Search Results

You are looking at 1 - 10 of 82 items for :

  • "háziorvos" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Ajándék Eőry, Ajándok Eőry, László Harsányi, and László Kalabay

Absztrakt

Bevezetés: A nem-konvencionális gyógymódokat a betegek igénye tartja fenn, és alkalmazásuk gyakran rejtve marad a családorvosuk előtt. Célkitűzés: Felmérni a családorvosok véleményét a nem-konvencionális gyógymódokról, oktatásukról és integrációjuk lehetőségeiről. Módszer: Önkéntes, anonim kérdőíves felmérés a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének két továbbképző rendezvényén. Eredmények: A 194 háziorvos (39,8%-os válaszadási arány) 14%-a rendelkezett természetgyógyász végzettséggel és egynegyedük alkalmazott ilyen módszereket. A válaszadók 45%-a állította, ők vagy családtagjaik betegség esetén igénybe vesznek ilyen gyógymódokat. Döntő többségük (91,8%) tudni akart minden, a betegeik által igénybe vett módszerről, ugyanakkor 82,5%-uk nem tartotta magát elég tájékozottnak a nem-konvencionális gyógymódokkal kapcsolatban. Többségük (86%) szerint a nem-konvencionális gyógymódokat oktatni kellene az egyetemen. A női nem, húsz évnél rövidebb praxisgyakorlat és a személyes tapasztalat növelte a tanulás iránti igény valószínűségét. Következtetések: A megkérdezett családorvosok jelentős része szeretne tudni a betegeik által alkalmazott nem-konvencionális gyógymódokról, szükségesnek látná ezek oktatását az egyetemen, és speciális csoportjuk szívesen képezné magát ezen a területen. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1133–1139.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Vajer, Orsolya Csenteri, János Szabó, Ferenc Tamás, and László Kalabay

Absztrakt:

Bevezetés: Az Egészségügyi Világszervezet a COVID–19-járvány idején nyújtandó szolgáltatásokról ajánlásokat (megfelelő tájékoztatás, a gyógyszerellátottság biztosítása, a rendelési idők kiszélesítése, távkonzultáció bevezetése) fogalmazott meg. Célkitűzés: Az ajánlások háziorvosi ellátórendszerbeli érvényesülésének, a betegellátás (napi betegforgalom, a légúti betegek ellátása, javaslatos készítmények felírása, keresőképtelen állományba vétel) változásainak felmérése. Módszer: 2020. április 26. és május 3. között háziorvosok körében online, anonim, 26 tételes kérdőíves adatgyűjtés történt a medukator.eu weboldalon (a praxisok alapjellemzői; a járvánnyal kapcsolatos szabályok ismerete; információs csatornák/hatékonyságuk; a betegforgalom és a rendelési idő változása; távkonzultáció; a légúti betegek ellátása). Eredmények: A kérdőívet 787 (287 férfi és 500 nő) háziorvos töltötte ki. A háziorvosok 96,6%-a a járási hivataltól értesül a járvánnyal kapcsolatos feladatairól, 44,6% szerint elegendő a tájékoztatás. A betegek lakóhelyi tájékoztatásával a háziorvosok 20,8%-a teljes mértékben elégedett, szemben a központi tájékoztatással (15,4%). Minden háziorvos szerint – életkoruktól függetlenül – járványban bárkinek rendelhető gyógyszer távkonzultációval. Járványban az átlagos rendelői esetszám alakulása Budapesten 8,5, a 15 000–50 000 lakosú városokban 9,4, míg az 5000–15 000 fős településeken 15. Az otthoni átlagos heti látogatások szignifikáns mértékben csökkentek a 40–65 év közötti (a járvány előtt: 8,3; a járvány idején: 1,5), illetve a 65 évesnél idősebb (a járvány előtt: 7,52; a járvány idején: 1,1) háziorvosoknál. A praxisok 87%-a felkészült a távkonzultációra, ennek megtartását támogatja a 40 év alattiak 53,8%-a, a 40–65 év közöttiek 52,5%-a, a 65 év felettiek 43%-a. Következtetések: A járványhelyzet felhívta a figyelmet az egyértelmű, egycsatornás információk hiánya okozta problémákra a háziorvosi rendszerben Magyarországon. A rendelői és az otthoni betegellátások számának csökkenése mellett bebizonyosodott, hogy a távkonzultáció rendszerszinten is működhet, jelentősen bővített esetkörrel a jövőben is kívánatos a napi gyakorlatban. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1699–1705.

