Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • "képalkotó vizsgálat" x
Clear All

A neuroendokrin daganatok ritkák; klinikai jelentőségüket alacsony incidenciájuk ellenére magas prevalenciájuk mutatja. A korai felismerés és a megfelelően megválasztott terápia jelentőségére utal, hogy metasztatikus esetekben a betegek túlélési mutatói egyéb előrehaladt daganatos betegségek túlélési adataival megegyeznek. Osztályozásuk jelenleg patológiai jellemzők, a WHO 2010-es javaslata alapján történik. Megkülönböztetünk nem funkcionáló, valamint klinikai szindrómákat okozó, funkcionálisan aktív daganatokat. A nem funkcionáló daganatok növekedésükből származó helyi tüneteket okoznak. A funkcionáló daganatok esetében ezekhez jól meghatározott endokrin szindrómák is társulhatnak. A laboratóriumi vizsgálatok közül alapvető jelentőségű a szérum-kromogranin-A mint biomarker meghatározása. A daganatok lokalizációjában a hagyományos képalkotó és endoszkópos vizsgálatok mellett a funkcionális leképezésnek, izotópvizsgálatoknak van fontos szerepe. A terápia során elsődleges a primer tumor eltávolítása. Előrehaladt betegség kezelésekor metastasectomia, intervenciós radiológiai módszerek, gyógyszeres kezelés és endoradioterápia egyaránt alkalmazható. Jelen összefoglaló célja a neuroendokrin tumorok tüneteinek, diagnosztikus lehetőségeinek áttekintése, valamint a rendelkezésre álló terápiás lehetőségek bemutatása. Orv. Hetil., 2013, 154, 1549–1555.

Restricted access

Absztrakt

Az akut has életet veszélyeztető állapot, amelynek azonnali helyes megítélése, diagnózisa és kezelése mind a mai napig komoly kihívást jelent a műtéti szakmában. A szerzők célul tűzték ki négy akut beteg diagnosztikai nehézséget okozó kórképének a bemutatását, amiket nagyméretű benignus ovariumtumorok okoztak. A benignus ovariumtumorok döntő többsége véletlenül kerül felismerésre, például más okból elvégzett kismedencei fizikális vagy képalkotó vizsgálat, egyéb okból végzett hasi műtétek során. Gyakran akut hasi tüneteket okoznak. A kórtörténet, a fizikális vizsgálat és a képalkotó eljárások eredményei sem vezetnek el mindig a pontos diagnózishoz. A szerzők a hasi feltárás során jutottak el a betegség pontos felismeréséhez, s ez után tudták a megfelelő műtétet elvégezni. A műtétet követően mind a négy beteg gyógyultan távozott a kórházból.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Eszter Müller, Katalin Müller, Antal Dezsőfi, Éva Kis, István Máttyus, Gábor Veres, András Arató and László Szőnyi

Turner-szindrómában a cardiovascularis és renalis malformatiók gyakori előfordulása jól ismert. A ritkábban tapasztalt gastrointestinalis vérzés jellemző oka e betegségben az irodalmi adatok szerint intestinalis teleangiectasia, gyulladásos bélbetegség és portalis hypertensio. Hároméves, Turner-szindróma miatt gondozott gyermek súlyos, transzfúziót igénylő gastrointestinalis vérzéssel járó esetét ismertetik a szerzők. A haematochesia hátterében a képalkotó vizsgálat praehepaticus portalis hypertensiót igazolt, amelynek oka a vena portae veleszületett hiánya volt. A máj szövettani vizsgálata az intrahepaticus artériák és vénák anomáliáját írta le. Az eset kapcsán a szerzők a Turner-szindrómához társuló májelváltozásokat, valamint a vena portae elzáródásának gyermekkorban előforduló okait elemzik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Élő, Cecília Czakó, Lilla István, Fruzsina Benyó, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

