Search Results

You are looking at 1 - 10 of 42 items for :

  • "incidencia" x
Clear All

Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája változásának vizsgálata Magyarországon a 0–14 éves életkorú gyermekekben az 1989–2009 közötti időszakban. Módszer: A vizsgálatba az 1989 és 2009 között újonnan diagnosztizált, 0–14 éves életkorú, 1-es típusú diabetes mellitusos gyermekek prospektív módon regisztrált adatait vonták be. Az évenkénti standardizált incidencia számolásához, valamint az incidencia trendje időbeni alakulásának vizsgálatához Poisson regressziós analízist használtak. Eredmény: 1989 és 2009 között 3432 1-es típusú diabeteses gyermek került felismerésre, a standardizált incidencia átlagos értéke a vizsgált periódusban 12,5/100 000 fő/év (95%-os CI 12,1–12,9). A 20 éves időszakban az incidencia 7,7/100 000 fő/év (1989) értékről több mint kétszeresére, 18,2/100 000 fő/évre (2009) emelkedett. Az incidencia időbeni változása lineáris trendet követett (p<0,001), az évi növekedés átlagos értéke 4,4% volt. A növekedés mindkét nemben és mindhárom korcsoportban megfigyelhető volt, legkifejezettebb a legfiatalabb korcsoportban (6,2%; p<0,001). Következtetés: Magyarországon a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája folyamatosan emelkedik, a növekedés üteme a legkifejezettebb a legfiatalabb gyermekekben. Orv. Hetil., 2011, 152, 1692–1697.

Restricted access
Authors: János Tomcsányi, Béla Bózsik, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth and Lajos Katona

