Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "hemokultúra" x
Clear All
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Dávid Sipos, Adrienn Nyul, Krisztina Kovács, Hussain Alizadeh and Zoltán Péterfi

Absztrakt:

Bevezetés: Míg korábban az antibiotikumok felfedezésével, klinikai alkalmazásával az orvostudomány jelentős előrelépést tett az infekciós kórképek kezelésében, a 21. században az antibiotikumok igen széles körű, gyakorta nem megfelelő felhasználásával e betegségek ismét reneszánszukat élik, a multirezisztens kórokozók pedig egyre nagyobb kihívást jelentenek a mindennapi orvoslásban. Különösen igaz ez a csökkent védekezőképességű betegekre. Mindezek szükségessé teszik, hogy az antibiotikumokat megfontoltan, az országos és helyi rezisztenciaviszonyoknak megfelelően alkalmazzuk. Célkitűzés: Egy hároméves periódusban felmérni tanszékünkön a véráramfertőzések leggyakoribb bakteriális kórokozóit, azok antibiotikum-érzékenységét és a multirezisztens kórokozók arányát. Módszer: A vizsgált időszakban a valós véráramfertőzést mutató pozitív hemokultúrás minták eredményeinek feldolgozása. Eredmények: A vizsgálati eredmények alapján tanszékünkön a véráramfertőzések legnagyobb részéért Gram-negatív kórokozók tehetőek felelőssé, előtérben az Enterobacteriaceae család tagjaival. Hematológiai betegek esetében megszokott módon, emellett fontos kórokozó a Pseudomonas aeruginosa. A Gram-pozitív baktériumok és multirezisztens kórokozók okozta véráramfertőzések gyakorisága kisebb. A Pseudomonas törzsek között magasabb carbapenemrezisztencia mellett kedvezőbb érzékenységi eredmények észlelhetőek piperacillin/tazobaktám, valamint cefepim tekintetében. Következtetések: Ahogy vizsgálatunk is mutatja, Hematológiai Tanszékünkön a Pseudomonas-ellenes antibiotikumok kiegyensúlyozott alkalmazásával sikerült egy olyan középutat megtalálni, amely mind a magas rizikójú betegcsoport empirikus kezelésének, mind pedig a multirezisztens kórokozók adta kihívásoknak meg tud felelni.

Open access

A nosocomialis infekciók gyakorisága és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciája világszerte emelkedést mutat az intenzív osztályokon. A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok által okozott véráramfertőzések nagyobb mortalitással hozhatók összefüggésbe. Cél és módszer: A szerzők célja a 2008-ban és 2010-ben sebészeti intenzív osztályon kezelt betegek hemokultúráiból izolált nosocomialis kórokozók antibiotikum-érzékenységi adatainak összehasonlítása volt. Eredmények: A methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázt termelő Klebsiella ssp. és Escherichia coli érzékenysége nem változott, az Acinetobacter baumannii és a Pseudomonas aeruginosa antibiotikum-rezisztenciája nagymértékben nőtt. Multirezisztens Acinetobacter 2008-ban hemokultúrában nem fordult elő, 2010-ben azonban az összes véráramból izolált Acinetobacter csak colistinre volt érzékeny. A Pseudomonas aeruginosa érzékenysége a vizsgált időszakban a karbapenemekre és a piperacillinre jelentősen csökkent. A multirezisztens Gram-negatív kórokozókkal fertőzött betegek mortalitását nagyobbnak találták az antibiotikum-érzékeny baktériummal fertőzött betegekhez képest. Következtetések: A vizsgálat eredményei hangsúlyozzák a hatékony infekciókontroll, az adekvát dózisban és időben kezdett empirikus antibiotikum-terápia és a megfelelő nővér:beteg arány jelentőségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1486–1491.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Aschenbrenner, Gábor Simon jr., Gizella Mayer, Márta Szokó, István Hartyánszky, András Szatmári and Gábor Simon