Open access

A szerző egy konkrét esethez kapcsolódva elemzi a kórházon kívül bekövetkezett évi 50 000 hazai halálesetben követendő eljárást, különös tekintettel a halál tényének és módjának megállapítására. Ismerteti a háziorvos (alapellátás) kötelező feladatait, a halálmegállapítás jelentőségét, a rendkívüli haláleset formáit és a rendőrhatósági eljárásban részt vevő alapellátási orvos szerepét. A szerző bemutatja az eljárással és a boncolással kapcsolatos döntések meghozatalának rendjét, az ebben érvényesülő ellenőrzési mechanizmust, amelynek eredménye, hogy soha nem egyetlen személy döntése alapján állapítják meg a halál okát. Az eset apropóján bemutatásra kerülnek a magyar eljárás garanciális szabályai és gyöngeségei, hogy több mint 100 éve miért a háziorvos feladata a halottvizsgálat. Legfontosabb tanulságként levonható, hogy a hazai szakmai és jogi előírások nem teszik kötelezővé a halotti epikrízis elkészítését a kórházon kívüli halálesetek bekövetkeztekor, ami minőségbiztosítási, egészségpolitikai és a vitatott vagy kifogásolt ellátási esetekben is hasznos lenne. Orv. Hetil., 2011, 152, 1808–1812.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi nemzetközi felmérése az egészségügyi dolgozók védőoltásokkal kapcsolatos fenntartásait, vakcinációs bizonytalanságát tárta fel. Célkitűzés: A magyar alapellátásban dolgozó felnőtt-, vegyes és gyermek- (háziorvosi praxisban dolgozó) szakorvosok, valamint a védőnők védőoltásokkal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Módszer: Az egészségügyi szakemberek védőoltással kapcsolatos fenntartásait saját fejlesztésű kérdőívvel vizsgáltuk, amelynek alapjául az ECDC négy országos nemzetközi kutatása szolgált. Az adatfelvétel 2017 májusától júliusáig zajlott, online kérdőíves megkereséssel. A kérdőívet összesen 765 egészségügyi szakember: 189 házi gyermekorvos, 375 felnőtt-, illetve vegyes praxisú háziorvos, valamint 201 védőnő töltötte ki. A mintát a munkavégzés helyének régiója, településtípusa, valamint a szakember életkora szerint súlyozással igazítottuk az országos megoszláshoz az egyes szakmai csoportokon belül, így ezen szempontok mentén reprezentatívnak tekinthető. Eredmények: Megállapítható volt, hogy a vizsgált témakörökben kapott válaszok nem különböztek érdemben az ECDC hasonló, más országokban talált eredményeitől. Az alapellátó orvosok mintegy 2/3-a, a védőnők fele van meggyőződve a védőoltások nyújtotta előnyökről és értékekről. Megnyugtatóan alacsony arányban vannak fenntartásaik a védőoltások biztonságosságát illetően, bár az ajánlott védőoltásoknál az értékek némileg magasabbak voltak az életkor szerint kötelezőkhöz – a Nemzeti Immunizációs Programban adott oltásokhoz – képest. A szakirodalomból is jól ismert kifejezett oltásellenes rémhírek – autizmus–MMR stb. – fellelhetők ugyan, de elenyésző arányban, ám ez összefüggésben állhat a vizsgálatban való önkéntes részvétellel is. Az életkor szerint előírt oltások közül a leginkább elutasított a BCG-oltás, míg a legtöbb kétely az MMR-oltást övezi. Következtetés: Az alapellátók védőoltásokkal kapcsolatos kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló képzésekre igény van, mind a graduális, mind a posztgraduális stúdiumokban. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904–1914.

