Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for :

  • "hypoglykaemia" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Erzsébet Kovács, Hajnalka Németh, Éva Pásztor and György Pfliegler

Halmos T.: A felnőttkori spontán hypoglykaemiás tünetegyüttes. Medicina Kiadó, Budapest, 1978. Halmos T. A felnőttkori spontán hypoglykaemiás

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Kas, Attila Csekeő, Csaba Fehér, Attila Vágvölgyi, Gábor Grmela, Judit Varga, Zsolt Rozgonyi, Ibolya Soltész, János Fillinger, Zsuzsanna Pápai, Erika Lahm and Pál Vadász

Absztrakt:

A mellhártya ritkának számító szoliter fibrosus tumora néhány százalékban hypoglykaemiával társul, amit első két leírójukról Doege–Potter-szindrómának neveztek el. Hatvanhárom éves férfi betegünk egy évvel korábban már pulmonológiai kezelés alatt állt bal oldali mellüregi folyadékgyülemmel, bal alsó lebenyi daganat CT-képével. Ismét fokozódó terhelési dyspnoe miatt végzett újabb vizsgálatok során a most már óriásira nőtt tumor vastagtű-biopsziája low grade sarkomát igazolt. Onkológiai konzílium műtéti elbírálás mérlegelését javasolta. A beteg nyugalmi dyspnoe és ismétlődő hypoglykaemiás rosszullétek miatt gyorsan romló állapotban az intenzív osztályról került a műtőbe. A tumor eltávolítása és bal oldali pneumonectomia történt szövődménymentes gyógyulással. A szövettan szoliter fibrosus pleuratumort igazolt a Doege–Potter-szindrómának megfelelően. A műtét alatt észlelt pleuralis szóródás miatt adjuváns kemoterápiában részesült. Egy évvel a műtét után helyileg kiújult tumort távolítottunk el. A folytatódó kemoterápia ellenére lokális és ellenoldali pulmonalis progressziót észleltünk. A beteg első műtétjétől számított túlélése három év. Orv Hetil. 2018; 159(4): 149–153.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Marics, Levente Koncz, Anna Körner, Borbála Mikos and Péter Tóth-Heyn

A kritikus állapotú betegek stressz-hyperglykaemiájának értékelése az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. A vércukor szoros kontrolljának mortalitást csökkentő hatását igazolta több jelentős vizsgálat, ugyanakkor az ezt célzó inzulinkezelés megnöveli a hypoglykaemia kockázatát, amely független mortalitási tényező lehet. A hypoglykaemia szempontjából kiemelt jelentőségű a gyermekpopuláció, a fejlődő idegrendszer miatt. Ezek alapján joggal merül fel a vércukorváltozások intenzív osztályos monitorizálásának igénye, különösen gyermek betegeknél. A hagyományos, vérmintából történő vércukor-meghatározások nem tesznek lehetővé kellően szoros monitorizálást. A cukorbetegek számára kifejlesztett, a szövet közti glükóz meghatározásán alapuló módszerek (continuous glucose monitoring) jó alternatívát jelenthetnek az intenzív osztályos monitorizálásra, amennyiben felmérjük a rendszer korlátait. A mérés a szövet közti folyadékban történik, így a szöveti perfúzió változásai zavarhatják a pontosságát. A folyamatos glükózmonitoring módszer intenzív osztályos alkalmazását jelenleg még nem javasolják, amíg a rendszer megbízhatóságáról nem áll rendelkezésre elegendő adat. Összefoglaló közleményükben a szerzők a magyar klinikai gyakorlatban elterjedt Medtronic folyamatos szubkután glükózmonitorizáló rendszert értékelik, részben saját eredményeik alapján. Orv. Hetil., 2013, 154, 1043–1048.

Open access

Tapasztalatok szerint az inzulin bevezetése 2-es típusú diabetesben gyakran késik, jóllehet a kívánttól elmaradó anyagcserekontroll azonnali és hosszú távú következményei jól ismertek. Ez a magyarázata, hogy a korai, de legalább az időben megkezdett inzulinadás kezelési útmutatásokban mind nagyobb hangsúlyt kap. A közlemény áttekinti a betegség korai – első kezelésként alkalmazott −, illetve későbbi szakaszában indított inzulinadás lehetséges előnyeit (béta-sejt-diszfunkció mérséklése, a progresszió lassítása, tartósabb és hosszú távon kedvezőbb anyagcserekontroll), valamint potenciális korlátozó tényezőit (nem kívánt vércukoresések gyakoribb előfordulása, súlygyarapodás, romló beteg-együttműködés). Rámutat arra, hogy inzulin adása megfelelő kezelésválasztással a 2-es típusú diabetes minden szakaszában biztonságos terápiás alternatíva, jól igazítható az individuális glykaemiás célhoz és körültekintő betegoktatással nem rontja az érintettek életminőségét és nem hátráltatja hosszú távú kezelési együttműködésüket sem. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 255–261.

