Search Results

You are looking at 1 - 10 of 42 items for :

  • "gyulladásos bélbetegségek" x
Clear All
Authors: Tamás Resál, Mariann Rutka, Kata Szántó, Klaudia Farkas and Tamás Molnár

Absztrakt:

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők kezeléstől függetlenül fogékonyabbak a súlyos, hospitalizációt igénylő vírusinfekciókkal szemben. A betegség kezelésére használt immunszuppresszív és/vagy biológiai terápiák sokszorosára növelik az opportunista fertőzések, köztük az alsó légúti infekciók veszélyét, így az új koronavírus (severe acute respiratory syndrome coronavirus-2) okozta járvány miatt – mely elsősorban tüdőgyulladást okoz – érdemes a megszokottól eltérő terápiás megfontolásokat alkalmazni az effektív és biztonságos betegellátás érdekében. A gyulladásos bélbetegek fokozott koronavírus-rizikóját feltételező várakozásokkal ellentétben a járványban legjobban érintett országok közül sem az Észak-Olaszország, sem a Kína területéről származó tanulmány nem közölt fertőzést egyetlen, gyulladásos bélbetegségben szenvedő egyénnél sem. Ennek hátterében számos tényező állhat, mint például a betegek alacsonyabb átlagéletkora, a társbetegségek ritkább előfordulása stb. Ennek ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy az immunszuppresszív és/vagy biológiai kezelésben részesülő betegek a veszélyeztetett csoportba tartoznak. Bizonyos esetekben szükségessé válhat a terápia módosítása, a gyógyszeres kezelés változtatásakor azonban vegyük figyelembe, hogy a relapsus és az ennek következtében szükségessé váló ambuláns megjelenés, majd esetleges hospitalizáció növeli a koronavírus-infekció veszélyét. Ennek tükrében a fellángolást mindenképp el kell kerülni, aminek záloga a megkezdett, hatékony kezelés folytatása. Mégis, a nem fertőzött, de a prognosztikai tényezők alapján fokozott rizikójú csoportban is már ajánlott lehet a módosítás. Közleményünk célja, hogy – a nemzetközi terápiás irányelvek alapján – hazánkban is alkalmazható gyakorlati ajánlást nyújtson a praktizáló orvosok számára a járvány idejére, megkönnyítve és hatékonyabbá téve ezzel a gyulladásos bélbetegek ellátását. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1022–1027.

Open access
Authors: Kata Szántó, Dániel Szűcs, Noémi Vass, Ágnes Várkonyi, Anita Bálint, Renáta Bor, Anna Fábián, Ágnes Milassin, Mariann Rutka, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy, Tamás Molnár and Klaudia Farkas

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek gyakran serdülőkorban manifesztálódnak. A transzfer a betegek gyermekgyógyászati szakrendelésről történő átadását kísérő folyamatnak, a tranzíciónak az utolsó lépése, melynek kimenetelével ez idáig kisszámú tanulmány foglalkozott. Célkitűzés: Felmérni az általunk alkalmazott transzfer eredményességét gyermekszakrendelésről felnőttszakrendelésre átkerülő betegeink körében. Módszer: A Szegedi Tudományegyetem, I. Belgyógyászati Klinikára átkerült és gondozott betegek demográfiai és klinikai adatait elemeztük retrospektív módon. Az általunk vizsgált betegeknél a gyulladásos bélbetegség diagnózisa a gyermekgyógyászati ellátásban került felállításra. Klinikánkon a betegek transzferje során részletes egészségügyi dokumentáció elkészítése és átadása történt. Eredmények: 59 gyulladásos bélbeteg adatait elemeztük. Huszonhét esetben (45,7%) történt endoszkópia a transzferhez kötötten. A transzfer idejében a betegek 28,8%-ánál enyhe, illetve közepesen súlyos volt a betegség aktivitása, míg 71,2%-uk remisszióban volt. A betegek 58%-ánál kortikoszteroid indult, átlagosan 9,1 hónap után. Anti-tumornekrózisfaktor-terápia a gyermekgyógyászati ellátás alatt a betegek 24%-ánál lett bevezetve, és a betegek további 23%-ánál történt meg a felnőttellátás során, a transzfert követően átlagosan 28 hónapon belül. A betegek 70%-a részesült immunszuppresszív kezelésben a transzfer körüli időszakban. Sebészeti beavatkozásra 17%-ban volt szükség a transzfer után átlagosan 10,7 hónapon belül. Következtetés: Betegeink egyharmada aktív állapotban került át a felnőttellátásba. Fiatal betegeink 58%-a igényelt kortikoszteroidterápiát és 17%-a sebészeti beavatkozást a transzfert követő kevesebb, mint egy éven belül. Minden ötödik betegnél biológiai terápia indult a felnőttellátásban. A longitudinális tranzíció folyamatát alkalmazva valószínűleg volna esélyünk csökkenteni az átadásközeli terápiaeszkalációk számát és a relatíve magas sebészeti beavatkozási arányt. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1789–1793.

