Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for :

  • "inzulinkezelés" x
  • All content x
Clear All

: position statement of the Danube MCO experts. [Időben történő inzulinkezelés 2-es típusú diabetesben: a Duna MCO szakértőinek állásfoglalása.] Diabetol Hung. 2012; 20: 285–289. [Hungarian] 7

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktória Ferencz, Beatrix Domján, László Gerő, Tímea Tänczer, and Gy. Ádám Tabák

mellitus. Theory and practice. [Inzulinkezelés. In: Halmos, T., Jermendy, G. (szerk.): Diabetes mellitus. Elmélet és klinikum.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002. [Hungarian] 61

Open access

Fövényi J.: Az intenzív inzulinkezelés ábécéje. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2000. Fövényi J

Open access

Absztrakt

A metformin a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének alapgyógyszere: a hatályos kezelési irányelvek szerint ellenjavallat/intolerancia hiányában adását a betegség egész tartamában fenn kell tartani, inzulinkezelés bevezetését követően is. Az utóbbi időben mind több részlet vált ismertté hatásai molekuláris hátterét illetően, a megismeréssel párhuzamosan nőtt azonban a megválaszolásra váró újabb kérdések száma is. Az áttekintő közlemény a szer klinikai farmakológiájával és hatásspektrumával kapcsolatos már kikristályosodott, illetve újabb adatokat járja körül. Röviden kitér a hatását potenciálisan befolyásoló genetikai polimorfizmusokra és gyógyszer-interakciókra is. Orv. Hetil., 2016, 157(23), 882–891.

Open access

Absztrakt:

A szerzők a mio-inozitol hatását mutatják be egy 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, inzulinkezelést is igénylő, egyben polycystás ovarium szindrómás (PCOS) várandósnál. A betegnek korábban inzulinkezelés és metformin adása mellett sem volt egyensúlyban a szénhidrátháztartása, hypoglykaemiás rosszullétei gyakoriak voltak. Mio-inozitol és folsav étrendkiegészítő-adás megkezdésével szénhidrátháztartása javult, két hónap múlva várandós lett. A várandósság 19. terhességi hetében inkomplett vetélése zajlott. A magzat kórboncolása során a patológus nem talált fejlődési rendellenességet. E terápia mellett a beteg később újból várandós lett, és 29 hetesen egy koraszülöttnek adott életet. Az esetbemutatás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a mio-inozitol-tartalmú étrend-kiegészítő hatékonyabbá teheti a cukorbetegség kezelését. Orv. Hetil., 2017, 158(14), 541–545.

Restricted access

A pancreatogen diabetesben a Langerhans-szigetek egésze károsodik, aminek következtében az inzulin- és glükagonelválasztás egyaránt károsodik, majd megszűnik. A tápanyagok emésztése, felszívódása bizonytalanná válik, ennek következtében a vércukorszint kiszámíthatatlanul ingadozik, kifejezett hypoglykaemia-hajlammal kell számolni. A glükagonszekréció károsodása miatt jelentősen károsodik a hypoglykaemia elleni védekezés is, amelyet gyakran súlyosbít az alkoholfogyasztás. Pancreatogen diabetesben, ha a normoglykaemia diétás kezeléssel már nem biztosítható, inzulinkezelés bevezetése szükséges. Orális antidiabetikum adása nem célszerű. A legjobb anyagcserehelyzetet a legkevesebb hypoglykaemia árán a szükséges legkisebb adagokkal végzett intenzív konzervatív inzulinkezeléssel érhetjük el. Inzulinanalógok használatával még nincs kellő tapasztalat, de az elhúzódó hatású inzulinanalógok használata célszerűnek látszik. A pancreas diabetes kezelése teammunka, amelyben a gasztroenterológus, a diabetológus orvos mellett meghatározó szerepe van a dietetikusnak és a diabeteses szakápolónak is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Marics, Levente Koncz, Anna Körner, Borbála Mikos, and Péter Tóth-Heyn

A kritikus állapotú betegek stressz-hyperglykaemiájának értékelése az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. A vércukor szoros kontrolljának mortalitást csökkentő hatását igazolta több jelentős vizsgálat, ugyanakkor az ezt célzó inzulinkezelés megnöveli a hypoglykaemia kockázatát, amely független mortalitási tényező lehet. A hypoglykaemia szempontjából kiemelt jelentőségű a gyermekpopuláció, a fejlődő idegrendszer miatt. Ezek alapján joggal merül fel a vércukorváltozások intenzív osztályos monitorizálásának igénye, különösen gyermek betegeknél. A hagyományos, vérmintából történő vércukor-meghatározások nem tesznek lehetővé kellően szoros monitorizálást. A cukorbetegek számára kifejlesztett, a szövet közti glükóz meghatározásán alapuló módszerek (continuous glucose monitoring) jó alternatívát jelenthetnek az intenzív osztályos monitorizálásra, amennyiben felmérjük a rendszer korlátait. A mérés a szövet közti folyadékban történik, így a szöveti perfúzió változásai zavarhatják a pontosságát. A folyamatos glükózmonitoring módszer intenzív osztályos alkalmazását jelenleg még nem javasolják, amíg a rendszer megbízhatóságáról nem áll rendelkezésre elegendő adat. Összefoglaló közleményükben a szerzők a magyar klinikai gyakorlatban elterjedt Medtronic folyamatos szubkután glükózmonitorizáló rendszert értékelik, részben saját eredményeik alapján. Orv. Hetil., 2013, 154, 1043–1048.

