Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for :

  • "kamrai ejekciós frakció" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Kovács, Árpád Kormányos, Péter Domsik, Anita Kalapos, Csaba Lengyel, Zénó Ajtay, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: A mitralis anulus (MA) morfológiája és funkciója számos valvularis (például mitralis regurgitatióban) és nem valvularis betegségben (például bizonyos cardiomyopathiákban, cardialis amyloidosisban) eltéréseket mutathat. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja az MA morfológiai és funkcionális jellemzői és a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával (3DSTE) számított bal kamrai (BK) ejekciós frakció (EF) összefüggéseinek vizsgálata volt normális és határérték-BK-EF-fel bíró esetekben. Módszer: A jelen vizsgálatba 146 olyan önkéntes eredményeit válogattuk be (átlagos életkor 32,0 ± 11,4 év; 74 férfi), akiknél teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás vizsgálat történt negatív eredménnyel, melyet 3DSTE-vel egészítettünk ki. A vizsgált populációt két további alcsoportra bontottuk a 3DSTE-vel számított BK-EF-nek megfelelően (határérték 50–54% versus ≥55%). Eredmények: A határérték-BK-EF-fel bíró esetekben magasabb BK-i végszisztolés térfogatot és alacsonyabb BK-i longitudinális straint lehetett mérni. A végszisztolés és végdiasztolés MA-átmérő-, -area- és -kerület-értékek nagyobbnak bizonyultak a határérték-BK-EF-fel bíró esetekben, ekkor az MA funkcionális paraméterek is kisebbek voltak. A fenti összefüggések ellenére a BK-EF nem mutatott korrelációt sem a végszisztolés és végdiasztolés MA-méretekkel, sem az MA funkcionális paraméterekkel. Következtetések: A 3DSTE-vel meghatározott határérték-BK-EF együtt jár az MA tágulásával és funkciójának romlásával. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2129–2135.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Radu Balau, Radu Deac, Judit Kovacs, Marius Harpa, Claudiu Ghiragosian, Hussam Al Hussein, and Horatiu Suciu

Absztrakt:

Bevezetés: A balkamra-aneurysma az akut myocardialis infarctus súlyos szövődménye; jelentősen növeli a morbiditást, mortalitást. A sebészi korrekciós technikák fejlődése ellenére számtalan kérdőjel van e kórkép kezelésének optimális megközelítésével kapcsolatban. Célkitűzés: Tanulmányunk célja az ischaemiás eredetű balkamra-aneurysma két különböző sebészi technikával (endoventriculoplastica és lineáris varrat) végzett műtéti rekonstrukciója rövid és középtávú eredményeinek vizsgálata annak érdekében, hogy meghatározzuk, melyik eljárás előnyösebb. Módszer: A vizsgálatba 117 beteget vontunk be, 48 esetben (41%) endoventriculoplasticával (1. csoport), 69 betegnél (59%) lineáris varrattal (2. csoport) végeztük a balkamra-rekonstrukciót. 113 betegnél (96,5%) egy időben más eljárás is szükséges volt: 108 esetben műtéti myocardialis revascularisatio, 8 betegnél kamrai septumsutura, 18 esetben mitralisbillentyű-plastica történt. A rövid és középtávú morbiditást és mortalitást, az ejekciós frakció változásait és a szívelégtelenség súlyosságát (NYHA) elemeztük. Eredmények: A perioperatív mortalitás 11,11% volt, 4,2% az endoventriculoplasticás csoportban, 15,9% a lineárisvarrat-csoportban (p = 0,03). Az 5 éves túlélés 78,5% volt (88,7% az 1. csoportban és 71,2% a 2. csoportban). Mindkét csoportban javult a bal kamra ejekciós frakciója, a szív funkcionális osztályba sorolása (NYHA); az eredmények szignifikánsan jobbak voltak az endoventriculoplasticával műtött betegek csoportjában. Következtetések: A bal kamra műtéti rekonstrukciója jó korai és középtávú eredményeket mutató eljárás az ischaemiás balkamra-aneurysma korrigálására; az endoventriculoplastica jobb eredményeket biztosít a korai és középtávú mortalitás, az ejekciós frakció és a NYHA funkcionális osztály szempontjából. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2167–2174.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A szívciklus részét képező szisztolé és diasztolé során a szívüregek összetett mozgást végeznek. Célkitűzés: A vizsgálat célja annak elemzése volt, milyen fiziológiás összefüggések mutathatók ki a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával vizsgált jobb pitvari és a rutin kétdimenziós echokardiográfiás bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek között egészségesekben. Módszer: A jelen tanulmányba 20 egészséges önkéntest vontak be. Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós echokardiográfiás és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiás vizsgálat történt. Eredmények: A bal kamrai ejekciós frakció mind a szisztolés, mind a diasztolés jobb pitvari térfogatértékekkel, valamint a diasztoléban mérhető, a pitvari aktív kontrakciót jellemző area strainnel mutatott korrelációt. A szívciklusnak megfelelő jobb pitvari térfogatértékek csak a bal kamrai végszisztolés átmérővel és térfogatértékkel korreláltak, hasonló összefüggést a végdiasztolés paraméterekkel kimutatni nem tudtak. Következtetések: Összefüggések mutathatók ki a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával elemzett jobb pitvari és a rutin kétdimenziós echokardiográfiával vizsgált bal kamrai volumetrikus és funkcionális paraméterek között egészségesekben. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 972–978.

