Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for :

  • "gyulladásos bélbetegség" x
Clear All

Absztrakt

Coeliakiában az átlagnál tízszer nagyobb a valószínűsége a gyulladásos bélbetegség kialakulásának. A fordított viszony vonatkozásában azonban jóval ellentmondásosabbak az adatok. Számos közös génpolimorfizmus ismert, amely mindkét betegségben előfordul. Az együttes családi halmozódás, a patomechanizmusban, a szerológiai vizsgálatokban, a gyomor-bél rendszer makroszkópos és mikroszkópos megjelenésében mutatkozó hasonlóságok felvetik a két kórkép asszociációjának lehetőségét. A szerző 4 beteg kórtörténetét ismerteti, akik közül kettőnél Crohn-betegség és coeliakia társulása igazolódott. A másik két, gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermeknél szintén felmerült a coeliakia gyanúja, amelyet a kiegészítő vizsgálatok az egyik esetben megcáfoltak, a másik esetben pedig megcáfolni látszanak. A szerző hangsúlyozza, hogy a coeliakia és a gyulladásos bélbetegség egymástól való elkülönítése a klinikai gyakorlatban sokszor nem könnyű, és bármelyikük diagnosztizálása esetén gondolni kell a másik betegség esetleges jelenlétére. Orv. Hetil., 2015, 156(26), 1059–1064.

Restricted access
Authors: Renáta Bor, Zsolt Balanyi, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Mariann Rutka, Mónika Szűcs, Ágnes Milassin, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy and Tamás Molnár

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség és az irritábilis bél szindróma elkülönítése gyakran nehézséget jelent. Célkitűzés: A szerzők az aktivitási indexek és pszichológiai kérdőívek hatékonyságát kívánták meghatározni a két betegségcsoport differenciáldiagnosztikájában, mivel ezek szerepét ilyen tekintetben még nem vizsgálták. Módszer: 37 irritábilis bél szindróma, 54 Crohn-betegség és 41 colitis ulcerosa miatt gondozott beteget vontak be a vizsgálatba, és kérték fel őket a Crohn-betegség Aktivitási Index teszt, a Betegség Percepció Kérdőív és a Gyulladásos Bélbetegség Kérdőív kitöltésére. Megvizsgálták a hematokrit- és a C-reaktív protein érték eltéréseit. Eredmények: A hasi fájdalom irritábilis bél szindrómában (p = 0,005), míg az életminőség-romlás Crohn-betegségben (p = 0,0000001) volt szignifikánsan rosszabb. A gyulladásos bélbetegek magasabb aránya vélte betegségét életen át tartónak (p = 0,000781), és ezzel kapcsolatos ismereteiket jobbnak ítélték meg (p = 0,00629). A hematokrit tekintetében nem találtak eltérést, a C-reaktív protein irritábilis bél szindrómában szignifikánsan alacsonyabb volt (p = 0,001). Következtetések: A betegségpercepciós kérdőívek és a C-reaktív protein segíthetnek az irritábilis bél szindróma és a gyulladásos bélbetegség differenciáldiagnosztikájában. Orv. Hetil., 2015, 156(23), 933–938.

Restricted access
Authors: Tamás Kovács, Gabriella Varga, Dániel Érces, Tünde Tőkés, László Tiszlavicz, Miklós Ghyczy, László Vécsei, Mihály Boros and József Kaszaki

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek következménye a citokinek közvetítésével kialakuló súlyos lokális szöveti károsodás. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a trinitro-benzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitis subacut fázisára jellemző gyulladásos válasz és a morfológiai elváltozások befolyásolhatóságát oralis foszfatidil-kolin (PC) és N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor-antagonista kinurénsav-terápia után. Módszerek: Kísérleteinket Sprague–Dawley-patkányok kontroll-, kezeletlen colitis (ic TNBS), 2%-os PC-vel dúsított táppal kezelt colitis (3 nap előkezelés + 3 nap TNBS indukció utáni kezelés) és a 6. napon kinurénsavval kezelt colitis csoportjain végeztük (n = 7). A gyulladás mértékét a colon-mieloperoxidáz- és a plazma-TNF-α-szintek mérésével jellemeztük. A szöveti károsodást hagyományos szövettani (haematoxylin-eosin) vizsgálattal, valamint in vivo konfokális laser scanning endomikroszkóppal (Optiscan Five1, Australia) vizsgáltuk. Meghatároztuk a microvascularis reakciót (FITC-dextrán-festés) és a nyálkahártya-struktúra változásait (akridin orange-festés) a colitis 6. napján. Eredmények: A kezeletlen colitises állatokban szignifikáns mieloperoxidáz- és TNF-α-emelkedést, valamint az epithelialis struktúra jelentős károsodását figyeltük meg. Mindkét kezelési mód jelentősen csökkentette a gyulladásos markerek szintjét, azonban az epithelialis struktúra megőrzésére csak a PC-előkezelés volt alkalmas: szignifikánsan csökkentette a kapillárisok és kripták károsodását, és növelte a kehelysejtek számát. A kinurénsav-kezelés nem befolyásolta a morfológiai elváltozásokat. Következtetés: Oralis PC-előkezeléssel a gyulladásos reakció csökkenthető a vastagbélben. A kehelysejtek számának növelése révén ez ígéretes lehetőség lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésére.

