Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • "halandóság" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az elmúlt években több alkalommal is tapasztaltunk az év első három hónapjában halálozási csúcsokat. Az influenza szerepének tisztázására még nem született olyan halandósági elemzés, amelynek eredményei más országok ugyanolyan módszerrel kapott eredményeivel összehasonlíthatók lennének. Célkitűzés: A 2009/10 és 2016/17 közötti időszakra vonatkozóan az influenzához köthető magyarországi többlethalálozások alakulásának bemutatása a FluMOMO statisztikai programcsomag alkalmazásával. Módszer: A halálozások heti számát (függő változó) modellezzük egy többváltozós idősoros elemzéssel, amelyben az influenzaaktivitás és az extrém időjárási körülmények szerepelnek magyarázó változóként. Az influenzaaktivitást az influenzaszerű tünetekkel háziorvoshoz fordulók konzultációs aránya (ILI) alapján becsüljük. Eredmények: Az influenzával összefüggésbe hozhatóan 2009/10-ben 1091, 2010/11-ben 2969, 2011/12-ben 4036, 2012/13-ban 2336, 2013/14-ben 2608, 2014/15-ben 6470, 2015/16-ban 51, 2016/17-ben pedig 5162 haláleset történhetett. Az évenkénti átlagos többlethalandósági ráta az össznépességben 0,5 és 52,7 (1/100 000) fő között alakult. A halálozás más országokban hasonló módszerrel kapott számokhoz és rátákhoz viszonyítva Magyarországon hasonló nagyságrendű, ugyanakkor tendenciaszerűen magasabb. Következtetés: Magasabb oltási arányt elért országokban az influenza okozta halálozás tendenciaszerűen alacsonyabb; Magyarországon az oltási ráta növelésére van szükség. Orv Hetil. 2020; 161(23): 962–970.

Restricted access

népszámlálás (1784–1787). Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára – Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya, Budapest. Daróczi Etelka (2001): A halandóság alakulása Trianontól napjainkig. Történeti demográfiai évkönyv 2

Restricted access

. Rocznik Demograficzny 1999 (Demographic Yearbook) Warsaw Institutul National de Statisticā (2001): Anuarul Demografic al Romániei 2001 Józan Péter (2002): A halandóság alapirányzata

Restricted access

Magyarországon 1993 és 2006 között a születéskor várható élettartam 4,14 évvel nőtt, és ehhez a cardiovascularis halandóság javulása 1,85 évvel járult hozzá. A lipidszintcsökkentő kezelés, a lipidcélértékek elérése az utóbbi években a cardiovascularis prevenció egyik súlyponti kérdése lett. A javuló tendencia ellenére az LDL-koleszterin-szint célértékének elérési aránya nem nagyobb egyharmadnál, és ebben leginkább az játszik szerepet, hogy a nem megfelelő szintű lipidcsökkentést igazoló eredménybe az orvosok nagyobb része (2007-ben 56%-a) beletörődik, nem igyekszik módosítani a kezelésen, pedig egyre több adat igazolja, hogy az alacsonyabb LDL-koleszterin-szint elérése nemcsak a klinikai kimenetelt javítja szignifikánsan, hanem költséghatékony is. Az utóbbi időszak legjelentősebb, statinnal végzett új vizsgálata a JUPITER, amely lipidszintjeik miatt statinkezelést nem igénylő, magas hs-CRP-szintű, nem ismert érbetegeken igazolta, hogy 20 mg rosuvastatin adásával szignifikánsan, 44%-kal csökkenthető a primer végpont (a cardiovascularis halálozás, nem halálos stroke és szívinfarktus, instabil angina vagy revascularisatio) és 20%-kal az összhalálozás előfordulása. Egy primer végpont megelőzéséhez 23 beteg 5 éves kezelése szükséges. Az eredmények felvetik a primer prevenció elvei és célértékei átgondolásának szükségességét, valamint azt, hogy minden lipidcsökkentő kezelésben nagyobb figyelmet kellene fordítani a betegek hs-CRP szintjére.

