Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for :

  • "hemodialízis" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Bevezetés: A kardiális troponin T veseelégtelenségben a cardiovascularis kockázat felmérésében és a mortalitás előrejelzésében alkalmazott paraméter. A kardiális troponinszint összefügg a tünetmentes myocardialis necrosissal, koszorúér-betegséggel, egyes echokardiográfiás paraméterekkel, a kalcifikációval, de az uraemiás toxinok és diabetes is befolyásolja. Célkitűzés: A szerzők diabeteses és nem diabeteses veseelégtelenségben szenvedő betegekben, a hemodialízis megkezdése előtti hiperszenzitív kardiális troponin T-szintet várhatóan befolyásoló faktorok, kiemelten a gyulladásos markerek független hatásának vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: Diabeteses (n = 44) és nem diabeteses (n = 76) betegcsoportokban a hemodialízis indításakor és zárásakor levett vérmintában a hiperszenzitív kardiális troponin T koncentrációit hasonlították össze, majd a hiperszenzitív kardiális troponinszintet várhatóan befolyásoló faktorokat multiregressziós analízissel elemezték. Eredmények: Hemodialízis alatt a hiperszenzitív kardiális troponinszint a nem diabeteses (p = 0,0003) és diabeteses (p = 0,0032) betegekben szignifikánsan emelkedett. Nem diabetesesekben a hemodialízis előtt mért hiperszenzitív kardiális troponinszintet befolyásolta az életkor (p = 0,025), a hemodialízis indítása óta eltelt hónapok száma (p = 0,0002), a cardiovascularis szövődmények jelenléte (p = 0,0002), a magas érzékenységű C-reaktív protein (p = 0,0021), a fehérvérsejtszám (p = 0,038) és a monocytaarány (p = 0,0202), míg a diabeteses betegcsoportban kizárólag a magas érzékenységű C-reaktív protein (p = 0,0024) függött össze a hiperszenzitív kardiális troponinszinttel. Következtetések: Hemodializált diabeteses és nem diabeteses betegekben a hiperszenzitív kardiális troponinszintet a klinikai és gyulladásos laboratóriumi paraméterek eltérő módon befolyásolják, amit a klinikai döntéshozatalban figyelembe kell venni. Orv. Hetil., 2014, 155(16), 627–633.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Czifra, Alida Páll, Veronika Sebestyén, Kitti Barta, István Lőrincz, József Balla, György Paragh, and Zoltán Szabó

A végstádiumú veseelégtelenség kialakulásában a hypertonia (27%), a cukorbetegség (40%) és ezek következményes szív-ér rendszeri szövődményei vezető szerepet játszanak, azonban létrejöttében a vesét primeren károsító tényezők (például glomerulonephritis, tubulointerstitialis nephritis, obstruktív uropathia, analgetikumnephropathia, policisztás vesebetegség, autoimmun kórképek) is kóroki faktorként szerepelnek. Veseelégtelenségben szenvedő betegek mortalitását az aritmiahajlam fokozódása jelentősen rontja, amelyet az intermittáló volumenterhelés, a metabolikus eltérések, a renalis vérszegénység mellett a szívizomzatban bekövetkező strukturális és elektromos változások, valamint gyulladásos mechanizmusok egyaránt magyarázhatnak. A konvencionális hemodialízis mellett megjelent egy új vesepótló kezelési forma, a hemodiafiltráció, amelynek alkalmazásával – az úgynevezett konvektív transzport révén – a mortalitás csökkenthető. Feltételezik, hogy ennek hátterében a malignus szívritmuszavarok gyakoriságának csökkenése áll. Jelen munkában a szerzők – a végstádiumú vesebetegek aritmogenezisében szerepet játszó tényezők mellett – összefoglalják azon diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, amelyek segítségével a ritmuszavarok előrejelzése, megelőzése és gyakoriságuk mérséklése lehetővé válhat. Orv. Hetil., 2015, 156(12), 463–471.