Open access

Gyulladásos bélbetegségekre (Crohn-betegség, colitis ulcerosa) hajlamosító gének vizsgálatát végeztük magyar populációban, ezek a CARD15 gén R702W, G908R, 1007finsC variánsai, az SLC22A4 gén C1672T és az SLC22A5 G-207C variánsai, valamint az általuk meghatározott TC haplotípus, a CTLA4 gén A+49G eltérése és az IL23R gén rs10889677 C/A, rs2201841 T/C, rs1884444 G/T variánsai. Vizsgálataink során 201 felnőtt Crohn-beteg, 241 felnőtt colitis ulcerosás, valamint 19 gyermek Crohn-beteget analizáltunk. Kontrollnak 235 felnőttől és 49 gyermektől vettünk vért. A genotipizálás során PCR/RFLP módszert és direkt szekvenálást alkalmaztunk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a CARD15 gén mutációi közül felnőttekben az 1007finsC, míg gyermekekben az 1007finsC és a G908R variáns is hajlamosít Crohn-betegség kialakulására. Az SLC22A4 és SLC22A5 gének által meghatározott TC haplotípus esetén nem találtunk szignifikáns különbséget a betegcsoportok kontrollokkal való összevetése során. A CTLA4 gén A+49G variánsa nem bizonyult hajlamosító tényezőnek gyulladásos bélbetegségekre. Az IL23R gén esetén az rs10889677 C/A és az rs2201841 T/C jelent kockázati tényezőt Crohn-betegség kialakulására. Megállapíthatjuk, hogy különböző populációktól függ, hogy az adott genetikai variánsok hajlamosítanak-e az adott populációban a gyulladásos bélbetegségek valamelyikének kialakulására.

Restricted access

gyulladásos bélbetegségek molekuláris háttere. Orv. Hetil., 2006, 147 , 1395–1403. Galamb O. A gyulladásos bélbetegségek molekuláris háttere Orv. Hetil

