Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for :

  • All content x
Clear All

Management. Brno, 30 August–2 September, 2004. CD ROM. Szűcs M. & Szűcs M.- né , 2006. Eltemetett humuszos talajrétegek előfordulása a Szigetközben és környékén. Agrokémia és Talajtan. 55. 315

Restricted access

Összegyűjtöttük a Szigetközre vonatkozó és az eltemetett rétegek kimutatását is lehetővé tevő talajfeltárások adatait és azokat szükség szerint további helyszíni vizsgálatokkal egészítettük ki. A használható korábbi feltárások helyei a Szigetközben egyenetlenül oszlanak el, a Mosoni-síkságon pedig majdnem teljesen hiányoznak, ezért ott különösen sok kiegészítő vizsgálatra volt szükség. Végül több mint 2000 talajszelvény 150 cm mélységig terjedő vizsgálatának adatsorait tekintettük át. A feltárások helyeinek koordinátáit digitális állományba rögzítettük. Saját feltárásaink helyeit GPS segítségével azonosítottuk, a más forrásból származó korábbi feltárások koordinátáit talajtérképek és topográfiai térképek egybevetésével határoztuk meg. A digitalizált pontokból térinformatikai szoftver segítségével, Thiessen poli-gonok képzése útján állítottuk elő a folthatárokat. Az eltemetett humuszos talajrétegek vizsgálata során megállapítottuk, hogy azok többnyire mélyen helyezkednek el, humusztartalmuk általában nem nagyobb, mint a feltalajé, foszforhiányosak, biológiailag inaktívak, oldható mikroelem-tartalmuk réti dinamikára utal. Környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, jelenlegi helyzetükben hagyásukat tartjuk célszerűnek. Az elvégzett radiokarbon meghatározások alapján megállapítható, hogy az eltemetett rétegek keletkezése a különböző helyszíneken 3-4 ezer éves időtartamban történhetett. A területi elterjedésre vonatkozóan megállapítottuk, hogy foltokban vannak ugyan, de összes területük a Szigetköz mintegy 20%-át lefedi a korábbi 3-4%-os becsléssel szemben. A Szigetköz belső területén az eltemetett humuszos rétegű foltok félköríves, vagy orsós elrendeződését véltük felfedezni. A Mosoni-síkságon Bezenyétől Kimléig a Mosoni-Duna mentén alkotnak majdnem teljesen összefüggő sávot. Kimlétől Öttevényig ez a sáv félkörívben egészen Lébényig, a Rábca hordalékkúpjáig jut el, megkerülve a Mecsér alatt lévő nagy pleisztocén eredetű foltot.

Restricted access

Ferencz K. & Zvada M. (1984): Szennyvíziszap hatása karbonátos humuszos homoktalajra. Agrokémia és Talajtan, Tom. 33. No. 3–4. 426–442. p. Budapest. Zvada M. Szennyvíziszap hatása

Restricted access

A gyökérzónás-nádastavas szennyvíztisztító rendszer muködését a Nógrád megyei Szügy község térségében tanulmányoztuk, ahol 1994 óta muködik egy ilyen típusú rendszer. A vízzáró fóliával burkolt, ülepített szennyvizet fogadó nádas szuroágyak humuszos feltalaj-, homokos kavics-, homok- és kavicsrétegekbol állnak. Nyomon követtük a talaj elemtartalmának alakulását a kétéves vizsgálati periódus során és feltártuk az esetleges akkumulációkat. A mintaterületekrol havonkénti gyakorisággal vett talaj- és szennyvízmintákban a következo paramétereket vizsgáltuk: Al, Ba, Ca, Cd, Co, Cr, Cu, Fe, K, Mg, Mn, Na, Ni, P, Sr, Ti, V, Zn, NH4-N, NO3-N és összes-N. Mind a talajban, mind a vízben mért átlagos koncentrációadatokat összehasonlítottuk a szakirodalomból vett természetes nádas élohelyek vizsgálati adataival. Megállapítható, hogy a szennyvízben mért koncentrációértékek a Ca, K, Na, P, NH4-N és a Zn elemeknél többszörösek voltak összevetve a balatoni élovíz adataival. A Mg, Fe, Sr, NO3-N és Mn elemek koncentrációi lényegesen nem különböztek a természetes és mesterséges élohelyen. A talaj, illetve az üledék koncentrációértékeit elemezve megállapítható, hogy a Ca, Mg, Na, P, Mn és a Cu esetében egy nagyságrenddel nagyobbak voltak a szügyi telepen mért értékek, míg a K és a Fe esetében ketto, az összes-N esetében három nagyságrendi különbség volt megfigyelheto. A Sr és a Zn esetében nem volt tapasztalható nagyságrendbeli különbség a balatoni üledék és a nádas szuromezo talaja között.

