Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "invektíva" x
  • All content x
Clear All

Archilochos első kölni epódosa (196a W) a bevett értelmezés szerint egy bosszú-csábítást beszél el. A narrátor Neobulé visszautasított kérőjeként alattomosan elcsábítja annak húgát, e célját pedig egy hamis házassági ígérettel és egy közönséges ajánlattal éri el. Valójában a szöveg nem tartalmaz kényszerítő okot a feltételezéshez, hogy a férfi házassággal áltatta volna a lányt. A szerelmi ajánlat (21-24. s.) pedig finom humorú, kétszólamú szövegnek tekinthető, amit a lány ártalmatlan, beszélgetésre szóló invitálásként érthetett, s erotikus metaforaként csupán a vers (férfi-) hallgatósága számára nyerhette el valódi értelmét. Az említett megfigyelések, továbbá pszichológiai és recepcióesztétikai megfontolások valószínűvé teszik, hogy a vers egy vágytól - nem: bosszútól - fűtött férfi és egy ismeretlen szűz - vagyis aligha Neobulé húga - találkozását örökíti meg.

Restricted access

Komikus áthallások a szónoki érvelésben

Hypereidés Athénogenés elleni beszédének felépítése

Antik Tanulmányok
Author: László Horváth

A tanulmány Hypereidés Athénogenés elleni beszédének felépítését, az érvelés technikáját vizsgálja. A kilátástalannak tűnő jogi helyzetben (aláírással hitelesített szerződést kellett semmissé tenni) részint az ügyhöz nem tartozó törvények felsorolásával, részint a felfokozott személyes invektívával, mindenekelőtt azonban a beszédbe szőtt komikus áthallásokkal igyekezett a szónok hallgatóságát befolyásolni. Hypereidés, az attikai ékesszólás történetében kivételes módon, az eseményeket és a jellemeket a komédia közkeletű koreográfiái szerint rendezi, amit a tanulmány tartalmi és nyelvi párhuzamokkal tételesen bizonyít. A papirusz egyik helyének [col. XVI,1] új olvasatával a komikus hangszerelést kiegészítő invektíva is az eddigiektől eltérő megvilágításba kerül.

Restricted access

Iuvenalis 4. szatírája az életmű egyik legtöbbet kritizált darabja. A szerkezeti problémák miatt egyes kutatók a mű eredeti egységességét is kétségbe vonják azt feltételezve, hogy két, egy későbbi kiadó által összefércelt töredékből áll. A struktúra megértésének kulcsa a két fő szerkezeti egység, s ezzel együtt a két központi karakter, Crispinus és Domitianus közötti kapcsolat feltárása. Az alábbi tanulmány a szerkezeti problémák mellett a mű epikus jellegzetességeivel, illetve az invektíva célpontjaival foglalkozik.

Restricted access