Search Results
A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, progresszív, szimmetrikus sokízületi gyulladás. A betegek hosszú távú gondozásához és a költséghatékonysági modellekhez alapvető ismerni és standardizáltan mérni a betegség lefolyását és annak következményeit. Célkitűzés: A betegségprogresszió és az egészségi állapot, életminőség és költségek kapcsolatainak vizsgálata magyarországi RA-s betegeken. Módszer: 2004. április–augusztus között keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek RA-s betegek bevonásával hat fekvőbeteg-osztályos háttérrel rendelkező járóbeteg-szakambulancián. Standardizált kérdőívekkel vizsgálták a betegség progresszióját kifejező funkcionális állapotot (HAQ), az egészségi állapotot (EQ-5D), a betegségspecifikus életminőséget (RAQoL), felmérték a betegségaktivitást (DAS) és a betegséggel összefüggő költségeket, elemezték e paraméterek kapcsolatát. Eredmények: 255 beteg adatait elemezték [átlagos életkor: 55,5 ± 12,3 év; a betegség fennállása: 9,0 ± 9,3 év; HAQ: 1,38 ± 0,76; EQ-5D: 0,46 ± 0,33; RAQoL: 16,2 ± 8,1; DAS: 5,09 ± 1,42; költség: 1 043 163 (± 844 750) Ft/beteg/év]. Szignifikáns korrelációt találtak az összes esetben ( p < 0,01), függvénykapcsolat volt kimutatható: EQ-5D index = 1,014–0,25 × HAQ–0,041 × DAS és HAQ = 0,314 + 0,065 × RAQoL. Betegségsúlyossági csoportonként (0,5 HAQ-léptékkel) vizsgálva, az egészségi állapot átlaga rosszabbodott (EQ-5D: 0,784; 0,576; 0,504; 0,367; 0,211; 0,022), és az átlagos költség emelkedett (628 280; 888 187; 953 759; 1 291 218; 1 346 112; 1 371 674 Ft/beteg/év) a betegség előrehaladásával. Minimális klinikailag szignifikáns funkciócsökkenés (0,25 HAQ-változás) 0,0705 EQ-5D-csökkenésnek és 1,884 RAQoL-emelkedésnek felelt meg, nem súlyosan aktív (DAS < 5,1) esetekben kisebb a változás (EQ-5D: 0,05725). Következtetések: A betegségprogresszió és az általános egészségi állapot, életminőség és a költségek kapcsolata nem tér el jelentősen a nemzetközi eredményektől. A betegségköltségek nagysága azonban jelentősen kisebb Magyarországon, mint a fejlett országokban. A vizsgálat adatokkal szolgál a hazai egészség-gazdaságtani elemzésekhez.
A megfelelő beteg-együttműködés alapvető fontosságú minden terápia során. A beteg-együttműködés kifejezésére korábban a compliance meghatározás szolgált, amely azonban az orvos–beteg kapcsolat alá- és fölérendeltségét jelentette. Jelenleg az adherencia kifejezést használjuk, amely a beteg-együttműködés magasabb fokát jelenti, mivel feltételezi a beteg aktív közreműködését is. A betegek cardiovascularis terápia iránti adherenciája a fejlett országokban is csak mintegy 50%, ami azt jelenti, hogy a betegek fele nem szedi a számára felírt készítményeket. A gyógyszeres kezelés hiánya miatt e betegeknél növekszik a morbiditás és a mortalitás. A beteg-együttműködés hiányának számos oka lehet, és a betegek kezelése során ezekre is figyelemmel kell lennünk. Az adherencia javításával csökkenthető a szövődmények kialakulásának és a betegségprogresszió előrehaladásának a kockázata, amelyek összességében javítják az egészségi állapotot, és nem mellékesen csökkennek a betegre fordított egészségbiztosítási és társadalmi költségek is. Orv. Hetil., 2013, 154, 883–888.
replacement. [Az egészségbiztosítási költségek elemzése az elsődlegesen csavaros osteosynthesissel, illetve protézisbeültetéssel kezelt, 60 évesnél fiatalabb medialis combnyaktörést szenvedett betegek
Bevezetés: A túlsúly és az elhízás folyamos és globális elterjedése Magyarországot is érinti. Az egészségügyi kiadások egyre nagyobb hányadát költik az elhízás és a vele szoros oki kapcsolatban álló betegségek kezelésére. Célkitűzés: A szerzők az elhízáshoz köthető leggyakoribb betegségekkel kapcsolatos 2012. évi egészségügyi közkiadások és a betegek kiadásainak elemzését, valamint a korábbi adatokkal való összevetését tűzték ki célul. Módszer: Az elemzés alapjául az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2012-es ellátási és kifizetési adatai szolgáltak a járó- és fekvőbeteg-intézményekben elhízás, diabetes és magas vérnyomás miatt kezelt és így jelentett betegek ellátása, valamint ugyanezen diagnózisokon alapuló táppénzes utalványozás alapján. A diabetesben szenvedők körében 80%-os, a hypertoniások körében pedig 60%-os a túlsúlyos vagy elhízott betegek aránya. Eredmények: A szerzők számítása szerint az elhízott vagy túlsúlyos betegek ellátásának költsége legalább 207 milliárd Ft volt, ami a teljes E-Alap kiadásainak 11,6%-át és a bruttó hazai termék 0,73%-át tette ki. A betegek hozzájárulása a kezeléshez legkevesebb 22 milliárd Ft-ot igényelt. Figyelembe véve az elhízottaknál nagyobb arányban kialakuló és nagyobb kezelési költséget jelentő betegségeket, továbbá az esetlegesen magasabb incidenciaarányt, a valódi költségek ennél lényegesen nagyobbak lehettek (az összes egészségügyi közkiadás 15–18%-a, illetve a bruttó hazai termék legalább 1%-a). Következtetések: A túlsúllyal vagy elhízással kapcsolatos egészségügyi közkiadás és egyéni hozzájárulás jelentős gazdasági terhet jelent. Orv. Hetil., 2014, 155(35), 1406–1412.
