Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for :

  • "hosszú távú eredmények" x
Clear All
Authors: János Tajti jr., Zsolt Simonka, Attila Paszt, Szabolcs Ábrahám, Klaudia Farkas, Zoltán Szepes, Tamás Molnár, Ferenc Nagy and György Lázár

Absztrakt

Bevezetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát, azonban hosszú távú magyarországi eredményekkel eddig még nem rendelkeztünk. Célkitűzés: A szerzők célja a hagyományos és a minimálisan invazív módszerrel operált betegek műtéti és 47,8 hónapos utánkövetési eredményeinek összehasonlítása. Módszer: 2005. január 1. és 2014. december 31. között összesen 56 beteg került műtétre colitis ulcerosa diagnózissal, akik közül 20-at sürgősséggel, 36-ot tervezetten műtöttek. Laparoszkópos technikával 33, nyitottan 23 műtétet végeztek. Eredmények: A perioperatív időszakban az ápolási idő, passzázsmegindulás, az intenzív osztályos és transzfúziós igény és szövődmények terén a csoportok között különbséget nem észleltek. Hosszú távú szövődmények tekintetében az intestinalis obstrukció, a szeptikus állapot és az egyéb komplikációk előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt a laparoszkópos műtéten átesett betegek csoportjában. Mindkét csoport életminőségében szignifikáns javulást tapasztaltak a műtétet követően. Következtetések: A colitis ulcerosa kezelésében a laparoszkópos módszer biztonságosan alkalmazható, amely jó életminőséget, kedvezőbb kozmetikai eredményt biztosít és hosszú távon alacsonyabb a szövődmények aránya a nyitott műtétekkel összehasonlítva. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1585–1592.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban a Zenker-diverticulum nyitott (transcervicalis diverticulectomia, cricomyotomia) és transoralis (transoralis stapler diverticulostomia) műtéti kezelésével szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be. Módszer: 2006. január 1. és 2016. december 31. között 29 beteget kezeltünk panaszokat okozó Zenker-diverticulummal. Összesen 29 műtét történt, 13 esetben transcervicalis, 16 alkalommal transoralis műtétet végeztünk. Összehasonlítottuk az eltérő megközelítésű sebészi kezelések perioperatív és hosszú távú eredményeit. Eredmények: A betegek átlagosan 31 hónapos panaszos időszakot követően kerültek műtétre. A vezető tünet mindkét csoportban a súlyos dysphagia és a súlyos regurgitatio volt. Intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Egy beteg vérzés miatt reoperációra került a transoralis csoportban, míg egy esetben igazoltunk pneumoniát a transcervicalis csoportban. Az átlagos műtéti idő (42,5 versus [vs.] 98 perc, p<0,001), a per os táplálásig eltelt idő (2,9 vs. 4,6 nap, p<0,001) és az ápolási napok száma (7,3 vs. 9,7 nap, p<0,001) is szignifikánsan rövidebb volt a transoralis csoportban, mint a transcervicalis csoportban. A kontrollvizsgálatok során 15 beteg teljesen panaszmentes volt. Transcervicalis eljárást követően két esetben maradtak vissza panaszok (mérsékelt dysphagia, illetve tartós rekedtség). Transoralis műtét után 6 betegnél recidív tünetek jelentkeztek, 4 betegnél súlyos regurgitatio miatt transcervicalis műtétet végeztünk. Következtetés: A transoralis stapler diverticulostomia gyors, rövid kórházi ápolást biztosító beavatkozás, mely elsősorban idős, komorbid betegeknél és közepes diverticulumméret esetében választandó. Hosszú távon a tartós regurgitatio miatt a betegek egy részénél ismételt beavatkozásra lehet szükség. A transcervicalis feltárás magasabb perioperatív morbiditással járó műtéti beavatkozás, melyet elsősorban a 3 cm alatti és nagy diverticulumméret fennállásakor javasolt végezni. Orv Hetil. 2019; 160(16): 629–635.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A komplikált (legalább egyszer kiújult és/vagy többszörös és/vagy infektált graft) hasfali sérvek kezelése nem megoldott probléma. Cél: Az eddig ismert lehetséges műtéti megoldások bemutatása, valamint egy, a szerzők intézetében kidolgozott műtéti eljárás hosszú távú eredményeinek bemutatása. Módszer: Konszekutív, prospektív kohorsztanulmányban 2011. januártól 2015. szeptemberig 41, legalább egyszer kiújult és/vagy sub- vagy enterocutan fistulával rendelkező, korábban szintetikus grafttal rekonstruált hasfali sérvet kezeltek kettőzött autológ irhagraft hasfali rekonstrukcióval. Minden beteget követtek és az eredményeket folyamatosan regisztrálták. A sebészi komplikációkat, a hasfali elődomborodást (bulking), a kiújulást és a betegek elégedettségét regisztrálták – többek között – a beavatkozásokkal kapcsolatosan. A betegek klinikai adatai és az eredmények: A csoportban (13 férfi / 28 nő) az átlagéletkor 59,2 év volt. 1, 2, 3 alkalommal kiújult sérve 12, 23 és 6 betegnek volt. Az átlag-BMI 32,1 kg/m2 volt. 12 betegnek volt kezelt diabetes mellitusa. 13 betegnél egyidejűleg hasfali fistula és/vagy infektált szintetikus graft is jelen volt. 13 betegnél seromaképződést észleltek. Két betegnél alakult ki fistula. Három betegnél regisztráltak hasfali elődomborodást, és három esetben recidív hasfali sérv jelentkezett 13, 17 és 19 hónappal a műtét után. A korábbi műtét(ek) során kialakult enterocutan és subcutan fistula minden esetben szanálódott. Exitus letalis nem fordult elő. Következtetés: Az alkalmazott módszer jól használható a komplikált, infektált incisionalis sérvek megoldására. A műtéti technika elsajátítása után biztonságosan alkalmazható és alacsony kiújulással jár. A módszer alkalmazása obes, nagy kockázatú betegeknél (BMI ≥ 25 kg/m2) ajánlott. További klinikai vizsgálatok elvégzése szükséges a módszer végső megítéléséhez.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A cornea törőerejének excimer lézerrel történő módosítása közben a termikus viszonyok alakulása fontos tényező lehet a sebgyógyulás és a hosszú távú eredmények szempontjából. Célkitűzés: A tanulmány célja a refraktív műtét során a szaruhártya felszíni hőmérsékletének vizsgálata három különböző lézerplatformnál Módszer: A vizsgálatot 90 beteg egyik kezelt szemén végezték, amelyeken Carl Zeiss MEL 70 és MEL 80, illetve Wavelight Allegretto típusú lézerrel történt photorefractiv keratectomia kezelés. EBRO TLC 730 infravörös hőmérővel végeztek mérést közvetlenül a hámeltávolítás előtt, valamint közvetlenül a kezelés előtt és után. A betegek átlagéletkora 25,5 ± 3 év volt. Minden fénytörési hiba myopiás vagy myop astigmiás volt, átlaguk –3,2 ± 0,8 Dpt volt. Eredmények: A felszíni cornea hőmérsékletének alakulásában statisztikailag szignifikáns különbség volt a MEL 80 és a másik két típusú lézer között. Következtetések: A lézerkészülékek szöveti gőzök eltávolítására szolgáló elszívórendszere által okozott különböző mértékű légáramlási viszonyok befolyásolhatják a hőmérsékleti viszonyainak alakulását. Ez a refraktív eredményeket nem befolyásolta. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1717–1721.

