Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "gyásztámogatás" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt:

A szülészeti és gyermekintenzív ellátás során prae- és perinatalis veszteségeket átélt, gyermeküket gyászoló szülőkkel a tragédiáról először az ellátóteam tagjai beszélnek. A hazai törvényi szabályozás értelmében a halálhírt csak orvos közölheti. E kommunikációs folyamat rendkívül összetett, és speciális helyzetére igyekszünk rávilágítani egy esetleírás segítségével. Vázoljuk, hogy milyen hibás, esetenként rendkívül helytelen „vigasztalónak” szánt megnyilatkozások kísérik a veszteséget átélt anya és a szakszemélyzet kommunikációját. A családok és hozzátartozók vulnerabilitása tetten érhető ezen időszakban, s a halálhír közlését követő szakaszban a hozzátartozók impulzív reakciói is gyakran észlelhetők. Kifejezetten traumatogén a „nem baj, nemsokára teherbe esik, lehet még gyermeke”-tartalmú, vigaszként szánt mondat. E konkrét esetismertetésen és értelmezési keretein keresztül kívánjuk bemutatni, hogy miként tud hatékony támogatást nyújtani egy speciálisan képzett szakember, melyek lesznek azok a szempontok, amelyek a támaszadás folyamatában preferenciát élveznek. Mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalom összegző megállapításait fókuszba emeljük. Orv Hetil. 2018; 159(12): 1033–1036.

Restricted access

Absztrakt:

Gyászfeldolgozó csoportból származó két eset ismertetésével arra világítok rá, hogy milyen fontos szerepe van a betegei nonverbális jelzéseire is szenzitív kezelőorvosnak a komplikált gyász, a megrekedt gyászmunka időbeni felismerésében. A tajszámok mögött rejtekező egyéni traumákat és sorsokat ismerő orvosok, sőt a betegek életkörülményeinek részleteit ismerő családorvosok katalizátorai lehetnek a megrekedt gyászmunka folytatásának, s számos pszichoszomatikus tünet mögött fedezik fel a valós traumatogén okot. Mivel a gyászfeldolgozó csoportokkal dolgozó szakemberek a komplikált gyásszal – korábbi, stigmatizáló terminológiával: patológiás vagy torzult gyásszal – küzdők legkülönfélébb hiány- és veszteségtapasztalatainak manifesztumaival találkoznak, ezért komoly szakmai kihívás a sokszor rendkívül heterogén összetételű, igen eltérő veszteséggel és egyéni gyászhabitussal rendelkező egyének csoportmunkáját összehangolni, ami finomra hangolt együttműködést követel a gyógyítóteam tagjaitól. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1426–1431.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Csikós, Mónika Menyhért, Ildikó Radványi, and Csilla Busa

Absztrakt

A gyász az élet természetes része, és mindig egyedi formát ölt. A kutatók mégis megpróbáltak és megpróbálnak különböző teóriákat kidolgozni, hogy értelmezzék, magyarázzák és emberközelivé tegyék ezt a különleges jelenséget. A szerzők célja napjaink gyászelméleti irodalmának áttekintése és a külföldön már bemutatásra került gyászelméletek megismertetése a hazai szakemberekkel. A XX. század első fele óta a gyászelméletek jelentős változáson mentek keresztül. Az újabb gyászelméletek több ponton is szakítanak a korábbi elméletek elgondolásaival. A gyász szakaszokra osztása helyett a rugalmas, megküzdésorientált kettős folyamatmodell, a jelentésalkotási folyamatot középpontba helyező jelentéskonstrukció-elmélet, valamint a veszteséget követő, fejlődésre fokuszáló modellek a meghatározóak. A szerzők fontosnak tartják, hogy a klinikumban tevékenykedő kollégák megismerjék a legújabb gyászelméleteket, hiszen munkájuk során gyakran találkoznak veszteséggel és veszteséget megélő emberekkel. A bemutatott modellek hozzájárulnak a hatékony munkavégzéshez, a gyászfolyamat jobb megértéséhez és a gyászolók megfelelőbb támogatásához. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1569–1576.

Restricted access