A pitvarfibrilláció hazai prevalenciájára és incidenciájára nincsen ismert adat. A hazai epidemiológiai adatok a nemzetközi publikációk adataiból következtethetők, habár egyedüli adottságként egy egységes biztosítói adatbázis áll a rendelkezésre. Célkitűzés: A magyarországi teljes lakosságra vonatkozó pitvarfibrillációs prevalencia és incidencia meghatározása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználása a 2007., 2008. és 2009. évekre vonatkozóan az adott évet megelőző, 2002-től ismert adatok figyelembevételével a pitvarfibrillációs kód megjelenése szempontjából. Eredmények: A pitvarfibrilláció prevalenciája ma Magyarországon 2,37–2,67%. Egy adott évben csak a betegek fele kerül kórházi vagy szakrendelői ellenőrzésre. Következtetések: Ez az első olyan felmérés, ami teljes országos lefedettségben vizsgálja a pitvarfibrilláció prevalenciáját. Már az öt–hét éves időintervallum figyelembevételével számított 2,37–2,67% prevalencia is lényegesen magasabb betegszámot jelent, mint amivel eddig számoltak. A rendelkezésre álló adatok matematikai modellezésével azonban a teljes magyarországi betegszám 296 493, ami 2,95%-os prevalenciát jelent. Orv. Hetil., 2012, 153, 339–342.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A 2010–2014 között futó EuroHOPE FP7-es kutatási projekt többek között a stroke-ellátás eredményességének és hatékonyságának elemzésével foglalkozott. Célkitűzés: A dolgozat célja a hazai adatok bemutatása és összehasonlítása a nemzetközi eredményekkel, a különbségek lehetséges okainak feltárása. Módszer: Finnország, Hollandia, Magyarország, Olaszország, Skócia, Svédország hospitalizált ischaemiás stroke-eseteinek jellemzése standard módon előállított indikátorokkal történt. Adatforrásként a regulárisan gyűjtött adatok szolgáltak. A hazai elemzések 2005–2009-re, a nemzetközi összehasonlítások 2008-ra vonatkozóan készültek el nyers mutatókkal és többváltozós logisztikus regressziós módszerrel történő kockázatkiegyenlítési eljárással. Eredmények: Hazánkban a stroke-incidencia a finn és olasz értékek kétszerese volt (43,3/10 000 lakos). A komorbiditás nem mutatott lényeges különbségeket az országok között. Magyarországon a stroke-betegek harmadannyian (19,9%) váltottak ki véralvadásgátlókat, mint a finnek. A magyar betegek halálozása az elemzett országok között a legrosszabb, harmaduk egy éven belül meghal. Ennek hátterében a hazai elsődleges prevenció elégtelensége, az akut stroke-betegek felvételkori súlyosabb állapota, illetve a kórházi ellátás, az elbocsátás utáni rehabilitáció és beteggondozás hiányosságai állhatnak. Következtetés: Javasolt a hazai rossz eredmények oki kutatása és ezekre alapozott intézkedések kezdeményezése. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1635–1641.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az ellenoldali csípőtáji törések előfordulását számos nemzetközi tanulmány vizsgálta, azonban az ellenoldali törésig eltelt időre vonatkozóan nem rendelkezünk adattal. Célkitűzés: A tanulmány célja volt meghatározni az egyes prognosztikai faktoroknak az ellenoldali csípőtáji törésig eltelt időre kifejtett hatását, illetve a combnyaktörést követő ellenoldali csípőtáji törések előfordulását. Módszer: A vizsgálatban 60 éves, illetve idősebb – 2000-ben combnyaktörés miatt operált – betegek kerültek elemzésre, akik 2008. december 31-ig ellenoldali csípőtáji törést szenvedtek. A prognosztikai tényezők közül vizsgáltuk a nemnek, a kornak, a kísérő betegség jelenlétének, a combnyaktörés és a primer műtét típusának, a lakhelynek, illetve a primer ellátás szintjének a szerepét, melyeket egyutas varianciaanalízissel értékeltünk az ellenoldali csípőtáji törésig eltelt idő tekintetében. Eredmények: A kritériumoknak 312 beteg felelt meg. A combnyaktörést követő ellenoldali csípőtáji törések évenkénti előfordulása 1,5 és 2,1% között változott, a kumulatív incidencia 8,24% volt az utánkövetési időben. Az ellenoldali csípőtáji törésig átlagosan 1159,8 nap telt el. Az ellenoldali csípőtáji törések előfordulása egyik évben sem mutatott szignifikáns eltérést egymástól. Az idősebb combnyaktörött betegek esetében szignifikánsan rövidebb idő (p = 0,010) telt el az ellenoldali csípőtáji törésig. Következtetések: A 60 év feletti combnyaktörötteknél az ellenoldali csípőtáji törések évenkénti előfordulása szignifikáns különbséget nem mutat. Az idősebb korcsoportok esetében az ellenoldali csípőtáji törésig eltelt rövidebb idő felhívja a figyelmet az ellenoldali csípőtáji törések prevenciós stratégiájának fontosságára. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1543–1547.

Open access
Authors: Eldin Mohamed Gamal, Györgyi Szabó, Péter Metzger, István Furka, Irén Mikó, Katalin Pető, Andrea Ferencz, József Sándor, Zsolt Szentkereszty, Péter Sápi and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: 1968-ban R. E. Fear először közölt tanulmányt a laparoscopos „Port site” herniáról (Trocar site hernia, TSH), jelenlegi előfordulási gyakorisága eléri a 0,65–2,80%-ot. A sebészi laparoscopia elterjedésével a beavatkozások során szokássá vált, hogy a 10 mm-nél kisebb trokársebeket nem zárják be. Ugyanakkor egyre több közlemény foglalkozik az 5–6 mm-es trokár (továbbiakban: KT) helyén keletkező sérvek elzáródásával. Anyag és módszer: A szerzők oktatási célból 60 kutyán végzett laparoscopos cholecystectomia műtét után 2 és 4 héttel relaparoscopiát végeztek, és posztoperatív adhaesiók után kutatva azt is figyelték, hogy a laparoscopos trokárok intraabdominalis behatolási helyein vannak-e sérvek, különös tekintettel a KT-ra. Eredmények: A 60 kísérleti állat 20%-ában volt látható intraabdominalis sérv, és a sérvek 70%-a a KT helyein helyezkedett el. Következtetések: A megszokott gyakorlattal ellentétben az irodalomban egyre többen hangoztatják a nagy trokárok és a KT ejtette teljes vastagságú hasfali sebek zárásának szükségességét, megelőzendő a sérvek kialakulását és kizáródásuk lehetőségét. Tanulmányunkban a technikai és klinikai lehetőségeket mutatjuk be.