Open access
Authors: László Entz, Balázs Nemes, Zoltán Szeberin, Gábor Viktor Szabó, Péter Sótonyi, Péter Banga, Csaba Csobay-Novák, Katalin Széphelyi and Kálmán Hüttl

Absztrakt

Esetismertetések: Első beteg: A 77 éves férfi, multimorbid anamnézissel, egy 5,6 cm legnagyobb átmérőjű juxtarenalis aneurysma megoldására jelentkezett. A jobb vese korábban elpusztult, a mesenterica superior már nem volt érintve. Az egyedüli működő bal arteria renalis megmentése érdekében fenesztrált stent-graft beültetést határoztunk el. A gyártó céggel történt egyeztetés után megtörtént a szövődménymentes beültetés. Az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat korrekt keringési viszonyokat mutatott endoleak nélkül. Négy hónap múlva a bal arteria renalis elzáródott akut uraemiát okozva. Újabb stentbehelyezéssel a vese keringése helyreállt. Második beteg: A 71 éves multimorbid anamnézisű férfi 80 mm-es maximális átmérőjű juxtarenalis aneurysmával került felvételre. Kardiális ok miatt a nyitott műtét nem jött szóba, ezért fenesztrált stent-graft beültetés (FEVAR) mellett döntöttünk. A mesenterica superior és mindkét arteria renalis stentelésére is szükség volt. A 2014. december 4-én történt beavatkozás szövődménymentes volt, az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat kielégítő keringési viszonyokat ábrázolt endoleak nélkül. Megbeszélés: A fenesztrált stent-graft beültetés az aorta oldalágakkal rendelkező szakaszainak aneurysmaticus elváltozása esetén alkalmazható eljárás. Magyarországon az első fenesztrált stent-graft beültetés 2013. szeptember 24-én történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A mintegy 15 évre visszatekintő módszer rövid és középtávú eredményei biztatóak, a hosszú távú eredmények azonban az eltelt idő rövidsége miatt még váratnak magukra.

