Search Results

You are looking at 1 - 10 of 30 items for :

  • "jövedelem" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

„A pénz nem boldogít…” vagy mégis? – avagy az anyagi helyzet változásának kapcsolata a boldogsággal

„Money can’t buy happiness”… or can? – the relationship between financial status change and happiness

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Sándor Nagy
,
Szilvia Ádám
, and
Veronika Mészáros

Elméleti háttér: A boldogság fogalmi tisztázásának, valamint a boldogsággal összefüggő tényezők vizsgálatának a pozitív pszichológia viszonylag nagy figyelmet szentel. Jelen tanulmányunkban a jövedelmet, illetve az anyagi helyzet változását (romlás, javulás vagy konstans anyagi helyzet) helyezzük fókuszba, és azt vizsgáljuk, hogy hogyan kapcsolódik a boldogsághoz. Célkitűzésünk: egyfelől annak tisztázása, hogy az anyagi helyzet változása összefüggésben van-e a boldogság szubjektív megítélésével. Továbbá annak elemzése, hogy az egyén jövedelme befolyásolja-e a kapcsolat természetét, tehát hogyan alakul az említett viszony magasabb, illetve alacsonyabb jövedelem mellett. Módszerek: Mintánkat a Hungaro study 2013 vizsgálat 471 válaszadója alkotja, akik az általunk vizsgált – Életesemény Kérdő ívben feltett, valamint jövedelemmel és boldogsággal kapcsolatos – kérdésekre hiánytalanul válaszoltak, és jövedelmük 2013-ban 50 000 –145 999 Ft-os tartományba esett. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy azok, akik az elmúlt egy évre vetítve az anyagi helyzetük romlásáról számolnak be, kevésbé boldognak ítélik magukat azokhoz képest, akiknek javult, vagy nem változott az anyagi helyzete (F(2, 468) = 18,640; p < 0,001; η2 = 0,074). Ez az eredmény nemtől, kortól, iskolázottságtól és a lakóhelytől független. A különböző jövedelemkategóriába tartozó emberek boldogságának mértéke azonos abban az esetben, ha nem változott az anyagi helyzetük (F(1, 148) = 0,09; p = 0,771; η 2 = 0,001); ám kevésbé boldognak ítélik magukat az alacsonyabb jövedelemkategóriába tartozók, ha anyagi helyzetük romlásáról számolnak be (F(1, 288) = 6,39; p = 0,012; η 2 = 0,022). Következtetések: Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az anyagi helyzet romlása – főképp alacsonyabb jövedelem mellett – hatást gyakorol az egyén által megélt boldogságra. Így prevenciós célú lehet társadalmi szinten olyan értékek előtérbe helyezése az anyagi értékek mellett (vagy helyett), mint például a bizalom, a tolerancia vagy a hála, amelyek hosszabb távon is szavatolhatják a boldogság magasabb szintjét.

Background: Positive psychology pays relatively much attention to the conceptual clarification of happiness and the study of factors related to happiness. In the present study, we focus on the relations of income and changes in financial status (worsening, improvement, or unchanged) to happiness. Aims: Our goal is to explore the relationship between a change in financial situation and the subjective assessment of happiness. Furthermore, we analyze whether the income of the individual influences the nature of the relationship, i.e., how the said relationship changes with higher or lower income, respectively. Methods: Our sample consisted of 471 respondents from the Hungarostudy 2013 survey, who fully answered the questions of income, happiness and certain items of the Life Events Questionnaire. Their income was in the range of 50,000 –145,999 Ft in 2013. Results: Our results showed that those who reported a deterioration in their financial situation over the past year considered themselves less happy than those who improved or experienced no change in their financial situation (F(2, 468) = 18.640, p < 0.001, η 2 = 0.074). These results were independent of gender, age, education, and type of settlement. We found that the degree of happiness of people belonging to different income categories was the same if their financial situation did not change (F(1, 148) = 0.09, p = 0.771, η 2 = 0.001); however, those in the lower income category considered themselves less happy when they reported a deterioration in their financial situation (F(1, 288) = 6.39, p = 0.012, η 2 = 0.022). Conclusions: Our results suggest that deterioration in the financial situation, especially among those with lower income, has an impact on the happiness experienced by the individual. Thus, introduction of values and attributes into our society such as trust, tolerance, gratitude in addition to (or instead of) material values may lead to improvements in the perception of happiness in the long term.

