Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "jobbkamra-funkció" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

A jobb kamra geometriai és funkcionális változásai számos megbetegedésben nagy jelentőséggel bírnak. Mindazonáltal a rutin echokardiográfiás mérések csak korlátozott diagnosztikus és prognosztikus erővel rendelkeznek. Az olyan modern szívultrahangos technikák, mint a speckle-tracking analízis vagy a 3D echokardiográfia napjainkban már elérhető és könnyen kivitelezhető módszerek, amelyek a jobb kamra komplex felépítésének és működésének költséghatékony, noninvazív vizsgálatát teszik lehetővé. Diagnosztikus értékük és precizitásuk jóval nehezebben hozzáférhető eljárásokat helyettesíthet. Egyre bővülő irodalmi adatok alapján használatuk a mindennapi klinikumban (jobb kamrai infarktus, pulmonalis hypertensio, arrhythmogen jobb kamrai dysplasia, szívtranszplantáció utáni követés, a sportszív differenciáldiagnosztikája) lényeges segítséget jelenthet. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1139–1146.

Open access

A jobbkamra-funkció vizsgálata veleszületett szívfejlődési rendellenességekben különösen nehéz, főleg a posztoperatív időszakban, a jobb kamra sajátos geometriai alakzata miatt, ugyanakkor kiemelkedő a jelentősége a komplex szívfejlődési rendellenességek nyomon követésében. A posztoperatív jobbkamra-diszfunkció fontos tényező a mortalitásban és morbiditásban és a reoperáció szükségességének meghatározásában. Ez idáig gyermekekben 133 szívszöveti Doppler-vizsgálat történt, a betegek életkora 14 nap – 20 év, az átlagéletkor 12,4 év volt. A jelen közleményben a szerző a jobb kamrára vonatkozó vizsgálatokat ismerteti. A szisztémás jobbkamra-funkció értékelésére nagyér-transpositiós betegek Senning-műtétje utáni (1. betegcsoport, 17 beteg 21 vizsgálata), illetve Fallot-tetralógia-műtét utáni (2. betegcsoport, 21 beteg) vizsgálatok történtek. Módszer: A szöveti sebességek közül a jobb kamrai (tricuspidalis anulus) szisztolés sebességet és kora diasztolés sebességet E’ és a tricuspidalis beáramlási flow E-hullám-sebességet, illetve az E/E’ arányát mérte. E sebességek egészségestől való eltérését, illetve a szív mágnesesrezonancia-vizsgálattal mért jobb kamrai ejekciós frakció közötti összefüggését vizsgálta. Eredmények: Az 1. betegcsoportban a szisztolés sebesség szignifikánsan eltért az egészségeseknél mért értéktől: 9,3–3,7 cm/s sv vs. 14,2 ± 2,3 cm/s ( p > 0,001), E’: 12,8 ± 4,7 cm/s vs. 16,7 ± 2,8 cm/s, E/E’ 7,2 ± 4,6 vs. 3,7 ± 1,4. A szisztolés szöveti Doppler-sebesség és E/E’ arány szoros összefüggést mutatott a szív mágneses rezonanciával mért ejekciós frakciójával ( p > 0,001). A 2. betegcsoport szisztolés értéke kevésbé, de szintén, szignifikánsan csökkent volt. 11,1 ± 4,3 cm/s és a jobb kamrai szív mágneses rezonanciával mért ejekciósfrakció-értékkel szintén szignifikáns összefüggést mutatott ( p > 0,001). Konklúzió: Az eredmények szerint a szöveti Doppler-technika a jobbkamra-funkció vizsgálatára alkalmas veleszületett szívbetegségekben és a jobb kamrai funkció noninvazív módszerei közé ajánlatos beiktatni. Kellő gyakorlattal – a szív mágnesesrezonancia-vizsgálatával együtt alkalmazva – fontos, megbízható adatok nyerhetők a betegek nyomon követésében, ami komoly segítség lehet a posztoperatív döntéshozatalban, például az esetleges reoperáció szükségességének megítélésében és a késői posztoperatív prognózis meghatározásában.

Restricted access

Bevezetés: A kardiális biomarkerek közül a B-típusú natriureticus peptid mérése a felnőttkori kardiológiai diagnosztikában elfogadott, azonban a gyermekkardiológiai diagnosztikában még kevésbé vonult be a mindennapi diagnosztikai eljárások közé. Cél: A szerzők által korábban a szisztémás jobbkamra-funkció vizsgálatára bevezetett B-típusú natriureticus peptid vizsgálatok értékelése cardiomyopathiákban, valamint az eredmények összevetése a hagyományos echokardiográfiával és szöveti Dopplerrel nyert kamrai szisztolés és diasztolés paraméterekkel. Módszer: 2007 és 2010 között 32 betegben (20 dilatatív cardiomyopathia, 10 hypertrophiás cardiomyopathia, 2 non-compacted cardiomyopathia) 58 esetben történt meg a B-típusú natriureticus peptid mérése. A betegek átlagéletkora 7,9±6,6 év volt. A B-típusú natriureticus peptid koncentrációját elektrokemilumineszcenciás módszerrel határozták meg. Eredmények: Szignifikáns negatív korrelációt (r = –0,63; p<0,01) találtak a B-típusú natriureticus peptid értékek (tartomány: 12–7002 ng/l, átlag: 1531±1750 ng/l) és a százalékos rövidülési frakció értékei között (tartomány: 4–50%, átlag: 22,5±13%). A vizsgált mindhárom cardiomyopathiás csoportban a B-típusú natriureticus hormon koncentrációi szignifikánsan eltértek a normális értéktől (dilatatív cardiomyopathia: p<0,001; hypertrophiás cardiomyopathia: p<0,01; non-compacted cardiomyopathia: p<0,001). Jelentősen csökkent százalékos rövidülési frakció (<17%) esetén 1000 ng/l feletti B-típusú natriureticus peptid koncentráció cut-off értéknek bizonyult. A B-típusú natriureticus peptid koncentrációi a bal kamrai végdiasztolés átmérővel (r = 0,899; p<0,001), a bal kamrai anularis szisztolés hullámmal (r = 0,689; p<0,001), illetve a bal kamrai diasztolés funkcióra utaló E/e értékkel (r = 0,43; p<0,05) mutatták a legjobb korrelációt. Következtetések: A B-típusú natriureticus peptid vizsgálata minden típusú gyermekkori cardiomyopathiában ajánlott. Előnye, hogy egyszerű, nyomon követésre használható és jól jelzi a szisztolés-diasztolés funkciózavart, így vizsgálata nemcsak dilatatív, hanem hypertrophiás cardiomyopathiaban is ajánlott. Orv. Hetil., 2013, 154, 409–414.

Restricted access