Search Results
Katenin-β és glutathion-S-transzferáz P1 génpolimorfizmusok vizsgálata myeloma multiplexben
Beta-catenin and glutathione-S-transferase gene polymorphisms in multiple myeloma
Absztrakt:
Bevezetés: A myeloma multiplex (MM) jelenleg is meggyógyíthatatlan kórkép, de az új terápiás eljárások, köztük az immunmoduláns szerek (Imid) alkalmazása jelentősen javította a betegség prognózisát. Jelen tanulmányunk során azt vizsgáltuk, hogy a cereblon gén variánsa, valamint a béta-katenin és a glutathion-S-transzferáz gyógyszermetabolizáló enzim genetikai polimorfizmusai befolyásolták-e érdemben a MM miatt gondozott betegeink klinikumát, terápiára adott válaszát és túlélési eredményeit.
Betegek és módszerek: A tanulmányba 97 beteget vontunk be, akik 2012. január és 2016. december között immunmoduláns szer vagy alkiláló ágenst tartalmazó kemoterápiában részesültek. A betegek átlagéletkora 62,47 év volt, a férfi:nő arány pedig 43:54 volt. A cereblon (rs121918368 C>T), β-katenin (CTNNB1, rs4135385 A>G, rs4533622 A>C) és a glutathion-S-transzferáz (GSTP1 105, GSTP1 114) polimorfizmusokat Light SNiP assay-k segítségével vizsgáltuk.
Eredmények: CTNNB1 (rs4135385) gén megoszlása a következőképpen alakult: AA 48,4%, AG 47,4% és GG 4,1%. Az AA genotípusú betegek esetén idősebb életkorban diagnosztizáltuk a myeloma multiplexet a G allélt hordozókhoz képest (64,5 vs. 61,0 év, p = 0,05). Az Imid alapú kezelés hatékonysága és a progressziómentes túlélés is szignifikánsan kedvezőbben alakult az AA homozigóta csoportban (p < 0,05 és p = 0,032). A CTNNB1 (rs4533622) polimorfizmusa nem befolyásolta számottevően az előző paramétereket, habár a MM fiatalabb korban került felismerésre a CC genotípusú betegek esetén az AG/AA genotípusúakhoz viszonyítva (59,1 vs. 65,7 év, p = 0,015). A GSTP1 105 és 114 polimorfizmusok esetén nem találtunk szignifikáns összefüggést a terápiás válasz és túlélés vonatkozásában.
Eredményeink azt mutatják, hogy a β-katenin gén polimorfizmusa egy független prognosztikai tényező lehet myeloma multiplexben, s így befolyásolhatja az Imid alapú kezelésekre adott választ és a túlélési eredményeket.
In this work, we investigated whether extended cold exposure increases oxidative damage and susceptibility to oxidants of rat liver, heart, kidney and lung which are metabolically active tissues. Moreover in this study the effect of cold stress on some of the lipid metabolic mediators were studied in rat experimental model.Male albino Sprague-Dawley rats were randomly divided into two groups: The control group (n = 12) and the cold-stress group (n = 12). Tissue superoxide dismutase (SOD), catalase (CAT), glutathion S-transferase (GST) and glutathion reductase (GR) activities and glutathion (GSH) were measured using standard protocols. The biochemical analyses for total lipid, cholesterol, trigliceride, HDL, VLDL and LDL were done on autoanalyzer.In cold-stress groups SOD activity was decreased in the lung whereas it increased in the heart and kidney. CAT activity was significantly decreased (except liver) in all the tissues in treated rats. GST activity of cold-induced rats increased in liver and heart while decreased in the lung. GR activity was significantly decreased (except in liver) in all the tissues in cold-stressed rats. GSH level was significantly increased in the heart but decreased in the lung of animals exposed to cold when compared to controls. It was found that among the groups trigliceride, total lipid, HDL and VLDL parameters varied significantly but cholesterol and LDL had no significant variance.In this study, we found that exposure of extended (48 h) cold (8 °C) caused changes both in the antioxidant defense system (as tissue and enzyme specific) and serum lipoprotein profiles in rats.
. 29 73 77 Petlevski, R., Hadzija, M., Slijepcevic, M., Juretec, D. & Petrik, J. (2003): Glutathion S-transferases and malondialdehyde in the liver of
first enzymatic step in mercapturic acid formation Glutathion S-Transferases . J. Biol. Chem. 249 , 7130 – 7139 . 18. Haferkamp , M. R. ( 1988 ) Environmental