Restricted access

Bevezetés: A noncompaction cardiomyopathia a myocardium kompaktálódásának hiányában kialakuló kórkép, amely a bal kamra diszfunkciójával jár együtt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a balkamra-diszfunkció összehasonlító vizsgálata volt kétdimenziós echokardiográfia és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során noncompaction cardiomyopathiában. Módszer: Jelen tanulmányban hét, noncompaction cardiomyopathiában szenvedő beteget (62,9±8,5 év, három férfi) és 10, korban és nemben egyeztetett kontrollesetet (60,7±7,7 év, két férfi) vizsgáltak kétdimenziós echokardiográfia és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során a bal kamra funkciójának vizsgálata céljából. Eredmények: Emelkedett bal kamrai végdiasztolés és végszisztolés térfogatértékek, valamint csökkent bal kamrai ejekciós frakció volt igazolható noncompaction cardiomyopathia fennállása esetén. Valamennyi háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során számított strainparaméter csökkentnek bizonyult noncompaction cardiomyopathia esetén a kontrollokhoz képest. A háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során mért rotációs paraméterek a bal kamra apicalis és basalis szegmentumainak egyirányú mozgását („rigid body rotation”) igazolták noncompaction cardiomyopathiában. Következtetések: A bal kamra funkciója és szegmentumainak kontraktilitása lényegesen beszűkült noncompaction cardiomyopathiában. A bal kamrai csavarodás (twist) noncompaction cardiomyopathia fennállása esetén hiányzik. Orv. Hetil., 2013, 154, 1352–1359.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Sasi, Anita Kalapos, Henriette Gavallér, Péter Domsik, Tamás Ungi, Zsolt Zimmermann, Ferenc Tamás Nagy, Tamás Horváth, Tamás Forster, and Attila Nemes