Open access

Az orvosok fizetésének alakulása 1998 és 2021 között hazánkban

Changes of payment of physicians between 1998 and 2021 in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Diána Elmer
,
Imre Boncz
,
Noémi Németh
,
Tímea Csákvári
,
Luca Fanni Kajos
,
Zsuzsanna Kívés
,
István Ágoston
, and
Dóra Endrei

Bevezetés: Az orvosi életpályamodell fejlesztése kiemelt fontosságú a biztonságos betegellátás szempontjából. Célkitűzés: Kutatásunkban célul tűztük ki a Magyarországon foglalkoztatott orvosok 1998 és 2021 közötti átlagos havi fizetésének vizsgálatát, különös tekintettel a 2021. évi jelentős orvosi béremelésre. Adatok és módszerek: Az adatok az Országos Kórházi Főigazgatóság adatbázisából származnak. Idősoros elemzésünkbe valamennyi állami egészségügyi intézmény teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosát bevontuk. Intézményi szintű elemzésünkben minden állami kórház valamennyi foglalkoztatott orvosát figyelembe vettük. Az egyes egészségügyi intézményeket intézménytípusonként csoportosítottuk. Mivel adatforrásunk, a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Kórházi Főigazgatóság nem a fizetés szót, hanem a jövedelem kifejezést használja, dolgozatunkban is kénytelenek vagyunk ezt használni. Ez nem feltétlenül szerencsés, mivel valójában az orvosoknak nem a havi jövedelméről, hanem a havi fizetéséről van szó. Eredmények: Magyarországon a teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosok átlagos havi jövedelme 1998 és 2021 között 16,1-szeresére nőtt. 2020-ban a kórházi orvosok átlagos havi jövedelme országos szinten 767 505 Ft (2186 €), míg 2021-ben – a béremelés hatására – 1 415 481 Ft (3948 €) volt (+84%). Ez az országos intézetekben 2021-ben 1 435 972 Ft (4005 €), a klinikai központokban 1 204 258 Ft (3359 €), a fővárosi kórházakban 1 397 181 Ft (3897 €), a megyei kórházakban 1 520 821 Ft (4242 €) és a városi kórházakban 1 688 726 Ft (4710 €) összeget jelentett. A legnagyobb és a legkisebb átlagos havi jövedelem között az országos intézetekben 1,90-szeres, a klinikai központokban 1,26-szoros, a fővárosi kórházakban 1,93-szoros, a megyei kórházakban 1,47-szeres és a városi kórházakban 1,75-szörös különbség volt. Következtetés : 2021-ben az orvosi béremelés hatására jelentősen nőttek az orvosi bérek és átlagjövedelmek. Az intézménytípusok között jelentős eltéréseket tapasztaltunk. Orv Hetil. 2023; 164(29): 1146–1154.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az öregedő társadalommal és az öregedő orvostársadalommal kapcsolatos problémák fontos kihívásai a XXI. századnak. Ennek ellenére nagyon kevés publikáció foglalkozik az idősebb orvosgeneráció testi-lelki jóllétével, életminőségével, munkavégzési körülményeivel. Célkitűzés: A magyarországi nyugdíjas orvosok demográfiai mutatóinak, munkavállalással és jövedelmi helyzettel kapcsolatos adatainak, valamint egészségi állapotának áttekintése. Módszer: Online- és papíralapú, reprezentatív, kvantitatív vizsgálat a magyarországi nyugdíjas orvosok körében (n = 2112). Eredmények: A hazai nyugdíjas orvosok átlagéletkora 72 év, a válaszadók közel kétharmada 35–45 év munkaviszony után vonult nyugállományba. Jelenleg közel 60%-uk dolgozik, közel egynegyedük heti 40 óránál többet. A megkérdezettek 35%-ának van 150 000 forint alatt a nettó nyugdíja, e kérdés tekintetében jelentős különbség rajzolódik ki az orvosnők és férfi kollégáik között. Következtetések: A foglalkoztatottság tekintetében a vizsgálat eredményei egybevágnak a nemzetközi adatokkal, ugyanakkor a gender perspektívájú elemzés úttörő jelentőségű a téma szakirodalmában. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1729–1736.

