Search Results
A polycystás ovarium szindróma heterogén kórkép, amelyet a krónikus ovulációs zavar és hyperandrogenismus jellemez. A szindrómához társuló különböző anyagcserezavarok rontják a betegek életminőségét és életkilátását. A reproduktív korú nők 6–8%-ában fordul elő. Felnőttkorban a szindróma diagnózisát általában három diagnosztikai kritérium alapján állapítják meg. A kórkép a pubertáskorban is felismerhető; bár a klinikai, hormonális és a metabolikus tünetek hasonlóak a felnőtt nőkéhez, nehéz a tüneteket az egészséges serdülők fiziológiás állapotától elkülöníteni. Szabálytalan anovulációs ciklusok és acnék nem ritkák a serdülő leányok körében. Serdülőkorban a polycystás ovarium szindróma fiziológiás pubertáskori anovulációt utánozhat. Nagy a valószínűsége polycystás ovarium szindrómának, ha az anovulációs tünetek tartósan fennállnak (több mint két évig). Serdülőkben a polycystás ovarium szindróma diagnosztizálása különleges kritériumokat igényel, amelyhez jelenleg még nem állnak rendelkezésre általánosan elfogadott ajánlások. A szerzők véleménye szerint a hyperandrogenaemia gyakran a legmegbízhatóbb lelet ebben a korcsoportban, és a serdülőkori polycystás ovarium szindróma diagnózisához az úgynevezett rotterdami konszenzuskritériumok megbízhatóan alkalmazhatók. A gyermekkori elhízás növelheti a polycystás ovarium szindróma tüneteinek súlyosságát, és fontossá teszi a korai és pontos diagnózis megállapítását. Orv. Hetil., 2013, 154, 136–142.
A policisztás ovárium szindróma pszichológiai megközelítése. Módszertani ajánlások és a fenotipikus csoportalkotás bevezetése
Psychological aspects of polycystic ovary syndrome. Methodological approaches and the introduction of phenotypic groups
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb endokrin megbetegedés a reproduktív korú nők körében, amely különböző endokrin- és metabolikus zavarokkal, illetve széles skálán mozgó klinikai megjelenési formákkal jellemezhető. Domináns szimptómái a menstruációs ciklus zavara, a hyperandrogenismus, valamint a betegség névadó tünete, az ovárium policisztás elváltozása. A PCOS kezelése gyakran megreked a speciális tünetegyüttes farmakológiai terápiájánál, a betegséggel bizonyítottan együttjáró életminőségromlás kérdése viszont többnyire kikerül mind a kutatások, mind a betegellátó rendszer érdeklődésének homlokteréből. A tanulmány célja a PCOS tüneteivel kapcsolatos jelentős pszichológiai kutatások elemző összefoglalása, illetve a PCOS-szel kapcsolatos nemzetközi pszichológiai kutatások során alkalmazott (szimulált diagnózis felállítására alkalmas) mérőeszközök bemutatása. A tanulmány a PCOS fenotípusok szerinti pszichológiai elemzése és a betegség cirkuláris oksági megközelítése mellett érvel.
A túlsúly, az elhízás népbetegség Magyarországon és a nyugati világban. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a kövérség betegség és egy lényeges rizikófaktor számos bőr- és egyéb betegséget tekintve. Az obesitas okozta és az általa súlyosbított bőrbetegségek (acathosis nigricans, acrochordonok, keratosis pilaris, hyperandrogenismus, striák, adiposis dolorosa, nyiroködéma, krónikus vénás elégtelenség, plantaris hyperkeratosis, lipödéma, bőrinfekciók, acne inversa, psoriasis, köszvényes csomók) áttekintése segít minket abban, hogy nézzünk és lássunk is. Fokozottan figyeljünk a bőrinfekciók lehetőségére, mert ez segíti a korai felismerést, a szövődmények elkerülését, és hívjuk fel a páciensek figyelmét a bőrkezelés preventív jelentőségére. Kövér páciens esetén a legtöbb helyi vagy szisztémás kezelés alkalmazásakor a megszokott adagolás módosítása szükséges. Gondolnunk kell arra is, hogy az elhízás közvetlenül vagy közvetve szinte minden szervrendszerben előnytelen folyamatokat indít el, ezért csak egy multidiszciplináris ellátástól remélhető az obes beteg gyógyítása és rehabilitációja. A rehabilitációnak gyakran része a bőrgyógyászati és lymphologiai gondozás.
