Search Results
Examining 16th-century Kurdish politics, particularly in the frontier districts between the Ottoman and Safavid Empires, aptly serves as a starting point for understanding Kurdish regional semi-autonomy. This paper, dedicated to the activities of Kurdish individuals involved in information-gathering on behalf of both the Ottoman and the Safavid Empires, is the first of its kind. The findings presented here are the result of close exploration in the Ottoman archives as well as detailed reading of a number of materials from Ottoman and Safavid chronicles. The paper discusses three main subjects. The introductory section briefly explains the methods and potentials of Kurdish spying as well as some of the particulars of Ottoman–Safavid espionage. The second section provides an overview of two famous Kurdish intellectual historians and the role each played in information-gathering. The third section discusses cases of espionage throughout the political careers of several Kurdish frontier emirs.
While the subject of the Venetian espionage in the Ottoman empire has received scholarly attention, no attempt has been made to study the baili’s intelligence-gathering activities on Safavid issues in a systematic way. Through the close scrutiny of baili dispatches and other relevant materials of the Venetian State archives, this paper examines the role of the Venetian diplomats in Istanbul in information-gathering on the Safavids. It demonstrates that the baili used various techniques, particularly gifting, bribery, and information exchange with the Ottoman officials in order to collect and transmit to Venice a wide range of information on Ottomans’ arch-rivals, the Safavids.
This article examines the Ottoman counter-intelligence mechanism and the extent to which it succeeded in preventing enemy intelligence. In the 16th century, the length and the scope of both Ottoman-Habsburg and the Ottoman Safavid Rivalry convinced the Ottomans to establish an intelligence network that gathered information in a large geography. Nevertheless, in the war of information between the Ottomans and their rivals, the success of Ottoman information-gathering was intertwined with the efficiency of Ottoman counter-intelligence. In order to gain an advantage in “politics of information”, the Ottoman secret diplomacy successfully refused its enemies a comfort which it sought for itself: access to information about the adversary.
This paper engages in methods of deception, dissimulation and manipulation that the Ottoman Empire employed in the 16th century. It demonstrates how the Ottomans misled their enemies in realms of diplomacy and warfare by feeding them with tailored information. They did not only successfully hide the target of their military preparations from enemy spies and foreign ambassadors, but also resorted to disinformation in order to manipulate diplomatic negotiations. Moreover, Ottoman commanders employed a number of tricks and ruses in order to gain the upper hand on the battlefield.
Abstract
A small written survey with innovation engineers in a large company is discussed, giving some figures on both behaviour and attitudes with respect to 1) information gathering, 2) information production/dissemination and 3) information storage and management. Most results confirm the trends in other research with R & D engineers: the use and management of information is rather improvised with low levels of sophistication. High tech information techniques (databases, online...) are only marginally important in this high-tech environment. Only younger engineers do some structured efforts. The general attitude is to rely mostly on oral, personal and occasional information sources. By combining positive attitudes and behaviour aspects towards information in the job, a measure of information-orientation was constructed, which can be seen as an extension of the classical concept of gate-keepers in a company. A few questions to reconstruct a critical incident with respect to information problems reveal that information situations can be very time- and money-consuming but again solutions depend on occasional and unstructured information work. However the restricted written approach did not prove to be a good one for this kind of analysis. More in-depth interview-techniques will be necessary for analysis within the critical incident theory-frame.
Hazánkban a koponya-agy sérülésekkel kapcsolatos epidemiológiai és klinikai adatok meglehetősen hiányosak. A Magyar Neurotraumatológiai Társaság célul tűzte ki, hogy átfogó tanulmányt készít a hazai súlyos koponya-agy sérültek számáról, halálozásáról, ellátásának szervezettségéről, a használatos diagnosztikus és monitorizálási lehetőségekről, valamint a meglévő klinikai gyakorlatról. Kérdőíves módszerrel az egész országra kiterjedő, a 2001-es év adataira vonatkozó retrospektív és három hónapos, prospektív esetelemző adatgyűjtést végeztek a 2002-es évben. A helyszíni ellátás és a szállítás adatainak rögzítését az Országos Mentőszolgálat központilag szervezte meg, míg a kórházi ellátási adatok összegyűjtése regionális koordinátorok és kórházi adatközlők hálózatával történt. A válaszolók az ország kórházi neurotraumatológiai ellátásának 76%-át fedték le. A koponya-agy sérültek évi száma közel 14 000; 71,3%-uk az enyhe, 19,4%-uk a közepes, 9,4%-uk a súlyos kategóriába tartozott. A prospektív adatok szerint a kórházakba súlyosként került koponya-agy sérültek 55%-a, a másodlagosan súlyossá vált sérültek 35%-a halt meg az akut ellátás során, ami jóval magasabb, mint a világ fejlett részén közölt halálozási adatok. Ennek hátterében a prehospitális és a hospitális ellátás közötti kommunikációs zavar, a definitív ellátásig, illetve az első CT-vizsgálatig eltelő extrém hosszú idő, illetve az áll, hogy a magyar és a nemzetközi ellátási irányelvek nem kerülnek széles körben alkalmazásra.
Influenza elleni védőoltás: mi szól mellette és ellene?
Háziorvosok és a lakosság nézetei
Influenza vaccination: pros and cons?
Views of general practitioners and the general population
] 7 Kis T. Research on internet-based medical information gathering. [Kutatás az internetes egészségügyi információszerzésről.] 23. 12. 2016. Available from: https
The general model of counter-terrorism
A terrorelhárítás elméleti modellje
Dobák I. (2018) Az információgyújtésről általában [On information gathering in general]. In: Resperger I. (ed.) A nemzetbiztonság elmélete a közszolgálatban [Theory of national security in the civil service
–142. 9 https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_divide 10 Kiss T. Research on internet health information gathering. [Kutatás az internetes egészségügyi
attitűdjeiről.] LAM 2012; 22: 677–683. [Hungarian] 18 Molnár R, Sági Z, Fejes Zs, et al. Health-related information gathering practices among outpatients. [Egészségügyi információszerzés módjai