti interakció mechanizmusának pontos megismerése azt eredményezheti, hogy új stratégiákat alkalmazhatunk a betegségek diagnózisában, kezelésében és megelőzésében. Orv. Hetil., 2012, 153, 1013–1022.

Restricted access