Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "humuszosodás" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A vas és fázisai a talajban egyrészt a redoxi-folyamatok érzékeny jelzői, másrészt jelentős szerepet játszanak a kémiai elemek geokémiai körforgalmában. Így nemcsak talajtani, de környezetvédelmi szempontból is fontos kérdés, hogy adott kémiai elem milyen mértékben képes mobilizálódni a környezeti hatások változására. Jelen dolgozat célja a vastartalom vizsgálata szekvenciális kioldással, továbbá a kioldott frakciók és a főbb talajtulajdonságok (kémhatás, szervesszén-tartalom, karbonáttartalom, szemcseösszetétel, agyagásványos jelleg) és a talajképző kőzet jellege közötti összefüggés vizsgálata 12, a leggyakoribb hazai talajtípusokat képviselő talajszelvényben. Az átlagos vastartalmú (1–4% teljes vastartalom) minták között jól elkülöníthetők a nagyobb vastartalmú, gyengén savanyú kémhatású erdőtalaj- és a kisebb vastartalmú, semleges–gyengén lúgos kémhatású nem erdőtalajminták. Az előbbi mintacsoportban a vastartalom az agyagtartalommal, az utóbbiban az iszaptartalommal nő, utalva a helyben keletkezett és az átöröklött vasfázisok eltérő szerepére a két csoport között. Az agyagtartalommal tapasztalt összefüggésnél szerepe lehet a duzzadó agyagásványok dominanciájának is a vizsgált erdőtalajmintákban. A vas megoszlása hasonló jelleget mutat a két mintacsoportban. A vas túlnyomó része (>80%) minden talajtípusban a reziduális, zömmel átöröklött frakcióhoz köthető. A második legjelentősebb frakciót adó redukálható vastartalom aránya az erdőtalajokban némileg nagyobb, ami a vas-oxidok, hidroxidok formájában történő felhalmozódásához kedvezőbb feltételekre utal ezekben a mintákban. Ezzel szemben a szerves anyaghoz köthető, oxidálható frakció a jelentősebb humuszfelhalmozódást mutató nem erdőtalajokra jellemző nagyobb arányban. A növények számára potenciálisan legkönnyebben felvehető vashányadok minden talajtípusban alacsonyak, a teljes vastartalomnak csak néhány tized százalékát adják. A vasmegoszlás szelvénybeli eloszlásában is megjelenik az erdőtalajok felhal-mozódási szintjére jellemző vasdúsulás szinte minden frakcióban, valamint a nem erdőtalajokra jellemző nagyobb humuszfelhalmozódáshoz kapcsolódó vasdúsulás. Hasonlóság is tapasztalható a két csoport között ebben a tekintetben, miszerint a szerves anyaghoz köthető és a könnyen mobilizálható vas aránya a mélységgel csökken, utalva a szerves anyag és vas kapcsolatára. A talaj vaskészletét nagyrészt szolgáltató talajképző kőzet hatása azonban nem volt kimutatható a vas megoszlására az alkalmazott módszerrel. A talajok teljes vastartalma és megoszlásának változása a szelvényen belül jól mutatja az egyes talajképző folyamatok típusát, helyét és utal a mértékére is. Eredményeink szerint a talaj vastartalmának szekvenciális kioldása fontos információt nyújthat ezen folyamatokról.

Restricted access

Az európai vulkáni rendszerek talajerőforrásait feltérképező COST 622 projekt keretében vizsgáltuk a belső-kárpáti vulkáni vonulat hazánk területére eső, vulkáni kőzeteken képződött talajait. A vulkáni kőzetet létrehozó vulkánosság jellege alapján (mészalkáli: savanyú és intermedier, illetve alkálibazalt vulkánosság) hét mintaterületet jelöltünk ki. A vizsgált talajok genetikai szintjein részletes makro- és mikromorfológiai, kémiai és fizikai vizsgálatokat végeztünk. Vizsgálataink célja a diagnosztikai bélyegek (WRB, 1998) és a részletes morfológiai megfigyelések összehasonlítása volt. Diagnosztikai tulajdonságok alapján a legváltozatosabb talajnak a fekete nyirok bizonyult, mely a mintaterületek talajnedvesség-forgalmi és mikro-klimatikus különbségei alapján Phaeozem-ként (Badacsony, Tihany), Cambisol-ként (Andornaktálya) és Luvisol-ként (Tolcsva) került besorolásra. Valamennyi vizsgált mintaterületen morfológiai és kémiai tulajdonságok alapján aktív és inaktív folyamatokra utaló bélyegeket diagnosztizáltunk. A múltban végbement folyamatokra utalnak a geliszolflukciós transzport bélyegei és az igen erős fagyhatásra képződött pszeudohomok-szemcsék. Aktív folyamatoknak tekinthető: a humuszosodás, intenzív mállás és agyagosodás, kilúgzás és az agyagvándorlás. Galyatető esetében a periglaciális fagyaprózódásból keletkezett finom por intenzív kémiai mállását, amorfkolloid képződését sikerült detektálni.

