Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "igazságügyi orvostan" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Látlelet írása minden orvosi ellátásnak – így a fogorvosi ellátásnak is – a részét képezheti. A látleletet az ellátást végző orvos az ellátási lap alapján a nyomozó hatóság és a bíróság részére hivatalból, a sérült kérésére magánúton köteles kiállítani. A látlelet az orvosi vizsgálat során észleltek mellett a sérülés gyógytartamára vonatkozó orvosi véleményt is tartalmazza. A sérülés leírásának hiányosságai az igazságügyi orvosszakértő munkáját kedvezőtlenül befolyásolhatják, mivel megnehezíthetik a szakértői vélemény elkészítését. A szerzők 147, a Pécsi Tudományegyetemről és a Debreceni Egyetemről származó, fogászati és szájsebészeti ellátások után kiállított látlelet retrospektív vizsgálatát végezték el a nyelvészet, a fogászat, a traumatológia, a büntetőjog és az igazságügyi orvostan szakmai szempontjai szerint. A leletekben dokumentált sérülések 11,1%-a fogakat érintő sérülés, 47,7%-a a fej-nyak régiót érintő egyéb csontsérülés és 41,2%-a szintén ebben a régióban található lágyrészsérülés volt. A dokumentációs hiányosságokat az egy sérülésre jutó sebjellemzők arányszámával jellemeztük, mely a vizsgált leletekben alacsony (0,64) volt. A különböző csontsérülések és a fogsérülések dokumentációja között szignifikáns különbséget találtunk: fogsérülések esetén a sérülés pontos megnevezése szignifikánsan több esetben hiányzott. A fogsérülések részletes és egységes leírása azonban elengedhetetlen a sérülés gyógytartamának büntetőjogi megítéléséhez. A szerzők ismertetik orr- és fogsérülések dokumentációja esetén a szakmaspecifikus terminológiák közötti különbségek okozta nehézségeket, a hiányos sérülésleírások alapján keletkező igazságügyi orvosszakértői vélemények jogi következményeit, valamint a fogsérülések esetén alkalmazott németországi és ausztriai joggyakorlatot. A problémák jelentős részének megoldását ez alapján az egységes – az igazságügyi orvostani szempontoknak is megfelelő, valamint fogászatokon és akut ellátás során is kiválóan alkalmazható – terminológia kidolgozásában látják. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2154–2161.

Open access

Sótonyi P.: Igazságügyi orvostan. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005, 63. Sótonyi P. Igazságügyi orvostan 2005

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár, and Márta Jäckel

Absztrakt:

A 2019. év végén, elsőként a kínai Vuhan városában megjelenő, SARS-CoV-2 béta-koronavírus okozta járványt 2020. március 11-én világjárvánnyá minősítette az Egészségügyi Világszervezet. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették az első megerősített COVID–19-esetet, s március 15-én vesztette életét az első, új típusú koronavírussal fertőzött beteg. Az elhunyt halálának pillanatában nem állt rendelkezésre központi, egységes irányelv, mely tisztázta volna a szükséges óvintézkedések körét, illetve egyértelmű leírást nyújtott volna a tetem biztonságos kezeléséhez. A halottak patológiai osztályra való szállítása, tárolása, esetleges boncolása, majd végső nyughelyre helyezése, ezek mikéntje számtalan kérdést vet fel. A fertőző betegségekre, illetve a halottakkal kapcsolatos teendőkre vonatkozó hatályos jogszabályok nem tartalmaznak elégséges információt egy COVID–19-fertőzött beteg halála utáni feladatok végrehajtását illetően. Az országos tisztifőorvos március 19-én felfüggesztette a boncolások elvégzését, a törvényszéki boncolások kivételével, azonban a szállítás, tárolás továbbra is problémát jelent. Bár 2020. március 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Patológia Tagozata kiadott egy hivatalos eljárásrendet, az ebben foglalt ajánlások a szakirodalom szűkebb spektrumát reprezentálják, több helyütt kiegészítésre szorulnak. Sajnálatosan a nemzetközi szakirodalomban szintén – a fontosságához mérten – alulreprezentált a post mortem eljárásokra vonatkozó adat. További problémát jelent, hogy a járványok okozta krízishelyzetek áldozatainak kezelésére írt cikkekben a fellelhető algoritmusok a magyarországitól eltérő jogi környezet mellett eltérő szervezeti és erőforrásbeli lehetőségekkel számolnak, mely körülmények a hazai adaptálást jelentősen nehezítik. Cikkünkben a szakirodalmi összefoglaláson túl a COVID–19-gyanús, valószínűsített és megerősített páciensek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók, valamint a potenciálisan érintett patológiai osztályok számára kivitelezhető, az ellátók biztonságát növelő javaslatokat, ajánlásokat fogalmazunk meg.* Orv Hetil. 2020; 161(17): 713–722.