Restricted access

Absztrakt:

A végstádiumú veseelégtelen betegek kezelésének folyamatos fejlődése és túlélési eredményeinek javulása következtében egyre nagyobb kihívást jelent tartós, jól működő arteriovenosus összeköttetés létrehozása. A HeRO (Hemodialysis Reliable Outflow) rendszer lehetővé teszi megfelelően funkcionáló arteriovenosus sönt képzését olyan betegekben, akiknél mindkét oldali centrális vénás elzáródás miatt felső végtagi sönt készítése már nem jönne szóba. Hazánkban először ültettünk be eredményesen HeRO graftot egy tartós hemodialízisben részesülő betegnél. Célunk az ezzel kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. Esetismertetésünkben a betegdokumentációt, a pre- és posztoperatív képalkotó vizsgálatokat tekintettük át. Betegünk (73 éves nő) 12 éve részesül rendszeres hemodialíziskezelésben. Mindkét felső végtagon számos alkalommal történt arteriovenosus fistula létrehozása, fistulathrombectomia, valamint mindkét oldalon sor került tartós tunelizált dialíziskanül használatára. Bal oldali könyöktáji fistulájának elzáródását követően konvencionális sönt képzése nem jött szóba a mindkét oldalon kialakult vena subclavia occlusióra tekintettel, ezért HeRO graft implantációja mellett döntöttünk. A sikeres graftimplantációt követően 7, majd 12 hónappal történt graftthrombectomia és endovascularis intervenció, melyet követően ismét jó hatásfokú hemodialízis végezhető a grafton keresztül. A mindkét oldali felső testfél centrálisvéna-occlusiója esetén a HeRO graftrendszer megfelelő alternatívája lehet a tunelizált dialíziskanülöknek és alsó végtagi arteriovenosus összeköttetéseknek. Orv Hetil. 2019; 160(31). 1231–1234.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emília Mácsai, Júlia Széll, Erzsébet Ladányi, András Treszl, Barna Vásárhelyi, and László Madácsy

Bevezetés: Dializált betegekben a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása gyakori, különösen a diabéteszes populációban. A korai felismerés érdekében egyre gyakrabban használnak kardiális biomarkereket. Célkitűzés: A vizsgálók krónikusan hemodializált betegekben elemezték a brain natriuretikus peptid-előmolekula N-terminális szegmentjének (NT-proBNP), a kardiális troponin T (cTnT), és a nagy érzékenységű CRP (hsCRP) kardialis biomarkerek szintjeit befolyásoló tényezőket, annak a függvényében, hogy a beteg diabéteszes volt-e vagy sem. Módszer: 28 diabéteszes és 40 nem diabéteszes stabil állapotú hemodializált betegnél azt vizsgálták a szerzők, hogy a rutin laboratóriumi vizsgálatok, a bioimpedancia-vizsgálat, az echokardiográfia és a vérnyomás-monitorozás eredményei hogyan befolyásolják a kardiális biomarkerek szintjeit, van-e különbség a diabéteszes és nem diabéteszes betegek között. A statisztikai elemzés során multivariációs lineáris regressziós analízist (ANOVA) használtak. Eredmények: Az NT-proBNP és az extracelluláris térfogat/teljes víztérfogat arány (ecv/twv) értéke között a nem diabéteszes betegekhez képest a diabéteszes csoportban erősebb volt az összefüggés ( p = 0,034, vs. p = 0,001). A cTnT-t befolyásoló tényezők esetében nem találtak kapcsolatot a CaxP szorzattal, iPTH, Kt/V, β2-mikroglobulin- és a szérumhúgysav-szintekkel. A diabéteszes csoportban az átlagos eritropoetin-dózis ( p = 0,030) és az összkoleszterin ( p = 0,039) függött össze a hsCRP-vel, a nem-diabéteszes csoportban viszont a hsCRP és a szérumfibrinogén-szintek között volt korreláció ( p = 0,025). A diabéteszes csoportban a HbA1c nem mutatott összefüggést a biomarkerekkel. Következtetések: Hemodializált diabéteszes betegekben hasonló tényezők határozzák meg a kardiális biomarkerek szintjét, mint a nem diabéteszes betegekben. Az eredmények alapján keresztmetszeti felmérésben döntően a veseelégtelenség befolyásolja a szintjüket, a diabétesz és az anyagcserekontroll minőségének hatása kisebb.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Taha El Hadj Othmane, Gábor Speer, Bertalan Fekete, Tamás Szabó, József Egresits, Erzsébet Fodor, István Kiss, János Nemcsik, András Szabó, Zsófia Németh, Miklós Szathmári, and András Tislér