Restricted access

A szulfanilureavegyületek közös vércukorcsökkentő hatásuk mellett számos tulajdonságukban különböznek egymástól. Korábbi adatok a második generációs származék, a gliclazid, csoporton belüli lehetséges előnyeiről számoltak be. Noha az ezzel kapcsolatos megfigyelések száma folyamatosan nő, újabb antidiabetikumok megjelenése miatt ezek az adatok kikerültek az érdeklődés előteréből. A közlemény áttekinti a rendelkezésre álló újabb kísérletes (receptoriális hatások, jelátviteli tényező aktiválásának hiánya, antioxidáns tulajdonság, a béta-sejt differenciálódásában szerepet játszó tényezők feltételezett serkentése), valamint farmakogenomikai adatokat és összeveti azokat a hatóanyaggal kapcsolatos klinikai tapasztalatokkal (hypoglykaemiaelőfordulás, cardiovascularis kimeneteli mutatók alakulása). Az összevetés megerősíti a gliclazid egyedi előnyét, mivel nem gátolja az ischaemiás prekondicionálást, pancreasszelektív, továbbá, más szulfanilureaszármazékokhoz képest mérsékli az atherogenesist, valamint a béta-sejt-vesztést. Bár ez a molekula sem mentes a szulfanilureákat általában jellemző hátrányoktól (vércukorszinttől független inzulinszekretagóg hatás, béta-sejt-depléció), sajátosságai előnyt jelenthetnek a csoporton belüli választás során. Orv. Hetil., 2014, 155(14), 541–548.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János Vadász, György Barta, Géza Krasznai, Fink Ludger and Attila Zalatnai

endocrinology and metabolic diseases. [Paraneoplasticus hypoglykaemia. In: Leövey, A. (szerk.): A klinikai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2001. [Hungarian] Julesz, J

Open access

A pancreatogen diabetesben a Langerhans-szigetek egésze károsodik, aminek következtében az inzulin- és glükagonelválasztás egyaránt károsodik, majd megszűnik. A tápanyagok emésztése, felszívódása bizonytalanná válik, ennek következtében a vércukorszint kiszámíthatatlanul ingadozik, kifejezett hypoglykaemia-hajlammal kell számolni. A glükagonszekréció károsodása miatt jelentősen károsodik a hypoglykaemia elleni védekezés is, amelyet gyakran súlyosbít az alkoholfogyasztás. Pancreatogen diabetesben, ha a normoglykaemia diétás kezeléssel már nem biztosítható, inzulinkezelés bevezetése szükséges. Orális antidiabetikum adása nem célszerű. A legjobb anyagcserehelyzetet a legkevesebb hypoglykaemia árán a szükséges legkisebb adagokkal végzett intenzív konzervatív inzulinkezeléssel érhetjük el. Inzulinanalógok használatával még nincs kellő tapasztalat, de az elhúzódó hatású inzulinanalógok használata célszerűnek látszik. A pancreas diabetes kezelése teammunka, amelyben a gasztroenterológus, a diabetológus orvos mellett meghatározó szerepe van a dietetikusnak és a diabeteses szakápolónak is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktória Ferencz, Beatrix Domján, László Gerő, Tímea Tänczer and Gy. Ádám Tabák