Bevezetés: Ismert tény, hogy a myocardialis perfúzió és a bal kamra funkciója között összefüggés mutatható ki. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre keresték a választ, vajon milyen kapcsolat áll fenn az ST-elevatióval járó myocardialis infarctus invazív ellátását követően a koronarográfiás felvételeken videodenzitometria során meghatározott myocardialis reperfúziót jellemző paraméterek és a mágneses rezonanciás képalkotás során vizsgált kései balkamra-funkció között. Módszer: A vizsgálatba 25 ST-elevatióval járó myocardialis infarctuson átesett beteget vontak be. Az invazív ellátást követően a koronarográfiás felvételeken a myocardialis (re)perfúziót jellemző kvantitatív paramétert számítottak a maximális denzitás (Gmax) és a maximális denzitás eléréséhez szükséges idő (Tmax) hányadosaként. Az ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően 387±262 nappal valamennyi esetben mágneses rezonanciás vizsgálat történt a bal kamra funkciójának meghatározása céljából. Eredmények: Szignifikáns korreláció volt igazolható a kései bal kamrai ejekciós frakció és az érmaszkolással mért Gmax (r = 0,40, p = 0,05) és Gmax/Tmax között (r = 0,41, p = 0,04). Következtetések: A denzitometriás Gmax/Tmax szoros összefüggést mutat a kései balkamra-funkció mértékével ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően. Orv. Hetil., 2014. 155(5), 187–193.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Kormányos, Péter Domsik, Anita Kalapos, Imelda Marton, Dóra Földeák, Szabolcs Modok, Nándor Gyenes, Zita Borbényi, and Attila Nemes

function. Results from the three-dimensional speckle-tracking echocardiographic MAGYAR-Healthy Study. [A határérték bal kamrai ejekciós frakció együtt jár a mitralis anulus méretének és funkciójának eltéréseivel

