Search Results

You are looking at 1 - 10 of 30 items for :

  • "interferon-α" x
  • All content x
Clear All
Hungarian Medical Journal
Authors: Gabriella Lengyel, Zsuzsa Aszalós, and Zsolt Tulassay

al.: Neuropsychiatric adverse effects of interferon-α. CNS Drugs, 2005, 19 , 105–123. Capuron L. Neuropsychiatric adverse effects of interferon-α

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gabriella Lengyel, Zsuzsa Aszalós, and Zsolt Tulassay

Cai, W., Khaoustov, V. I., Xie, Q. és mtsai: Interferon–α–induced modulation of glucocorticoid and serotonin receptors as a mechanism of depression. J. Hepatol., 2005, 42 , 880–887. Xie Q

Restricted access

1233 Tornai I., Dalmi L., Gervain J., és mtsai: A pegilált interferon-α-2a és ribavirinkezelés hatékonysága krónikus C-virus-hepatitises betegeken. Az első hazai tapasztalatok

Restricted access

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Mihalik, Bernadett Hidvégi, Judit Hársing, Judit Várkonyi, Judit Csomor, Ilona Kovalszky, Márta Marschalkó, and Sarolta Kárpáti

Bjerrum, O. W.: Interferon-α treatment in systemic mastocytosis. Curr. Drug Targets, 2011, 12 , 433–436. Bjerrum O. W. Interferon-α treatment in systemic mastocytosis

Open access

interferon-α relative frequency in patients treated with different interferon preparations. J Infect Dis 163 , 882 (1991). Neutralizing antibodies to interferon-α relative frequency in patients treated with different interferon

Restricted access

Az előrehaladott, világossejtes veserák kezelési palettája a molekuláris patológiai ismeretek szélesedése által új, célzott terápiás készítmények megjelenésével bővült. A magasan erezett vesedaganatok progressziójában központi szerepet játszik a daganat érújdonképződése, amelynek kulcsmolekulája a vascularis endothelnövekedési faktor, a modern targetszerek direkt vagy indirekt célpontja. A jelenleg törzskönyvezett készítmények hatásmechanizmusuk alapján a következő csoportokba sorolhatók: vascularis endothelnövekedési faktor ligandot blokkoló monoklonális antitestek (bevacizumab), a vascularis endothelnövekedési faktor receptorait gátló tirozinkináz-inhibitorok (sorafenib, sunitinib, pazopanib) vagy az intracelluláris jelátvitelben kulcsszerepet játszó mTOR-kináz-gátlók (temsirolimus, everolimus). Randomizált vizsgálatok alapján a nemzetközi ajánlások első vonalban sunitinib, pazopanib vagy interferon-α-bevacizumab kombinációt javasolnak jó és közepes prognózisú betegeknél, míg rossz prognózisúaknál temsiroli­must. A korábbi standard citokinterápia hatástalansága esetén sorafenib vagy pazopanib alkalmazható. Eredménytelen tirozinkináz-gátló terápiát követően jelenlegi ismereteink szerint az everolimuskezelés hatékonyságának bizonyítékai a legerősebbek. A betegek életkilátásai várhatóan folyamatosan javulni fognak a targetkészítmények spektrumának további bővülésével. Orv. Hetil., 2011, 152, 655–662.

Restricted access

27 162 172 Crow, M. K.: Interferon-α: A New Target for Therapy in Systematic Lupus Erythematosus? Arth. Rheum., 2003, 48 , 2396

Restricted access

43 2173 2176 Cacopardo, B., Benanti, F., Brancati, G. és mtsai: Leucocyte interferon-α retreatment for chronic hepatitis C patients

Restricted access

A krónikus B- és C-hepatitis talaján gyakran alakul ki hepatocellularis carcinoma. A hepatitis B-vírus direkt módon, a hepatitis C-vírus indirekt módon játszik szerepet a hepatocarcinogenesisben. Célkitűzés: Egy olyan különlegesen érdekes eset demonstrálása, amelynek során az idejében felfedezett duplex hepatocellularis carcinoma műtéti megoldását követően kombinált PEG-interferon és ribavirin kombinált kezelés a hepatitis C-vírus eliminálásához vezetett. Esetbemutatás: Ötvenhárom éves férfi beteg anamnézisében krónikus C-hepatitis-fertőzés szerepel. 1995-ben a szövettani vizsgálat már májcirrhosist igazolt. Egy évre rá hagyományos interferonkezelésre nonreszponder volt. A CT-vizsgálat 2002-ben többgócú térfoglaló folyamatot igazolt a májban. A citológiai vizsgálattal is alátámasztott operábilis hepatocellularis carcinoma miatt bal oldali hepatolobectomia történt. A műtét után 4 évvel egy évig tartó PEG-interferon-α-2a- és ribavirinkezelésre virológiailag negatívvá vált. Következtetés: Krónikus májbetegségekben több gócból is kiindulhat neoplasztikus folyamat egy időben. A PEG-interferon- és ribavirinkezelés hatásos lehet előrehaladott krónikus májfolyamatok esetén is, akár a már kialakult hepatocellularis carcinoma műtéti eltávolítását követően.

Restricted access