Restricted access

A Cr(III)-pikolinát hatását vizsgáltuk a takarmányretek (Raphanus sativus L. convar. oleiformis Pers., cv. Leveles olajretek) krómfelvételére tenyészedényes kísérletekben. Az első kísérletben öt (0-0,1-1-10-100 mg·kg -1 koncentráció), a második kísérletben két kezelést (1´, ill. 4´10 mg·kg -1 koncentráció) állítottunk be három ismétlésben, összesen 21 edényt használva a kísérletekhez. A humuszos homoktalajban [pH(KCl): 7,48; leiszapolható rész: 13,2 m/m%; humusz: 0,97 m/ m%; szénsavas mész: 2,2 m/m%; T-érték: 6,2 cmol c ·kg -1 ; „összes” króm: 10,6  mg·kg -1 ] nevelt növények kis mennyiségű krómot akkumuláltak gyökerükben (5,98 mg·kg -1 ) és hajtásukban (1,38 mg·kg -1 ). A talajba közvetlenül kijuttatott Cr(III)-pikolinát hatására jelentősen megnőtt a takarmányretek hajtásának, illetve gyökerének krómtartalma. A kisdózisú kezelés hatására (10 mg·kg -1 ) a gyökérben tízszer, a hajtásban kétszer több króm jelent meg; a nagydózisú kezelés (100  mg·kg -1 ) egy nagyságrenddel nagyobb mértékű növekedést mutatott, a gyökérben százötvenszer, a hajtásban ötvenszer több krómot mértünk. A nagy dózisban (100 mg·kg -1 ) és a többször kis koncentrációban (4×10 mg·kg -1 ) kijuttatott Cr(III)-pikolinát közel azonos mértékben növelte meg a króm transzlokációját a takarmányretek növényben, mindkét kezelésnél a hajtás krómtartalma a teljes növény krómtartalmához viszonyítva azonos értékűnek adódott (TI = 7). A többször kijuttatott Cr(III)-pikolinát hatására az egyes növényi szervek krómtartalma a többszörösére növekedett; a gyökérben háromszor, a hajtásban hatszor nagyobb krómkoncentráció jelent meg az azonos koncentrációjú, egyszeri kezeléshez képest. A Cr(III)-pikolinát jelentős mértékben megnövelte a króm felvételét a talaj-növény rendszerben. Ennek a jelenségnek gyakorlati jelentősége lehet a krómmal szennyezett talajok növényekkel történő tisztítása (fitoremediációja), illetve a krómmal dúsított növények előállítása során.