Restricted access

Az Orvosi Hetilap 1905–1944 között az előző időszakhoz képest jelentősen több gasztroenterológiai tárgyú publikációt közölt. Az ismeretek továbbra is elsősorban német közvetítéssel kerültek a magyar szakirodalomba. Célkitűzés: Az Orvosi Hetilap ban 1948–1989 között megjelent gasztroenterológiai tárgyú publikációk kiértékelése. Módszer: A szerző manuális módszerrel áttekintette a folyóirat 1948–1989 közötti évfolyamait. A gasztroenterológiai tárgyú eredeti közleményeket, lapszemléket és könyvismertetéseket azonosította, és azokból adatbázist készített. A publikációkat tematikai csoportokba sorolta, és arányukat meghatározta. Az eredményeket összehasonlította az 1857–1904 és az 1905–1944 közti időszak publikációs tevékenységével. Részletesen áttekintette az endoszkópia fejlődését és a gyulladásos bélbetegségek recepcióját az Orvosi Hetilap ban. Eredmények: 1948–1989 között az Orvosi Hetilap ban 2175 gasztroenterológiai tárgyú közlemény jelent meg, amely az összes eredeti közlemény 11,1%-a. A három áttekintett korszakban a gasztroenterológiai tárgyú közlemények száma folyamatosan növekedett. 1948–1989 között a legtöbbet a máj és az epeutak betegségeivel (24,1%), ezen belül a vírusos hepatitisekkel foglalkoztak (18%). Endoszkópiával 124 (4,7%), radiológiával 101 (3,9%) közlemény foglalkozott. Kétszázhatvannyolc szakfolyóiratot szemléztek, a gasztroenterológiai tárgyú folyóirat-referátumok száma 3965 (12,2%) – az előző időszakhoz képest jelentős a növekedés. A referátumok 52,4%-a magfolyóiratokban jelent meg. Az angol nyelvű lapok aránya 52,4%, a lapszemlék 39,4%-a német, 2,9%-a francia forrásból táplálkozik. A könyvismertetések száma 95-ről 211-re emelkedett. Az endoszkópiában kétszeres korszakváltás történt: előbb a száloptikás, majd a videoendoszkóp jelent meg. A gyulladásos bélbetegségek hazai irodalmi recepciója 1935-ben kezdődött, majd fokozatosan elterjedt az epidemiológiai, patogenetikai és terápiás tanulmányokban. Megbeszélés: 1948–1989 között az eredeti gasztroenterológiai publikációk száma jelentősen meghaladja az előző időszak teljesítményét. Az angol irodalom az 1960-as évek közepétől az információ fő forrása lett.

Restricted access

A coeliakia és a gyulladásos bélbetegségek (IBD) változatos klinikai megjelenését befolyásoló faktorok jelentős része ismeretlen. A haptoglobin (Hp) molekula három fő fenotípusa eltérő antioxidáns, scavenger és immunmoduláns tulajdonsággal rendelkezik. Nagyszámú coeliakiás és IBD-betegben vizsgáltuk a Hp-polimorfizmus megoszlását és a betegség klinikai megjelenésével való lehetséges kapcsolatát. A Hp-fenotípusokat szérumból nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) és immunblottal határoztuk meg, amely egyértelműen azonosítja a genotípust is. Coeliakiában a kontrollpopulációhoz képest a Hp 2-1 fenotípus előfordulása szignifikánsan gyakoribb volt, míg a Hp 2-2 ritkább. A Hp 2-2 esetén azonban a súlyos, malabszorpcióval jelentkező klinikai betegség kockázata magasabb volt, míg a silent betegségé jóval alacsonyabb. Crohn-betegekben (CD) a Hp 2-1 fenotípus esetén a gyulladásos betegségforma előfordulása szignifikánsan gyakoribb volt a másik két Hp-fenotípushoz viszonyítva, míg a stenotizáló formáé ritkább. Primer szklerotizáló cholangitisben a Hp 1-1 fenotípus nem fordult elő. A Hp szerepét az immunreakciókban betöltött modulálóhatásai és eltérő térszerkezete magyarázhatja. A mikrobiális és autoantigének elleni szerológiai válasz segítséget jelenthet az IBD differenciáldiagnosztikájában, és összefüggést mutat a betegség fenotípusával. Nagyszámú IBD-betegben vizsgáltuk az anti- Saccharomyces cerevisiae (ASCA) és külső membránporin elleni antitestek (anti-Omp) enzimmel kapcsolt immunoszorbens assay (ELISA), illetőleg az atípusos perinukleáris antineutrophil citoplazmatikus antitest (P-ANCA) (indirekt immunfluoreszcencia) előfordulási gyakoriságát és a betegség fenotípusával való lehetséges kapcsolatukat. A szerológiai markerek hasznosnak bizonyultak az IBD differenciáldiagnosztikájában. CD-ben az ASCA- és az anti-Omp-pozitivitás a vékonybél-érintettség és a nem gyulladásos betegségforma szempontjából logisztikus regressziós analízisben is független rizikófaktornak bizonyult, míg a műtéti kockázat tekintetében nem. A nem gyulladásos típusú vékonybél-CD és az antimikrobiális antitest pozitivitásainak száma, illetőleg az antitesttiterek között szintén pozitív korrelációt találtunk (szerológiai-dózis hatás). Továbbá ASCA és az anti-Omp-antitestek jelenléte kapcsolatot mutatott a nucleotid oligomerizációs domén (NOD2/CARD15) genotípussal, és előfordulási gyakoriságuk szignifikánsan nőtt a NOD2/CARD15 mutációk számának növekedésével, ami gén-dózis hatásra utal és alátámasztja a mikrobákkal szembeni megváltozott érzékelés szerepét a CD patogenezisében.