A cikk azt a közgazdasági vitát elemzi, amely Nagy-Britanniában az euróbevezetése körül alakult ki. Középpontjában két interjúáll –a szerzők Willem Buiter professzort (az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezetőközgazdászát, az elnök szakmai tanácsadóját) és Patrick Minford professzort (az alkalmazott közgazdaságtan professzorát, Cardiff Business School) kérdezték az euróbevezetéséről vallott nézeteikről. Miként Buiter professzorhatározottan támogatja Nagy-Britannia euróövezeti tagságát, Minford professzor azonban elutasítja azt, a két interjúösszevetése érdekes képet fest a központi gazdasági kérdésekről. A cikk egy rövid bevezetéssel indul, amely az interjúk szakmai hátterérőlszá_
Bevezetés: A prosztatarák a férfiak leggyakoribb malignus megbetegedése Európában, amelynek a társadalmi terhe is jelentős. Célkitűzés: Az elmúlt 10 évben megjelent, regisztereken alapuló, prosztatarák betegségterhével foglalkozó közlemények szisztematikus áttekintése és a betegséghez kapcsolódó költségeket meghatározó tényezők elemzése. Módszer: A szerzők Medline-keresést végeztek angol nyelvű folyóiratokban a 2003. január 1. és 2013. október 1. közötti időszakra. Eredmények: Tizenöt peer-reviewed folyóiratban megjelent közlemény került beválogatásra. A fejlett országokban a legnagyobb költségtétel a sugárkezelés, a sebészi kezelés és a hormonális terápia volt. Az egy betegre jutó éves terápiás költség Európában a korai stádiumú (4–7 ezer €, 2006), az Egyesült Államokban pedig a metasztatikus prosztatarák (19,9–25,5 ezer $, 2004) esetén volt magasabb. A terápiás fázisok szempontjából Európában a kezdeti terápia (6,4 ezer €/6 hónap, 2008), az Egyesült Államokban pedig a végstádium (életkortól függően: 62,2–93,4 ezer $, 2010) egy betegre jutó éves költségei voltak magasabbak. Következtetések: Viszonylag kevés szakirodalom áll rendelkezésre a prosztatarák betegségterhével kapcsolatosan Európában. Egyre növekvő népegészségügyi jelentősége ellenére hazánkban nem rendelkezünk ilyen adatokkal. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520.
Hogyan lehetne az igazságügyi pszichiátriát vonzóbbá tenni?
A kritikus igazságügyi pszichiáter szakértő hiány okai és megoldási lehetőségei
How could forensic psychiatry be made more attractive?
Reasons for the critical shortage of forensic psychiatric experts and possibilities of improvement
Bevezetés: Az igazságügyi pszichiáter szakértők számának csökkenése Magyarországon napjainkra kritikus szintet ért el. A szakértőhiány az utóbbi időben mind az egészségügyben, mind az igazságszolgáltatás működésében zavarokat okoz. Célkitűzés: Annak felmérése, hogy hogyan lehetne az igazságügyi pszichiáter szakértővé válást és az igazságügyi pszichiáter szakértői munkát a szakorvosképzés oldaláról vonzóbbá tenni. Módszer: Internetes kérdőíves felmérést végeztünk igazságügyi pszichiáter és pszichiáter szakorvosok körében. A demográfiai adatok mellett 4 témakört felölelő kérdőívet szerkesztettünk. A kérdőív 2, a szakorvosképzésre vonatkozó témakörben az igazságügyi pszichiáter szakorvosképzés egyszerűsítésére (10 tétel) és az igazságügyi pszichiáteri szakorvosképzés költségeinek csökkentésére (5 tétel) vonatkozó egyszerű állításokat tartalmazott. A válaszadóknak 10 fokozatú Likert-skálán kellett értékelniük, hogy mennyire értenek egyet a megfogalmazott állítással. Az utolsó 2 témakörben, kötetlen formában kértük a kitöltő véleményét arról, hogy lát-e olyan körülményt, amely számára vonzóvá vagy elriasztóvá teszi az igazságügyi pszichiátria szakterületét. A kérdőívet a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) levelezési listáján szereplő igazságügyi pszichiáter szakértőknek, valamint a Magyar Orvosi Kamara levelezőlistájában szereplő pszichiáter szakorvosoknak küldtük ki elektronikus formában. Eredmények: Összesen 171 fő töltötte ki a kérdőívet, átlagéletkoruk 57,26 ± 11,57 év volt, 122 (71,3%) nő volt közöttük. A legmagasabb pontszámokat kapott javaslatok mind az igazságügyi pszichiáter szakértők, mind a pszichiáter szakorvosok között a következők voltak: a képzőhelyek számának növelése; a képzés díjának mérséklése; a MISZK tanfolyam költségeinek eltörlése; a képzés költségeire ösztöndíj bevezetése. Megbeszélés: A felmérés alapján a jelenleg is aktív igazságügyi pszichiáter szakértők és a potenciális utánpótlást jelentő pszichiáter szakorvosok egyetértettek abban, hogy a képzőhelyek számának növelésével és a képzés különböző elemekből összetevődő költségeinek mérséklésével lehetne vonzóbbá tenni leginkább az igazságügyi pszichiáter szakképzést. Következtetés: A kritikus szakemberhiány miatt sürgős intézkedések szükségesek a pszichiátria igazságügyi területének népszerűbbé tétele és a szakképesítés könnyebb megszerezhetősége érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1373–1380.
