Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • "hasfali sérv" x
Clear All
Authors: Tamás Szerafin, Andrij Leny, Lehel Palotás, Lukács Veres, Ágnes Homolay and Csaba Papp

1997 Kettős műanyagháló beültetése többször recidivált kizárt hasfali sérv esetén Magy Seb 50 171 4 . 18

Restricted access

Gy Kolonics É Simon 2008 Posztoperatív hasfali sérv laparoscopos rekonstrukciója Chelala módszere szerint Magy Seb

Restricted access

Absztrakt

A hasfali sérvek kezelése minden általános sebész napi feladata. Számos megoldás ismeretes. A hagyományos, varratokkal történő műtét magas hosszú távú kiújulási kockázattal bír. A hálóbeültetéssel végzett rekonstrukciók kisebb recidívaaránnyal járnak, de a hasfali szövetek kiterjedt preparálását igénylik, mely gyakoribb sebfertőződéssel és egyéb komplikációval párosul. A minimálisan invazív hasfalisérv-sebészet a 90-es évek elején fejlődött ki. A módszer azonos fizikai és sebészi elveken alapul, mint a nyitott retromuscularis hálóbeültetés technikája. A laparoscopos „intraperitoneal onlay mesh” (IPOM) műtét módszere és az alkalmazott implantátumok az évek során jelentős fejlődésen mentek keresztül, és számos közlemény igazolta sikeres alkalmazásukat akár nagy sérvek, kövér vagy idős betegek esetében is. A minimálisan invazív módszer haszna a kisebb sebészi traumában, a következményesen csökkent műtéti fertőzési kockázatban és a ritkább sérvkiújulásban rejlik. A laparoscopos hasfali rekonstrukció egyre elfogadottabb, hiszen rövidebb kórházi ápolással, jobb eredményekkel és kevesebb szövődménnyel végezhető, mint a nyitott műtét.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A hálóval történő hasfal-rekonstrukció a sebészetben széles körben alkalmazott eljárás. A nem felszívódó hálók azonban számos komplikációt okozhatnak. Célkitűzés: Felszívódó, polimeralapú háló készítése, amely megfelelő kémiai, mechanikai és biológiai tulajdonságokkal rendelkezik. Módszer: A szerző háromdimenziós biokompatibilis, polivinil-alkoholból, reaktív electrospinninggel készült hálót használt. A toxicitási és sejt–háló kölcsönhatási vizsgálatok humán tüdőcarcinoma epithelialis sejteken (A-549), az in vivo vizsgálatok pedig 42 hím Wistar patkányon történtek a posztoperatív 1–5., 7. és 14. napon (3 patkány/csoport). Eredmények: Az in vitro kísérletekben a polivinil-alkohol biokompatibilisnek bizonyult, az in vivo kísérletekben a belőle készült háló vizsgálata során a hálóval összefüggésbe hozható major komplikáció nem fordult elő. Következtetések: Megállapítható, hogy ez a polimerháló szövetbarát, a környező szöveteket nem károsítja, azokkal jól integrálódik. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 180–184.

Open access

Kedvezőbb műtéti eredmények „onlay” hálóval, mint „sublay” helyzetben beültetettel

Varrattal, illetve hálóbeültetéssel történő hasfal-rekonstrukció prospektív, randomizált, multicentrikus vizsgálata – ötéves utánkövetés eredményei