A dementiák társadalmunkban egyre nagyobb problémát jelentenek, folyamatosan nő a megbetegedések száma. A dementia leggyakoribb előfordulási formája az Alzheimer-kór, mely az esetek 60–80%-áért felelős. Kórlefolyása hosszú, a preklinikai stádiumtól a súlyos Alzheimer-kórig több év, évtized is eltelik. Az Alzheimer-kór egy olyan progresszív neurodegeneratív betegség, amely súlyos szellemi leépüléshez vezet. A diagnózishoz számos, kognitív funkciót mérő teszt és képalkotó vizsgálat áll rendelkezésre, a korai diagnózis azonban nagyobb kihívást jelent, így a betegség gyakran későn kerül felismerésre. Mivel az agyi és a retinalis keringés között bizonyítottan kapcsolat van, felmerül annak lehetősége, hogy a retina vizsgálata az Alzheimer-kór és a vascularis dementiák korai diagnózisában és progressziójának követéséhez is segítséget nyújthat. Az utóbbi években a retina képalkotó vizsgálataiban bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően lehetővé vált a retina strukturális és vérkeringési elváltozásainak vizsgálata a dementiák különböző típusaiban. Ezek alkalmazása nemcsak a korai diagnózisban, hanem a progresszió megítélésében és a terápia nyomon követésében is segítséget nyújthat a jövőben. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1744–1752.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Magony, Zsuzsanna Valkusz, Éva Csajbók, Krisztián Sepp, János Gardi, Mihály Szécsi, János Julesz and Tibor Wittmann

A szerzők egy 27 éves férfi beteg esetét ismertetik. A beteg 2010-ben medencetörést szenvedett. A képalkotó vizsgálat többszörös litikus elváltozást írt le a medencecsonton, emiatt myeloma multiplex irányában indultak vizsgálatai. Később a bal mandibulából 37 mm-es tumornak imponáló képletet távolítottak el, aminek szövettani vizsgálata a csont óriássejtes tumorát igazolta, ezért daganatellenes kezelést terveztek. A kezelés előtt PET-CT vizsgálat történt, ami számos, csontban kórosan halmozó laesiót és a jobb pajzsmirigylebeny mögötti területnek megfelelően, a lágy részekben dúsulást írt le. Ezt követően vizsgálták a szerzők első alkalommal a beteget. A kivizsgálás során talált súlyos hypercalcaemia (szérumkalcium: 3,66 mmol/l) és magas parathormonszint (162,5 pmol/l) hátterében jobb oldali mellékpajzsmirigy-adenoma igazolódott. Az elváltozás műtéti eltávolítását követően a magas kalcium- és parathormonszint normalizálódott. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a beteg tünet- és panaszmentessé vált. Az eset a szérumkalcium-mérés fontosságára és a primer hyperparathyreosis differenciáldiagnosztikai jelentőségére hívja fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2013, 154, 351–355.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Kahán, Aliz Nikolényi, Gabriella Uhercsák and László Thurzó