Open access

Az „Ifjúság 2000” kutatás során nyolcezer fiatalt megkértünk arra, hogy minősítsék annak a családnak-háztartásnak az anyagi helyzetét, amelyben élnek. Az eljáráshoz kijelentéseket használtunk, melyek bizonyos anyagi-jövedelmi-fogyasztási-megélhetési állapotokat viszonylag szemléletesen és jól beazonosíthatóan leírnak és megkülönböztetnek, mintegy modellezve a mai magyar társadalom ebbéli realitásait. Ilyen kijelentés volt, hogy vannak, akik „gond nélkül élnek”, mások „beosztással jól”, megint mások „éppen hogy kijönnek” a jövedelmeikből, aztán vannak „hónapról hónapra anyagi gondokkal” küszködők, mint ahogy „nélkülözések közt élők” is találhatók társadalmunkban. A kérdezetteknek tehát az volt a feladatuk, hogy ezen kijelentések közül azt válasszák ki, amelyik megítélésük szerint leginkább ráillik családjuk tényleges anyagi helyzetére, amelyik a legjobban megfelel valóságos helyzetüknek.  Bár a minősítések önmagukban is sokat elárulnak a fiatalok családjainak anyagi helyzetéről - és persze társadalmi közérzetéről - az írás azt is megvizsgálja, hogy konkrétan mit takarnak ezek a kijelentések. Például a fiatalok milyen anyagi helyzetére gondoltak, amikor az adott kijelentés mellett döntöttek, vagyis milyen „tartalmakkal” ruházták fel azt. És az sem érdektelen kérdés, hogy vajon az adott minősítések és az általuk hordozott jelentések milyen „valóságokat” jelenítenek meg: mondjuk a jövedelmeikből „gond nélkül élő” (5%) vagy azokból „éppen hogy kijövő” (38%) családok milyen felhalmozási, megélhetési, újratermelődési stb. jellemzőkkel bírnak. Az írás fő megállapítása, hogy a fiatalok többsége nagyon is a realitások talaján állva minősítette családja anyagi-megélhetési helyzetét. Továbbá hangsúlyozza, hogy a „gond nélkül élők” vékony rétegén túl már a jövedelmeikből „beosztással jól kijövő” családok (39%) nagy része sem engedheti meg magának a tartalékolás és felhalmozás polgári „luxusát”, jóllehet a világ, melyben élnek, ezt nagyon is igényelné. A magukat ezeknél rosszabb helyzetűnek minősítő fiatalok családjaiban mind az egyensúlyi helyzet, mind a tartalékolás képessége messze elmarad az előbbi csoportokétól, és természetesen az Európai Unió fejlettebb országai által diktált versenyképességi kihívásoktól. Ez utóbbi azért érdekes, mert a családi és a társadalmi erőforrásokkal meglehetősen rosszul ellátott magyar fiataloknak napjainkban már az Unió hasonló korú ifjúságával kell versenyeznie.

