Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for :

  • "hyperandrogenism" x
Clear All

Azziz, R. (1996) Hyperandrogenism: The adrenal connection. In: Reproductive Endocrinology, Surgery and Technology, E. Y. Adashi, J. A. Rock, Z. Rosenwaks (eds) Lippincott-Raven Publishers, Philadelphia, pp. 1161-1180. 1161

Restricted access

., Dewan, A., Basu, R., et al.: Increased luteinizing hormone pulse frequency in obese oligomenorrheic girls with no evidence of hyperandrogenism. Fertil. Steril., 2006, 85 , 1049–1056. Basu R

Restricted access

A túlsúly, az elhízás népbetegség Magyarországon és a nyugati világban. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a kövérség betegség és egy lényeges rizikófaktor számos bőr- és egyéb betegséget tekintve. Az obesitas okozta és az általa súlyosbított bőrbetegségek (acathosis nigricans, acrochordonok, keratosis pilaris, hyperandrogenismus, striák, adiposis dolorosa, nyiroködéma, krónikus vénás elégtelenség, plantaris hyperkeratosis, lipödéma, bőrinfekciók, acne inversa, psoriasis, köszvényes csomók) áttekintése segít minket abban, hogy nézzünk és lássunk is. Fokozottan figyeljünk a bőrinfekciók lehetőségére, mert ez segíti a korai felismerést, a szövődmények elkerülését, és hívjuk fel a páciensek figyelmét a bőrkezelés preventív jelentőségére. Kövér páciens esetén a legtöbb helyi vagy szisztémás kezelés alkalmazásakor a megszokott adagolás módosítása szükséges. Gondolnunk kell arra is, hogy az elhízás közvetlenül vagy közvetve szinte minden szervrendszerben előnytelen folyamatokat indít el, ezért csak egy multidiszciplináris ellátástól remélhető az obes beteg gyógyítása és rehabilitációja. A rehabilitációnak gyakran része a bőrgyógyászati és lymphologiai gondozás.

Restricted access

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb endokrin megbetegedés a reproduktív korú nők körében, amely különböző endokrin- és metabolikus zavarokkal, illetve széles skálán mozgó klinikai megjelenési formákkal jellemezhető. Domináns szimptómái a menstruációs ciklus zavara, a hyperandrogenismus, valamint a betegség névadó tünete, az ovárium policisztás elváltozása. A PCOS kezelése gyakran megreked a speciális tünetegyüttes farmakológiai terápiájánál, a betegséggel bizonyítottan együttjáró életminőségromlás kérdése viszont többnyire kikerül mind a kutatások, mind a betegellátó rendszer érdeklődésének homlokteréből. A tanulmány célja a PCOS tüneteivel kapcsolatos jelentős pszichológiai kutatások elemző összefoglalása, illetve a PCOS-szel kapcsolatos nemzetközi pszichológiai kutatások során alkalmazott (szimulált diagnózis felállítására alkalmas) mérőeszközök bemutatása. A tanulmány a PCOS fenotípusok szerinti pszichológiai elemzése és a betegség cirkuláris oksági megközelítése mellett érvel.

Restricted access

Muolokwu, E., Sanchez, J., Bercaw, J. L., et al.: Paratubal cysts, obesity, and hyperandrogenism. J. Pediatr. Surg., 2011, 46 , 2164–2167. Bercaw J. L. Paratubal cysts, obesity, and

Restricted access

Absztrakt

A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere-betegsége. A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hiperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérumandrogénszintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystás szerkezete. A szindróma kezelése függ a klinikai megjelenéstől, az életkortól, az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása. A bizonyítékon alapuló, megfelelően kiválasztott terápiás technológiával javul a kórkép kezelésének eredményessége, hatékonysága, a betegek biztonsága, életminősége és várható élettartama. A közlemény a rendelkezésre álló irodalmi adatok, elsősorban a legmagasabb szintű bizonyítékoknak tekinthető szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek felhasználásával ismerteti a szindrómához társuló tünetek, az elhízás, a hyperandrogenismus, a vérzészavarok, a meddőség és a lelki problémák kezelésének lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1803–1815.

