Search Results
Sókratés modern kori értelmezéseinek legelterjedtebb közhelyét Leo Strauss egy megjegyzése világíthatná meg a legjobban, aki „a lelkiismeret legnagyobb szentjeként” aposztrofálja. Hegeltől Nietzschén át Hannah Arendtig és tovább Sókratést a modernitás úgy fogja fel, mint aki erkölcsi és vallási meggyőződéseivel erőteljesen szembehelyezkedett a hagyományos görög valláserkölcsökkel, olyannyira, hogy a görögök „kompetitív” erényfelfogása felől tekintve valójában joggal ítélték el azzal, hogy „nem hisz a város isteneiben”, azaz a görög vallás pantheonjában, és olyan értékeket propagál, amelyek aláássák a hagyományos valláserkölcsöt. Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy felvázolja, mennyiben és pontosan milyen értelemben tekinthető Sókratés az erkölcsi lelkiismeret szószólójának, s hogy erkölcsisége mennyiben tér el valójában az őt megelőző valláserkölcsöktől. A szerző a tanulmány első részében részletesen megvizsgálja azokat a szövegeket, amelyekre azt az értelmezést alapozzák a modern szerzők, hogy Sókratés daimonionja a lelkiismeret előképe vagy szimbóluma, megvizsgálja az értelmezés mögötti előfeltevéseket, majd amellett érvel, hogy a daimóni jelzés vagy hang nem a lelkiismereté, sokkal inkább az isteni gondviselés felől érkező figyelmeztetés vagy óvás. A tanulmány második részében megvizsgálja, hogy ehelyett hol érhető tetten a lelkiismeret működése Sókratés történetében, és amellett érvel, hogy ez nem más, mint a platóni Védőbeszédben szereplő delphoi jóslat. Sókratés aporetikus helyzete a delphoi jóslat hallatán abból ered, hogy feltétlen imperatívuszként viszonyul az „ismerd meg tenmagad” delphoi diktumához, és éppen ez az egzisztenciális és episztemikus alázat az, ami a modern lelkiismeret fogalmával analógiában áll. Ennek az alázatnak, az isten és az ember közötti szakadék tudatának a hiánya άμαθία-t eredményez, olyan episztemikus és erkölcsi hiányosságot, melytől Sókratés, mintegy Athén élő lelkiismereteként, „vizsgálódó” tevékenységével megszabadítani kívánja szeretett városállamát.
A sztoikus filozófusok állatokkal és vegetarianizmussal kapcsolatos nézeteiről eddig nem született tanulmány. Ennek magyarázata az, hogy a sztoikusok az állatoknak önmagukban nem szenteltek nagy figyelmet. A sztoikus filozófia középpontjában az ember és az embernek az istenekhez fűződő viszonya áll. Mindazonáltal az ember maga is a „lelkes élőlények” (ἔμψυχoν) csoportjába tartozik, ugyanonnan indul, ahonnan az állatok, csak éppen az „értelem” (λóγoς) kifejlődésével célja magasabb szintre emelődik: a természet elsődleges kívánalmairól az erényre. Tanulmányomban a sztoikusok állatokkal szembeni hozzáállását vizsgálom meg az ókori források alapján, különös tekintettel a húsevés és a vegetarianizmus problémájára. Az első részben az állati és az emberi lélek ismeretelméleti különbségét tárgyalom, a másodikban az állatok lételméleti helyzetét, a gondviselés kérdését és a teleológiát. Az elemzés során a sztoikus filozófusok bámulatos egységre törekvése mögött felsejlenek azok a belső ellentmondások, amelyektől egyetlen olyan rendszer sem lehet mentes, amely végső és egységes magyarázattal kíván szolgálni a világ jelenségeire.
E tanulmány a durai zsinagóga nyugati falképciklusa politikai és vallási üzenetének alapjait vizsgálja. A nyugati fal első művésze Isten és népe tartós szövetségének eszméjét hangsúlyozta, valamint az istentisztelet fontosságát. A második művész ezeket az általános vezérmotívumokat vette föl és bővítette tovább, nyomatékosítva, hogy Izrael Isten választott népe, amelynek története során Isten ígéretei és az ősatyák áldásai beteljesednek. Ezt egészítik ki a szárnyak, amelyek a múlt legkiemelkedőbb alakját, Mózest ábrázolják, hangsúlyozottan vallási/kultikus orientációval. A narratív panelek elsőrenden a hívőnek Istenhez fűződő kapcsolatára utalnak. A nyugati fal vallásos programjának kialakítása után a művész politikai szempontok felé is fordult. Az alsó és a fölső regiszterek festményei, az üdvtörténet különböző eseményeit fölidézve, a zsidó nép kiemelkedő voltáról tesznek tanúbizonyságot. Mindezt kisebbségi helyzetben és a lokális történelem egy különösképpen turbulens korszakában téve e panelek vigasztaló üzenetet is hordoznak. Nem az izraeliták ereje az, ami győzedelmeskedhet a pogányok felett, hanem egyedül az isteni segítség és a gondviselés, amit kifejez Isten Kezének visszatérő motívuma is.
Bevezetés: A zigozitásbeli különbségek dohányfüst-expozíció terén még ismeretlenek ikrekben. Cél: Az aktív és passzív dohányzásbeli tulajdonságok felmérése ikrekben. Módszer: A vizsgálatban 151 egypetéjű és 62 kétpetéjű magyar és amerikai felnőtt ikerpár (életkor 43,8±16,5 év, átlag±SD) vett részt. Eredmények: Az egypetéjű ikrek 1,8 évvel korábban kezdtek dohányozni, mint a kétpetéjűek (p = 0,08). A kétpetéjűek hosszabb ideig dohányoztak (p<0,01) és több szülői dohányfüst-expozíciót szenvedtek el gyerekkorukban (p<0,05). Az egypetéjű ikrek szigorúbb dohányzási szabályokról számoltak be otthonukban és munkahelyükön (p<0,005), s kevesebb dohányfüst érte őket a beltéri közhelyeken (p<0,01). Az egypetéjű ikrek 85,7%-a dohányzott vagy dohányzik, míg a kétpetéjűek csupán 69,5%-a (p<0,01). Az egypetéjű ikrek kevésbé érzékenyek az éttermi és kávézóbeli dohányfüst-szennyezettségre egy önbecslő kérdőív szerint, mint a kétpetéjűek (p<0,05), amely különbség nem volt megfigyelhető a bárokkal, kocsmákkal és közlekedési eszközökkel kapcsolatosan. Következtetések: Eltérő pszichológiai családi orientáció lehet jelen az ikrek zigozitásától függően. Preventív szülői gondviselés szükséges a dohányfüstnek kitett ikercsaládokban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1552–1559.
: Hogyhogy a vadon termő növények, amelyeket nem ültetnek, nem gondoznak, kellő időben beérnek, míg azok, amelyeket termesztünk, gyakran elszáradnak? A kertész így felelt: A vadon termő növényekkel az isteni gondviselés törődik, a mieinket emberi kéz gondozza
regiszter a második kísértéssel folytatódik: Jézus itt a jeruzsálemi templom oromzatán látható, amint az ördög arra akarja rávenni, bizonyítsa be, hogy valóban ő az Isten fia, és vesse le magát a mélybe, hiszen a Gondviselés nem fogja engedni, hogy bántódása