Restricted access

Az autoimmun kórképek általában a ritka kórképek közé tartoznak, de vannak népbetegségnek számító kórformák is. Jelen munkában a szerzők azt elemzik, hogy növekszik-e az autoimmun betegek száma és az autoimmun betegségek előfordulási gyakorisága. Adott kórképen belül a betegek száma növekszik részben az incidencia valós növekedése következtében, amelyet főként az epigenetikus tényezők határoznak meg. Másrészről az incidencia növekedését eredményezi a diagnosztikai lehetőségek javulása, a pontosabb klasszifikációs rendszerek kidolgozása és a labordiagnosztikai lehetőségek finomabbá válása. Ezáltal az enyhébb és atípusos kórformák is felismerésre kerülnek. A prevalencia növekedése is nyomon követhető az immunszuppresszív kezelési lehetőségek bővülése és ennek következtében a túlélés javulása révén. Az egyedi betegségeken túl egyre több kórképről derül ki, hogy autoimmun folyamatok állnak a hátterében, és egyre több új autoimmun kórkép került leírásra. Ennek következtében az autoimmun betegségek száma nő, ezáltal az autoimmun betegek száma is tovább emelkedik. Emiatt és e betegségek krónikus, általában rokkantságot vagy csökkent munkaképességet eredményező volta miatt is mind nagyobb szakmai és társadalmi odafigyelést tesznek szükségessé az autoimmun betegségek és igényelnek az autoimmun betegek.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukémia/lymphoma regiszterben 35 év alatt (1983. január 1. és 2017. december 31. között) 4942 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A 4942 beteg között 115 akut lymphoid leukémiás fordult elő, a regisztráltak 2,3%-a. Célkitűzés: A felnőttkori akut lymphoid leukémia fontosabb megyei epidemiológiai jellemzőinek a bemutatása. Módszer: A regisztrált 115 beteg adatainak az elemzése. Eredmények: A teljes megfigyelési időszakra vonatkozó incidencia 0,57/100 000 lakos/év, a betegség előfordulási gyakorisága a 35 év során csökkenő tendenciát mutatott. A betegek medián életkora betegségük felismerésekor 45 (14−83) év, a nemek közötti arányt enyhe férfi dominancia jellemzi (férfi:nő = 1,25:1,00). A betegek között a 39 év felettiek aránya 59% volt. A megyében egyetlen olyan települést sem találtak, ahol a megyei átlaghoz (0,20) viszonyítva statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt az ezer lakosra jutó akut lymphoid leukémiás betegek száma. Következtetések: Eredményeik megfelelnek a felnőttkori akut lymphoid leukémia epidemiológiájára vonatkozó szórványos irodalmi adatoknak.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukémia/lymphoma regiszterben 35 év alatt (1983. január 1. és 2017. december 31. között) 4942 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A regisztrált 4942 beteg közül 1711 (34,6%) myeloid, 3231 (65,4%) lymphoid malignitásban szenvedett. Hodgkin-lymphomás betegeik száma 302 volt (a lymphoid malignitások 9,3%, a lymphomák 17,8%‑a).

Célkitűzés: A 302 Hodgkin-lymphomás beteg legfontosabb epidemiológiai jellemzőinek a bemutatása.

Módszer: A regisztrált 302 beteg adatainak az elemzése.