A szerzők egy 12 éves, infektív endocarditises leánybeteg esetét mutatják be, akinek panaszai és tünetei három nappal korábban kezdődtek, és meningealis izgalmi tünetek miatt került sor osztályos felvételére. A klinikai kép, a laboratóriumi paraméterek, a liquorvizsgálat, valamint a hemokultúra Staphylococcus-szepszis és meningitis diagnózisát támasztották alá. A megkezdett terápia mellett a beteg állapotában átmeneti javulás mutatkozott, majd ezzel párhuzamosan hangos szisztolés szívzörej jelent meg. Az echokardiográfiás vizsgálat mitralis billentyű infektív endocarditis diagnózist igazolt. Az ismételt vizsgálatok során észlelt progresszió miatt a beteg áthelyezésre került a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjába, ahol az elvégzett transoesophagealis echokardiográfiás vizsgálat megerősítette a beküldő diagnózist. Ezt követően extracorporalis szívműtét során a mitralis billentyűn lévő vegetációkat eltávolították és a billentyűt plasztikázták. A kezdetben észlelt klinikai tüneteket és a liquoreltérést a koponya-MR-vizsgálat során leírt, szeptikus embolizáció következtében kialakult apró, multiplex agyi infarktusokkal hozták összefüggésbe. Gyógyulását követően a rendszeres kontrollvizsgálatok során neurológiai maradványtünetek nem mutatkoztak, enyhe fokú residualis mitralis regurgitatio mellett a beteg panaszmentessé vált.

Restricted access

Bevezetés: A Staphyloccocus aureus bacteriaemia kezelése és prognózisa attól függ, hogy szövődött-e endocarditisszel. A transoesophagealis echokardiográfiának kulcsszerepe lehet az infektív endocarditis diagnózisának felállításában. Célkitüzés: A szerzők vizsgálatának célja a transoesophagealis echokardiográfiával igazolt endocarditises betegek jellemzőinek bemutatása volt. Módszer: A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Echokardiográfiás Laboratoriumában 1998. október és 2002. március között Staphyloccocus aureus -pozitív hemokultúra miatt 24 beteget vizsgáltak transoesophagealis echokardiográfiával (15 férfi és 9 nő). Közülük 11 esetben natív billentyű-, 8 esetben korai műbillentyű-, 2 esetben késői műbillentyű- és 3 esetben pacemaker-endocarditis gyanúja merült fel. A betegadatok feldolgozása retrospektív módon történt. Eredmények : Infektív endocarditis 13 esetben igazolódott, 7 esetben a fertőzés közösségben szerzettnek bizonyult. Vegetatio 11 esetben volt kimutatható, ebből egy esetben bal kamrai thrombus volt fertőzött. Négy esetben paravalvularis leaket találtak, 2 esetben abscessus igazolódott. A hét infektív natív billentyű endocarditis közül 3 ép billentyűn alakult ki. Tizenegy esetben nem igazolódott infektív endocarditis, 9 betegben a Staphyloccocus aureus -fertőzés nosocomialis volt. Az infektív endocarditisben szenvedő betegek csoportjából 8 beteg került műtétre, 3 beteget akut, 3 beteget szubakut és 2 beteget pedig krónikus stádiumban operáltak meg. Két operált beteget vesztettek el, egyik akutan került műtétre. Az infektív endocarditis miatt csak antibiotikummal kezeltek közül 4 beteg meggyógyult, 1 beteg pedig meghalt. A 11 beteg közül, akiknél infektív endocarditis nem igazolódott vizsgálataik szerint, 7 gyógyult, 4 meghalt. Egy betegnél a sectio során (4 héttel a transoesophagealis echokardiográfia után) derült fény korai műbillentyű-endocarditisre. Következtetések : A Staphyloccocus aureus -pozitív hemokultúrájú betegeknél a transoesophagealis echokardiográfia kizárhatja vagy igazolhatja az infektív endocarditis meglétét. A közösségben és a nosocomialisan szerzett Staphylococcus aureus -bacteriaemia egyaránt okozhat infektív endocarditist natív billentyűn, thrombuson vagy intracardialis idegen szöveten.

Restricted access

microbiological diagnosis of bloodstream infections. [Orvosi Mikrobiológiai Szakmai Kollégium. Módszertani ajánlás: A véráram infekciók mikrobiológiai diagnosztikájára.] Available from: http://infektologia.hu/upload/infektologia/document/hemokultura

Open access