Search Results

You are looking at 1 - 10 of 143 items for :

  • "immunosuppression" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kiss, Veronika Urbán S., Valéria Dudics, Virág Vas, and Ferenc Uher

A mesenchymalis őssejteket (MSC-ket) már számos szövettípusból sikeresen izolálták. Ezek a sejtek terápiás felhasználás szempontjából különösen ígéretesnek tűnnek a felnőtt szöveti őssejtek közül, mivel könnyen izolálhatók, és viszonylag egyszerű a fenntartásuk és szaporításuk in vitro, valamint képesek számos sejttípussá, többek között csont-, porc-, ín-, izom- és zsírsejtekké alakulni. A szervezetben ezek a sejtek biztosítják azokat a növekedési faktorokat és cytokineket, amelyek a vérképző sejtek osztódását és differenciálódását szabályozzák. In vivo képesek lehetnek sérült szövetek regenerálására a vesében, szívben, májban, hasnyálmirigyben és az emésztőrendszerben. Emellett az MSC-k immunmoduláló és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek, és allogén szervezetben is csak minimális immunválaszt váltanak ki. Bár a folyamat háttere még nem teljesen ismert, az e sejtek immunszuppresszív hatásán alapuló módszerek már a klinikai kipróbálás fázisában vannak, és lehetséges, hogy a jövőben az MSC-k segítségével allograft-kilökődés, graft versus host betegség, rheumatoid arthritis, autoimmun eredetű ízületi gyulladás és más olyan betegségek lesznek kezelhetők, amelyek esetében immunszuppresszió és szöveti regeneráció is szükséges. A jelen összefoglaló célja a mesenchymalis őssejtekről szóló irodalom áttekintése, különös tekintettel azok immunmoduláló tulajdonságaira és jövőbeli lehetséges klinikai felhasználására.

Restricted access

Sirolimus and mycophenolate mofetil as new possibility of immunosuppression for late heart transplant patients with renal dysfunction Eur J Heart Fail 6 132

Restricted access

Cherikh, W. S., Kauffman, H. M., McBride, M. A. és mtsai: Association of the type of induction immunosuppression with post-transplant lymphoproliferative disorder, graft survival, and patient survival after primary kidney transplantation. Transplantation

Restricted access

] 13 Lanzetta M, Ayrout C, Gál A, et al. Experimental limb transplantation, part II: excellent return of function and indefinite survival after withdrawal of immunosuppression. Transplant Proc. 2004; 36

Restricted access

294 306 Knight, R. J., Podder, H., Kerman, R. H., et al.: Comparing an early corticosteroid/late calcineurin-free immunosuppression protocol to a sirolimus

Open access

–208. 12 Palmer SC, Tunnicliffe DJ, Singh-Grewal D, et al. Induction and maintenance immunosuppression treatment of proliferative lupus nephritis: a network meta-analysis of randomized trials. Am J

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Remport, Zsuzsanna Gerlei, Orsolya Cseprekál, László Wagner, Katalin Földes, Adrienn Marton, Attila Patonai, Szilárd Török, Anita Haboub-Sandil, Marina Varga, Attila Doros, Anikó Smudla, János Fazakas, and László Kóbori

COVID19. Updated 24th April 2020. Available from: https://bts.org.uk/wp-content/uploads/2020/04/Clinical-management-of-transplants-and-immunosuppression-updated-24th-April-FINAL.pdf [accessed: April 24, 2020

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Bianca Schwarz, Andrea Klang, Barbora Bezdekova, Sára Sárdi, Orsolya Kutasi, and Rene Hoven

Equine multinodular pulmonary fibrosis (EMPF), a progressive fibrosing interstitial lung disease has been associated with gammaherpesviruses. This case series describes five horses with EMPF. Three of the horses (two in Hungary, one in the Czech Republic) were diagnosed with EMPF ante mortem. They presented with typical clinical signs of EMPF including dyspnoea and weight loss. Arterial blood gas analysis revealed hypoxaemia. Blood work showed signs of inflammation like neutrophilia and hyperfibrinogenaemia. An endoscopic examination of the respiratory tract including cytology and culture of tracheobronchial secretion and bronchoalveolar lavage were performed, revealing secondary bacterial infection in one case. A suspected diagnosis of EMPF was made on the basis of a positive EHV-5 PCR from bronchoalveolar lavage and the findings of thoracic radiographs and ultrasound examination. In one case the diagnosis was confirmed by lung biopsy. All horses died or had to be euthanised despite treatment. Two horses (from Austria) were diagnosed with EMPF post mortem. They not only had EMPF but also concurrent other diseases which seemed to be associated with immunosuppression. Three horses showed the discrete form and two horses the diffuse form of EMPF. EHV-5 DNA was identified in lung tissue of all horses by PCR.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: L'. Leng, M. Štefkovič, Viera Révajová, - Halanová, and M. Horváth

Encephalitozoonosis is an opportunistic infection in animals and humans. Its clinical form is observed in immunosuppressed hosts. We studied the occurrence of the manifest form of rabbit microsporidiosis under cyclophosphamide immunomodulation in 40 New Zealand rabbits. The experimental animals were intraperitoneally infected with 5 Ã 107Encephalitozoon cuniculispores. Two weeks after infection the animals were treated intraperitoneally with cyclophosphamide, first with 50 mg/kg and then with 15 mg/kg weekly during the 12-week experimental period. Positive controls were eitherE. cuniculi-infected or cyclophosphamide-immunosuppressed animals. The negative control rabbits remained untreated. Both clinical signs of encephalitozoonosis and depression of peripheral blood cell count developed between weeks 4 and 6 in the experimental animals which died during week 6 of the experiment. No clinical signs compatible with encephalitozoonosis were observed in any of the controls. The results suggest that immunosuppression induced by cyclophosphamide can give rise to a lethal form of encephalitozoonosis.

Restricted access

Idiopathic retroperitoneal fibrosis

Buktatók és kihívások – két kórlefolyás tapasztalatai

Orvosi Hetilap
Authors: Hajnal Székely, Krisztina Hagymási, Zoltán Sápi, Erika Hartmann, Emese Mihály, Györgyi Műzes, and Zsolt Tulassay

A retroperitonealis fibrosis a retroperitoneum idült, nem specifikus gyulladása; az esetek 75%-ában idiopathiás. Fibrosis jellemzi, amely valószínűleg autoimmun gyulladást követően alakul ki. A kiváltó tényező nem ismert, de az atherosclerosis szerepét feltételezik. A jellegtelen klinikai tünetek, laboratóriumi eltérések miatt gyakran hosszú idő telik el a kórisméig, ezért sok esetben már szövődmények megjelenésével találkozunk. A gyógyszeres kezelés – a szövődmények sebészi vagy urológiai megoldását követően – az immunszuppresszív terápia. A kortikoszteroid a leggyakrabban alkalmazott készítmény, az optimális dózis és a kezelés időtartama nem teljesen egyértelmű. Kiújulás miatt az esetek többségében ismételt vagy a szteroiddózis csökkentését lehetővé tevő kezelés szükséges. A kezelésre adott válasz megjósolására, a kortikoszteroidigény megítélésére vagy a betegség visszatérésének előrejelzésére alkalmas tényezők nem ismertek. A szerzők két beteg kórtörténetét ismertetik – bemutatva a kórisme megállapításának nehézségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 1818–1826.

Open access