Restricted access

A háziorvosok díjazása többnyire a fejkvótán vagy teljesítményükön, néhány országban ezek kombinációján alapszik. Munkájukról beszámolókat, jelentéseket készítenek, amelyek a beteg azonosító adatait, a felállított diagnózist és az alkalmazott kezelést tartalmazzák, a közleményben országonként részletezve. Mindezeken kívül a vényírás sajátosságait, a felírt gyógyszerek térítését, valamint a szakorvosi konzíliumokra vagy a kórházba való utalás adminisztratív kötelezettségeit is elemezték. Az európai és hazai előírásokat összehasonlítva megállapítható, hogy a magyar jelentési kötelezettségek esetenként gyakoribbak, általában sokkal részletesebbek, gyakran egymást átfedők, és a kért adatok célja és szükségessége nem mindig érthető. Az adminisztratív feladatok a kuratív tevékenységre fordított időt jelentősen csökkentik, nagyfokban gátolják a háziorvos kapuőrfunkcióját, prevencióra pedig szinte egyáltalán nincs idő. Hivatalos verzió hiányában az alkalmazott háziorvosi software-ek száma túl sok, minőségük eltérő, egymással nem kompatibilisak. Az adminisztratív feladatok és a jelentési kötelezettségek felülvizsgálata indokolt lenne, célszerűen csak azon adatokra szűkítendően, amelyeknek epidemiológiai és/vagy lényeges gazdasági konzekvenciája van, jobban figyelembe véve az adatvédelmi szempontokat is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Judit Dénes, Erika Hubina, Gábor László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják, László Kovács, Krisztián Vörös, and Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szűréseken, köztük a mammográfiás szűrésen való részvétel aránya hazánkban igen alacsony. A megjelenési arány javítása terén az alapellátás szerkezeti átalakítása, a praxisközösségek kialakítása lényeges feladat. Célkitűzés: A szerzők munkájukban a praxisközösségek tagjaként a szűrést segítő prevenciós nővérek munkájának hatékonyságát vizsgálták a mammográfiás szűrések szervezésén keresztül. Módszer: Kecskeméten fokozatosan az összes felnőtt-háziorvosi praxisra kiterjesztve, meghatározott protokoll szerint, a prevenciós nővérek segítségével a háziorvosok nevében léptek kapcsolatba a mammográfiás szűrésen a bázisidőszakot megelőző két évben részt nem vett asszonyokkal. Eredmények: Az első szerző saját praxisában tartósan 60% feletti megjelenési arányt lehetett elérni a módszerrel. A második fázisban a programot öt praxisra kiterjesztve a két éven túl megjelentek 36,7%-át sikerült a mammográfiás szűrésbe ismételten bevonni. A harmadik fázisban, a város egészére kibővítve a programot, a két éven belül nem szűrt lakosság 16–20%-a jelent meg szűrésen, és a regionális mammográfiás központban 70% fölé emelkedett a terület átszűrtségének aránya. Következtetések: A program során igazolódott, hogy a praxisközösség tagjaként dolgozó prevenciós nővér hatékonyan tudja koordinálni a szűrési feladatokat a háziorvosok, a szűrőcentrumok és a páciensek között. Orv. Hetil., 2017, 158(8), 311–315.