Restricted access

Sándor, J.: A halandóság területi és egyéb társadalmi-gazdasági különbségeinek elemzése, meghatározó tényezői. In: Népegészségügyi Jelentés 2004 szakértőknek. Szerk.: Bakacs M., Vitrai J. Országos Epidemiológiai Központ, Budapest, 2004, 1

Restricted access

2002 A halandóság alapirányzata a 20. században és az ezredforduló halálozási viszonyai Magyarországon Magyar Tudomány 4 419 439

Restricted access
Authors: Anita Szemán, Péter Hegyi, Gyula Bakó and Péter Molnár

Az „őszülő társadalmakban”, így Magyarországon is a lakosság öregedésével párhuzamosan egyre nagyobb kihívást jelent az idős korú emberek jólétének biztosítása, szomatikus, pszichés és szociális szempontból egyaránt. Az időskor az elmúlás és a bejárt életúttal való szembenézés, „az elszámolás” időszaka. Ezekre az évekre esik az erikson-i értelemben vett utolsó pszichoszociális stádium, melynek központi feladata személyes életutunk saját vállainkon nyugvó „értelmének” fellelése. Ennek a folyamatnak Erik H. Erikson szerint kétféle kimenetele lehet: egyrészt a személyes felelősség és a halandóság elfogadását tükröző, az élettel való megelégedettségben gyökerező én-integritás, másrészt pedig ennek a felhalmozott én-teljességnek a hiányáról illetve elvesztéséről tanúskodó kétségbeesés. Az élet végességének elfogadásában a teljes életutunkat átívelően biztonságot nyújtó kötődéseink tükröződnek. Öregedésünk – és a modern, nyugati társadalmakban ezzel szinte kötelezően együtt járó szerepvesztés/váltás elfogadása – nagyrészt az életnek jelentést és tartalmat adó értelemteljes cél fellelésének, a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélésének, továbbá az egyéni életúttal, a személyes múlt meghatározó eseményeivel kapcsolatos érzéseink függvénye. Vizsgálatunkban gerontológiai korú (65 éven felüli) személyek három csoportját vizsgáltuk: belgyógyászati osztályon kezelt idős embereket, szociális intézményben, Idősek Házában élő időseket, illetve otthonukban – egyedül vagy családtagjaival – élő, szociálisan aktív, Idősek Klubját rendszeresen látogató embereket (összesen 75 idős embert). Vizsgálati módszerek: az Élet-értelmébe vetett hit skála, ennek kiegészítéseként a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélését vizsgáló kérdés, és egy általunk összeállított kérdéssor (vizsgálat helyszíne, demográfiai adatok: nem, kor, családi kapcsolatok, személyes élethelyzet szubjektív megítélése, társas aktivitás, szociális veszteségek és az egészségi állapot szubjektív megítélése). A kérdéssorban központi helyet kapott egy, az egyéni életúttal és a múlttal kapcsolatos megbánás meglétét illetve hiányát felmérő félig strukturált interjú. Eredményeink, várakozásainknak megfelelően azt mutatják, hogy a meglévő és „működő” családi, szociális kapcsolat(ok) a legjelentősebb protektív faktor az időskori kétségbeesés megjelenésével szemben. Bár az eltérések nem szignifikánsak, elmondható, hogy a pillanatnyi élethelyzet szubjektív megítélése jelentős, azonos tendenciájú hatást gyakorolt az élet értelmességének megítélésére. A közösségi tevékenységekben, társas összejöveteleken való részvétel és az egészségi állapot pozitív megítélése szignifikánsan emelte az „Élet-értelmébe vetett hit” változó értékeit. Azon személyeknél, akik életútjukra visszatekintve megbánással kapcsolatos érzésekről számoltak be drasztikusan lecsökkent élet értelmébe vetett hit. A vizsgálat helyszíne és a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep ugyancsak szignifikáns hatást gyakorolt vizsgált változónkra. Ahogy emelkedik az egyéni fontosság, a „szükség van rám” érzés szintje, úgy növekszik az élet-értelmébe vetett hit is, következésképpen a ritkább szövésű szociális hálóval rendelkező, kedvezőtlenebb életkörülmények között, Idősek Házában élő emberek a legveszélyeztetettebbek.

Restricted access

2004 Kovács, K. and Hablicsek, L. (2006): Iskolázottság és halandóság . [Level of Education and Mortality.] Budapest: Egészségügyi Stratégiai

Restricted access

Kovács K, Bálint L. Mortality. In: Monostori J, Őri P, Spéder Z. (eds.) Demographic portrait 2018. [Halandóság. In: Monostori J, Őri P, Spéder Zs. (szerk.) Demográfiai portré 2018.] KSH Népességtudományi

Open access