Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • "impulzivitás" x
  • All content x
Clear All

., & Eysenck, S.B.G. (1985). Magyar és angol iskoláskorúak összehasonlító vizsgálata, az impulzivitás–kockázatvállalás–empátia kérdőív magyar változata. Pszichológia, 5 , 579–600. Linde, M., & Dahlof, C. (2004). Attitudes and burden

Restricted access

participating in adventure sports. Psychology of Sport and Exercise, 13, 649–657. Kozéki, B. (1994). Az Eysenck-féle „Impulzivitás – Kockázatvállalás – Empátia” kérdőív iskoláskorúak részére. In F. Mérei, & F. Szakács (szerk

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A kötődési diszfunkciók meghatározzák a borderline személyiségzavart, amely a multiimpulzivitás gyakori háttértényezője. A kötődés és a multiimpulzív evészavarok kapcsolata mégis szinte feltáratlan. Célkitűzés: Multiimpulzív és klasszikus evészavarosok, illetve evészavartól mentes személyek kötődésének összehasonlítása; továbbá feltárni, hogy a kötődés mennyire magyarázza a multiimpulzív tüneteket. Módszer: Keresztmetszeti online kérdőíves vizsgálat (148 nő, átlagéletkor: 30,9 év), amely e három csoportban mérte az anyai, apai és felnőtt kötődést, a depressziót, a szorongást, az evészavar- és multiimpulzív tüneteket. Eredmények: Az evészavartól mentes csoport 41,3%-a, a klasszikus evészavarosok 17,6%-a, a multiimpulzív csoport 11,8%-a biztonságosan kötődött. A legsúlyosabb evészavartünetek (F(2) = 17,733) és legalacsonyabb apai gondoskodás (F(2) = 3,443) a multiimpulzív evészavarosokat jellemezték. A kötődési aggodalmaskodás és bizalmatlanság a multiimpulzív tünetek 14,5%-át magyarázta, ám a depresszióra korrigálva csak utóbbi bizonyult a multiimpulzivitás prediktorának (t = 5,166, p<0,01). Következtetés: A multiimpulzív személyek tüneti és kötődési szempontból is az evészavarosok különálló csoportját alkotják. A negatív hangulatok kezelése terápiás potenciállal bírhat esetükben. Az apai gondoskodás, kötődési aggodalmaskodás, bizalmatlanság terápiás jelentőségének feltárásához longitudinális vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1058–1066.

Open access
Pszichológia
Authors: Gábor Urbán, Gábor Orosz, Leila Kerepes, and Miriam Ivett Jánvári

Absztrakt

A jelen tanulmány célja az volt, hogy egyetemista mintán (N = 745) megvizsgáljuk a 3×2 Teljesítés- Cél Kérdőív (Elliot, Murayama és Pekrun, 2011) konstruktumvaliditását, belső konzisztenciáját és időbeli stabilitását. A kérdőívet kétféle módon dolgoztuk ki: az első változat pontos magyar fordítása az eredeti kérdőívnek, a második változatban néhány kérdést kiegészítő tételekre cseréltünk, melyek teljes mértékben illenek a teoretikus háttérhez, viszont könnyebbé teszik a megértést és csökkentik a kérdőív monotóniáját. A megerősítő faktorelemzések szerint mindkét verzió esetében 3×2 modell konstruktumérvényessége és megbízhatósága megfelelő a magyar mintán. Ezenfelül megvizsgáltuk, hogy milyen összefüggés mutatható ki a teljesítés-célok és az impulzivitás között, mivel az impulzivitás a rövid távon érvényesülő jutalmak felé irányítja a diákokat, akik ilyen célok felé erősebben orientálódnak. Az eredmények alapján kiderül, hogy a feladat- és szelf-célok vagy függetlenek vagy negatívan korrelálnak az impulzivitással, míg a társ-célok semlegesen vagy pozitívan függenek össze a UPPS kérdőív impulzivitás dimenzióival. Összességében a 3×2 Teljesítés-Cél Kérdőív megfelelően használható magyar egyetemista mintán.

Restricted access

Háttér és célok: Magyarországon 2001-ben (ADE 2001), 2003-ban (ADE 2003) és 2007-ben (OLAAP 2007) készült a felnőtt népesség körében célzott drogepidemiológiai adatfelvétel. A magyar népesség addiktológiai problémáinak feltérképezésére/nyomon követésére nyolc év kihagyás után 2015-ben készült újabb célzott vizsgálat. Tanulmányunkban az Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról (OLAAP 2015) című kutatás drogfogyasztással kapcsolatos eredményeit mutatjuk be.