Open access

A metforminterápia ma széles körben használatos a 2-es típusú cukorbetegek kezelésében. Az utóbbi években olyan tanulmányok jelentek meg, amelyek a metformin további előnyeire, újabb potenciális alkalmazási lehetőségeire hívják fel a figyelmet. Így adatok szólnak az 1-es típusú diabetesben történő alkalmazás előnyeiről (inzulinkezelés mellett, elsősorban akkor, ha felnőttkorban a 2-es típusú diabetes fenotípusjegyei megjelennek). Epidemiológiai megfigyelések igazolják, hogy metformin használata mellett a daganatos betegségek kockázata csökken. Szórványos adatok hívják fel a figyelmet arra, hogy szívelégtelenségben is előnye lehet a metformin adásának. A 2-es típusú cukorbetegek inzulinterápiájának megkezdésekor érdemes a korábbi metformint megtartani, mert remélhető, hogy adásával csökkenhet a szükséges inzulin dózisa, javulhat az anyagcserekontroll, mérséklődik az inzulinterápia kapcsán jelentkező testsúlygyarapodás, és csökkenhet a macrovascularis szövődmények kialakulásának kockázata. A 2-es típusú diabetes kórfejlődésének korai szakában metforminnal biztosított jó anyagcserehelyzet késői, kedvező utóhatásai is detektálhatók a cukorbetegség hosszú kórlefolyása során. Bár az új klinikai megfigyelések biztatóak, s további vizsgálatokra adnak ösztönzést, a klinikai gyakorlatban jelenleg csak az alkalmazási előiratnak megfelelő módon használhatjuk a metformint a 2-es típusú diabetesben szenvedők kezelése során. Orv. Hetil., 2010, 49, 2025–2030.

Restricted access

Tamás, Gy.: Insulin treatment. In: Diabetes mellitus – clinical aspects. Eds.: Halmos, T., Jermendy, Gy. [Inzulinkezelés. In: Diabetes mellitus – a cukorbetegség klinikai vonatkozásai.] Medicina

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Jenei, Ildikó Szatmári, Eszter Szabó, Anjum Mariam, Andrea Luczay, Petra Zsidegh, and Péter Tóth-Heyn

Absztrakt:

Bevezetés: A klinikumban ismert a diabeteses ketoacidosisban (DKA) kialakuló hyperlactataemia, azonban a háttérben álló mechanizmusok és a változások kinetikája tisztázatlan. Az emberi szervezetben fiziológiásan főleg a laktát L-izomere van jelen. Hyperglykaemiás állapotokban azonban fokozott lehet a D- és L-laktát-termelés is, így a szöveti hypoperfusio mellett ez a tényező is szerepet játszhat a laktátváltozásokban. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a ketoacidosisban és a frissen diagnosztizált diabetesben jelentkező laktátváltozások kinetikájának és mechanizmusának feltérképezése volt. Módszer: Ketoacidosis (DKA-csoport, n = 13) és frissen diagnosztizált 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-csoport, n = 6) miatt felvett 5–18 éves gyermekek prospektív vizsgálata történt. A felvételt követően 0–12–24–48 órával vérgázvizsgálatot végeztünk, mely az L-laktát-koncentráció meghatározására is alkalmas. Minden időpontban meghatároztuk az összlaktátot (L + D) is gázkromatográfiás tömegspektrometriával. Eredmények: Felvételkor minden ketoacidoticus betegnél kórosan magas L-laktát-koncentrációt mértünk, ami magasabb volt, mint a T1DM-csoportban (p<0,05). 12 óra elteltével az L-laktát-szint ketoacidosisban csökkent, majd ismét megemelkedett 24 és 48 óra után (p<0,01). A T1DM-csoportban csak a 48 órás érték emelkedett szignifikánsan (p<0,05 versus 12 óra). 0–12 óra között az összlaktát-koncentráció jelentősen meghaladta az L-laktát-szintet, ez a D-laktátot tükröző különbség fokozatosan csökkenve 48 óra után megszűnt. Következtetés: A ketoacidosisban észlelt két laktátcsúcs közül az első 12 órában a hyperlactataemia kialakulásában az anaerob glikolízisnek van szerepe. A második, inzulinkezelés és rendezett folyadékháztartás mellett kialakuló csúcs hátterében fokozott aerob glikolízis állhat. Az L-laktát- és összlaktátszintek közötti kezdeti különbség D-laktát képződésére utal, amely a ketoacidosis kezdeti fázisában az L-laktáttal azonos nagyságrendben termelődik. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1784–1790.

Open access