Restricted access
Authors: Zoltán Oláh, Zoltán Szabolcs, Kálmán Hüttl, Miklós Pólos, Ferenc Rényi-Vámos, Katalin Széphelyi, Péter Sótonyi and György Acsády

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők 53 éves vesetranszplantált férfi betegről számolnak be, akinél fulladás és nehézlégzés miatt készült mellkasröntgen, majd mellkasi CT-angiographia bal oldali haemothoraxot okozó, rupturált aortaív-descendens aneurysmát igazolt. Acut műtét során sternotomiából ascendo-anonymo-caroticus Y-áthidalást, majd femoralis feltárásból stentgraft-implantációt végeztek. A bal mellkasfélben kialakult, a tüdő kompressziós atelectasiáját okozó haematomát és a szervülő fibrines felrakódásokat második lépésben, thoracotomiából távolították el. A kontroll során a beteg panaszmentes, a bifurcatiós protézis és a stentgraft jó helyzetben rögzült, az aneurysmazsák megkisebbedett, a tüdők expandáltak. Megbeszélés: Az aortaív-aneurysmák ellátásában a hagyományos műtét cardiopulmonalis bypass védelmében és teljes keringésleállítás mellett történik. A műtét alatt kialakuló cerebralis szövődmények magas kockázatát – a mély hypothermia cerebroprotektív hatásán túl – újabban az izolált cerebralis perfusio létesítésével tudták eredményesen csökkenteni. A tisztán sebészi megoldás alternatíváját jelentik a hybrid műtétek, amelyek során a supraaorticus ágak keringésének biztosítása (debranching) után történik stentgraft-implantáció. E beavatkozások kisebb megterhelést jelentenek, ugyanakkor állandó utánkövetést igényelnek, és hosszú távú eredmények még nem állnak rendelkezésre. Acut esetben az aortaív hybrid rekonstrukciója kis számban végzett beavatkozás, azonban a feltételek megléte esetén a magas kockázatú betegek ellátásának valós alternatívája. Jelen esetben fontos további szempont, hogy e metódus alkalmazásával a jól működő transzplantált vese keringése mindvégig biztosítva volt.

Restricted access

Az elhízás a XXI. század civilizációs betegsége. A magyar lakosság 62%-a túlsúlyos, 27%-a pedig elhízottnak számít, így különösen nagy érdeklődést kelthet az elhízás kezelése. A szerzők a kóros elhízás fogalmának és társult betegségeinek áttekintése után a műtéti beavatkozásokat veszik sorra. A gyomorgyűrűt övező kezdeti lelkesedés mára elmúlt, mivel a hosszú távú eredmények csak korlátozott testsúlycsökkenést igazolnak, akár 50%-ot megközelítő szövődményrátával. A sleeve gastrectomia 60–70%-os testsúlyfelesleg-csökkenést hoz létre, azonban még nem állnak rendelkezésre 10 évnél hosszabb, műtét utáni adatok. A gyomorbypass jelenleg a bariátriai műtétek etalonja, igazolt hosszú távú 60–75%-os testsúlyfelesleg-csökkentéssel, és a 2-es típusú cukorbetegség remissziós rátája a 80%-ot is elérheti. A jelentős testsúlycsökkenést általában a testkép megváltozása követi, így gyakran további alakformázó plasztikai sebészeti beavatkozás szükséges. Valamennyi beavatkozás indikációjának felállítására és a műtét elvégzésére speciálisan felkészült szakemberek teammunkája szükséges. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 971–977.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Pál Pesthy, Gusztáv Gulyás, Éva Szabó, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Az autológ zsírátültetés az esztétikai plasztikai sebészetben gyakran alkalmazott eljárás, ami az utóbbi időben az onkológiai sebészeti beavatkozásokat követő lágyrész-hiányok rekonstrukciójában is egyre népszerűbb. A zsírátültetés máig nem standardizált technikája a daganatos emlő rekonstrukciós sebészetében is rohamosan teret nyer. Figyelembe kell azonban venni, hogy az eljárás nem passzív térfogatpótlás, hanem biológialag aktív, endokrin, parakrin, exokrin funkcióval bíró szövet átültetését jelenti, úgynevezett zsíreredetű őssejtekkel, számos kérdést felvetve az onkológiai biztonsággal és az alapbetegség diagnosztikus utánkövetésével kapcsolatban. Bár a módszerről prospektív, randomizált vizsgálatokon alapuló, hosszú távú eredmények nem állnak rendelkezésre, az irodalmi tapasztalatok reménykeltőek, és megfelelő indikációval, valamint technikával hatásos és sebészeti szempontból biztonságos eljárásról árulkodnak. A szerzők széles körű irodalmi áttekintést nyújtanak, először magyar nyelven, az emlőrák rekonstrukciós sebészetében alkalmazott autológ zsírátültetés indikációit, technikáját, molekuláris kölcsönhatásait, klinikai eredményeit és potenciális veszélyeit is bemutatva. Kezdeményezik továbbá, hogy az autológ zsírátültetéssel rekonstruált emlőrákos esetek megfelelő hosszú távú utánkövetését nemzeti regiszter létrehozásával segítsék elő a beavatkozást végzők. Orv. Hetil., 2012, 153, 1816–1831.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Napjainkban egyre több klinikai tapasztalat kerül ismertetésre az emlőbimbó-megtartó mastectomiákról. A műtét a tumorosan nem érintett bőr és emlőbimbó-areola komplex megőrzésével nagyban elősegíti az azonnali rekonstrukciót és az esztétikai eredményességet. A beavatkozás azonban komoly onkológiai aggályokat is felvet az emlőbimbóban és retroareolarisan visszamaradó parenchyma esetleges okkult vagy új primer tumoros rizikójával kapcsolatosan. A módszer egyre fokozódó népszerűsége ellenére nem áll rendelkezésre bizonyítékon alapuló igazolás. Az irodalmi adatok alapján az emlőbimbó-megtartó mastectomia onkológiai megbízhatóságáról egyértelmű következtetést nem lehet levonni, így az eljárás jelenleg általánosan nem képezi alternatíváját a standard mastectomiának. A kockázatcsökkentő indikációkban a beavatkozás létjogosultsága megalapozottnak tűnik és várhatóan elősegíti, hogy a nagy kockázatú betegek nagyobb arányban elfogadják a sebészi profilaxist. Az eljárás jól szelektált betegeknél, megfelelő pre- és intraoperatív vizsgálatokkal, precíz technikával a beteg adekvát felvilágosítása mellett, a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, lehetőség szerint klinikai vizsgálatok kereteiben folytatandó. Az érdemi véleményalkotáshoz további hosszú távú eredmények szükségesek. A szerzők közleményükben magyar nyelven elsőként ismertetik részletesen a műtét technikáját és adnak széles körű irodalmi áttekintést. Orv. Hetil., 2011, 152, 1233–1249.