Restricted access

A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere-betegsége. A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hiperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérumandrogénszintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystás szerkezete. A szindróma prevalenciája, klinikai megjelenése és a társuló betegségek függnek az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása. Újabb kutatások szerint a társuló betegségek kockázata főleg azoknál a betegeknél fokozott, akiknél a National Institute of Health által megfogalmazott kritériumok alapján történt a diagnózis. Tekintettel a kórkép komplex megjelenésére és a kritériumrendszerekben jelenleg tapasztalható jelentős eltérésekre, a diagnózis kimondásához interdiszciplináris, bizonyítékon alapuló megközelítés szükséges, amellyel javulna a diagnózis eredményessége, hatékonysága. A dolgozat a rendelkezésre álló legmagasabb bizonyítékok, szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek felhasználásával ismerteti a szindróma diagnosztikai kritériumainak legújabb eredményeit és a kórképhez társuló klinikai és anyagcsere-elváltozások diagnosztikájához szükséges bizonyítékokat. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1175–1188.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Hagymási, Péter Reismann, Károly Rácz and Zsolt Tulassay

A nem alkoholos zsírmáj a leggyakoribb májbetegség metabolikus szindrómában. Kialakulása összetett, többtényezős, döntően az inzulinrezisztencián alapuló folyamat, amelyben az endokrin rendszer eltérései is jelentősek. Több endokrinológiai megbetegedés okozhat zsírmájat, így például a hypothyreosis, hyperlipidaemia és elhízás révén vezethet nem alkoholos steatohepatitis kialakulásához. A felnőttkori növekedésihormon-hiány szintén elhízást, a metabolikus szindrómához hasonló anyagcsere-rendellenességet okoz. A hypercortisolismus is a metabolikus szindrómára jellemző jegyekkel társul. Addison-kóros betegekben is gyakran kisfokban nő a májenzimek aktivitása. A nem alkoholos zsírmáj kétszer gyakoribb postmenopausában, mint praemenopausában, a női nemi hormonpótló kezelés csökkenti ugyanakkor a májelzsírosodás kockázatát. Az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség, az alvási apnoe, a szív-ér rendszeri betegségek és a nem alkoholos zsírmáj is gyakoribb polycystás ovarium szindrómában. Férfiakban a csökkent androgénszint, nőkben a hyperandrogenismus elhízás és inzulinrezisztencia révén vezethet nem alkoholos zsírmáj kialakulásához. A zsírsejtek által termelt hormonok (leptin, aciláció stimulálta fehérje és adiponektin) is szerepet játszhatnak a nem alkoholos zsírmáj kialakulásában. A cryptogen májbetegségek hátterében az endokrin rendszer eltéréseire is gondolnunk kell. A nem alkoholos zsírmáj és az endokrin rendszer összefüggésének megismerése bővítheti a jövőben a kezelés lehetőségeit.

Open access

. 1997 36 416 418 Rosenfield, R. L.: Hyperandrogenism in peripubertal girls. Pediatr. Clin. N. Am., 1990

Restricted access

A szexuális szteroidhormonok és a metabolikus folyamatok szoros kölcsönhatása jól ismert. Az inzulin szabályozza a humán szexuál- és szteroidhormon-képzést, és módosítja a hormonok szignáljait receptorszinten is. Az inzulinrezisztencia és a kompenzatórikus túlzott inzulintermelés androgéntúlsúllyal és ösztrogénhiánnyal társul. Ezek a hormonális változások cardiovascularis betegségekre és malignus tumorokra hajlamosítanak. Egészséges nőknél az ösztrogéntúlsúly az androgénnel szemben igen előnyös, mivel védelmet biztosít az inzulinrezisztencia és annak szövődményei ellen. Menopauza után viszont egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia, ami a nemi hormonok egyensúlyzavarával, az ösztrogénhiánnyal és az androgéntúlsúllyal társul. Ez magyarázza, hogy az idős nők hajlamosabbak rákmegelőző állapotokra és malignus daganatokra, összehasonlítva az ugyanolyan korú férfiakkal. A női nemi hormonok (ösztrogén, ösztradiol) jótékony hatással vannak az energiaforgalomra, a cukor-, a zsír- és a fehérje-anyagcserére, továbbá a zsírszövet-lerakódás szabályozásában is jelentős szerepet játszanak. Akár mérsékelt, akár súlyos a szérumban az ösztrogénkoncentráció csökkenése, mindenképpen hajlamosít inzulinrezisztenciára. Fiatal nőkben az elhúzódó vagy szabálytalan menstruációs ciklusok és a fertilitás zavarai rendszerint inzulinrezisztenciával vagy 2-es típusú diabetesszel társulnak. Menopauza után az ösztrogénszint jelentős csökkenése növeli a testsúlyt és elsősorban a centrális, hasi régióban okoz zsírlerakódást. Ezzel párhuzamosan a glükóztolerancia is romlik, ami metabolikus szindrómát, illetve 2-es típusú diabetest eredményez. Az ösztrogénhiányos férfi nagyon ritka, ilyenkor súlyos 2-es típusú diabetes lép fel szövődményként. Mivel az inzulinrezisztencia és az ösztrogénhiány együttesen jelentős rákrizikófaktornak tekinthető, számos lehetőségünk van a veszélyeztetett betegeknél a malignus tumorok megelőzésére. Daganatos betegek esetében a hormonális zavarok felderítése és kezelése hatékony adjuváns terápiának ígérkezik. Orv. Hetil., 2012, 153, 125–136.

Restricted access