Restricted access

A mátraaljai területen, a visontai szelvényben talajtani és ásványtani vizsgálatok alapján eltérő körülményeket jelző talajképződési folyamatokat mutattunk ki. Ezek közül a vörös paleotalajban az agyagásványok periodikus duzzadása és zsugorodása során jellegzetes, Vertisolokra jellemző szerkezet kialakulása, karbonát-felhalmozódás, reduktív és oxidatív viszonyok váltakozása jellemző. A szelvény mélyebb részében fagyhatásra utaló lemezes szerkezet, állati keverő tevékenység, és a legalsó vizsgált rétegcsoportban pedig láposodás valószínűsíthető. A jelenkori talajban a humuszosodás és kilúgzás bélyegei figyelhetők meg. Az egyes folyamatok valószínűleg több periódusban is lejátszódtak. Az egyes periódusok alatt és között jelentős szerep jutott az eróziónak és az áthalmozódási folyamatoknak is.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Márta Fuchs
,
István Waltner
,
Tamás Szegi
,
Vince Láng
, and
Erika Michéli

Genetikai szemléletű magyar talajosztályozásunk típusainak meghatározásánál alapvető szempont a képződésüket befolyásoló talajképző folyamatok társulása. A folyamattársulásokat alkotó talajképző folyamatok érvényre jutása a talajképződés során eltérő, így típusonként egy, esetenként két folyamat szerepe mindig meghatározóbb a többihez képest. Mindezek alapján a hazai talajtípusok taxonómiai távolságának számítását a képződésüket meghatározó talajképző folyamatok Stefanovits (1972) által meghatározott erőssége, illetve érvényre jutása alapján végeztük. Az eredmények e koncepció numerikus vizsgálata alapján kerültek megállapításra. A vizsgálat során az egyes típusokra eltérő mértékben jellemző folyamatokat érvényre jutásuk alapján kódolva („jellemző” folyamat = 1; „uralkodó” folyamat = 0,6; „kísérő” folyamat = 0,3; az adott talajtípusban Stefanovits (1972) által nem jelölt folyamat = 0) határoztuk meg a hazai talajtípusok taxonómiai távolságát, egyszerű euklidészi távolságszámítás felhasználásával. A számítások eredményeként egy 39×39 egységet tartalmazó távolságmátrixot kaptunk, melyből az egymáshoz legközelebbi típusokat főtípusonként tárgyaltuk. Vizsgálatunk szerint az esetek többségében a számított távolságok jól követik a talajosztályozás egyes típusairól Stefanovits által leírt, és a talajtanos szakemberek körében jól ismert összefüggéseket, más estekben attól eltérnek. A bemutatott koncepció (Stefanovits, 1972) szerint az egyes talajképző folyamatok érvényre jutásának értékelése (a „jellemző”, „uralkodó” és „kísérő” folyamatszintek meghatározása) az osztályozási rendszer valamennyi talajtípusára vonatkozik. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy a koncepció alkalmazása inkább a főtípuson belüli érvényre jutást tükrözi, és nem a típusok összehasonlítását szolgálja. Eredményeink alapján a fejlett, sok (6–8) folyamatból álló folyamattársulással jellemezhető talajtípusok (az erdőtalajok nagy része) jól elkülönülnek a fejletlen talajoktól. A talajtípusok közelségét továbbá a speciális, más típusokban nem/ritkán megjelenő folyamatok segítik elő (pl. szikesek, lápok esetében). A folyamatok között kiemelt jelentőségű a humuszosodás, amely két talajtípus kivételével minden típusban megjelenik az érvényre jutás különböző szintjein. Számos, eltérő főtípusba tartozó talaj (pl. humuszos homok, öntés csernozjom, öntés réti, humuszos öntés) esetében a humuszosodási folyamatok jelenlétét találtuk a taxonómiai közelség okozójának. A csernozjom talajok esetében tapasztalt nagy távolságok a típusok elkülönülését meghatározó „jellemző” folyamatok eltérésének volt köszönhető. Javasoljuk az eredmények további részletes elemzését, és valós, mért adatokon alapuló további vizsgálatok elvégzését. Tapasztalataink alapján a taxonómiai távolságszámítások jelentős segítséget nyújthatnak a talajtípusokat elkülönítő kritériumok pontosításában és számszerűsítésében, és hatékony eszközei lehetnek a magyar talajosztályozás megújítására, továbbfejlesztésére irányuló törekvéseknek.

Restricted access