Open access

A szerzők áttekintik az arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia témakörével kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Igazolt arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia esetén – tünetmentes egyénekben – a terheléses vizsgálat során észlelt kamrai tachycardia prognosztikus jelentőségéről nem rendelkezünk adatokkal. A szerzők közleményükben egy 25 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél bokasérülés ellátása kapcsán észleltek kóros EKG-t és emiatt küldték kardiológiai vizsgálatra. A fizikális vizsgálat kóros eltérést nem mutatott, az EKG-felvételen normális sinusrhythmus és bal tengelyállás mellett a II, III, aVF- és V2-V6 elvezetésekben negatív T-hullám látszott. A mellkasröntgen és a laboratóriumi vizsgálatok kóros eltérést nem igazoltak. Az echokardiográfia normális bal kamrai ejekciós frakció mellett inferior akinesist és tágabb jobb kamrát igazolt. A terheléses vizsgálat során a beteg 9 MET-et teljesített, a terhelés során előbb sporadikus kamrai extrasystolia, majd 3 percig tartó kamrai tachycardia jelentkezett, amely a terhelés megszakítása és hasprés alkalmazására megszűnt. A szív-MR-vizsgálat normális balkamra-méreteket, falmozgást és ejekciós frakciót igazolt. Az emelkedett jobb kamrai végszisztolés és végdiasztolés volumen mellett a jobb kamrai ejekciós frakció jelentősen csökkent (31,6%), és a jobb kamrának megfelelően akinetikus területek ábrázolódtak. Késői típusú kontraszthalmozódás a bal kamrában nem igazolódott, a vékony falú jobb kamra fala e tekintetben pontosan nem volt megítélhető. Az EKG- és a CMR-eltérések alapján arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia diagnózisát állították fel. Tekintettel arra, hogy a beteg panaszmentes volt és a családban hirtelen halál nem fordult elő, preventív célzattal gyógyszeres kezelés és/vagy ICD-implantáció nem történt. Három hónappal később a beteg hirtelen meghalt. A sectio jelentősen tág jobb kamrát igazolt, a jobb kamra fala elvékonyodott, amelyben jellegzetes lokalizációban (beáramlási és kiáramlási traktus, valamint a csúcs) az izomszövet helyett felszaporodott zsírszövet volt látható. Az érintett jobb kamra falában a Mallory-féle foszfor-volfrám savas hematoxilinfestéssel fibrosist is igazolni lehetett. A szerzők azt a következtetést vonják le, hogy tünetmentes betegben, igazolt arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia/dysplasia esetén a terheléses EKG-vizsgálat során provokált kamrai tachycardia rossz prognosztikai jel, és ilyen esetben ICD-implantáció indokolt lehet. Orv. Hetil., 2010, 151, 2145–2149.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A cardiovascularis betegségek kialakulása szempontjából a krónikus veseelégtelenség a legfőbb kockázati tényezők egyike. Annak ellenére, hogy a krónikus dialíziskezeléssel szemben a vesetranszplantált betegek életkilátásai és életminősége jelentősen jobb, a jó graftműködés mellett bekövetkezett halálozás leggyakrabban cardiovascularis eredetű. A komplex részfolyamatok érelmeszesedésre gyakorolt hatása tetten érhető a megszokott diagnosztikus eszközökkel, és noninvazívan mérhető az artériás stiffness (érfali merevség) vizsgálatával. Célkitűzés: Artériás funkciós paraméterek változásának noninvazív klinikai vizsgálata közvetlenül a vesetranszplantációt követően. Módszer: Prospektív, követéses vizsgálatban 17 (8 nő, 9 férfi; életkor: 46,16 ± 12,19 év) cadavervese-transzplantáción átesett beteg noninvazív módon rögzített artériás funkciós paramétereit, laboreredményeit, klinikai állapotát vizsgálták a perioperatív időszakban, abból a célból, hogy észlelhető-e már a műtét után közvetlenül mérhető változás. A méréseket a transzplantációs műtétet megelőzően (1. mérés), majd azt követően 24 óra múlva (2. mérés), végül hetente egyszer (3–4. mérés) végezték standard körülmények között. Korrelációanalízist végeztek a stiffness és a hagyományos laboratóriumi paraméterek között. A stiffnessparaméterek rögzítésére az oszcillometriás elven működő, TensioMed Arteriográfot használták. Az arteria carotisok és a kardiális státusz rögzítését ultrahanggal (bal kamrai ejekciós frakció, bal kamra falvastagsága, a diasztolés diszfunkciót jelző E/A hányados, jobb kamrai nyomás) készített leletek alapján végezték. A statisztikai analíziseket Windows StatSoft 7.0 szoftver segítségével végezték. Statisztikai különbözőséget állapítottak meg p<0,05 szignifikanciaszint esetén. Eredmények: A posztoperatív időszakban az augmentációs index és a pulzushullám-terjedési sebesség szignifikáns csökkenését észlelték. Következtetések: Eredményeik szerint az artériás stiffness monitorozása transzplantált betegeik körében alkalmasnak tűnik a globális cardiovascularis kockázat megítélésére. A végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek artériás funkciós tulajdonságai már a műtétet követő napokban noninvazív eszközökkel is kimutathatóan javulnak. Az artériás stiffness rendszeres monitorozása a műtétet követő felülvizsgálatok alkalmával lehetővé teheti a korai és célzott kezelést, hozzájárulva a veseátültetés hosszú távú eredményeinek további javulásához. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 956–963.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Ambrus, Kálmán Havasi, Krisztina Berek, Anita Kalapos, István Hartyánszky, Gábor Bogáts, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus szívelégtelenségben és congenitalis szívbetegségekben etiológiától függetlenül igazolták a B-típusú natriureticus peptid (BNP)-szint prognosztikai szerepét is. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a klinikai rutinban mérhető N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) és a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott felnőtt korú congenitalis szívbetegekben. Módszer: Összesen 70 beteg adatait dolgoztuk fel. A diagnózis 34 betegnél korrigált Fallot‑tetralógia és 19 esetben korrigált teljes nagyér-transzpozíció volt. Tizenhét esetben egyéb congenitalis vitiumos beteg tartozott a vizsgálati csoportba. Valamennyi esetben ambuláns vizsgálat történt elektrokardiográfiával, echokardiográfiával és NT‑proBNP-méréssel kiegészítve. Meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti stádiumát, és a betegek az életminőségükkel kapcsolatos kérdőívet is kitöltötték. Eredmények: A magasabb NT‑proBNP-szint rosszabb életminőséggel (visual analogue scale, VAS) és nagyobb jobb kamrai végdiasztolés átmérővel járt együtt, és az arrhythmiák előfordulása is magasabb volt. Negatív korreláció volt igazolható az NT‑proBNP-szint és a betegek VAS-pontszáma (r = –0,45, p = 0,0001), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (BK-EF) között (r = –0,67, p<0,0001). A ROC-analízis során az NT‑proBNP≥668 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságú határértéknek a NYHA III–IV. stádium előrejelzésében (szenzitivitás 93%, specificitás 63%, görbe alatti terület 80%, p = 0,001). Hasonlóan, az NT‑proBNP≥184,7 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságúnak az 55%-nál kisebb BK-EF előrejelzésében (szenzitivitás 66%, specificitás 67%, görbe alatti terület 77%, p = 0,02). Következtetések: Az NT-proBNP-nek jelentősége van a felnőtt korú komplex congenitalis szívbetegséggel bíró betegek megítélésében, prognózisuk meghatározásában, és a betegek utánkövetésére alkalmazott egyéb vizsgálómódszerek mellett segíthet a reoperáció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv Hetil. 2018; 159(4): 141–148.

