Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for :

  • "humanizmus" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A gyulafehérvári székesegyház román kori eredetű északi előcsarnokát Lázói János kanonok építtette át reneszánsz stílusban és szenteltette kápolnává 1512-ben. A kápolna homlokzatainak reliefjei egyaránt ábrázolnak antik mitológiai alakokat, ószövetségi figurákat és szenteket, emellett nagy jelentőségűek az épület heraldikai díszei. Sajnos a faragványok egy része elveszett, más része igen rossz állapotban van, ami az értelmezést is megnehezíti. Ezzel kapcsolatban a korábbi szakirodalom néhány adata korrekcióra szorul. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a címerek és domborművek egy igen átgondolt ikonográfiai program részei, melyet a donátor Lázói János határozhatott meg. Értelmezésében fontos szerep jut a kanonok személyéről és az itáliai és királyi udvari kapcsolatokkal is rendelkező gyulafehérvári humanista körről rendelkezésre álló ismereteknek. A kápolnában az itáliai reneszánsz hatás mellett a középkori hagyomány és az antik mûvészet iránt Erdélyben is megélénkülő érdeklődés egyaránt testet öltött. Az épület reneszánsz díszítése sokkal több egyszerű formaátvételnél vagy külföldről érkező terv adaptációjánál. Saját gyökerei is vannak, melyben Erdély római kori múltja és a középkori művészet szimbolikája éppoly fontos, mint az európai humanizmus. Jelen tanulmány e mély és szövevényes kulturális kapcsolatrendszerre igyekszik rávilágítani, kijelölve a további vizsgálódás irányait is.

Restricted access

Vitéz János Pliniust olvas. A laurentumi villaleírások és a magyar humanizmus kapcsolatához

Johannes Vitéz Reading Pliny: To the Relationship between the descriptions of VILLAS at Laurentum and Hungarian Humanism

Művészettörténeti Értesítő
Author:
Edina Zsupán

The connection between the letters of Pliny the younger – first of all his descriptions of villas – and renaissance architecture is well known. In Hungarian scholarship Rózsa Feuerné tóth pointed out that in describing the palaces of Buda, Visegrád and Esztergom, Bonfini also used Pliny’s terminology. It is, however, strongly questionable that the adoption of the terminology also meant practical connections of construction between Pliny’s accounts and the Hungarian buildings, as the art historian hypothesized.

The paper is meant to provide addenda to this problem with the help of a concrete source, a Pliny codex of János Vitéz, which is annotated throughout in Vitéz’ hand. the focus is on the two most important texts, the description of Pliny’s villa in Laurentum (II.7, V.6), with an intention to explore whether inferences could be made from the paratexts by the high priest’s hand. the unfolding picture suggests a theoretical impact in the first place: apparently, what the Hungarian high priest particularly highly appreciated in the accounts was the formulation of space for the ideal humanist way of life, for absorbed studying. Library, bath, covered corridor, heated room, garden, quiet studies – these captured Vitéz’ attention during reading the text. the villa at Laurentum thus mainly epitomized a space as the venue of the ideal humanist life in Vitéz’ interpretation, serving otium, psychic and intellectual re creation. It is noteworthy that Bonfini lists the same elements – library, covered corridor, bath, garden – in his account of Esztergom castle in connection with János Vitéz, while it is only an unanswered question based on this source and our current knowledge of the Esztergom residence whether the Pliny studies of the lord of the castle did contribute to the high priest’s constructions or not. At any rate, the careful annotation of the Pliny text supports a positive answer to this assumption.

Restricted access

Nicasius Ellebodius És Az „Otium Litterarum”.

Egy flamand filológus viszontagságai Pozsonyban (1571–1577)

Antik Tanulmányok
Author:
Áron Orbán

A tanulmány Nicasius Ellebodius életének utolsó, pozsonyi időszakát (1571–1577) dolgozza fel, bepillantást nyújtva a flamand humanista izgalmas személyiségébe és sokoldalú tevékenységébe. Ellebodius, aki a francia-flandriai Casselben született 1535-ben, és Leuvenben, Rómában, illetve Padovában tanult, a XVI. századi Európa egyik legjobb klasszikus filológusává vált. Radéczy István püspök és helytartó patronáltjaként élete utolsó időszakát Pozsonyban töltötte. Számos klasszikus görög – főleg aristotelési – mű redakcióján, latin parafrázisán dolgozott. Míg nagyobb filológiai teljesítményeit már értékelte a nemzetközi szakirodalom, élete és személye háttérbe szorult a kutatásban. Fennmaradt levelezése viszont – melynek nagyobb része a pozsonyi időszakból való – kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a művek mögé pillantva rálássunk személyiségére és tevékenységére. A tanulmány különösen arra a kérdésre keresi a választ, mennyire tudta megvalósítani Pozsonyban az olyannyira áhított otium litterarumot, és milyen egzisztenciális problémákkal kellett szembenéznie Magyarországon.