A csontbiológia terén végzett vizsgálatok vezettek a tumornekrózis-faktorok családjába tartozó receptorok, így az osteoprotegerin és a receptor activator of nuclear factor κB (RANK) szerepének tisztázásához a csontátépülés folyamatának szabályozásában. A RANK receptor ligandja (RANKL) a csontreszorpció stimulátora, míg az osteoprotegerin a csont keringő, szolúbilis protektora. A csontátépülés kóros állapotai (így az osteoporosis is) összefüggnek az osteoprotegerin és a RANKL közti egyensúlyi állapot megbomlásával. Az elmúlt évek eredményei rámutattak arra is, hogy az osteoprotegerin/RANKL/RANK rendszer fontos szerepet játszik az immun- és a vascularis rendszer szabályozásában. Közleményünkben az elsődlegesen „csontprotektor” hatásúként megismert osteoprotegerin funkcióját, szabályozását és patológiás állapotokban – döntően a cardiovascularis megbetegedésekben – játszott szerepét, rizikómarkerként való alkalmazhatóságát foglaljuk össze. Végül krónikus hemodializált betegeink között végzett prospektív vizsgálatunkat ismertetjük, amelyben az ezen betegek cardiovascularis mortalitása, OPG-szérumszintje és érfali tágulékonysága közti összefüggést vizsgáltuk – pozitív eredménnyel.

Restricted access

Dializált betegek életviteli nehézségeinek megismerése kvantitatív vizsgálómódszerekkel

Investigation of lifestyle difficulties in dialysis patients using quantitative testing methods

Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Mátyás, Rita Hargitai, and Ágnes Haris

Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus vesebetegség tünetei, a kezelés sajátosságai nagymértékben korlátozzák a páciensek mindennapi életvitelét, hatással vannak testi és lelki egészségükre, és nehezítik társas kapcsolataikat. Célkitűzések: A jelen kutatás célja a magyar dializált betegpopuláció egészségműveltségének, életminőségének és betegségterhének megismerése, továbbá a kezelési típusok hatását kívántuk felmérni a fent említett pszichológiai tényezők mentén. Módszer: A vizsgálatban 42 krónikus dializált személy vett részt: 31 hemodializált és 11 hasi dialízist végző vesebeteg. Átlagéletkoruk 63,33 ± 12,92 év. A minta életkor, nemi eloszlás és családi állapot alapján reprezentatív. Kérdőíves technikával mértük a betegek életminőségét, egészségműveltségét és betegségterhét. Eredmények: Eredményeink szerint a peritonealis dialízist végző betegek szignifikánsan magasabb egészségműveltséggel rendelkeznek, mint hemodializált betegtársaik. Ez a jelentős különbség az életminőségük több területén is kimutatható volt. Következtetés: Eredményeink a betegedukáció és a kezelőszemélyzettől kapott támogatás (bátorítás) jelentőségére hívják fel a figyelmet. A betegoktatás a hemodializált betegcsoport esetében is kiemelten fontos. A klinikai szempontból hasznos intervenciós javaslatokat fogalmaztunk meg, melyek célzottan az egészségműveltség fejlesztésére irányulnak. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1208–1215.

Summary. Introduction: The symptoms of chronic kidney disease, the peculiarities of the treatment greatly limit the patients’ daily life, affect their physical and mental health and make their social relationships more difficult. Objective: The purpose of this research is to explore the health literacy, the health-related quality of life and illness intrusiveness of Hungarian dialysis patients. Furthermore, we wanted to assess the effect of treatment types along the psychological factors mentioned above. Method: The sample consisted of 42 patients with chronic kidney disease, 31 of whom have hemodialysis and 11 have peritoneal dialysis treatment. Their mean age was 63.33 ±12.92 years. The sample is representative by age, gender, and marital status. We measured the health-related quality of life, the health literacy and illness intrusiveness of the patients using special questionnaire techniques. Results: The peritoneal dialysis patients have significantly higher health literacy than their hemodialysis counterparts. This significant difference was seen in several areas of their quality of life as well. Conclusion: Our results draw attention to the importance of patient education and the special support by the treatment staff. The patient education for the haemodialysis group is of paramount importance for the hemodialysis group, too. We have formulated clinically useful intervention proposals aimed at improving health literacy. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1208–1215.

Open access

Absztrakt:

A hemodialízisre szoruló, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek száma évről évre növekszik, aminek következtében egyre gyakrabban kerül sor tartós centrális vénás dializálókanülök beültetésére. A kanülök hosszú idejű alkalmazásakor – a kialakuló fibrinhüvely miatt – a későbbi eltávolításuk nehézségekbe ütközhet. Egy új, minimálinvazív intervenciós radiológiai módszerrel (úgynevezett Hong-technikával), kis feltárásból végzett endoluminalis tágítással a vénafalhoz, illetve a jobb pitvarhoz szívósan tapadó katéterek mellkasnyitás nélkül távolíthatók el. Hazánkban először vettünk ki ezzel a technikával egy 6 évig használt és a szokásos módszerekkel nem eltávolítható dializálókanült a bal vena subclaviából. Tapasztalatunk alapján javasolható a Hong-technika rutinszerű alkalmazása. Orv Hetil. 2019; 160(11): 435–437.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Taha El Hadj Othmane, István Kiss, János Nemcsik, Cs. Bertalan Fekete, György Deák, József Egresits, Erzsébet Fodor, K. Zsófia Németh, Tamás Szabó, Miklós Szathmári, and András Tislér