Módszer: A vizsgálat a 18–64 éves népesség bruttó 2477, nettó 2274 fős, országos reprezentatív mintáján készült, a 18–34 éves fiatal felnőtt populáció felülreprezentálásával. A 18–64 éves súlyozott minta nagysága 1490 fő. Az adatfelvétel a kérdezettek személyes megkeresésével, ún. „kevert”, a személyes kérdezést (face to face) és önkitöltős elemeket egyaránt alkalmazó módszerrel, 2015 tavaszán zajlott. A drogfogyasztással kapcsolatos kérdések kialakítása a hazai előzményekre (Paksi, Rózsa, Kun, Arnold és Demetrovics, 2009), az EMCDDA modellkérdőíveire (EMQ) (EMCDDA, 1999, 2002) és aktuális indikátorigényeire/ajánlásaira (EMCDDA, 2015b), továbbá az európai országok drogepidemiológiai vizsgálatainak metaanalízisére (Decorte, Mortelmans, Tieberghien és De Moor, 2009) támaszkodik. Az adatok feldolgozása az EMCDDA (2002) standardok szerint történt.

Eredmények/következtetések: A kutatás eredményei szerint a magyarországi 18–64 éves népességben minden tízedik válaszoló (9,9%) fogyasztott már valamilyen tiltott szert az élete során. A tiltott drogok éves prevalenciaértéke 2,3%, a havi prevalenciaértéke pedig 1,2%. A legtöbben marihuánát/hasist fogyasztottak eddig életük során, ezt követi az ecstasy, a szintetikus-kannabinoidok, az amfetamin és az új stimulánsok népszerűsége. A drogokkal való kapcsolatba kerülés társadalmi-demográfiai kockázati tényezőit vizsgálva a droghasználat korosztályos és urbanizációs mintázódása mellett a kulturális/gazdasági státus, valamint az impulzivitás szerepét kell kiemelnünk.

Restricted access

Célkitűzés

A tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson azon nemzetközi empirikus kutatások főbb eredményeiről, melyek azzal foglalkoznak, hogy az IKT-eszközök használata milyen összefüggést mutat a kognitív működéssel, személyiségvonásokkal. A kognitív működés területei közül a következőkre fókuszál a tanulmány; gondolkodás, figyelem és emlékezet, végrehajtó funkciók, intelligencia. A személyiségvonások közül az impulzivitás, szenzoros élménykeresés és kontrollhelyelvárás szerepe jelenik meg.

Az áttekintés módszertana

Az összefoglaló tanulmány olyan kutatások eredményeire támaszkodik, melyek nemzetközi színtéren született empirikus vizsgálatok a fent felsorolt témákon belül. A tanulmány törekszik a témában friss, releváns nemzetközi empirikus kutatások áttekintésére. A főbb eredmények és az ezekből levont következtetések: Az IKT-eszközök használata feltételezhetően eredményez bizonyos átalakulásokat kognitív működésünkben, azonban a kutatások eredményei arra a következtetésre vezetnek, hogy nem önmagában az IKT-használat az, ami a kognitív változásokat eredményezi, hanem az IKT-eszközök nem megfelelő használata. Vagyis valószínűleg a megfelelő IKT-használati szokások elsajátítása a kulcs abban, hogy az IKT-eszközök kognitív működésünkre gyakorolt negatív hatásainak mérséklésével ki tudjuk használni ezen eszközök előnyeit. Az IKT-eszközök nem megfelelő, problematikus használata olyan személyiségtényezőkkel mutat összefüggést, mint az impulzivitás (türelmetlenség, alacsony önkontroll és kitartás), gátolatlanság unalomintolerancia, külső kontrollos kontrollhelyelvárás. Kérdéses azonban, hogy ezen személyiségbeli jellemzőket valóban az IKT-eszközök bizonyos típusú használata idézi-e elő, vagy fordítva; az eleve ilyen személyiségvonással jellemezhető személyek hajlamosabbak a problematikus IKT-használatra? Ahhoz, hogy erre a kérdésre nagy bizonyossággal választ tudjunk adni, több randomizált kontrollált kutatásra van szükség a területen. A tanulmányban szereplő empirikus kutatásokat így kutatásmódszertani szempontból is fontos megvizsgálni annak érdekében, hogy árnyaltabb következtetéseket tudjunk megfogalmazni elemzésük révén.