Absztrakt

Az inzulinkezelés a cukorbetegség leghatékonyabb kezelési módja. A microvascularis szövődmények kockázatának egyértelmű csökkentése és az esetleges hosszú távú cardiovascularis előnyök elérésének azonban ára van: a (súlyos) hypoglykaemia kockázata 2–3-szorosára nő, továbbá az inzulinkezelt betegek testsúlya gyorsabban növekszik, mint az egyéb kezelésben részesülőké. Egy vizsgálatban ráadásul az intenzív glykaemiás kezelés mellett (ami gyakrabban igényelt inzulint) növekedett az összmortalitás is. Jól ismert ezeken kívül az inzulin növekedési faktorszerű hatása, ami fokozott mitogenitást eredményezhet. Ezen potenciális mellékhatások mind a beteg, mind az orvos részéről gátat szabhatnak az inzulinterápia elkezdésének. A közleményben a szerzők bemutatják, hogy a cukorbetegség diagnózisakor alkalmazott átmeneti intenzív inzulinkezelés hosszú távú remissziót eredményezhet. Tárgyalják továbbá az inzulinkezelés elkezdésének optimális módját (napi egyszeri bázisinzulin), illetve az intenzifikálás lehetőségeit is. Kitérnek az analóg inzulinok farmakokinetikai előnyeire, és bemutatják, hogy az új bázisanalógok mellett hasonló hatékonyság érhető el, mint a humán inzulinnal, miközben a hypoglykaemia kockázata körülbelül 20–30%-kal csökken. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1443–1450.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az inzulinanalógok bázis-bolus kezelési rendszerként 2-es típusú cukorbetegek körében történő alkalmazásának gyógyszerár-támogatási szabálya előírja, hogy a 100%-os ártámogatás megtartása érdekében a HbA1c-értéknek megadott időtartam-különbséggel mérve két ízben <8,0%-nak kell lennie, a humán inzulinnal folytatott kezelésről történő átállást követő 12 hónapon belül. Ha a cél teljesül, a kezelés finanszírozói szempontból eredményesnek minősül. Célkitűzés. A jelen vizsgálat célja a bázis-bolus kezelésként alkalmazott glargin és glulizin inzulin finanszírozói szempontú eredményességének, valamint a glykaemiás kontroll fenntartásának a megítélése volt. Módszer: A beavatkozással nem járó, 1 éves obszervációs vizsgálatban 2-es típusú diabeteses, korábban humán bázis-bolus kezelésben részesülő, rossz glykaemiás kontrollú (HbA1c >9,0%) felnőttek vettek részt. A fő értékelési végpont a finanszírozói szempontú eredményesség elérése, valamint a hatodik hónapra finanszírozói célértéken (HbA1c <8,0%) lévők célértékmegtartási aránya volt a vizsgálat végén. Biztonságossági paraméterként a hypoglykaemiás eseményeket regisztráltuk. Eredmények: A bevont 557 betegből a hatásossági elemzésben 287 beteg adatait lehetett értékelni, közülük 169 (58,9%) érte el a finanszírozási szabályok szerint előírt glykaemiás kontrollt. A hatodik hónapban az előírt HbA1c-célértékkel (<8,0%) rendelkező 167 beteg közül 152 (91%) maradt célértéken a vizsgálati periódus további hat hónapjában is. Nem súlyos hypoglykaemiás esemény 1221 alkalommal, súlyos hypoglykaemiás esemény 6 alkalommal fordult elő. Következtetések: A glargin és glulizin inzulinnal újonnan megkezdett bázis-bolus kezelési rendszer a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek több mint felében biztosította azt az eredményességet, amelyet a finanszírozási szabályok a folyamatos 100%-os támogatás feltételéül jelölnek meg. Az eredmények azonban azt is feltárták, hogy a betegek figyelemre méltó részében az anyagcsere-állapot ellenőrzése a HbA1c-szint mérésével nem a finanszírozási szabályoknak megfelelően történt. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2122–2128.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Tamás Molnár, Ferenc Nagy, Zsuzsanna Valkusz, Krisztián Sepp, László Tiszlavicz, Sándor Hamar and Zoltán Szepes

Az endoszkópos ultrahangvizsgálat a legérzékenyebb képalkotó eljárás a pancreastumorok diagnosztikájában, a finomtű-injekciós technikának köszönhetően lehetőséget ad a palliatív kezelésre is. A pancreasinsulinomák terápiájának arany standardja a sebészi reszekció, gyógyszeres kezelés csak inoperábilis esetekben jön szóba. Az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio eredményességéről több esettanulmányban számoltak be, de mind ez idáig erre Magyarországon nem került sor. A szerzők egy 83 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a hypoglykaemiás rosszullétek hátterében a laboratóriumi eredmények (emelkedett inzulin és kromogranin A) és az endoszkópos ultrahangkép alapján pancreasinsulinomát igazoltak. A beteg életkorára és súlyos társbetegségeire tekintettel műtéti beavatkozás nem jött szóba. Endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio mellett döntöttek, amely során összesen 3 ml 96%-os etanolt injektáltak a tumorszövetbe. A beavatkozás után a diazoxidterápia elhagyása ellenére a hypoglykaemiás rosszullétek nem ismétlődtek. A bemutatott eset azt bizonyítja, hogy minimálisan invazív jellege miatt az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio az inoperábilis vagy a magas műtéti kockázatú pancreas neuroendokrin tumorok kezelésében új alternatívát jelenthet. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1647–1651.

Restricted access