A szerzők célja, hogy két esetük kapcsán felhívják a figyelmet a polycystás ovarium szindróma, illetve hyperandrogenismus és a petefészekciszta-torzió közötti összefüggésre peripubertális korú leányoknál. Praemenarche-korban, illetve fiatal serdülőkben az androgéntúlsúllyal járó polycystás ovarium szindróma gyakrabban okozhat petefészekciszta-képződést, mint felnőttkorban. A szerzők javasolják, hogy peripubertás korú serdülőknél petefészekciszta-torzió esetén ki kell zárni a polycystás ovarium szindróma és késői típusú congenitalis adrenalis hyperplasia lehetőségét. Polycystás ovarium szindróma igazolása esetén a beteg korának és a pubertás fejlődésének megfelelő kezelést el kell kezdeni. Orv. Hetil., 2013, 154, 113–117.
Absztrakt
A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere-betegsége. A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hiperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérumandrogénszintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystás szerkezete. A szindróma kezelése függ a klinikai megjelenéstől, az életkortól, az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása. A bizonyítékon alapuló, megfelelően kiválasztott terápiás technológiával javul a kórkép kezelésének eredményessége, hatékonysága, a betegek biztonsága, életminősége és várható élettartama. A közlemény a rendelkezésre álló irodalmi adatok, elsősorban a legmagasabb szintű bizonyítékoknak tekinthető szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek felhasználásával ismerteti a szindrómához társuló tünetek, az elhízás, a hyperandrogenismus, a vérzészavarok, a meddőség és a lelki problémák kezelésének lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1803–1815.
A nem alkoholos zsírmáj a leggyakoribb májbetegség metabolikus szindrómában. Kialakulása összetett, többtényezős, döntően az inzulinrezisztencián alapuló folyamat, amelyben az endokrin rendszer eltérései is jelentősek. Több endokrinológiai megbetegedés okozhat zsírmájat, így például a hypothyreosis, hyperlipidaemia és elhízás révén vezethet nem alkoholos steatohepatitis kialakulásához. A felnőttkori növekedésihormon-hiány szintén elhízást, a metabolikus szindrómához hasonló anyagcsere-rendellenességet okoz. A hypercortisolismus is a metabolikus szindrómára jellemző jegyekkel társul. Addison-kóros betegekben is gyakran kisfokban nő a májenzimek aktivitása. A nem alkoholos zsírmáj kétszer gyakoribb postmenopausában, mint praemenopausában, a női nemi hormonpótló kezelés csökkenti ugyanakkor a májelzsírosodás kockázatát. Az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség, az alvási apnoe, a szív-ér rendszeri betegségek és a nem alkoholos zsírmáj is gyakoribb polycystás ovarium szindrómában. Férfiakban a csökkent androgénszint, nőkben a hyperandrogenismus elhízás és inzulinrezisztencia révén vezethet nem alkoholos zsírmáj kialakulásához. A zsírsejtek által termelt hormonok (leptin, aciláció stimulálta fehérje és adiponektin) is szerepet játszhatnak a nem alkoholos zsírmáj kialakulásában. A cryptogen májbetegségek hátterében az endokrin rendszer eltéréseire is gondolnunk kell. A nem alkoholos zsírmáj és az endokrin rendszer összefüggésének megismerése bővítheti a jövőben a kezelés lehetőségeit.