The study revisits Nicasius Ellebodius’s life and character as can be outlined from the sources of his Bratislavan (Pozsony) period. Ellebodius, who was born in Cassel in French Flanders in 1535 and studied in Leuven, Rome and Padua, became one of sixteenth-century Europe’s best classical philologists. Patronised by Bishop István Radéczy, he spent the last period of his life basically in Bratislava. He worked on editions or paraphrases of several – primarily Aristotelian – classical Greek works. While his major philological achievements have already been assessed by international research, scholars have not delved deep into his biography. His surviving correspondence – the majority of which belongs to his Bratislavan period – provides an opportunity to look behind the works and gain insight into his activities and personality. The study focuses on the problem how far he could realise the otium litterarum that he yearned so much and what challenges he had to face in his everyday life in Hungary.

Open access

Taddeo Ugoleto, Mátyás könyvtárosa korának elismert humanista tudósa volt. Magyarországi tartózkodása után több latin irodalmi mű editio princepsét is sajtó alá rendezte, többek között Quintilianus, Augustinus, Ausonius és Claudianus egyes írásait. Szövegkiadói munkájával párhuzamosan készített tanulmányai azonban nem maradtak ránk. Emiatt különösen értékesek azok a bejegyzések, elsősorban pótlólagos címszók és magyarázatok, amelyeket Johannes Crastonus 1483. november 10-én Vicenzában megjelent, jelenleg Bécsben őrzött (ÖNB Ink. X. E. 9.) görög–latin szótárának egyik példányába írt bele, néhány évvel azt követően, hogy megkezdte Corvin János nevelését. A kutatásban eddig figyelmen kívül hagyott bejegyzések alapján nemcsak Ugoleto görögös műveltségére és olvasmányaira lehet következtetni, hanem új adatok nyerhetők a Királyi Könyvtár görög nyelvű könyvállományával kapcsolatban is.

Restricted access

Absztrakt

A humanista J. G. Macer Szepsius (1530–1579 után) a felső-magyarországi Szepsiben született (ma Szlovákia, Moldava nad Bodvou). Krakkóban élt, latin alkalmi verseket írt. De vera gloria libellus (Könyvecske az igaz dicsőségről) című, 1562-ben kiadott művében az egyes foglalkozásokról ír, megróva művelőiket hibáikért. Az orvos, Macer Szepsius jellemzésében, garrulus (fecsegő), mendicus (kunyeráló), haspók, csaló. Nem olvas semmit, éjjel-nappal alszik, nem a tudás, hanem tudatlanság, nagyképűség és gőg jellemző rá. Olyan gyógyszereket ír föl, amelyek hatását nem ismeri. Macer Szepsius kritikája megdöbbentő, hiszen valószínűleg maga is szoros kapcsolatban állt a medicinával. Orv. Hetil., 2016, 157(6), 230–232.

Restricted access

* A beszámoló az OTKA NN 104456 (Klasszikus ókor, Bizánc és humanizmus. Kritikai forráskiadás magyarázatokkal) pályázat és az osztrák FWF P25485 (The Chronicon Paschale. Critical Edition and Enhanced

Restricted access

* A tanulmány a XI. Magyar Ókortudományi Konferencia (2014. május 22–24.) „ Klasszikus ókor, Bizánc, Humanizmus — Kritikai forráskiadás magyarázatokkal ” címen szervezett

Restricted access

A reneszánsz-humanizmus egyik sajátos, a többi reneszánsz mozgalomtól megkülönböztető jegye a görög kultúra újjászületése. Ebben döntő szerepet játszottak a görög klasszikusok új latin nyelvű fordításai, melyek jellegét az egész korszakra előre meghatározta Leonardo Bruni programadó tevékenysége. Jelen tanulmány ezen újraélesztésnek elemzi mind a metódusát („hogyan?”), mind a motivációját („miért és mit?”). A dolgozat először a Bruni által kidolgozott modern fordítói módszert értelmezi, mely a szöveg lényegét a benne megnyilvánuló értelemben látta, aztán a korabeli szellemi irányzatok tükrében mutatja be a módszer történeti-filológiai hátterét, illetve összetett nyelvi szempontrendszerét; majd föltárja azokat az irodalmi és aktuális jellegű indítékokat, netán személyes momentumokat, melyek alapján az egyes görög szerzőket és műveket fordításra kiválasztották és célzatos rendbe állították.

Restricted access

Giovanni d’Aragona (1456‒1485) szerepe Mátyás király mecénásságában

The Role of John of Aragon (1456‒1485) In the art Patronage of Matthias Corvinus, King of Hungary

Művészettörténeti Értesítő
Author:
Péter Farbaky

, Budapest 1990 . [Magyar nyelvű változata: Művészet és humanizmus a korareneszánsz Magyarországon. Mé XXXVI. 1987, 1‒53.] Bruno Figliuolo : La cultura a Napoli nel secondo Quattrocento. Ritratti di protagonisti. (Fonte e Testi. Raccolta di Storia e

Restricted access