Aim

The goal of this paper is to review the main findings of the international empirical studies which are focusing on the relationship of ICT-usage and cognitive functioning, and on the relationship of ICT-usage and personality factors. In the field of cognitive functioning, this paper studies the followings; reasoning, attention, memory functions, executive functions, intelligence. From the personality traits, this paper engages in impulsivity, sensory seeking and locus of control.

The methodology of the review

This paper reviews the relevant and up-to-date international empirical studies, which are made in the aforementioned fields. Main findings and conduisons: The usage of ICT- devices presumably results in changes in our cognitive functioning, but we can conclude from the results of the reviewed studies, that these changes are the impacts of the maladaptive use of these devices. So probably the most important issue is the acquirement of adequate habits in the filed of ICT-usage to moderate the ICT-devices' negative effects on our cognitive functioning, and to maximize the benefits of these devices.The maladaptive, problematic use of ICT-devices is in relationship with some personality traits, with impulsivity (impatience, low self-control, lack of persistence), with disinhibition, boredom susceptibility, and external locus of control. At the same time the direction of casuality is questionable, so we don't know, if problematic ICT-usage causes these changes in our personality, or conversely; people with these personality traits susceptible more to problematic ICT-usage? If we want to answer this question, we need more randomized controlled studies in this field. Therefore it is important to examine the methodology of the empirical studies which are appeared in this paper, in order to make accurate conclusions about them.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség korábbi vizsgálatok eredményei alapján összefüggésben áll a serdülőkori dohányzással és alkoholfogyasztással, azok kockázati tényezőjének tekinthető. Mivel a felnőttkorban kialakuló szenvedélybetegségek erős prediktora a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség, valamint a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás is, a később kialakuló addiktív problémák megelőzése szempontjából fontos a serdülőkori összefüggések vizsgálata. Célkitűzés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek és az együttesen előforduló dohányzás és alkoholhasználat összefüggéseinek feltárása 9. osztályos serdülők körében. Módszer: A budapesti állami fenntartású középiskolák 9. osztályába járó fiatalok körében 944 elemű reprezentatív mintán általánosított lineáris kevert modellelemzéseket és logisztikusregresszió-elemzéseket végeztek. Eredmények: A jelenlegi dohányzás prevalenciája 29,6%, a jelenlegi alkoholfogyasztásé 41,4%, míg a két szer együttes használatáé 21,7% volt. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a Figyelemhiányos-Hiperaktivitás Zavar Skála pontszámaival, valamint a Figyelemzavar és a Hiperaktivitás/Impulzivitás Alskála pontszámaival. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek szerepére az alkoholfogyasztás és dohányzás kialakulása szempontjából veszélyeztetett serdülők körében. Orv. Hetil., 2015, 156(43), 1750–1757.

Open access

Tanulmányunkban a magyar népesség addiktológiai problémáinak feltérképezésére irányuló országos reprezentatív felmérés (OLAAP 2007) általános módszertani hátterét és főbb metodológiai eredményeit mutatjuk be. A bevezető részben röviden ismertetjük a kutatás célját, majd a kutatás szervezési lépései, a vizsgálati minta kiválasztásának stratégiája és a felmérésben használt mérőeszközök bemutatása következik. A felmérésben a dohányzás, az alkoholhasználat és az egyéb pszichoaktív szerek használata mellett a következő viselkedési addikciók prevalenciáját mértük: kóros játékszenvedély (SOGS), evési zavar (SCOFF), problémás internet használat (PIUQ), testedzés addikció (EAI, EDS), kényszeres vásárlás (QABB), munkafüggőség (WART). A további alkalmazott mérőeszközök a következők voltak: Derogatis-féle Tünetlista (SCL-90), Temperamentum és Karakter Kérdőív rövidített változat (TCI), valamint a Barratt Impulzivitás Skála (BIS-11). A vizsgálat módszertani eredményei között a részvételi hajlandósággal, illetve a vizsgálati battéria megbízhatóságával és érvényességével kapcsolatos eredményeket mutatjuk be. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vizsgálati mintánk korcsoportos és területi eloszlásait mérlegelve reprezentatívnak tekinthető, a kutatásban felhasznált mérőeszközök megbízhatóságára és érvényességére utaló mutatók megfelelőek, az alkalmazott skálák kiváló pszichometriai jellemzőkkel rendelkeznek. Mindezek alapján a felmérés lehetőséget nyújt arra, hogy kutatásunk eredményeit a magyar lakosság egészére kiterjesszük, általánosítsuk, és az adatokat időbeli és nemzetközi kontextusban értelmezzük.