Authors: György Wéber, József Baracs and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A hasfal rekonstrukciójára számos műtéti megoldás ismert, az eredmények azonban meglehetősen szerények és ellentmondásosak. Vizsgálatunk célja a hasfali sérvek varrattal, illetve hálóbeültetéssel végzett műtéti kezelésének valamint az onlay, illetve sublay helyzetben beültetett hálók műtéti eredményeinek összehasonlítása. Anyag és módszerek: A 2002-ben kezdődött multicentrikus, prospektív, randomizált vizsgálatban az ország 20 sebészeti osztályán (lásd Függelék) 953 beteg hasfali rekonstrukcióját végeztük el. A betegeket, a sérv nagysága szerint két csoportba osztottuk: A csoport (n = 494): a sérvkapu nagysága 5–25 cm2 (kis sérv) és B csoport (n = 459): a sérvkapu nagyobb, mint 25 cm2 (nagy sérv). A randomizálásnak megfelelően az A csoportban a hasfal-rekonstrukció varrattal (n = 247), illetve hálóbeültetéssel (sublay n = 247) történt. A 25 cm2-nél nagyobb sérvek esetében (B csoport) hálóbeültetés történt, random módon sublay (n = 235), illetve onlay technikával (n = 224). Az utánkövetés öt évig tartott, és 2009 márciusában fejeződött be. Eredmények: Az ötéves utánkövetés során 219 beteget zártunk ki a vizsgálatból, így 734 beteg (a randomizált betegek 77%-a) adatait tudtuk elemezni. Az A csoport varrattal kezelt 184 betegénél 50 esetben (27%), míg a hálóval kezelt 180 betegénél 15 esetben (8%) találtunk recidív sérvet, a különbség szignifikáns (p < 0,001). A nagy sérvek eseté-ben (B csoport) a 189 sublay meshnél 38 esetben (20%), míg a 181 onlay meshnél 22 esetben (12%) találtunk recidív sérvet, a különbség ugyancsak szignifikáns (p < 0,05). Következtetések: A hálóbeültetés jobb, mint a varrattal történő hasfal-rekonstrukció. A 25 cm2-nél nagyobb sérvek esetében – a szakmai vélekedéssel ellentétben – az „onlay” hálóval szignifikánsan jobbak a műtéti eredmények, mint a „sublay” helyzetben beültetett hálóval.

A randomizált vizsgálat ID száma NCT01018524 (www.ClinicalTrials.gov).

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az eventerált, óriás hasfali sérvek megoldása jelentős kihívást jelent. A hasfali elemek részletes CT-vizsgálata jelenleg nem része a lehetséges műtéti megoldások megtervezésének. Célkitűzés: Nyitotthas-kezelések vagy intraabdominalis sorozatműtétek után kialakuló hasfalisérv-fejlődés dinamikájának meghatározása, illetve a hasfali struktúrák változásának követése. Módszer: Az 1., a 3., a 6., a 12., a 18. és a 24. posztoperatív hónapban CT-vizsgálatokat végeztünk 2012. január 1. és 2015. december 31. között 12 beteg esetében, akiknél a középvonal rekonstrukciója nem volt lehetséges a primer műtétsorozat befejezése után. Az adatok konszekutív, prospektív gyűjtését végeztük el. A vizsgálat során meghatároztuk a középvonali hasfalhiány növekedésének a dinamikáját, a középvonali hasfalhiány méretének, a kétoldali rectus abdominis izom morfológiájának változását. Eredmények: A középvonali hasfalhiány folyamatos, jellegzetes növekedést mutatott. A kétoldali rectusizom együttes szélessége feszülés nélkül képes lefedni a középvonali hasfalhiányt, de csak egy optimális időintervallumban. Következtetés: Az eventerált hasfali sérvek rekonstrukciója előtt végzett CT-vizsgálat meghatározó jelentőségű az optimális műtéti megoldás meghatározásában. Orv. Hetil., 2017, 158(7), 257–263.

Open access
Authors: Tivadar Bara, Serban Bancu, István György-Fazakas, Leonard Azamfirei, Daniela Podeanu and Tivadar ifj. Bara

Absztrakt

A laparotomiák egyik késői szövődménye a posztoperatív hasfali sérv. A hegsérvek feszülő varratokkal való rekonstrukciója után gyakran alakul ki recidiva. A szövetbarát műanyag hálók beültetésével, azaz feszülésmentes technikával lényegesen jobb eredmények érhetők el.

Klinikánkon 2001 és 2005 között a medián vonalban kialakult, nagy hasfali sérvek rekonstrukcióját 50 esetben retromuscularis pozicióba helyezett műanyag hálóval végeztük. A háló okozta szövődmények megelőzése céljából a hálót a sérvtömlőt képező peritoneum felhasználásával úgy a hasüreg, mint a sub-cutis felé is fedtük.

Műtét után egy esetben az a. epigastrica inferior sérülésére visszavezethető haematoma alakult ki. A többi betegünk szövődménymentesen gyógyult. A feszülő varratokkal végzett sérvműtétekkel összehasonlítva lényeges eredménynek tartjuk a posztoperativ fájdalom enyheségét és a betegek korai mobilizálhatóságát.