Restricted access

Kovács, Á., Lakatos, L.: Inflammatory bowel diseases. [Gyulladásos bélbetegségek.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2011. [Hungarian] Lakatos L

Restricted access
Authors: Orsolya Galamb, Balázs Győrffy, Ferenc Sipos, Sándor Spisák, Anna Mária Németh, Pál Miheller, Elek Dinya, Béla Molnár and Zsolt Tulassay

A vastagbél-biopsziák nagy teljesítményű oligonukleotid microarray-vizsgálata segítségünkre lehet a helyi patofiziológiai eltérések megértésében, valamint elősegítheti a colorectalis adenomák, karcinómák és gyulladásos bélbetegségek funkcionális klasszifikációját. Módszerek: 15 vastagbélrákos, 15 adenomás, 14 gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg biopsziás mintájából teljes ribonukleinsav izolálását, amplifikációját és biotinos jelölését végeztük. A teljes genomszintű génexpressziós mintázat meghatározása Human Genome U133 Plus 2.0 microarray-ken történt. Két független normalizációs módszert követően a diagnosztikus génmintázat meghatározására „Prediction Analysis of Microarrays” módszert használtunk. Leave one-out lépésenkénti diszkriminanciaelemzést végeztünk. Az expressziós eredményeket valós idejű polimeráz láncreakcióval igazoltuk. Eredmények: Adenomában a „top” igazolt gének a következők voltak: CD44-antigén, met proto-onkogén, kemokin ligand-12, ADAM-szerű decizin-1 és az ATP-kötő kazetta-A8; vastagbélrákban a kollagén-IVα1, lipokalin-2, kalumenin, akvaporin-8; és gyulladásos bélbetegségben a lipokalin-2, ubikvitin D és az interferon indukálta transzmembrán-fehérje-2. A diszkriminanciaelemzéssel kapott elkülönítő gének expressziója alapján átlagosan 96,2%-os pontossággal csoportosíthatók a minták. A Taqman valós idejű polimeráz láncreakcióval vizsgált, 52 kiválasztott gén 94%-ának expressziós szintje szignifikánsan korrelált az Affymetrix microarray vizsgálatban kapott eredményekkel ( p < 0,05). Következtetések: Biopsziás minták felhasználásával sikeresen végeztünk teljes genomszintű expressziós microarray-vizsgálatot, amely alkalmasnak bizonyult elkülönítő génmintázatok azonosítására. Eredményeink további elemzésekre felhasználható génexpressziós adattárat biztosítanak.

Restricted access

bélbetegségek extraintestinalis tünetei Veszprém megyében 25 éves betegkövetés adatai alapján. Orv. Hetil., 2003, 144 , 1965–1975. Dávid Gy. A gyulladásos bélbetegségek extraintestinalis

Restricted access

management of inflammatory bowel diseases. In: Inflammatory bowel disease. Eds.: Kovács, Á., Lakatos, L. [Egyéb terápiás lehetőségek az IBD kezelésében. In: Gyulladásos bélbetegségek. Szerk.: Kovács, Á., Lakatos, L.] 2., javított kiadás. Medicina Könyvkiadó

Restricted access