Restricted access

A szerző esszéje elsősorban az óbabilóni birodalom és a hettita társadalom mobilitási esélyeinek összehasonlításával foglalkozik, többek között a hettita rabszolgák felemelkedési esélyeinek empirikus elemzésén keresztül. Az író külön tárgyalja a státusinkonzisztenciát az óbabilóni b__

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Baji
,
Valentin Brodszky
,
Fanni Rencz
,
Imre Boncz
,
László Gulácsi
, and
Márta Péntek

Absztrakt

Bevezetés: Hazánkban 2000-ben készült olyan felmérés, amely a lakosság egészségi állapotát vizsgálta EQ-5D kérdőívvel. Célkitűzés: A lakosság egészségi állapotának felmérése különböző szociodemográfiai jellemzők szerint és összehasonlítás a 2000-es adatokkal. Módszer: 2010-ben egy nemzetközi kutatás keretében internetalapú keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek a lakosság körében az EQ-5D-3L kérdőívvel. Eredmények: 2281 válaszadó (nők: 62,3%) töltötte ki a kérdőívet, az átlagéletkor 40,8 év volt. Az EQ-5D-index 0,902 (18–24 év) és 0,795 (65+) között alakult. Szignifikáns összefüggést találtak az életminőség és a nem, életkor, iskolázottság, jövedelem között (F(4,1967) = 35,12, p = 0,000). Az eredmények nem térnek el szignifikánsan a 2000-es felmérés eredményeitől a 18–24 éves korcsoportot kivéve, ahol alacsonyabb értékeket kaptak. Következtetések: Miközben 2000 és 2010 között a lakosság várható élettartama 3 évvel nőtt, az egészségi állapota nem javult, sőt a 18–24 év közötti korosztályban romolhatott is, nemzetközi összehasonlításban pedig továbbra is a legrosszabbak közé tartozik. Nem csökkentek az egészségi állapottal összefüggő egyenlőtlenségek jövedelem és iskolai végzettség szerint. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2035–2044.

Open access

A duális és a hagyományos képzési formában folytatott szakmai gyakorlat vizsgálata

An Analysis of Internship in Dual and “Normal” Programme

Educatio
Authors:
Réka Gabriella Badinszky
,
Éva Fenyvesi
, and
Andrea Sólyom

A tanulmány célja a duális és a hagyományos képzésben részt vevő hallgatók szakmai gyakorlatának vizsgálata. A kínálati oldalról (hallgatók) online kérdőíven, a keresleti oldalról (vállalatok) néhány vállalat HR-vezetőjével készített interjún keresztül gyűjtöttünk információt. Eredményeink azt mutatják, hogy a megkérdezett hallgatók többsége ismeri a duális képzést. A duális képzésben részt vevő hallgatók legfőbb motivációs tényezője rövid távon a szakmai gyakorlat megszerzése és a rendszeres jövedelem megléte. Hosszú távú céljaik között a professzionális szakmai ismeretek megszerzése és a jól fizető munka szerepel, míg a hagyományos képzésen tanulóknál a professzionális szakmai ismeretek megszerzése mellett egy jó csapatba kerülést tartották fontosnak. A megkérdezett vállalatok a duális képzésben tanulók szakmai gyakorlatához számos előnyt soroltak, úgymint a jobb mintaterv, a világos határidők és feltételek és a mélyebb szakmai tapasztalatszerzés.

Open access

A szerzők azokat a hazai és nemzetközi kutatásokat tekintik át, amelyek az elmúlt 15 évben készültek, és a halandóságot, valamint az egészséget meghatározó társadalmi-gazdasági tényezők földrajzi megoszlása közötti kapcsolatot elemzik. Az 1990 óta megjelent hazai elemzések számos, a halandóságot befolyásoló területi társadalmi-gazdasági tényezőt azonosítottak, mint a település nagysága, a népsűrűség, a foglalkoztatottság, a jövedelem, az iskolázottság vagy az etnikai összetétel. Ezek az egyszerűbb statisztikai módszereket alkalmazó leíró vizsgálatok általában időben és térben aggregált adatokra épültek. A jelentősebb külföldi kutatásokban a területi mutatók mellé egyéni szintű adatokat is bevontak az elemzésekbe, és gyakran többszintű modellezést használtak. Az összetett elemzések esetenként ellentmondó eredményeit látva a kutatók olyan átfogó egészségkoncepciót hiányoltak, amely külön tudja választani az egészséget befolyásoló tényezők egyéni és populációs szintű hatásait. A legújabb egészségmodellekhez illeszkedő többszintű, szomszédsági információt is hasznosító statisztikai eljárások alkalmazása elvezethet az egészségegyenlőtlenségek okainak és szerepének pontosabb feltárásához.