Open access

A korábbi években az igazságügyi orvosszakértői vélemények szakmai felülbírálatát, a szakvélemények közötti ellentmondások feloldását az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága látta el. A jelen dolgozat az üzleti biztosítók ellen indított kártérítési perekben készített felülvélemények, valamint a jogerős bírósági ítéletek kapcsolatát elemzi. Célkitűzés: A szerző értékeli az Igazságügyi Bizottság felülvéleményeinek perben elfoglalt szerepét, jelentőségét. Eredmények: A bíróság a vizsgált ügyek mintegy kétharmadában a felülvéleményeket pozitívan értékelte, és az adott szakkérdésre adott testületi válaszokat beépítette ítéletébe. Előfordult, hogy a bíró az orvosszakértői véleményekben használt alapvető orvosszakmai, orvosszakértői fogalmakat félreértette. Az igazságügyi orvostan szakorvosa, a társadalombiztosító szakértője és az üzleti biztosító bizalmi orvosa esetenként különböző fogalmakat használt, így az ítéletekben a szakértői fogalmak keveredtek. Következtetések: A szerző új módszertani levél létrehozását javasolja, amely a kártérítést érintő egyes jelentősebb orvosszakértői fogalmakat, ismereteket közérthetően definiálja, a mindennapi gyakorlathoz igazítva megmagyarázza annak érdekében, hogy a különböző szakterületen tevékenykedő szakértők és a jogalkalmazók közös nyelven beszélhessenek.

Restricted access

a temperate region of South Africa. Forensic Sci. Int., 2013, 229 (1), 165.e1–165.e6. Sótonyi, P.: Forensic Medicine. [Igazságügyi Orvostan.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2011. [Hungarian

Restricted access

Absztrakt:

A szkeletális kormeghatározás mind az antropológia, igazságügyi orvostan, gyermekgyógyászat, endokrinológia, mind pedig a fogszabályozás, állcsont-ortopédia területén kiemelt jelentőséggel bír. A csontkor alapvetően az egyén biológiai fejlettségére ad választ, mely viszonylag tág határok között mozoghat ugyanabban a kronológiai korban. Így a csontérettségnek, illetve a pubertáskori növekedés megítélésének fontos szerepe van bizonyos betegségeknél a diagnózis pontos felállításában, továbbá sok esetben elengedhetetlen a kezelések megfelelő időzítése és sikere szempontjából is. Jelenleg számos módszer áll rendelkezésünkre, melyek segítségével a csontkor, illetve a növekedés üteme meghatározható. A növekedés során a csontok számottevő változáson mennek keresztül, továbbá az egyénben végbemenő változások sorrendje mindig meghatározott. Ezen változások különböző módszerekkel, például radiológiai vizsgálatokkal mérhetők, így a klasszikus módszerek elsősorban a kézcsontok, illetve a nyaki csigolyák morfológiai változásainak radiológiai vizsgálatán alapulnak. Ugyancsak léteznek módszerek, melyek a fogazati fejlettség alapján következtetnek az egyén biológiai érettségére. Azonban a háromdimenziós képalkotó eljárások és a molekuláris diagnosztikai módszerek elterjedésének hála egyre pontosabb vizsgálatokat végezhetünk a biológiai érettség meghatározására. Ezen modern vizsgálómódszerek egyrészről a cone-beam komputertomográfos felvételek adatállományából nyert információkon, másrészről pedig a különböző, a keringésben vagy egyéb, testváladékban jelen lévő biomarkerek szintjének mérésén alapulnak. Az összefoglalás célja, hogy áttekintést nyújtson a különböző klasszikus és modern szkeletális kormeghatározást segítő vizsgálómódszerekről, amelyek segítségünkre lehetnek számos tudományterületen. Orv Hetil. 2018; 159(35): 1423–1432.

Restricted access

Sótonyi P. (szerk.): Igazságügyi orvostan. Semmelweis Kiadó, Budapest. 2005, 65–74. Igazságügyi orvostan 2005

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Enikő Szvák, Hedvig Győry, Antal Sklánitz, Lénárd Szabó, Wilfried Rosendahl, Stephanie Zesch, Krisztina Scheffer, Ildikó Szikossy, Ágnes Simek, György Pálfi, and Ildikó Pap

treatment. Childs Nerv Syst. 2013; 29: 543–547. 34 Sótonyi P. Forensic anthropology. Fourth, revised, expanded edition. [Igazságügyi orvostan. Negyedik

Restricted access