Restricted access

A jobbkamra-funkció vizsgálata veleszületett szívfejlődési rendellenességekben különösen nehéz, főleg a posztoperatív időszakban, a jobb kamra sajátos geometriai alakzata miatt, ugyanakkor kiemelkedő a jelentősége a komplex szívfejlődési rendellenességek nyomon követésében. A posztoperatív jobbkamra-diszfunkció fontos tényező a mortalitásban és morbiditásban és a reoperáció szükségességének meghatározásában. Ez idáig gyermekekben 133 szívszöveti Doppler-vizsgálat történt, a betegek életkora 14 nap – 20 év, az átlagéletkor 12,4 év volt. A jelen közleményben a szerző a jobb kamrára vonatkozó vizsgálatokat ismerteti. A szisztémás jobbkamra-funkció értékelésére nagyér-transpositiós betegek Senning-műtétje utáni (1. betegcsoport, 17 beteg 21 vizsgálata), illetve Fallot-tetralógia-műtét utáni (2. betegcsoport, 21 beteg) vizsgálatok történtek. Módszer: A szöveti sebességek közül a jobb kamrai (tricuspidalis anulus) szisztolés sebességet és kora diasztolés sebességet E’ és a tricuspidalis beáramlási flow E-hullám-sebességet, illetve az E/E’ arányát mérte. E sebességek egészségestől való eltérését, illetve a szív mágnesesrezonancia-vizsgálattal mért jobb kamrai ejekciós frakció közötti összefüggését vizsgálta. Eredmények: Az 1. betegcsoportban a szisztolés sebesség szignifikánsan eltért az egészségeseknél mért értéktől: 9,3–3,7 cm/s sv vs. 14,2 ± 2,3 cm/s ( p > 0,001), E’: 12,8 ± 4,7 cm/s vs. 16,7 ± 2,8 cm/s, E/E’ 7,2 ± 4,6 vs. 3,7 ± 1,4. A szisztolés szöveti Doppler-sebesség és E/E’ arány szoros összefüggést mutatott a szív mágneses rezonanciával mért ejekciós frakciójával ( p > 0,001). A 2. betegcsoport szisztolés értéke kevésbé, de szintén, szignifikánsan csökkent volt. 11,1 ± 4,3 cm/s és a jobb kamrai szív mágneses rezonanciával mért ejekciósfrakció-értékkel szintén szignifikáns összefüggést mutatott ( p > 0,001). Konklúzió: Az eredmények szerint a szöveti Doppler-technika a jobbkamra-funkció vizsgálatára alkalmas veleszületett szívbetegségekben és a jobb kamrai funkció noninvazív módszerei közé ajánlatos beiktatni. Kellő gyakorlattal – a szív mágnesesrezonancia-vizsgálatával együtt alkalmazva – fontos, megbízható adatok nyerhetők a betegek nyomon követésében, ami komoly segítség lehet a posztoperatív döntéshozatalban, például az esetleges reoperáció szükségességének megítélésében és a késői posztoperatív prognózis meghatározásában.

Restricted access