Restricted access

1975 ‘Jövedelem és fogyasztás, 2004’ (2005) A KSH jelenti: Gazdaság és társadalom Nr. 2, 9–12, heruntergeladen am 20. Jun 2006 von den KSH-Webseiten, http

Restricted access

A kutatás célja: felmérni az 1990-es években bekövetkezett kutatómigrációt, ennek okait, hogy következtetéseket vonhassunk le és követendő ajánlásokat tehessünk a tudománypolitika számára. A kutatás a szakirodalom áttekintésén és kérdőíves felméréseken alapult. A 13 vizsgált intézmény különböző olyan diszciplínákat képvisel, amelyeknek kutatóira feltevéseink szerint van kereslet a fejlett országokban: biológia, fizika, kémia, közgazdaságtan, matematika, orvostudomány, számítástechnika. Főbb eredmények: az 1989-1997-es időszakon belül 1990-1992-t követően a kinn tartózkodó kutatók összlétszámhoz viszonyított aránya 15-16 %-os szint körül stabilizálódott, miközben a,flow” adatok alapján a kinn-tartózkodók aránya évi 1 %-kal emelkedik. A vizsgált mintában a kinntartózkodók 61 %-a nem tért vissza Magyarországra. A korcsoport szerinti bontás egyértelműen jelzi, hogy a fiatalabb kutatói korosztály inkább hajlik a kintmaradásra (a 30 év alattiak 58 %-a, a 31-40 évesek 68 %-a). Bár az összkutatói létszámhoz képest a kint maradók aránya,csak” 9 %, az azért elgondolkodtató, hogy legnagyobb arányban a 31-40 évesek maradnak kint, őket pedig a 30 év alattiak követik. Ez azt jelenti, hogy a kint maradtak derékhada a már tapasztalattal rendelkező és még jól terhelhető korosztály, amely szellemileg legtermékenyebb időszakában van. De elgondolkodtató az is, hogy a kinn tartózkodó 30 év alattiak több mint fele nem jön vissza. Ezzel a lehetséges utánpótlás egy számottevő minőségi szegmensét veszítjük el. És komoly veszteség az is, hogy a kinn tartózkodó 41-50 éves kutatók 48%-ának sokéves tapasztalatait nem tudjuk itthon hasznosítani. A felmérésben szereplő kint maradtak motivációi három fő csoportba oszthatók: (1) jelentősen nagyobb jövedelem, jobb életkörülmények, jobb életminőség,a tudásnak megfelelő anyagi elismerés”; (2) jobb kutatási körülmények, nagyobb szakmai lehetőségek; (3) családi okok (pl. kinti feleség vagy férj, vagy a gyerekek már ott kezdtek iskolába járni). De ezeken kívül szerepet játszottak még: a kutatásból való megélhetési lehetőségek bizonytalansága; az a tény, hogy a rendszerváltást követően a kormányok kutatáshoz való hozzáállása ugyan retorikában mindig pozitív volt, de a gyakorlatban nem sokat tettek a helyzet javítása érdekében; a tudományos munka alacsony magyarországi presztízse; a jobb érvényesülési és önmegvalósítási lehetőségek a nálunk fejlettebb országokban. Annak érdekében, hogy csökkentsük veszteségeinket, s hogy lehetővé tegyük jövőbeli, tudásalapú társadalmunk fejlődését, a tanulmány végén tudománypolitikai javaslatokat fogalmazunk meg.

Restricted access