Restricted access

Garai A.: A háziorvos szerepe az onkológiai betegek ellátásában. Praxis, 2008, 17 , 365–366. Garai A. A háziorvos szerepe az onkológiai betegek ellátásában

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Bálint Bánfai, Krisztina Deutsch, Melinda Petőné Csima, Sára Jeges, Dóra Domina-Tancsics, József Betlehem, and Kinga Lampek

Absztrakt

Bevezetés: A gyermek-alapellátás fejlesztése abban az esetben valósulhat meg hatékonyan, ha ismerjük az ellátók és ellátottak véleményét is. Célkitűzés: A kutatás célja volt a 0–7 éves gyermeket nevelő szülők elégedettségének felmérése gyermekük háziorvosával kapcsolatban. Módszer: A kutatás a Társadalmi Megújulás Operatív Program 6.1.4/12/1-2012-0001 „Koragyermekkori (0–7 év) program” kiemelt projekt keretében zajlott Budapesten és további öt megyében. Az adatfelvételt követően 980 kérdőív volt értékelhető (n = 980), továbbá 10 fókuszcsoportos interjúban 93 szülő (n = 93) vett részt. Eredmények: A kérdőívekben adott válaszok alapján (1–4 skálán értékelve) a szülők leginkább az orvostól kapott tájékoztatással voltak elégedettek (3,8), legelégedetlenebbek pedig a várakozási idővel és a rendelés időpontjával (3,4). A fókuszcsoportos interjúk eredménye hasonlóan alakult a kérdőíves vizsgálat eredményeihez. Következtetések: Az eredmények birtokában a megkérdezett szülők kérdőívekben és fókuszcsoportos interjúkban adott válaszai alapján „inkább elégedettek” vagy „elégedettek” gyermekük háziorvosával, ami jó eredménynek tekinthető, de a negatív vélemények értékelésével további javulás lehetséges. Orv. Hetil., 2015, 156(31), 1253–1260.

Restricted access

Az iskolai teljesítményt érintő, részképességzavart okozó dyslexia, dysgraphia és dyscalculia kivizsgálása és kezelése az orvosok tanácsadó és szakértő szerepét is megkívánja. A dyslexia, dysgraphia és dyscalculia tüneteit mutató gyerekeknél és felnőtteknél az olvasás, az írás és a számolás területén merülnek fel olyan nehézségek, amelyek a tanulási folyamatot akadályozzák. A dyslexiához, dysgraphiához és dyscalculiához viselkedési problémák is társulhatnak, amelyek így együtt terápiával jól kezelhetők, de végérvényesen meg nem szüntethetők. Az oktatásban, ahol a dyslexiának, dysgraphiának és dyscalculiának, illetve az ebből következő tanulási nehézségeknek nap mint nap jelentősége van az iskolai követelményeknek való megfelelés során, létezik a méltányosság. A méltányolásban a hazai jogi szabályozás kiemelt jelentőséget tulajdonít az orvosi szakvéleménynek, azonban szigorúan meghatározott, hogy ez milyen formában fogadható el. Természetesen semmi sem gátolja azt, hogy a dyslexiás, dysgraphiás és dyscalculiás gyereket nevelő szülők vagy maguk az e problémákkal küzdő felnőttek néhány jó tanácsot, iránymutatást kapjanak az orvostól, és sokszor ez egy életre szólóan meghatározóbb, mint a papír, amin a diagnózis áll. Hogyan értelmezendő a diagnózis? Fogyatékosságként vagy sajátos tanulási igényként? E cikk szerzői úgy látják, hogy a két megközelítés párhuzamosan van jelen, de a gyógyászati és az oktatási vélekedéseknek jobban közelítenie kellene egymáshoz azért, hogy a vita fókuszában álló tüneteket mutató gyerek vagy felnőtt megfelelő segítséget kapjon a problémájával való megküzdésben. A differenciáldiagnosztikai részben a szerzők körüljárják, hogy pontosan mit is jelent a dyslexia, dysgraphia és dyscalculia a nevelés-, illetve az orvostudomány szemszögéből. A kivizsgálási és terápiás lehetőségekről szóló részekben rámutatnak arra, hogy az orvos a segítő személyek egyike. Számukra hasznos lehet a közlemény végén szereplő gyakran ismételt kérdések tára. Orv. Hetil., 2013, 154, 209–218.

Restricted access