Restricted access
Authors: Katalin Eszter Müller, Péter László Lakatos, Mária Papp and Gábor Veres

554 Veres, G.: Analysis of the first year of the Hungarian Pediatric Inflammatory Bowel Disease Registry (2007). [A Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter első

Open access

Az elmúlt évtizedekben nagymértékben gazdagodtak ismereteink a bél mucosalis immunrendszerének felépítéséről és működéséről. Kiderült, hogy az intestinalis mikroflóra és a mucosa között igen szoros és finoman szabályozott kapcsolat van. Ez a finom egyensúly biztosítja a mucosalis homeosztázist, aminek kulcsszerepe van abban, hogy a szervezet megfelelően védekezzen a kórokozókkal szemben, de az orális tolerancia révén ne alakuljon ki immunreakció a commensalis baktériumokkal és a táplálékantigénekkel szemben. Amennyiben ebben a pontosan szabályozott folyamatban zavar támad, akkor könnyen alakulnak ki immunmediált bélbetegségek. A dolgozat első része a mucosalis immunrendszer struktúrájáról és működéséről ad áttekintést. A második rész pedig három immunmediált bélbetegség, így a coeliakia, a gyulladásos bélbetegség és a tejallergia enteralis formájának patomechanizmusát, diagnosztikáját és terápiáját tárgyalja. Orv. Hetil., 2013, 154, 1512–1523.

Open access
Authors: Dániel Tamás Nagy, Béla Fülesdi and Judit Hallay

A gastrointestinalis traktust érintő megbetegedések patomechanizmusában egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a reaktív oxigén- és nitrogéngyökök sejtmembrán-károsító hatásának. Az antioxidáns védelemben alapvető fontosságú a nyomelemek, köztük a szelén szerepe, amely glutation-peroxidáz formájában részét képezi a bélfal immunrendszerének. A gyulladásos bélbetegségekben megfigyelhető felszívódási zavar és következményes malnutritio miatt nagy a jelentősége a táplálásterápiának, a megfelelő energia-, fehérje- és nyomelempótlásnak. A humán tanulmányok rámutatnak, hogy a gyulladásos bélbetegség többnyire alacsonyabb szérumszelénszinttel jár együtt, ezzel együtt mérhetően csökken az antioxidáns és nő a proinflammatorikus aktivitás. A megfelelő szelénpótlás lehet kedvező hatással a szervkárosodás mértékére, a fertőzések súlyosságára, de a mortalitás csökkenését nem igazolták az eredmények. Némi bizakodásra adhat okot, hogy állatkísérletekben a szelén egyértelmű preventív hatását mutatták ki mind a gyulladásos, mind a gyulladás indukálta daganatos bélbetegségek területén. Orv. Hetil., 2013, 154, 1636–1640.

Restricted access
Authors: Kriszta Molnár, Ádám Vannay, Erna Sziksz, Nóra Fanni Bánki, Áron Cseh, Hajnalka Győrffy, Antal Dezsőfi, András Arató and Gábor Veres

Az intestinalis alkalikus foszfatáz enzim alapvető fontosságú a bélnyálkahártya épségének fenntartásában, mivel detoxifikálni képes a lipopoliszacharidot, amely a Toll-like receptor-4 ligandja. A helytelen immunválasz, valamint a mucosalis barrier sérülése hozzájárulhat a gyulladásos bélbetegség és a coeliakia kialakulásához. Gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek gyulladt vastagbél- és újonnan diagnosztizált coeliakiás gyermekek duodenum-nyálkahártyájában a csökkent intestinalis alkalikus foszfatáz és a Toll-like receptor-4 fehérjeexpresszió emelkedése következményesen fokozott lipopoliszacharid-aktivitással járhat, amely a szövetkárosító folyamatokat erősítheti. Az intestinalis alkalikus foszfatáz aktivitásának elősegítése colitises állatmodellben és terápiarezisztens colitis ulcerosás felnőtt betegekben csökkentette a bélgyulladás tüneteit. Ennek megfelelően a két vizsgált kórképben az enzim célzott intestinalis bejuttatása kiegészítő terápiás konzekvenciával is járhat a jövőben. Orv. Hetil., 2012, 153, 1389–1395.