A neoadjuváns (preoperatív) szisztémás terápia jó lehetőség a lokális-regionális kiterjedésű, tünetet okozó emlőrákok kezelésére. A daganat jellemzői alapján megválasztott elsődleges kemoterápia vagy hormonterápia a legtöbbször a daganat kisebbedéséhez vezet, ami kedvez a későbbi emlőmegtartó műtét elvégzésének. A szisztémás terápia hosszú távú preventív (adjuváns) eredményessége nem különbözik a preoperatív vagy posztoperatív alkalmazás szerint, a terápia hatásának in vivo megfigyelt eredménye pedig utal a prognózisra. Végül előny, hogy a műtét előtt bevezetett terápia elvégezhetőségét nem késlelteti esetleges műtéti szövődmény. A neoadjuváns kezelések előtt elengedhetetlen a tumor, illetve a beteg gondos kivizsgálása. Az emlők képalkotó és a tumor szövettani vizsgálata mellett szükség van a beteg teljes kivizsgálására. Fontos a patológiai tipizálás, amely elsősorban a terápia megválasztását, a kemo- vagy hormonszenzitivitás megítélését segíti. A kemoszenzitív tumorok kezelésére leghatékonyabb kombináció a taxán- és antraciklinalapú kemoterápia. Neoadjuváns hormonterápiával főképp menopauzás betegek kezelésével áll rendelkezésre tapasztalat. Valamennyi aromatázgátló effektívebb a tamoxifennél, ezért alkalmazásuk első választásként indokolt. A molekulárisan célzott szerek közül a trastuzumab kemoterápiával kombinálva kiemelkedő hatékonyságot mutat. A primer szisztémás terápia befejezése után újabb stádiummegállapító képalkotó vizsgálat után emlő- és nyirokcsomóműtét következik, és a legtöbbször sugárterápia is. A neoadjuváns szisztémás terápia azonos nyelv és szakmai szabályok alkalmazását követeli meg az összeszokott multidiszciplináris munkacsoport tagjaitól.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A megnagyobbodott, akár a tracheát is komprimáló pajzsmirigy műtéti kezelése legtöbb esetben a totális thyreoidectomia, amely mind a fej-nyak sebészek, mind az általános sebészek körében ismert eljárás. A megnagyobbodott pajzsmirigy az esetek körülbelül 1–10%-ában a szegycsont mögé ér, ezáltal eltérő műtéti technikát igényel az eltávolítása. Betegek és módszerek: Munkacsoportunk 2000–2014-ig 182 substernalis struma miatt végzett műtétet. Substernalisnak azon pajzsmirigylebenyeket tekintettük, amelyek legalább a jugulum szintje alá értek. Retrospektíve vizsgáltuk a 182 esetet, amelyek substernalisan elhelyezkedő pajzsmirigylebenyek miatt kerültek műtétre az elmúlt 14évben. Eredmények: Minden beteg panaszokkal érkezett, amelyek közül a fulladás és nehézlégzés volt a leggyakoribb. A műtétet minden esetben megelőzte képalkotó vizsgálat. 31 esetben praeoperativ nyaki ultrahang készült, 13 esetben MR- és 138 esetben CT-vizsgálat jelentette a képalkotó eljárást. 15 beteg esetében történt korábban részleges vagy teljes pajzsmirigylebeny-eltávolítás. Nyaki metszésből 175 esetben sikerült eltávolítani a megnagyobbodott lebenyeket, median sternotomiára hét esetben kényszerültünk. Átmeneti nervus laryngeus recurrens bénulás egy esetben, végleges pedig három esetben fordult elő. Kilenc esetben igazolódott rosszindulatú pajzsmirigy-megbetegedés a specimenből, 173 esetben benignus megnagyobbodásról volt szó. Következtetés: Fulladás és nehézlégzés a leggyakoribb panasz a nagymértékben megnövekedett, sternum mögé is érő, úgynevezett substernalis vagy retrosternalis struma kórképében. A CT-vizsgálat alapvető a diagnosztikában, hiszen a pontos kiterjedés meghatározása egyik alapfeltétele a megfelelő sebészi kezelésnek, illetve az operáló team összeállításának. A megfelelő kezelés a műtét, azonban sok esetben a műtét során más technika alkalmazása válik szükségessé, mint a hagyományos, nyakról is könnyen kivehető kisebb méretű pajzsmirigylebenyek eltávolításakor. Ezért fontos a mellkassebészeti háttér vagy aktív részvétel ezen beavatkozásokban. A hazai irodalmat áttekintve nem találtunk ekkora betegcsoportot vizsgáló összefoglaló közleményt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Simon, István Berki, Huba Zoltán Szabó, Zsolt Virág and Péter Lukovich

Absztrakt:

A gastrointestinalis traktus duplikációi ritka, congenitalis elváltozások. 80%-ban 2 éves kor előtt diagnosztizálják őket. A szájüregtől az anusig bármelyik szakaszon előfordulhatnak, de a leggyakrabban az ileum duplikációjával találkozhatunk. Klinikai megjelenésük nem specifikus és rendkívül sokféle lehet, megnehezítve a diagnózis felállítását. Éppen ezért számtalan képalkotó vizsgálat elvégzése ellenére is csupán műtéti, majd patológiai lelet tudja megerősíteni a diagnózist. A 23 éves nőbeteg hasi panaszai miatti kivizsgáláskor bizonytalan kismedencei képletet találtak, amelynek pontos eredete az elkövetkező 6 év során történt számtalan hüvelyi, hasi ultrahang (UH)-, hasi CT- és MR-vizsgálat, kolonoszkópia, laparoszkópia, sebészeti, nőgyógyászati és gasztroenterológiai vizsgálat során sem volt tisztázható: ovarialis cysta, vékonybéltágulat és Crohn-betegség gyanúja merült fel. Az utóbbi miatt megfelelő gyógyszeres kezelésben is részesült, melyre panaszai átmenetileg javultak. A hasi fájdalom, láz miatt készült UH intramuralis tályog lehetőségét vetette fel, ezért akutan ileocaecalis reszekció történt. A patológiai vizsgálat fedezte fel, hogy a beteg panaszainak hátterében az ileum duplikációja állt. Az ismertetett elváltozást rendkívül ritka előfordulása ellenére is érdemes számon tartani a nem tisztázott eredetű ileocaecalis hasűri térfoglalások differenciáldiagnosztikájában. Annak ellenére, hogy felnőtteknél szinte egyetlen leírt esetben sem jutottak diagnózishoz műtét nélkül, felhívja a figyelmet a lassan már feledésbe merülő pontos anamnézisfelvételre és a társszakmák közötti megbeszélések, konzíliumok szükségességére, fontosságára. Orv Hetil. 2018; 159(52): 2217–2221.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Livia Vida, Orsolya Tóth, Árpád Szomor, Gábor Ottóffy, Erzsébet Sziládi, László Kereskai and Béla Kajtár