Következtetés: a rectus-hüvelybe helyezett és sérvtömlővel fedett műanyag háló egy alternatíva a nagy, medián hasfali defektusok rekonstrukciójában és a háló okozta szövődmények kivédésében.

Restricted access
Authors: Sikorszki László, Bezsilla János, Botos Ákos, Berecz János, Temesi Rita and Bende Sándor

Absztrakt

A feszülésmentes technika elterjedése, modern, szövetbarát hálók gyártása új műtéti technikák bevezetését tette lehetővé. A minimál invazív sebészet térnyerése a hasfali sérvek rekonstrukciójánál is megfigyelhető. A szerzők ennek tükrében végeztek laparoscopos hasfali rekonstrukciókat, melynek eredményei az irodalmi adatokkal egybecsengően igen kedvezőek. Az eljárás egyesíti a minimál invazív sebészet és a feszülésmentes technika előnyeit.

A szerzők 102 beteg laparoscopos technikával operált hasfali sérv műtéti eredményeit ismertetik. Osztályukon 1999. január 1. és 2006. december 31. között 978 hasfali sérvműtét történt, ebből 102 laparoscoposan.

A hasfali defektus átlagos nagysága 62 (12–160) négyzetcentiméter, a beültetett háló átlagos nagysága 300 (150–750) négyzetcentiméter volt.

Az átlagos műtéti idő 70 (30–180) perc. Az átlagos ápolás 4 (1–7) nap.

Az eddig operált és visszarendelt betegeiknél 2 recidívát észleltek. Betegeiket 2–96 hónapja ellenőrzik, az átlagos követési idő 18 hónap. Műtéti eredményeiket kedvezőnek ítélik, a laparoscopos megoldás jelentősen csökkenti a szövődmények gyakoriságát, a kórházi ápolási időt, gyorsabb felépüléshez vezet, a nyílt műtétnél jóval alacsonyabb recidívaaránnyal jár, kozmetikailag kedvezőbb, lehetővé teszi incisionalis sérveknél a fel nem ismert kisebb sérvkapuk feltárását és fedését.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A komplikált (legalább egyszer kiújult és/vagy többszörös és/vagy infektált graft) hasfali sérvek kezelése nem megoldott probléma. Cél: Az eddig ismert lehetséges műtéti megoldások bemutatása, valamint egy, a szerzők intézetében kidolgozott műtéti eljárás hosszú távú eredményeinek bemutatása. Módszer: Konszekutív, prospektív kohorsztanulmányban 2011. januártól 2015. szeptemberig 41, legalább egyszer kiújult és/vagy sub- vagy enterocutan fistulával rendelkező, korábban szintetikus grafttal rekonstruált hasfali sérvet kezeltek kettőzött autológ irhagraft hasfali rekonstrukcióval. Minden beteget követtek és az eredményeket folyamatosan regisztrálták. A sebészi komplikációkat, a hasfali elődomborodást (bulking), a kiújulást és a betegek elégedettségét regisztrálták – többek között – a beavatkozásokkal kapcsolatosan. A betegek klinikai adatai és az eredmények: A csoportban (13 férfi / 28 nő) az átlagéletkor 59,2 év volt. 1, 2, 3 alkalommal kiújult sérve 12, 23 és 6 betegnek volt. Az átlag-BMI 32,1 kg/m2 volt. 12 betegnek volt kezelt diabetes mellitusa. 13 betegnél egyidejűleg hasfali fistula és/vagy infektált szintetikus graft is jelen volt. 13 betegnél seromaképződést észleltek. Két betegnél alakult ki fistula. Három betegnél regisztráltak hasfali elődomborodást, és három esetben recidív hasfali sérv jelentkezett 13, 17 és 19 hónappal a műtét után. A korábbi műtét(ek) során kialakult enterocutan és subcutan fistula minden esetben szanálódott. Exitus letalis nem fordult elő. Következtetés: Az alkalmazott módszer jól használható a komplikált, infektált incisionalis sérvek megoldására. A műtéti technika elsajátítása után biztonságosan alkalmazható és alacsony kiújulással jár. A módszer alkalmazása obes, nagy kockázatú betegeknél (BMI ≥ 25 kg/m2) ajánlott. További klinikai vizsgálatok elvégzése szükséges a módszer végső megítéléséhez.

Restricted access