Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "habituáció" x
  • All content x
Clear All
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: István Czigler, László Balázs, Lívia Pató, Emese Poszet, and Júlia Weisz

A folyamatban lévő viselkedés irányításához nem tartozó események („újdonságingerek”) orientációs folyamatokat válthatnak ki. Ezek olyan idegrendszeri folyamatokkal járnak együtt, melyek az eseményhez kötött potenciálok két összetevőjében, az N2b- és P3a/P3 újdonság -hullámban mutatkoznak meg. Idős személyeknél e hullámok akusztikus és vizuális ingerek esetében is kisebbek, csúcsuk pedig később jelentkezik, mint a fiataloknál. A késés összefüggésbe hozható az időskori mentális lassulás általános jelenségével. Az amplitúdóváltozásban szerepet játszik a gátlási működések hatékonyságának csökkenése. A változás nyomon követhető habituációs folyamatok életkori különbségében: az orientációval kapcsolatos több eseményhez kötött potenciál-összetevő amplitúdója fiataloknál a kísérlet előrehaladtával, az egyes ingerlési blokkokon belül, illetve azonos ingerek ismételt megjelenésekor kisebb lesz. A bemutatott vizsgálatok arra utalnak, hogy az N2b-összetevő az újdonságingerekre kialakuló információfeldolgozási, illetve válaszszerveződési konfliktusokkal áll kapcsolatban, a P3a/P3 újdonság -hullám pedig az orientációt kiváltó ingerek feldolgozását követő folyamatok során jön létre.

Restricted access

A téveszme hagyományos meghatározás szerint a valósággal ellentétes hiedelem, amely racionális érvekkel és tényekkel nem cáfolható. Ma inkább a hétköznapi hiedelemformálással rokonságot mutató folyamatokról beszélünk, amelyek létrejöttében szenzoros és kognitív torzítások is szerepet játszanak. Egyes társas jelzések súlyozott feldolgozása, a szokatlan érzékletek, a jelentés utáni kutatás, valamint az attribúciós és mentalizációs folyamatok sajátságai vezetnek a hiedelmekhez, amelyek az adott társas összefüggésben megerősítést kaphatnak, és öngerjesztő körré válhatnak. A közleményben adatokat mutatok be azzal kapcsolatban, hogy a téveszme-szerű jelenségek a populációban normális eloszlást mutatnak, hasonlóképpen a hozzájuk kapcsolódó élettani és molekuláris biológiai markerekhez (a vegetatív arousal habituációja, az AKT sejtszintű hírátvivő rendszer aktivációja). Neurokémiai szinten egyes neurológiai betegségekben a dopamin oldja az apátiát és a meglassultságot, de agonistái Parkinson-kórban pszichózisszerű jelenségeket indukálhatnak, beleértve a túlértékelt hiedelmeket. Ezek mögött egyszerű kondicionálási paradigmában az aberráns jelentőségtulajdonítás fokozódása igazolható. A jövő kutatásainak legfőbb kihívása, hogy megállapítsa e jelenségek betegségpredikciós értékét.

Restricted access