Korábbi vizsgálatok eredményei alapján az érfali tágulékonyság paraméterei összefüggést mutatnak a cardiovascularis mortalitással hemodializált betegekben. A különböző paraméterek relatív prognosztikus értékét ugyanakkor egy közös kohorszban eddig nem vizsgálták. Módszer: Dialízis előtt és után 98 betegnél mértük a carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebességét, a carotis augmentációs indexét, a carotis pulzusnyomását és a carotis-brachialis pulzusnyomás amplifikációját. A betegeket 29 hónapig (medián) (tartomány 1–35) követtük, majd a cardiovascularis mortalitás és a kiinduláskor mért tágulékonysági paraméterek közötti összefüggést vizsgáltuk log-rank tesztek, illetve a korhoz, diabeteshez és korábban meglévő cardiovascularis megbetegedéshez illesztett Cox-féle regressziós modellek alkalmazásával. Eredmények: A követés alatt 40 beteg halt meg (mortalitási ráta 20,7/100 betegév), köztük 25-en cardiovascularis ok következtében. A dialízis előtt és után mért pulzushullám-terjedési sebességet tercilisei, illetve a dialízis előtt mért pulzusnyomás-amplifikáció tercilise szignifikáns összefüggést mutattak a cardiovascularis mortalitással (log-rank p-értékek 0,012 és 0,011 a pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebesség, illetve <0,001 és 0,321 a pre- és posztdialízis pulzusnyomás-amplifikáció esetén). Az augmentációs indexek, illetve a carotispulzusnyomás-értékek nem álltak összefüggésben a cardiovascularis mortalitással. Cox-modellben az 1 m/s-mal gyorsabb pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebességéhez tartozó relatív rizikó 1,24 (1,07–1,44) és 1,17 (1,06–1,28) volt. 10%-kal kisebb predialízispulzusnyomás-amplifikációval járó rizikónövekedés 41% (3–92%) volt. Egy közös modellben vizsgálva mind a predialízispulzushullám-terjedési sebesség, mind a pulzusnyomás-amplifikáció szignifikáns összefüggést mutatott a cardiovascularis túléléssel [relatív rizikó: 1,23 (1,07–1,42) és 1,39 (1,02–1,89)]. Következtetés: Hemodializált betegekben az érfali tágulékonyságot leíró különböző paraméterek közül a pulzushullám-terjedési sebesség a mérés idejétől független, konzekvens összefüggést mutat a cardiovascularis mortalitással. Ugyanakkor a predialízispulzusnyomás-amplifikációs érték további prognosztikus információt hordoz.

Open access

A legutóbbi szakmai útmutatók szerint a diabetes mellitus diagnózisában a hemoglobin-A-1c központi szerepet kapott. Ismert epidemiológiai adat a dialízisprogramba kerülő diabeteses betegek magas aránya és mortalitásuk kedvezőtlenebb alakulása. Az utóbbi években elvégzett felmérések alapján e betegcsoport szénhidrátanyagcsere-állapotának értékelésében speciális jelentőségűvé vált a hemoglobin-A-1c. A hemoglobin-A-1c-értéket azonban számos vércukorfüggetlen tényező befolyásolja mind hemodializált, mind peritonealisan dializált betegpopulációban. Hemodialízis esetén a vörösvérsejtvesztésből eredő felgyorsult forgalom jelenti a hemoglobin-A-1c értékelhetőségét zavaró faktort, míg peritonealis dialízis esetén a hashártyáról abszorbeálódó glükóz hatásával kell számolni. Az alternatív markerként számon tartott glikált albumin és fruktózamin nem hozott prognosztikus előnyt. Megállapítható, hogy dializált betegek körében a 6,5–8% közötti hemoglobin-A-1c-tartomány jelenti a mortalitás szempontjából legalacsonyabb kockázatnak számító értéket. Orv. Hetil., 2014, 155(36), 1421–1425.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Hallay, Dániel Nagy, and Béla Fülesdi

: Rigó, J.: Diet in diseases. [Energia- és tápanyagszükséglet hemodialízis vagy peritoniális dialízis esetén. In: Rigó, J.: Betegségek diétái.] SubRosa Kiadó, Budapest, 1998. [Hungarian] Plauth, M., Cabré, E., Riggio

Restricted access