Restricted access

A vizsgálat célja a kortársakkal kapcsolatos versengés és szociálisprobléma-megoldás kapcsolatának feltárása volt 12, 14, 16 és 18 évesek (N=850) körében. A versengés öt dimenziójának (viszonyulás, idő/győztes, esélyesség, szabálybetartás, funkció) jellemzőit egy általunk kidolgozott kérdőívvel (Versengés kérdőív — Kasik és FÜlÖp, 2013) vizsgáltuk. A szociálisprobléma-megoldás mérésére egy adaptált kérdőívet (Social Problem Solving Inventory — D’Zurilla, Nezu és Maydeu-Olivares, 2002) használtunk, amellyel a problémamegoldás pozitív és negatív orientációja, valamint három stílusa (racionalitás, impulzivitás, elkerülés) azonosítható. A tanulók önjellemzése mellett a szülők (anyák, N=850) és a pedagógusok (N=35) is értékelték a diákokat ugyanazokkal a kérdőívekkel. Az önjellemzéshez képest a pedagógusok alul-, az anyák felülértékelték a diákokat, a versengésnél leginkább a szabálybetartás, a problémamegoldásnál a pozitív orientáció esetében. Az összevont mutató (három értékelő átlaga) alapján a 12 és a 14, valamint a 16 és a 18 évesek rendelkeznek hasonló jellemzőkkel a legtöbb dimenzió mentén. Jelentős különbségek e két csoport között azonosíthatók, például a negatív orientáció és a szabálybetartás az idősebbekre, a pozitív orientáció és a versengés idejének fontossága a fiatalabbakra jellemzőbb. A versengés és a problémamegoldás dimenzióinak kapcsolata az életkorral fokozatosan erősödik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dominika Lendvai-Emmert, Vanessza Emmert, Katalin Fusz, Viktória Prémusz, Viktória Németh, Roland Ligetvári, and Gergely Péter Tóth

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Kisgyermekek körében a leggyakrabban előforduló ételallergia a tehéntejfehérje-allergia, melynek klinikai megnyilvánulása igen változatos; emiatt a betegség diagnosztizálása sok esetben kihívást jelent, ami a korrekt diagnózis késői felállításához vezethet. Humánrészvizsgálatunk célja az allergia fennállásának kimutatására szolgáló diagnosztikai módszerek vizsgálata, valamint a betegséggel összefüggő viselkedésbeli problémák objektív paraméterekkel való alátámasztása. Módszer: Vizsgálatunkba tehéntejfehérje-allergia gyanúját felvető tünetekkel érkező gyermekeket vontunk be (n = 47). A kutatásban részt vevő gyermekektől nyál- és vérmintát vettünk, valamint saját szerkesztésű kérdőívet (a DSM-5 figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra vonatkozó tünetlistáját is tartalmazza) töltettünk ki a szülőkkel. A klinikumban az allergia kimutatásának egyik leggyakoribb diagnosztikai módszere a Prick-teszt, mely esetünkben 47 (n = 47, átlagéletkor: 7,36 év) gyermekből 2-nél adott tejre pozitív eredményt. A gyakorlatban leginkább gyógyszerallergia kimutatására használt lymphocytatranszformációs teszt 8 gyermeknél pozitív, további 4-nél kétes eredményt mutatott. A pszichés eltéréseket vizsgáló részkutatásunkban (n = 43, átlagéletkor: 7,88 év,) a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar tünetlistája alapján a kapott pontok a diéta előtti értékhez képest (6,88, SD: 4,43) szignifikáns csökkenést mutattak 3 hónap eliminációs diétát követően (4,48, SD: 3,69, p = 0,001). Az alvászavart panaszként említők figyelemhiányra/hiperaktivitásra vonatkozó pontjainál (10,62, SD: 4,23) szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a diétát követően (6,69, SD: 4,59, p = 0,009). A nyálkortizolszintek tekintetében a diéta előtti és utáni értékekben nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Eredmények: Elmondhatjuk, hogy önmagában a Prick- és a lymphocytatranszformációs teszt nem alkalmas a tehéntejfehérje-allergia fennállásának kimutatására. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a tejfehérje indukálta figyelemzavar, fokozott impulzivitás, illetve alvászavar tekintetében az eliminációs diéta a tünetek mérsékeltebb előfordulását vagy akár teljes megszűnését eredményezi. Következtetés: Vizsgálataink eredményeinek tükrében elmondhatjuk, hogy a klinikai tünetekben látványos javulás csak a szigorúan betartott diéta mellett várható. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1311–1318.

Open access