Open access

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség a belek krónikus, hullámzó lefolyású, ismeretlen eredetű gyulladásos betegsége, amelynek két gyakori formája a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség. Célkitűzés: A szerzők arra keresték a választ, hogy milyen specifikus pszichés faktorok rontják a gyulladásos bélbetegek életminőségét, illetve milyen a gyulladásos bélbetegek életminősége az egészséges személyek és asztmás betegek életminőségéhez képest. Módszer: A vizsgálatban 269 személy vett részt (kontrollcsoport 115 egyén, 67 Crohn-beteg, 25 colitis ulcerosás és 62 asztmás beteg). A következő módszereket használták: WHO Jól-lét Index, Betegségteher Index, SIBDQ, AQLQ(S), tartalomelemzés. Eredmények: A vizsgálat alapján mind a szubjektív jól-lét, mind a betegségteher a bélbetegségben szenvedőknél szignifikánsan a legrosszabb volt. A gyulladásos bélbetegek számára kidolgozott, életminőséget mérő kérdőív eredményei szerint a gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeket a nem béleredetű tünetek és az érzelmi problémák zavarják a leginkább, ezeket követik a béltünetek és a szociális kapcsolatok nehezítettsége. A bélbetegek számára készült interjúkérdések tartalomelemzése egyértelműen alátámasztotta a kérdőíves vizsgálat eredményeit, illetve kiemelkedtek a társas élet nehézségei, a párkapcsolati problémák, a munkahelyi nehézségek és a béltünetekkel való megküzdés. Következtetések: Szükséges lenne több figyelmet fordítani a gyulladásos bélbetegek pszichés gondozására, életminőségének javítására és betegségükkel való együttélésük segítésére, különösen az interperszonális kapcsolatok terén. Orv. Hetil., 2012, 153, 1511–1519.

Restricted access

A gyulladásos bélbetegség fiatal, termékeny korban lévő felnőtteket érintő megbetegedés, amelynek népesedési következményei sem elhanyagolhatóak. Míg a termékenység (férfiak szulfaszalazinkezelésétől, illetve ileum-poch analis anastomosison átesett nőktől eltekintve) nem különbözik jelentősen az átlaglakosságétól, az „önkéntes gyermektelenség” előfordulása nagyobb, 14–18%. A betegek megfelelő felvilágosítása a terhesség kimeneteléről, a gyógyszerelés lehetőségeiről, azoknak nem kívánt hatásairól, a család bevonása a döntéshozatalba kiemelt jelentőségű, amellyel a gyulladásos bélbetegségben szenvedők és családjuk „önkéntes gyermektelenségének” aránya csökkenthető, a gyógyszerszedés elfogadása javítható. A szerzők összefoglalják a gyulladásos bélbetegségnek a termékenységet, a terhesség kimenetelét befolyásoló hatását, a gyógyszerelés lehetőségeit a fogantatás előtt, a terhesség, illetve a szoptatás alatt. Orv. Hetil., 2012, 153, 1855–1862.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség kezelésében alkalmazott tiopurinok (azatioprin és 6-merkaptopurin) metabolizmusában kulcsszerepet játszó tiopurin-S-metiltranszferáz enzim genetikai polimorfizmusa változó enzimaktivitást eredményez. A csökkent enzimaktivitás mieloszuppressziót, kifejezetten magas pedig hepatotoxicitást okoz standard tiopurindózis mellett. Négy allélvariáns (TMPT*2, TMPT*3A, TPMT*3B és TPMT*3C) felelős több mint 95%-ban a csökkent aktivitásért. Célkitűzés: A standard vagy csökkentett azatioprindózis ellenére is fellépő súlyos mellékhatások – úgymint csontvelő-depresszió, illetve hepatotoxicitás – gyakoriságának vizsgálata a fenti 4 variáns alléllal nem rendelkező gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Módszer: Retrospektív vizsgálat a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott, azatioprinkezelésben részesülő gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Eredmények: A fenti kritériumoknak 51 beteg felelt meg (44: Crohn-betegség, 7: colitis ulcerosa; a fiúk aránya: 28/51; átlagéletkor a diagnózis idején: 12,4 év). Az azatioprinkezelést két beteg önkényesen elhagyta, egy betegnél súlyos pancreatitis, egy másiknál pedig kifejezett influenzaszerű tünetek miatt állítottuk le. A fennmaradó 47 beteg egyikénél sem jelentkezett májtoxicitás, mely közvetve kifejezetten magas tiopurin-S-metiltranszferáz-aktivitásra utal. Négy betegnél (8,5%) 1 mg/kg/nap-nál alacsonyabb azatioprindózis esetén is fennálló mieloszuppresszió miatt a kezelést le kellett állítani, s ezt követően maradéktalan volt a csontvelői regeneráció. A fennmaradó 43 betegnél 2,17 ± 0,31 mg/kg/nap (átlag ± SD) dózisú azatioprinkezelés mellett csontvelő-depressziót nem észleltünk. Következtetés: Tiopurinkezelés esetén még normális tiopurin-S-metiltranszferáz-genotípus mellett is mindenképpen szükséges a rendszeres laborkontroll a mieloszuppresszió kockázata miatt. Mivel a genotípus meghatározása a 4 leggyakoribb allélt érintette, ritkább variáns(ok) vagy egyéb enzim polimorfizmusa is állhat a fenti 4 csontvelő-depressziós eset hátterében. A tiopurinmetabolitok monitorizálása elengedhetetlen segítséget nyújt az egyénre szabott kezelésben, azaz az elérhető legkevesebb mellékhatás mellett az optimális dózis beállításában. Orv Hetil. 2019; 160(5): 179–185.

Open access