Eredmények: A teljes megfigyelési időszakra vonatkozó incidencia 1,51/100 000 lakos/év, a betegség előfordulási gyakorisága a 35 év alatt lényeges változást nem mutatott. A nemek közötti arányt enyhe férfi dominancia jellemzi (férfi:nő = 1,16:1,00). A betegek medián életkora betegségük felismerésekor 40 (14–84) év, a kormegoszlási görbe nem mutat bimodális koreloszlást. A szövettani típusok közül a kevert sejtes forma (43,4%) fordult elő leggyakrabban, betegeik 44,0%-a diagnózis idején III. klinikai stádiumban volt. Egyetlen olyan települést sem találtak, ahol a megyei átlaghoz (0,53) viszonyítva statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt az ezer lakosra jutó Hodgkin-lymphomás betegek száma. Familiáris előfordulást kilenc esetben tapasztaltak, szülő–gyermek és testvérek betegsége esetén egyaránt mutatkozott antepozíció. Szekunder carcinoma 11 Hodgkin-lymphomás betegben fordult elő, szekunder Hodgkin-lymphoma öt szolid tumoros betegben. Hodgkin-lymphoma és egyéb lymphoid malignitás társulását ugyancsak öt beteg esetében észlelték.

Következtetések: Az alacsonyabb incidenciától eltekintve eredményeik megfelelnek az irodalmi adatoknak.

Restricted access
Authors: Melinda Nagy-Vincze, Levente Bodoki, Zoltán Griger and Katalin Dankó

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák (más néven myositisek) szisztémás autoimmun betegségek, amelyek közös jellemzője az immunmediált izomgyulladás és a proximalis izomgyengeség. Két leggyakoribb kórformája a polymyositis és dermatomyositis. A betegség etiológiája részben ismert, epidemiológiai adatok csak néhány országban állnak rendelkezésre. Folyamatban van egy nemzetközi és egy magyar myositisregiszter kialakítása, amely adatbázisok elősegítenék a betegségek pontosabb megismerését. A Debreceni Egyetem Klinikai Immunológia Tanszék Myositis Munkacsoportja 1975 óta gondoz myositises betegeket. Célkitűzés: A szerzők a magyar myositises betegek epidemiológiai adatainak felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa szerint 1999 és 2010 között myositis miatt kezelt 1119 beteg, köztük a szerzők tanszékén gondozott 289 beteg adatait elemezték. Eredmények: Megállapították, hogy a myositis átlagos incidenciája 0,95/100000 fő évente. A férfi:nő arány 1:2. Dermatomyositis gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordul, de a polymyositis elsősorban a felnőttek betegsége. A magyar epidemiológiai adatok részben korrelálnak a korábbi irodalmi adatokkal. Következtetések: A szerzők célja multicentrikus együttműködés keretein belül egy részletes nemzeti myositisregiszter létrehozása az adatok további elemzése céljából. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1643–1646.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A súlyos kimenetelű csípőtáji törések leggyakrabban az egyre nagyobb részarányt képviselő időskorú lakosság körében fordulnak elő. Célkitűzés: A EuroHOPE kutatás reguláris adatgyűjtésekre támaszkodva 7 országban vizsgálta a csípőtáji törések legfontosabb ellátási jellemzőit és eredményeit. Módszer: A EuroHOPE kutatás részeként a Magyarországon csípőtáji töréseket szenvedő betegek adatait dolgozták fel a 2004. január 1. és 2009. december 31. közötti időszak kórházi felvételei alapján. Eredmények: 2004–2009 között a hospitalizált esetszám lényegesen nem változott. Az operált betegek aránya 88% volt, ebből a combnyaktöröttek aránya 41% körüli volt. A halálozási mutatók a vizsgált időszakban lényegesen nem változtak. A combnyaktöröttek standardizált éves halálozása protézis beültetésekor 28% körüli volt, ami némileg kedvezőbb, mint egyéb műtétek alkalmazásakor. Tomportáji töréseknél az éves halálozás a nagyobb gyakorisággal végzett intramedullaris műtétek esetében magasabb volt (36%). Nemzetközi összehasonlításban az operáltak arányában lényeges különbség nem volt. A halálozás hazánkban lényegesen kedvezőtlenebb. A 30 napos standardizált halálozás 2008-ban 13,6% volt, a finn, a holland, a norvég, a skót és a svéd eredmények kétszerese. A 40%-os 365 napos halálozás a nemzetközi mutatóknál lényegesen magasabb volt. Következtetés: A hazai eredmények javításához szükséges intézkedések meghatározásához az ellátás szisztematikus áttekintése javasolt mind a kórházi, mind a követő ellátásokra kiterjedően. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1642–1648.

Open access