Restricted access

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők visszatekintő és összehasonlító tanulmányukban keresik a választ a fiatalkori aortabillentyű-hibák Ross-féle autograft-, illetve mechanikus műbillentyű beültetés javallataira a hosszú távú eredmények alapján. Beteganyag, módszerek: A szerzők 1992–2002 között 34 fiatal (18–35 éves) beteget operáltak súlyos aortavitium miatt. Egyaránt 17-17 betegnél Ross-műtét, illetve mechanikus aortaműbillentyű beültetés történt. Hét beteg anatómiai rendellenességek (méretaránytalanság 3, kóros falszerkezet 2, rendellenes koszorúér 2 eset), öt beteg pedig élettani okok (kezelhetetlen hypertonia 2, rossz bal kamra 2, aktív endocarditis 1 eset) miatt volt alkalmatlan a tervezett Ross-műtét elvégzésére. Három további betegnél saját kérésre, két esetben megfelelő méretű pulmonalis homograft hiánya következtében történt mechanikus műbillentyű beültetése. Eredmények: Korai halálozás egyik csoportban sem volt, és valamennyi beteget utánvizsgálták (utánkövetési idő 64,4 ± 26,8 hónap). Az aortaműbillentyű-beültetésen átesett betegek körében két késői haláleset volt (műbillentyű-endocarditis okozta sepsis, illetve végstádiumú szívelégtelenség). A műbillentyűs csoportban az utánkövetési idő alatt összesen két betegnél alakult ki műbillentyű-endocarditis, két másik betegnél pedig a véralvadásgátlással kapcsolatos szövődmény lépett fel. Ross-műtétet követően egy betegnél alakult ki korai endocarditis (fertőzött homograft következtében), egy másik kisebb tüdőemboliát szenvedett. Egy esetben észleltek enyhe aortaelégtelenséget a Ross-műtétet követően. A bal kamra végdiastolés átmérője és falvastagsága a Ross-műtétet követően jelentősen kisebbnek bizonyult, mint a műbillentyű-beültetést követően (p = 0,049 és p = 0,017). Következtetések: Ross-műtétet követően a bal kamrai izomtömeg gyorsabban és nagyobb mértékben csökken, mint műbillentyű-beültetést követően. A tökéletesebb bal kamrai helyreállítódás és a véralvadásgátlás szükségtelensége miatt a fiatal betegek minden tekintetben teljesen normális életmódot folytathatnak, de a Ross-műtét nem minden betegnél végezhető el biztonsággal.

Restricted access