Absztrakt:

Bevezetés: A primer csontlimfómák rendkívül ritka entitások, melyek patogenezisét illetően az alacsony esetszám miatt még mindig kevés információ áll rendelkezésünkre. A primer csontlimfóma lokalizált csontfájdalommal indul, B-tünetek nem jellemzőek, a képalkotó vizsgálat patológiás gócot, akár patológiás törést is mutathatnak. A betegség a csontokon kívül legfeljebb regionális nyirokcsomókat érinthet, de több csont is lehet érintett. Szövettanilag legtöbbször a diffúz nagy B-sejtes limfómára jellemző fenotípus látható, a femur a leggyakoribb lokalizáció. A tibia eredet fiatal betegekben különleges klinikopatológiai megjelenéssel társulhat; 40 év alatti betegek, akár kétoldali, proximális tibia lokalizációjú betegsége stádiumtól és fenotípustól függetlenül igen kedvező túlélést mutat.

Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt megvizsgálni a primer csontlimfóma fent említett manifesztációjának előfordulását, valamint klinikopatológiai jellemzőit.

Módszerek: A Pécsi Tudományegyetem Pathológiai Intézetének 2007–2017 közötti adatbázisában összegyűjtöttük a primer csontlimfómák klinikai, radiológiai, szövettani, illetve ahol elérhető volt, ott genetikai jellemzőit.

Eredmények: 9 primer csontlimfóma-diagnózis született a vizsgált időszakban. Egy korábban felismert beteg relapszusa zajlott, egy precursor B-sejtes limfoblasztos limfóma diagnózisa pedig kétoldali tibiaérintettség kapcsán került felismerésre. A fentiek közül négy, 40 év alatti beteg kapcsán figyeltünk meg tibiaérintettséget.

Következtetések: Az irodalomban csupán egy tanulmány vizsgálja részletesen a fiatal betegek primer tibialimfómájának klinikopatológiai vonatkozásait. Az esetek alapján körvonalazódik, hogy a betegek többsége férfi, jellemző a térdfájdalom, illetve a szklerotikus elváltozást mutató radiológiai lelet. A limfóma szövettani típusa sokféle lehet, azonban a kórlefolyás ettől függetlenül kifejezetten kedvezőnek bizonyul.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Zombori, Gréta Juhász-Nagy, László Tiszlavicz, Gábor Cserni, József Furák, Klára Szalontai and Regina Pálföldi

Absztrakt:

A rosszul differenciált neuroendocrin tumorok közé tartozik a jól ismert kissejtes carcinoma, valamint a ritka nagysejtes neuroendocrin carcinoma. A két daganat hasonló morfológiai képe, a betegség agresszív viselkedése, illetve a vitatott kezelési ajánlások miatt a diagnózis felállítása és a terápia megválasztása multidiszciplináris megközelítést igényel. Bal oldali fejfájás, hányinger, homályos látás miatt került felvételre az 52 éves nőbeteg. A képalkotó vizsgálat bal occipitalisan, illetve a kisagyban metasztázisra gyanús képletet ábrázolt. Az idegsebészeten mindkét tumort eltávolították. A szövettani vizsgálat neuroendocrin carcinoma agyi áttétét igazolta. A mellkas CT-vizsgálata a bal tüdőben kontrasztanyagot halmozó képletet igazolt. A bronchoszkópos biopsziás minta nagysejtes neuroendocrin carcinomát kórismézett. Posztoperatív koponyabesugárzást és a kissejtes tüdőrák protokollja szerinti kemoterápiát alkalmaztak. Rövidesen progresszió és atelectasia miatt mellkasbesugárzás kezdődött, amelyet ismételt agyi áttétek miatt meg kellett szakítani. A kemoterápiát a nem kissejtes tüdőrák protokollja alapján folytatták. Három hónap után mellkasi progresszió, kisagyi és csontáttétek jelentkeztek. A beteg 14 hónap kezelés után elhunyt. A nagysejtes neuroendocrin carcinoma rossz prognózisú, az esetek 25–50%-ában agyi áttétet adó tüdődaganat. A korai stádiumú nagysejtes neuroendocrin carcinoma esetében a sebészeti kezelés szerepe elsődleges, az adjuváns kemoterápia mérlegelendő. A kemoterápia során a nem kissejtes tüdőrák protokollja az elfogadott, de az irodalmi adatok alapján a kissejtes carcinoma kezelési sémája is mérlegelhető. Orv Hetil. 2020; 161(8): 313–319.

Open access