Restricted access

.) Növénytermelés 31 119 123 Németh, T., Búzás, I. (1991): Nitrogéntrágyázási tartamkísérlet humuszos homok - és

Restricted access

119 123 Németh, T., Büzás, I. (1991): Nitrogéntrágyázási tartamkísérlet humuszos homok- és mészlepedékes csernozjom talaj on. (Long-term, nitrogen fertilization experiment on

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Márta Fuchs, István Waltner, Tamás Szegi, Vince Láng, and Erika Michéli

Genetikai szemléletű magyar talajosztályozásunk típusainak meghatározásánál alapvető szempont a képződésüket befolyásoló talajképző folyamatok társulása. A folyamattársulásokat alkotó talajképző folyamatok érvényre jutása a talajképződés során eltérő, így típusonként egy, esetenként két folyamat szerepe mindig meghatározóbb a többihez képest. Mindezek alapján a hazai talajtípusok taxonómiai távolságának számítását a képződésüket meghatározó talajképző folyamatok Stefanovits (1972) által meghatározott erőssége, illetve érvényre jutása alapján végeztük. Az eredmények e koncepció numerikus vizsgálata alapján kerültek megállapításra. A vizsgálat során az egyes típusokra eltérő mértékben jellemző folyamatokat érvényre jutásuk alapján kódolva („jellemző” folyamat = 1; „uralkodó” folyamat = 0,6; „kísérő” folyamat = 0,3; az adott talajtípusban Stefanovits (1972) által nem jelölt folyamat = 0) határoztuk meg a hazai talajtípusok taxonómiai távolságát, egyszerű euklidészi távolságszámítás felhasználásával. A számítások eredményeként egy 39×39 egységet tartalmazó távolságmátrixot kaptunk, melyből az egymáshoz legközelebbi típusokat főtípusonként tárgyaltuk. Vizsgálatunk szerint az esetek többségében a számított távolságok jól követik a talajosztályozás egyes típusairól Stefanovits által leírt, és a talajtanos szakemberek körében jól ismert összefüggéseket, más estekben attól eltérnek. A bemutatott koncepció (Stefanovits, 1972) szerint az egyes talajképző folyamatok érvényre jutásának értékelése (a „jellemző”, „uralkodó” és „kísérő” folyamatszintek meghatározása) az osztályozási rendszer valamennyi talajtípusára vonatkozik. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy a koncepció alkalmazása inkább a főtípuson belüli érvényre jutást tükrözi, és nem a típusok összehasonlítását szolgálja. Eredményeink alapján a fejlett, sok (6–8) folyamatból álló folyamattársulással jellemezhető talajtípusok (az erdőtalajok nagy része) jól elkülönülnek a fejletlen talajoktól. A talajtípusok közelségét továbbá a speciális, más típusokban nem/ritkán megjelenő folyamatok segítik elő (pl. szikesek, lápok esetében). A folyamatok között kiemelt jelentőségű a humuszosodás, amely két talajtípus kivételével minden típusban megjelenik az érvényre jutás különböző szintjein. Számos, eltérő főtípusba tartozó talaj (pl. humuszos homok, öntés csernozjom, öntés réti, humuszos öntés) esetében a humuszosodási folyamatok jelenlétét találtuk a taxonómiai közelség okozójának. A csernozjom talajok esetében tapasztalt nagy távolságok a típusok elkülönülését meghatározó „jellemző” folyamatok eltérésének volt köszönhető. Javasoljuk az eredmények további részletes elemzését, és valós, mért adatokon alapuló további vizsgálatok elvégzését. Tapasztalataink alapján a taxonómiai távolságszámítások jelentős segítséget nyújthatnak a talajtípusokat elkülönítő kritériumok pontosításában és számszerűsítésében, és hatékony eszközei lehetnek a magyar talajosztályozás megújítására, továbbfejlesztésére irányuló törekvéseknek.

Restricted access

Irodalom Antal , J. , 1973 . Növénytermesztési módszerek gyengén humuszos karbonátos homoktalajon . Doktori értekezés

Restricted access

., 1996. Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogénforgalma. MTA TAKI. Budapest. Németh T. & Buzás I., 1991. Nitrogéntrágyázási tartamkísérlet humuszos homok- és mészlepedékes csernozjom talajon. Agrokémia és

Restricted access