Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "immunokemoterápia" x
Clear All
Authors: Tamás Schneider, Zsuzsanna Molnár, Beáta Deák, Erika Várady, Erika Tóth, Judit Csomor, András Matolcsy, József Lővey, Zsolt Lengyel, Klára Petri, István Gaudi and András Rosta

A cyclophosphamid-doxorubicin-vincristin-prednisolon (CHOP-) kezelés több mint 20 éven át standard kezelésnek számított a diffúz nagy B-sejtes lymphomák (DLBCL) elsődleges kezelésében. A CHOP-kezelést célzott immunterápiával, rituximabbal kiegészítve (R-CHOP) jelentős javulás volt elérhető e betegcsoport kezelésében. Magyar betegcsoporton még nem ismert olyan adat, amely a kezelés túlélésre kifejtett hatását vizsgálná. A szerzők célja az R-CHOP és az R-CHOP-like kezelés hatékonyságának elemzése volt. 2002. szeptember és 2005. április között 140 újonnan diagnosztizált, kezeletlen DLBCL-es beteg R-CHOP-kezelését kezdték. A vizsgálatba beválasztás előfeltétele az előrehaladott III–IV. klinikai stádium, vagy I–II. klinikai stádium esetén nagy tumor (>7 cm), és/vagy „B” tünet, illetve extranodalis manifesztáció voltak. Az eredményeket a korábbi években CHOP- és CHOP-like kezelésben részesült 130 beteg adataival vetették össze. A terápiás eredmények minden paramétert tekintve kedvezőbbnek bizonyultak az R-CHOP-kezeltek körében. Az átlagos 44, illetve 52 hónapos követési idő során a teljes remissziós arány 73,6% volt szemben a CHOP-csoportban észlelt 47,7%-kal. Az ötéves teljes túlélés 68,6% vs. 41,0% (RR: 0,4293, CI: 0,2963–0,6221; p < 0,0001), az eseménymentes túlélés 59,8% vs. 33,5% (RR: 0,5038, CI: 0,36,6–0,7038; p < 0,0001), míg a progressziómentes túlélés 64,4% vs. 37,6% (RR: 0,4915, CI: 0,3442–0,7019; p < 0,0001) volt. Mivel a prognosztikus paraméterek az R-CHOP-csoportban valamelyest kedvezőbbek voltak, ezért a Sehn által ajánlott módosított international prognostic index score beosztása alapján képzett betegcsoportok eredményeit is összevetették. Az alcsoportelemzés itt is szignifikáns különbségeket adott. Az ötéves teljes túlélés a jó prognózisú csoportban 74,4% vs. 47,9% (RR: 0,4475, CI: 0,2418–0,8285; p = 0,0084), a rossz prognózisú csoportban 52,0% vs. 28,8% (RR: 0,4989, CI: 0,3098–0,8035; p = 0,003) volt. A nagyon jó prognózisú csoportban a két csoport között statisztikai különbség az ötéves túlélési paraméterekben a már eleve igen nagy terápiás hatás és a kicsi esetszám miatt nem észlelhető (OS és EFS: CHOP: 100% és 62,5% vs. R-CHOP: 90,9% és 87,0%; p = 0,3873 és p = 0,1702). Rituximab hozzáadása a standard CHOP-kezeléshez a terápiás eredmények jelentős javulását eredményezte prognosztikus csoportoktól függetlenül. Az eredmények a nemzetközi irodalmi adatokkal összevethetők.

Open access

A köpenysejtes lymphoma egyesíti az indolens és az agresszív lymphomák rossz tulajdonságait, azaz az agresszív lymphomákhoz hasonlóan gyors lefolyású és progresszív, és az indolens lymphomákhoz hasonlóan kemoterápiával, illetve immunokemoterápiával nem gyógyítható. Az elmúlt években számos olyan előrelépés történt, amely nagyban javítja a köpenysejtes lymphomás betegek életkilátásait. Az intenzifikált immunokemoterápiára jól válaszoló betegek első komplett remissziójában konszolidációs kezelést kell végezni. A konszolidáció: rituximab és citozin-arabinosidal intenzifikált kezelést követően a lehetőleg sugárterápiát is alkalmazó kondicionáló kezelés és autológ transzplantáció, amely a várható átlagos túlélést minden korábbi adathoz képest lényegesen meghosszabbítja (átlag 2,5–3 év helyett valószínűleg 7–10 év között). A visszaeső betegek kezelésére pedig számos új lehetőség kínálkozik, amelyek közül az egyik legfontosabbat az Egyesült Államokban már erre a betegségre is törzskönyvezték. Az új terápiás lehetőségek áttekintésével foglalkozik a közlemény.

Restricted access
Authors: Imre Tóth, Zsolt Nagy, Tibor Barna and Géza Szűcs

Absztrakt

A gyomor primer lymphomáinak kezelési stratégiája napjainkban a hatékony kemoterápiának és immunoterápiának köszönhetően változás alatt áll. Míg korábban az elsődleges gyógymód a sebészi reszekció volt és a kemoterápia csak mint ennek kiegészítése jöhetett szóba kuratív célból, addig ma ez a trend megfordulni látszik. A korai stádiumú kis malignitású MALT lymphoma – ha a beteg Helicobacter pozitív – 60%-ban meggyógyítható eradikációs kezeléssel. Totalis gastrectomiát vagy szubtotalis reszekciót D2 lymphadenectomiával II.1. stádiumig javaslunk, R1 esetben adjuváns kemoterápiával. Nagy malignitású gyomor lymphoma esetén a stratégia hasonló, azzal a kiegészítéssel, hogy II.1. stádiumban csak akkor van értelme a reszekciónak, ha biztosan R0 status érhető el. Ezeken kívül kemorezisztens betegeknél is indokolt a reszekció. Az előrehaladott esetekben a műtétnek nincs értelme, csak a szövődmények elhárítása lehet a cél. Sajnos a diagnosztikai nehézségek miatt gyakran csak posztoperatíve derül ki, hogy lymphomát operáltunk.

Jelen munkánkban 2000. január 1. és 2005. december 31. közötti 6 éves periódusban kezelt 38 primer gyomorlymphomás betegünk adatait dolgoztuk fel. Összesen 9 beteg került műtétre, reszekciós műtét 6 esetben történt. Műtét előtt csak 1 betegnél tudtuk, hogy lymphomát operálunk.

A tendencia az, hogy a kemoterápia, immuno-kemoterápia egyre nagyobb teret nyer a gyomor lymphomák gyógyításában. Saját anyagunk is ezt a változást tükrözi.

Restricted access