A rizoszféra-kezelés olyan mikrobiológiai, talaj-biotechnológiai módszer, amely - a takarmánynövények között jelentős szerepet betöltő - kukorica termesztése során is sikerrel alkalmazható. A módszer széleskörű nagyüzemi alkalmazása nehézkes lehet, a kukoricanemesítés során történő felhasználása azonban eredményesnek ígérkezik. Szántóföldi növénytermesztés esetében a vetőmagoltás költséghatékony módszerét szükséges kidolgozni. Megállapítást nyert, hogy a vetőmagkezelés az alkalmazott baktériumtörzsek, valamint kukorica hibrid fajták szerint eltérő módon eredményes volt. A termés mennyisége és nedvességtartalma a kezeletlen kontrollhoz képest javulást mutatott, midőn az aszeptikus körülmények között nevelt növények igazolhatóan nagyobb száraz tömegű termést adtak. A mérések eredményei mindazon-által nem minden kezelés során bizonyultak szignifikánsan eltérőnek a kontrollállományhoz képest, a nedvességtartalom csökkenése viszont jelentős szárítási költség-megtakarítást eredményezhet. A szelektált PGPR törzsekkel történő magoltás nemcsak a termés tömegének területegységre vetített növekedését jelenti, hanem - a jobb növényi “fitnesz” révén - a termesztés biztonságát is fokozza. Nagyüzemi felhasználás során ez a fajlagos változó költségek csökkenésével jár, így a vetőmag értékesítésekor jelentős árbevétel-növekedés érhető el.
A tanulmány Magyarország és az EU-15-ök mezőgazdaságát hasonlítja össze - több szempontból. Felhívja a figyelmet, hogy stratégiai döntés kérdése, hogy növeljük a termelésünk területi intenzitását (amely jelenleg messze elmarad az EU-átlagtól), vagy a biogazdálkodás elterjesztése és marketingjének fejlesztése révén szerezzünk előnyöket. A szerző összehasonlítja a magyar és az EU-farmok szerkezetét mind gazdálkodási formáik, mind méretük, mind pedig specializációs irányaik vonatkozásában, továbbá rámutat az Unión belüli árak jelentős tagállamok közötti eltéréseire, és ennek hatására az agrárkereskedelemben. Hazánk agrárkereskedelmének volumene kisebb, mint bármelyik jelenlegi tagországé. A tanulmány szerint azonban a csatlakozás után agrárexportunk bővülésére lehet számítani, és bár a közvetlen kifizetések alacsonyabb mértéke miatt a versenyképesség terén átmenetileg nehezebb helyzetbe kerülünk, ezt kompenzálni látszanak a jelentősen alacsonyabb magyarországi termelési költségek. A Közös Agrárpolitikában való hatékony részvétel kulcsa, hogy mennyiben ismerjük fel a lehetőségeinket, valamint, hogy milyen koalíciókhoz kapcsolódunk a további reformok területén.
A Lisszaboni Csúcs a Közösségi Szabadalom bevezetését mint innovációösztönzőt komoly versenyképesség-fokozó eszközként kezelte. A fordítási költségek sokkal drágábbá teszik Európában egy szabadalom bejelentését, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban. E problémát növeli, hogy vita esetén különböző államok jogrendjei között kell eligazodni. A jelenlegi rendszer ezért jelentős akadályt jelent a kutatás, a fejlesztés és az innováció számára.A Lisszaboni Csúcs meghirdette a költséghatékony Közösségi Szabadalom bevezetését 2001-re, amely lefedné az Unió egészét, és versenyképes lenne az USA-val vagy Japánnal szemben. A cél elérése érdekében tett első lépés azonban csak 2003 márciusában született meg, amikor egy ezzel kapcsolatos rendelet megjelent. A Tanács nem tudott konszenzusra jutni a részleteket illetően. A kritikus pontot épp a szabadalmak különböző nyelvekre fordítása jelentette.</o:p>
