Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "illness-narrative" x
  • All content x
Clear All

Az orvosi pályaszocializáció technikáinak szisztematikus kutatása kevéssé jelent meg eddig a hazai szakirodalomban. A szerző a gyakorlatra irányuló orvosképzés igényét szem előtt tartva dolgozta ki a háromszintű, háromféle oktatási technikát (junior Bálint-csoport; imaginatív megjelenítés; expresszív, dramatikus munkamód projektív technikával kiegészítve) tartalmazó pályaszocializációs programot, amely egyszerre helyezi középpontba az orvos személyiségét, kapcsolatkezelési képességfejlesztését és a szakmai viselkedés szerepkészletének begyakorlását. Az értekezésben szereplő empirikus vizsgálatok során az oktatás folyamatában, a maga természetes közegében vizsgálta az orvostanhallgató betegreprezentációjának, beteg emberhez való viszonyulásának és az orvosi hivatásszemélyiségnek az alakulását. A háromszintű, háromféle oktatási technikát felhasználó program keretében lehetőség nyílik arra, hogy megvizsgálhassuk, melyik oktatási technika képes a leghatékonyabban megjeleníteni mindazokat a pszichológiai minőségeket, amelyek hozzájárulnak a reprezentációk alakulásához és így a pályaszocializáció folyamatához. A junior Bálint-csoportok eseteinek (n = 60) tartalomelemzése rávilágított arra, hogy a leggyakoribb problémák az intimitástól, testi kontaktustól való félelem; a krónikus és terminális állapotban levő betegekkel való kommunikáció; az orvoslással járó felelősségtől való félelem. Az imaginált betegképek (n = 62) Rorschach-jegyekkel (V. oszlop) való tartalomelemzése megerősítette, hogy az előbb felsorolt pszichés terhek jelentik a legkomolyabb problémát az orvostanhallgatók számára. A drámajáték, az integratív gyógyító kapcsolati tréningcsoportok (n = 74) folyamatelemzése és tartalomelemzése során bebizonyosodott, hogy a csoportmunka elsősorban a kapcsolati érzékenységet, a másik (beteg) szempontjainak elfogadási képességét fokozza és lehetővé teszi a gyógyító kapcsolat mindkét szereplőjével, az orvossal és a beteggel való önkéntelen, szorongásmentes azonosulást. Az orvos–beteg találkozás minőségi megélését a drámajáték segítségével sajátíthatják el leginkább. A kutatás következő szakaszában a szerző a drámajáték során használt novella és az itt körvonalazódott projektív tartalmak nagy mintán való kérdőíves felmérését végezte el (n = 313). A statisztikai elemzéshez az SPSS és a LEM programcsomagokat alkalmazták. A statisztikai értékelést varianciaanalízis, khi-négyzet-próba és log-lineáris elemzés segítségével végezte. A kérdőíves vizsgálatban és a drámacsoportban megjelenő projektív tartalmak nagyfokú hasonlósága azt igazolta, hogy a választott novella alkalmas arra, hogy projektív felületként előhívja a hallgatók tipikus sztereotípiáit és reprezentációit a betegségekkel, betegekkel, gyógyító szakemberekkel és a terápiás helyzetekkel kapcsolatban. A drámacsoport ezen sztereotip reprezentációk tudatosítására, az azokhoz való érzelmi viszonyulások átélésére és formálására helyezte a hangsúlyt. Orv. Hetil., 2011, 152, 475–480.

Restricted access

A betegségekkel kapcsolatos szakmai és laikus vélemények alakulása nem független a kulturális és társas hatások közvetítette nézetrendszerektől, sztereotípiáktól. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a nemi sztereotípiák miként jelennek meg a tünetértelmezésben orvos- és pszichológushallgatóknál. Mivel a reprezentációk nem közvetlenül fejtik ki hatásukat, direkt módszerekkel kevéssé vizsgálhatók, feltárásukra így projektív technikát alkalmaztunk. Egy szépirodalmi betegség-elbeszélést használtunk projekciós felületként, melynek az eredeti, női főszereplővel (nőbeteggel) játszódó változatát létrehoztuk férfi protagonistával is. A kétféle verzió értékeléséhez kérdőívet szerkesztettünk, melyet 313 pszichológus- és orvostanhallgatóval vettünk fel, és a szöveges válaszok tartalmi kategóriáinak kvantitatív és kvalitatív elemzésével értékeltünk. Megállapítottuk, hogy a hiányos tünetbemutatást tartalmazó történet intenzívebben mozgósította a nőbeteggel kapcsolatos reprezentációkat. A tünetre és a női történetre szomatizációs mechanizmusokat vetítettek a válaszadók. A férfi beteget egysíkúbban jellemezték, tüneteit stresszel és rizikóviselkedésekkel magyarázták. A válaszadók neme sokkal jelentősebb tényező volt, mint a válaszadók szakja. Kutatásunk felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi sztereotípiák a diagnózisalkotást is befolyásolhatják, és ezt a hatást erősítheti a tünetek hiányos vagy diffúz prezentációja.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Ágnes Vincze, Andrea Megyeri, Antónia Losonczi, Éva Pintér, Zsolt Nagy, and Judit Demeter

Absztrakt:

Bevezetés: A betegségnek jelentést adó reprezentációs keret azonosítása alapvető ahhoz, hogy megértsük a betegek eltérő viselkedését; csoportos felmérése azonban számos kihívást tartogat. Megbízható, betegségspecifikus mérőeszközök hiányában a betegségreprezentációról a betegségnarratíva központi metaforája mentén is képet kaphatunk. Célkitűzés: Pilotvizsgálatunk célja lyphomával élő betegek betegségnarratíváinak feldolgozása, az ezekben fellelhető metaforák csoportosítása, illetve annak felmérése, hogy az egyes metaforák megjelenése mellett milyen érzelmi állapot azonosítható. Módszer: Kvalitatív adatgyűjtésünk félig strukturált interjúhelyzetben történt. A metaforák, illetve más értelemadó keret megjelenését és csoportosítását 2 független megítélő végezte. A betegek emellett 10 fokú vizuális-analóg skálán értékelték azt, hogy a beszámolójuk mennyire volt érzelmi szempontból felkavaró. Statisztikai analízis: A kvantifikált adatokat egyszempontos varianciaanalízis segítségével elemeztük. Eredmények: Vizsgálatunkban 27 lymphomával élő beteg vett részt. A beszámolók 40,7%-ában volt metafora azonosítható, amelyből 29,6% „harc”, 11,1% „út” metafora kategóriába sorolható. A „harc” metafora mellett olyan mértékben jelentek meg intenzív érzelmek, mint abban az esetben, amikor a személy számára nem volt előhívható semmilyen értelemadó keret, amire a helyzete értelmezésében támaszkodhatna. Következtetések: A vizsgált lyphomás betegeknél a daganatos betegségekben jellemző metaforák jelentek meg. A „harc”-cal kapcsolatos metaforák a biológiai működés leírásában is alapvetők, meghatározzák a közgondolkodást. Krónikus betegségekben a „harc”-os metaforák a betegséggel való szembesülés kezdeti időszakát követően kevésbé kidolgozott betegségreprezentációra utalhatnak, ami intenzívebb érzelmi állapottal jár. Vizsgálatunk megerősíti a feltevést, miszerint a reprezentáció befolyásolásával lehetőség nyílhat a betegséggel együtt járó érzelmi állapot módosítására. A fogalomkör meghatározott betegcsoporton belüli pontosabb megértése elvezethet specifikus, betegségreprezentációt mérő eszköz kidolgozásához.

Open access